Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-20 / 116. szám, péntek

1994. MÁJUS .1159. úJ szó HÍREK - VÉLEMÉNYEK 3 Vajdaság Űj magyar érdekszövetség (Újvidéki tudósítás) A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének zentai tisztújító értekezletén nyilvánvalóvá vált, hogy a vajdasági magyarok érdekvédelmi szervezetében elkerülhetetlen a szakadás. Ágoston András elnök és dr. Hódi Sándor alelnök, illetve a VMDK két szárnya közötti ellentéteket nem lehetett elsimítani, s szerdán a Zenta melletti Tóthfaluban bejelentették, megalakult egy kezdeményező bizottság, amely azt a feladatot tűzte ki, hogy létrehozza az új magyar érdekvédelmi szövetséget. A bizottság harminc tagja között neves VMDK-s képviselők, vezetőségi tagok, magyar polgármesterek vannak, hogy csak dr. Hódi Sándor, Csubela Ferenc, Tóth Horti Gábor, Huszágh Endre, dr. Varga Zoltán nevét említsük, de nem hivatalos értesülések szerint tagja Kasza József szabadkai polgármester is. Az új érdekszövetség egy hónapon belül megtartja alakuló közgyűlését. (Gy. J.) Ma sajtóértekezlet a Horn-balesetről Saab: 55-60 km/órával ütközött az autó A Népszabadság értesülése szerint a Saab autógyár svéd szakértői azt állapították meg, hogy 55-60 km/órás sebességgel ütközött az az autó, amelyben Horn Gyula és munkatársai balesetet szenvedtek. A Magyarországra érkezett svéd szakemberek több mint harminc oldalas jelentést készítettek, amelynek lényegét szerdán nyilvánosságra kívánták hozni. A rendőrség ázonban a sajtótájékoztató elhalasztását kérte. A nyomozás még nem zárult le, nem lett volna szerencsés e szakértői megállapítások ismertetése, mert a gépkocsit több szakértő is megvizsgálta, és az eredményeket még egymással is össze kell vetni - nyilatkozta az MTInek az országos főkapitányság illetékese, aki szerint a holnapi sajtótájékoztatón számolnak be mindenről. A Népszabadság úgy értesült, hogy a Saab szakértőinek vizsgálata még a legutóbbi rendőrségi jelentésnél is kevesebbre teszi a Horn Gyulát szállító autó sebességét az ütközéskor. Legutóbb a rendőrségi közlemények 70 km/óráról szóltak. Ez a szakértői vélemény tehát cáfolja a rendőrség május 6-án, a baleset utáni napon közzétett közleményét, hiszen az arról szól, hogy Horn Gyula személygépkocsija „nagy sebességgel" rohant bele a szemközti sávban álló teherautóba. A Saab autógyár szakemberei megállapították, hogy az autó kifogástalan műszaki állapotban volt, a fékek is rendben voltak. (A kocsi a fent említett rendőri közlés szerint fékezés nélkül rohant bele a teherautóba.) A Magyar Hírlapnak Hom Gyula kísérője, a balesetben súlyos sérülést szenvedett Zsidey Jenő azt nyilatkozta: az ütközés előtt égy személy mozgását észlelte az út jobb oldalán, s ezt közölte is akkor a gépkocsivezetővel. Zsidey elmondta még, hogy minderről már az első vallomásában beszélt; de azt a rendőrség nem vette figyelembe. A kíváncsi fotósok „felleplezték" a corpus deliednek számító roncsot (Az Új Magyarország felvétele) Berlusconiék győztek a szenátusban Elnéző volt az ellenzék (TA SR-hír) A szerda esti szenátusi bizalmi szavazás ugyan sikeres volt Silvio Berlusconi számára, de a szoros eredményre azért érdemes odafigyelni. A liberális La Stampa tegnapi kommentárjában ezt írta: „A többségi elven és az alternatíván alapuló demokráciában elég egyetlen szavazat ahhoz, hogy a kormány lehetőséget kapjon működése megkezdésére... Berlusconi azonban téved, ha azt hiszi, hogy űj stílusának, programja minőségének, érvei erejének és futballpatriotizmusának köszönhetően győzött. Győzött, mert az ellenzék egy részé nem akarta elgáncsolni az új kormányt, nehogy kitegye magát az ország destabilizálása vádjának " A 326 szenátor közül 314 vett részt a szavazásban, ketten tartózkodtak, 159-en az új kormány mellett, 153-an ellene foglaltak állást. Így a Berlusconi-kabinet, amelyben az újfasiszták és a föderalisták is tárcákat kaptak, túljutott a legnehezebb akadályon. A koalíció, amely csak relatív többséggel rendelkezik a szenátusban, annak köszönheti győzelmét, hogy elnyerté az örökös szenátorok egy részének támogatását, és sajátos módon kiálltak mellette a centristák is: a voksolás előtt elhagyták a termet, így kevesebb szavazat kellett a győzelemhez. Békés háború Hát, igen, mtg fából vaskarika. Persze, mindent meg lehet magyarázni, főleg, ha van, aki meghallgatja. Arafat férfiasan elismerte, hogy május ló-én a johannesburgi mecsetben valóban elhangzottak a következő mondatok: „A Dzsihad (szent háború) folytatódik. Jeruzsálem nemcsak a palesztinoké, hanem minden muzulmáné... El kell jönnötök, és segítenetek kell a Dzsihadnak felszabadítani Jeruzsálemet, szentfővárostokat." Amint várható volt, a bomba robbant, s csak Izrael jóindulatán múlott, hogy nem okozott végzetes károkat. Annak ellenére sem, hogy Jicchak Rabin úgy értékelte az angol, nyelven elmondott beszédet, melynek hangfelvételét a dél-afrikai zsidó hitközség juttatta el Izraelbe mint „az írásos kötelezettségek súlyos megsértését és a közel-keleti békefolyamat megkérdőjelezését." De hangot adott véleményének valamennyi izraeli politikai erő, s függetlenül attól, hol helyezkednek el a politikai palettán, valamennyi ingerülten reagált Arafat szavaira. Jeruzsálem státusa ugyanis az a pont, amelyben teljes köztük az egyetértés. Semmi szín alatt nem akaiják kiengedni kezükből a várost, mivel a zsidók nem tudják elfelejteni, hogy az 1967-es háború előtt Jordánia elzárta őket legszentebb helyüktől, a Siratófaltól. Le kell szögezni azt is, hogy az eddigi tárgyalásokon nem esett szó Jeruzsálemről, a washingtoni keretmegállapodás szerint ez majd csak három év múlva kerül terítékre, bár a Rabin-kormány kijelentette: erről sosem fognak tárgyalni. Nem úgy a palesztinok, akik Jeruzsálemet jövendő államuk fővárosának tekintik. Összhangban a Palesztina megosztásáról szóló ENSZ-határozattal, amely ezzel együtt különleges státust szeretett volna biztosítani a városnak, hiszen.nemcsak a muzulmánok és a zsidók, hanem a keresztények számára is szent Csakhogy Izrael időközben annektálta Jeruzsálemet, és fővárosává nyilvánította. Arafatnak tehát nem volt könnyű dolga, amikor magyarázkodni kezdett. Erre szerdán került sor Oslóban. A sors iróniája: ide éppen azért érkezett, hogy Simon Peresz izraeli külügyminiszter társaságában egy ünnepség keretében mondjon köszönetet Norvégiának az autonómia-szerződés megkötéséhez nyújtott nagy segítségéért. A PFSZ vezére itt tette azt a figyelemre méltó bejelentést, miszerint békés háborúra gondolt, a békéért vívott Dzsihadra szólított fel. Mit tehetett Peresz, a közös sajtóértekezlet másik résztvevője? Mivel nem akart ünneprontó lenni, s óvakodott attól is, hogy éppen ő adja meg a kegyelemdöfést a most kibontakozó békefolyamatnak, kijelentette: nagyon örül, hogy Arafat megerősítette, a békés utat választja. Rabin odahaza természetesen nyíltan fogalmazott, s Arafat magyarázkodását kitérőnek nevezte, és megállapította: feleslegesen kockáztatta a békefolyamat folytatását ezzel a Dzsihadra való felhívással. Rabinra nem hatottak Arafat szavai - bár lehet bennük némi igazság -, hogy a szélsőségesek járatták le a vallási terminológiát, adtak neki új, politikai töltetet. Márpedig ő Johannesburgban vallási beszédet mondott, s vallási értelemben teljesen helytálló egy - például - ilyen kijelentés; Folytatom Dzsihadomat, amíg el nem érjük a békét. Ámen. Csakhogy egy muzulmán ilyen esetekben óvatosabb, és inkább azt mondja: Insallah. Vagyis: ha Allah is úgy akaija. Márpedig Allah útjai is kifürkészhetetlenek. GÖRFÖL ZSUZSA Ideiglenes határátkelők pünkösdre (Új Szó-hír) Összesen nyolc ideiglenes határátkelőt nyitnak a pünkösdi ünnepekre - tájékoztatta az MTI-t a magyar határőrség illetékese. Eszerint a magyar-osztrák határon öt, a magyar-szlovén szakaszon egy átkelőt nyitnak, a magyar-szlovák határon pedig Cered-Tajti és Ipolytarnóc-Kalonda szakaszon teszik lehetővé a forgalmat. A határállomások reggel nyolctól este nyolcig tartanak majd nyitva, valamennyi átkelő személyautóval is átjárható lesz. A VILÁGSAJTÓBÓL J Lengyelország számára elfogadhatatlan, hogy valamiféle különleges viszony alakuljon ki Oroszország és a NATO között, s ez befolyásolja Közép-Európa sorsát, vagy hatással legyen a régió kapcsolataira az Európai Unióval és a NATO-val - írta tegnap a Gazeta Wyborcza. Nem elég, ha leszögezik, hogy a kapcsolatok Oroszországgal tiszták. Nem engedhetjük meg, hogy Lengyelországról ismét a háta mögött döntsenek. Tény - szögezi le a lap -, hogy Oroszország részt vesz a világpolitikában. A boszniai, válságban szavazata egyenlő a NATO és az EU szavazatával, mivel a szerbek így akarták. A Közel-Keleten azonos az elkötelezettsége, mint az USA-nak, mivel az arabok ezt akarták. KözépEurópában azonban senki sem szólította fel Oroszországot, hogy döntsön arról, mi történjék itt. Diana, a tékozló? (TA SR-hír) A tegnapi brit bulvársajtó friss csemegéje Szerint Károly herceg arról panaszkodott barátainak, hogy felesége, Diana nyakló nélkül költekezik, tavaly 160 ezer fontnyi számlát tett az asztalára, vagyis a hercegnő hetente kb. 3 ezer fontot költött ruhákra, kozmetikára, fodrászra, alternatív gyógyászatra, a vendéglőkben és utazásaira. Diana barátnői szerint mindez szemenszedett hazugság, hiszen a hercegnő nagy vagyont örökölt apjától, és kiadásait általában saját zsebéből fedezi. Ennek ellenére állítólag megígérte, hogy a jövőben odafigyel minden pennyre. Jelcin cikcakkjai ,: š, ..... - .. „. Mn....... „», „,'.,..-,,.,-- t?® -F.Í :'.'•! t" í W . Nem tartalmaz rriegraZö ''felfedezéseket és újdonságokat Borisz Jelcinnek a közelmúltban^ Az elnökfeljegyzései címmel megjelent emlékirata, állítják az újságírók, akik már hozzájutottak a kiadványhoz. Mert Oroszországban, mondják - csakúgy, mint a megboldogult Szovjetunióban -, a könyveket nem megvenni, hanem megszerezni kell. A képekkel bőven illusztrált 400 oldalas kötetet az Ogonyok című lap kiadója jelentette meg, de Helsinkiben nyomták, hogy küllemében is méltó legyen az elnöki nagysághoz. Az ára nincs feltüntetve, de 8 dollárért vesztegetik, ennyit pedig még egy akadémikus sem engedhet meg magának. Furcsa egy memoárnak tartják Borisz Jelcin visszaemlékezéseit. Mert hivatalban levő elnöktől származik, ami általában nem szokás. Az utóbbi három év fejleményeit állítólag nem az Önigazolásra törekedve tekinti át. A hatalomgyakorlás mechanizmusát igyekszik megvilágítani, hogy mi módon születtek az egyes döntések. Persze, az olvasó azért arra is kíváncsi lenne - ha már a jelek szerint Jelcint nem ragadta magával az önmentegetés -, hogy miként látja saját múltját. Egyes kommentálókriak úgy tűnik, nem nagyon zavarják őt azok az éles kanyargások, amelyekkel a hatalom csúcsára került. Ez már csak így van az ellenzéki népszerűség hullámain magasra jutott politikussal - intézi el nemes egyszerűséggel a kérdést. Különben ő, úgymond, most is együtt tart á néppel: S ebbeli eľszántságá]OTť 'nyilván nincs (cs nem volt) idéje, hogy szembenézzen önmagával és egy kissé - á történelemmel. A kelet-európai földindulást követő erkölcsi tusa „luxusát" meghagyja a halandóknak. Pedig lehet, hogy lelke mélyén ő maga is elcsodálkozna önnön színeváltozásain. Azt már hagyján, hogy a brezsnyevi időkben Leonyid Iljics kedvencei közé tartozott. De inkább emlékezzünk egy kicsit a peresztrojka időszakára. Jelcin akkor balról, a kommunista tökéletesség jegyében támadta Gorbacsov „opportunista" irányvonalát. Úgy vélte, hogy az orosz népnek igazi lenini szocialista önigazgatásra és a bürokratikus privilégiumok letörésére van szüksége leginkább. Olyannyira, hogy a szolgálati autóról is lemondott, a városi közlekedést igénybe véve járt munkahelyére. Ennek szemtanúja voltam 1989 nyarán turistaként a Vörös téren. Épp véget ért a képviselők ülésezése, s ő nem a Volgához rohant, hanem a buszmegálló felé tartott. Egyszercsak Borisz Nyikolajevics hirtelen testközelbe ért, s csak úgy harsant felénk, nyájas mosoly kíséretében a „zdrasztvujtye". Meglepetésünkben a fiam elfelejtette elkattintani a fényképezőgépet. Csak utólag jutott eszembe, hogy hátha személyemen keresztül még szívélyes üdvözletét is küldeni akarta volna az akkori Csehszlovákia népének, sok sikert kívánni az itteni „peresztrojka" irányítóinak, akik mellesleg a szovjet vezetés jóvoltából tartották magukat, megbénítva a párton belüli reformgondolkodásúakat. Igaz, Jelcin akkor fenegyerek volt a vezetésen belül. Gorbacsovval is összetűzött, aki a nioSzkvai párttitkári székből -n minő szégyep +. až építésügyi állami bizöttság élére száműzte őt. Ez idő tájt ugyanis Jelcin naponta váltogatta le az osztályvezetőket, mert nem voltak képesek megérteni akkori kinyilatkoztatását: „ Vagyoni ismérv alapján a társadalom semmilyen rétegződése sem igazolható." Emlékezzünk csak arra, amikor a moszkvai televízió meghurcolta azt a borostás képű, gyűrött ruhás külvárosi üzletvezetőt, aki kenőpénzért túladott az árun, még mielőtt kirakták volna, az üres pultok előtt pedig hosszú sorok kígyóztak. Vajon hol lehet ma, a jelcini időkben ez az „élelmes" férfiú? Ugyancsak valószínű, hogy frakkban a moszkvai kaszinó törzsvendégeként éjt nappallá téve fáradozik - a maffia oltalmát élvezve - Oroszország felemelkedésén. Azért mégiscsak akadhatnak meglepetések Jelcin immár második kötetében. (Az elsőt akkor írta, amikor még ellenzékben volt.) A mostaniból megtudható, árulják el a bennfentesek, hogy tavaly ősszel a Fehér Ház ostromának tervét nem csillagos-sávos habozó tábornokok dolgozták ki - hanem egy kapitány. De akkor azt is jó lenne tudni, vajon ki adott parancsot 1993. szeptember 29-én a Barrikadnaja metróállomásnál összesereglett tüntetők sajátos szétoszlatásához, amikor az OMON rohamosztag katonái óránkénti hat dolláros fizetési pótlékért többször bottal végigverték őket, akárcsak a századfordulón, a cár atyuska idején. Nyilván ott voltak a tömegben a bukott rendszer hatalomvesztéssel megbékülni nem tudó demagógjai, de a munkából hazatérő egyszerű moszkvaiak is, akiket olyan „prózai" gondok nyomasztottak, hogy otthon a ház asszonyának va. jón,sikérült-e előteremtem a betevő falatol a család számára. ;A különleges osztag katonái most - ha az inflációt is beