Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-15 / 138. szám, szerda

1994. JÚNIUS 1369. 'ÜJSZÓ* KALEIDOSZKÓP tm Vigyázat, szaimoneila! ...állhatna az írásos figyelŕnezte­tés ma - az utóbi 2-3 hét tapasztala­tai alapján - néhány kelet-szlováki­ai vendéglőben, étkezdében és ház­tartásban is. Állhatna, mert az étel­mérgezést okozó szalmonellabakté­riumok bizony több helyen is azzal „dicsekedhetnek", hogy számukra az idei nyár jól kezdődik. Köztudott viszont, hogy ahol ezek a kóroko­zók tág teret kapnak, ott veszélybe kerül az ember egészsége, s rend­szerint meg is történik a baj. Mit érdemel az, aki...? A baj pedig általában párosával jár. Ez is. Nyilván a kassa-sacai börtönintézetnek is keletkezett ab­ból némi anyagi kára, hogy a minap valamilyen ételtől negyvennégy la­kója, alkalmazottja megbetegedett. Sokkal nagyobb lehet viszont a vesztesége egy közvendéglőnek. Az ugyanis az előbbi intézettől eltérően könnyen elveszítheti egy időre vagý végleg törzsvendégeit, és akár csődbe is juthat. Mielőtt megkérdeztem volna az egyik bártfai étterem tulajdonosát a május végén ott történt tömeges fertőzés körülményeiről, végeztem egy mini közvélemény-kutatást. Mindegy féltucatnyi járókelőtől ar­ra kértem választ, hogy ha rajtuk múlna, hogyan büntetnék, mennyire bírságolnák meg a vendégfertőző éttermet, illetve tulajdonosát, üze­meltetőjét. - Hát, ismernem kellene a részle­teket. Mert ugye, a legjobb házi­asszonnyal is megeshet, hogy sütés­főzés közben véletlenül elhibáz va­lamit, mondjuk porcukrot tesz só helyett - vélekedett egy ötven év körüli nő. - Tudja mit, uram, én bezárat­nám néhány hétre a vétkes éttermet, konyhát - érvelt egy vállalkozó. Mint kiderült, ő nem a vendéglátói­parban vállalkozik. Volt, aki azt mondta, pénzbeli kártérítést követelne az illető cégtől. Veszteség és tanulság A gondosan felújított bártfai bel­város Fő terén, a történelmi város­háza közelében levő Arany Korona hangulatos étterem. Amikor bemu­tatkozásomkor elmondtam Anna Ďurinová tulajdonosnak, hogy né­hány héttel ezelőtt egy kis csoport­tal együtt náluk ebédeltem, egy ki­csit oldódott a feszélyezettsége. Persze így is érezni lehetett a hang­ján, hogy nagyon bántja őt a rájuk nézve nem hízelgő eset. - Harminc éve dolgozom a szak­mában, de eddig még egyszer sem fordult elő nálunk szalmonella­fertőzés - kezdte sopánkodva. ­Hogy most mi okozhatta, nem tu- . dom. Tény, hogy mintegy negyven vendégünk meg a személyzetnek is több mint a fele megbetegedett. A szakvizsgálatok a mai napig nem derítették ki, hogy melyik ételtől. Az éttermet az eset után a köz­egészségügyi szervek utasítására bezárták. A kész és félkész ételeket megsemmisítették. Majd elvégez­ték a szükséges fertőtlenítést, meg­mozgattak minden berendezést, új­ból kimeszeltek... - Két hét kényszerszünet után ma végre kinyithatunk - hivatkozott a közegészségügyi intézet friss eng­délyére a tulajdonosnő. - Nem tartanak attól, hogy ez az eset ront az eddigi, jó hírnevükön? Vagý erre is vonatkoztatható az a közmondás, mely szerint kétszer nem léphet az ember ugyanabba a folyóba? - Erősen remélem, hogy itt többé nem fordul elő. Kellően okultunk belőle... A higiéniai előírásokat ed­dig is komolyan vettük, de mostan­tól még szigorúbb leszek. Ellenkező esetben az ember ráfizet, bezárhatja a boltot. Aki viszont ebből él, mint mi is, az nem kockáztathat. Garan­tálom, hogy nálunk á szalmonella­fertőzés nem ismétlődik meg. Ha­csak... Hirtelen abbahagyta, ezért rákér­deztem: -Hacsak...? - Nézze, nem akarok senkit meggyanúsítani, de a szándékossá­got sem lehet teljesen kizárni... - Az esetleges tisztességtelen konkurenciaharcra gondol? - Nem mondom, hogy móst az volt, de tudja, minden elképzelhető. Mit mond a szakorvos? Ez ügyben felkerestem a kassai^ Pasteur Kórház fertőzőbeteg-osztá­lyának főorvosát, Magyar Bertalan doktort is. - Főorvos úr, a fertőzésen áteset­tek már ismerik ennek a kórnak a tüneteit. Azok mindenkinél egyfor­mák? - Általában igen. Jellemző rá a mágas láz, a hasmenés, zöldes szék­let és az izomgörcsök. A görcsölést a folyadékvesztés, vagyis a dehidra­táció okozza. Ez utóbbi tünet több­nyire gyermekek és idős emberek esetében fordul csak elő. - Ragályos ez a betegség? Ember ember által is fertőződhet? - Nagyon sok baktériumnak, leg­alább egymilliónak vagy többnek kell bejutnia az emésztőrendszerbe ahhoz, hogy az ember megbeteged­jen. A szalmonellával fertőzött egyénről a másikra kézérintéssel vagy más módon nem. kerül át ilyen mennyiség. A szakács sem fertőzhe­ti meg az általa készített ételt, ha megtartja az alapvető tisztálkodási szabályokat. - Akkor? - A szalmonellabaktériumok a rosszul tárolt, a szakszerűtlen tartó­sított állati eredetű élelmiszert tá­madják meg, s főleg ilyenkor, nyá­ron. Az emberbe az élelemmel ke­rül. - Például mivel? - Mint mondtam, az ételkészítés technológiájában keresendő a fő ok. Például gyakori hidegétel a bur­gonyasaláta. Köztudott, hogy nyers tojás is van benne. Nos, sok tojás­ban fellelhető a szalmonellabaktéri­um, de csak kis mennyiségben. Ha viszont az így készített salátát nem fogyasztjuk el frissiben, a baktériu­mok rohamosan elszaporodnak. Főleg akkor, ha az ételt meleg he­lyen tartjuk, és huzamosabb ideig. Ugyanúgy vigyázni kell a fagylalt­készítés során és mindenütt, ahol az egyik alapanyag a nyers tojás. - Húsfélékben is előfordul? - Előfordulhat, és - sajnos - elő is fordul. Elég, ha a megtámadott hús kidobás előtt érintkezésbe kerül egészséges hússal vagy a romlott hús maradékaitól nem tisztítjuk meg kellően a kést, asztalt, tányért. Ar­ról nem is beszélve, hogy az egér is szalmonellahordozó, tehát könnyen megfertőzheti az elérhető húsfélesé­geket, ételt. - Milyen hosszú a lappangási idő? - Hat órától legfeljebb 48 óráig terjedhet. - Egyes hírek szerint a mostani betegek közül néhányat kórházban ápoltak-ápolnak. Annyira súlyos le­het ez a betegség? - Előfordulhat, hogy a kórt okozó baktériumok nemcsak a belekbe jut­nak el, hanem a vesébe és a vérbe is. Ilyenkor jobb, ha a beteg néhány napig a kórházban marad. Ilyen az ember Szalmonellafertőzés van a keleti országrész több városában, közsé­gében. Nem tömeges ugyan, de majdnem egy tucatnyi helyen tör­tént megbetegedés. Egyszerűen azért, mert nem vigyázunk kellően önmagunkra, egészségünkre. - Vigyázhatunk? - töprengtem el a kérdésen önmagamban akkor is, amikor a szakorvostól kapott in­formációkkal és tanácsokkal a tar­solyomban a szerkesztőségbe tar­tottam, s az autóbuszból arra lettem figyelmes, hogy egy kukában két földi halandó zavartalanul kotorá­szik. Fényes nappal Kassa belváro­sában. Csakúgy, mint évekkel ezelőtt is tették ezt a tengődők, a magukkal és másokkal vajmi keve­set törődő embertársaink... GAZDAG JÓZSEF — Csak a pénzedet veszi el, és turkál a magánéletedben. Mi értel­me ennek? Az utolsó találkozásuk a lány fenyegetőzésével végződik. Ha visszatér a szabadságról, és Fritz addig sem kerül elő, nem fog nyu­godni, amíg ki nem derül, mi tör­tént. Szóval Biza nyaral. Az utazást már hosszú hónapokkal korábban eltervezte kedvenc unokaöccsével, amikor még azt sem tudta, hogy egy Fritz Köberl nevű férfi a vilá­gon van, A háromhetes álom 16 ezer schillinges költségét Biza 56 esztendős édesapja állja. Minden­esetre a modellügynökség ve­zetőjének, akitől elutazása előtt, június 12-én vesz búcsút, nem tesz említést Mallorcáról, azt mondja a lány, hogy az unokaöccsévef Mon­tenegróba megy nyaralni. Furcsa véletlenként alig teszi le Novakov a telefont, Frodl hívja az ügynök­ség vezetőjét, hogylétéről ér­deklődik. A főnökasszony elmesé­li, hogy történetesen esküdtnek hívták meg egy bírósági tárgyalás­ra. - Klassz - válaszolja a régi ha­ver-, az ilyesmi engem is érdekel. A spanyol napsütés mindkét nyaralónak jót tesz, Biza szkleró­zis multiplex betegségének és a fiú asztmájának. A Hotel Arcadia pin­cérének vallomása szerint a feltűnően szép nő visszavonult életei él, a közeledő férfiakat rend­re visszautasítja, jószerivel csak a kisfiú társaságában mutatkozik, nagyokat alszanak, sokat úsznak. A pihenésben Biza nem feledkezik meg társadalmi kötelezettségeiről, kedves képeslapot ír például az ügyvédjének. Azt az estét, amikor a rendőrség kopogtat az ajtaján, Biza úgy írja le, mint élete legnagyobb szörnyűségét. Borzalmasabbnak annál, mint amikor az orvos a tu­domására hozta, hogy gyógyítha­tatlan beteg. Két nyomozó áll az ajtaja előtt, s felszólítják, hogy menjen velük. Novakovot rettegés fogja el: utóbb azt meséli, először arra gondolt, hogy a családjának esett baja. A rendőrök nem adnak semmilyen felvilágosítást, a lányt és a kisfiút bekísérik a Palma de Mallorca-i kapitányságra. Megmutatják Bizának Köberl, Frodl és Pesti fotóját. - Ismeri ezeket az urakat? - sze­gezik neki a kérdést. A lány igennel válaszol, s hoz­záteszi: - Számítottam rá, hogy Köberl megkerestet. ­A válasz azonban kétségbe ejti, a rendőrök gyilkosságról, feldara­bolásról beszélnek és egy pisztoly­ról. Egészen pontosan arról a pisz­tolyról, amit ő vásárolt meg Hel­mutnak. Biza előtt forogni kezd a világ, mint meséli, egyszeriben vi­lágossá váltak számára az elmúlt hónapok történéséi, s hogy a rette­netes eseménysorozatnak ő is ré­szese lett. Belekapaszkodik az egyik rendőrbe, mert úgy érzi, kü­lönben azonnal összeesik. (A ka­paszkodás maradandó nyomokat hagy a rendőrtiszt lelkében.) - Nemzetközi körözést adtak ki • maga ellen, őrizetbe vesszük ­közlik a spanyol rendőrök Bizával, aki arró! érdeklődött, hogy mi lesz Rajkóval. - Átmenetileg egy intézetben helyezzük el. A fiú zokog, amikor elviszik, sír Biza is, hiszen őt egy spanyol bör­tön vizsgálati fogdájába zárják. A festői tájon elképzelt álomnyaralás rémálommá lesz. Utólag is borza­lommal töltik el a lányt a rács mö­gött töltött napok. A női börtön cellájában éjjel-nappal ég a vil­lany, betonpadlón fekszik, csak egy ócska pokrócot tud maga alá tenni. S közben mardossa a lelkiis­meret-furdalás „gyilkosságban va­ló segítségnyújtásáért", ahogyan azt a letartóztatási parancs megfo­galmazta. Szűkében van az infor­mációknak, senki sem mondja el neki, hogy pontosan mi is történt Budapesten. Állandóan maga előtt látja könnyező kis unokaöccsét, pedig akkor még nem is tudja, hogy intézeti társai ijesztgetik az amúgy is megzavarodott gyereket. Azzal traktálják, hogy ő is leg­alább tíz évet fog kapni, mint a nénje, a gyilkos. Megkezdődnek a kihallgatások. Sokra nem jutnak, Novakov a má­sodik vagy harmadik alkalommal összeesik. Kórházba szállítják, mentőautó viszi a Hospital Gene­ral- ba. (Folytatjuk) Az lij^g jrtaj 45 éve Szavakkal nehéz leírni azt az örömteli lelkes légkört, ámely betöl­tötte ezt a felejthetetlen napot. Su­gárzott a nap és vidáman lengtek a vörös zászlók. Az országépítő mun­ka ritmusából, az emberek sze­méből, a hatalmas tömegek egy­ütemű dobbanásából sugárzott a végtelen életöröm. Már szerda óta szétáradt az egész országon, amikor villámként híre ment, hogy a Kom­munista Párt Központi Bizottsága és a Nemzeti Front központi végrehaj­tó bizottsága elhatározta, hogy az ál­lam élére az első munkást, a munká­sok közül a nép leghűbb fiát, akit a Párt adott a köztársaság népeinek, Klement Gottwaldot állítja. Ez volt az a szikra, amely az ország népei­nek szívében a lelkesedés lángját meggyújtotta. A lelkesédésnek és az örömnek valamiképpen utat kellett törnie. Az állam legserényebb és legtöbb munkát kifejtő dolgozójá­nak csak munkával adhatják meg a tiszteletet és a nagyrabecsülés kife­jezését! Órákon belül egymás után érkeznek a hírek az önkéntes mun­kavállalásokról, amelyeket az or­szág lakossága a köztársaság elnö­kének tiszteletére magára vett. 30 éve Dél-Szlovákia termékeny földjén - a Mátyusföldön - vasárnap minden faluban ünnepélyes hangulat uralko­dott. A szavazóhelyiségek körül a kultúrbrigádok — valamennyi önként tette ezt a nagy nap tiszteletére - mu­zsikával, tánccal szórakoztatta a fal­vak lakosságát. A csatai HNB előtt, ahol már kora hajnaltól kezdve Far­kas Béla zenekara gondoskodott a jó hangulatról, nemcsak a muzsika tette kellemessé a közérzetet. A szövetke­zeti parasztok a szavazóhelyiség előtt meghányták-vetették a falu és a szö­vetkezet ügyeit. Jó kedvük volt a szövetkezeteseknek, mert a közös gazdaság eredményei kiválóak. A szövetkezet nagyrészt már eleget tett az egész évi eladási kötelezettségé­nek. Ez a tagok jövedelmén is meg­látszik. A jólét, a gondmentes élet is hozzájárul ahhoz, hogy a falu népe már a reggeli órákban hitet tett a szo­cialista építés programja mellett. 20 éve Aligha szükséges különösképpen hangsúlyozni, hogy az életkSrnyezet kialakításával összefüggő kérdések mind az egyén, mind a társadalom életének, fejlődésének valamennyi területét érintik. Nyilvánvaló tehát, hogy a szocialista társadalom építé­sének feltételei között mindinkább megkülönböztetett figyelmet szente­lünk ennek a problematikának, sőt visszavonhatatlanul elérkezett az ideje, hogy intézményesen is foglal­kozzunk vele. (...) Kétségtelen, hogy az életkörnyezet, pontosabban szocialista életkörnyezet fogalma rendkívül tág, bonyolult témakörök egymásba fűződő láncolata. Hiszen nem csupán a lévegő-víz tisztaságá­nak, a természetvédelemnek és álta­lában az ökológiának a többé-kevés­bé hagyományos kérdéscsoportjait öleli fel, hanem szélesebb összefüg­gésekben a szakmai képzéssel és fel­világosító munkával, gyártástechni­kai és gazdasági-kereskedelmi prob­lémákkal, az energiakérdéssel, de nem utolsósorban a szabadidő haté­kony kihasználásával függ össze. 5 éve Ami pedig a nőszövetség alap­szervezeteinek életét illeti, szerintem nem a nagyméretű békeakciók, az évfordulók megünneplésének szá­mát kell növelnünk, hanem inkább a személyes kapcsolatok kiépítését kell szorgalmazni. Több kis fórumra van szükség, ahol a lányok, asszo­nyok megbeszélhetik az őket legin­kább érintő és érdeklő problémákat. A taggyűlés ne legyen monoton, semmitmondó, hanem konkrét fel­adatokról és kérdésekről szóljon. Én javasolnám, hogy több kedvezményt adjanak a kisgyermekes anyáknak, akár a munkaidő csökkentésével is, hiszen a bölcsődék, bár segítenek, nem nevelik a gyermekeket megfe­lelőképpen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom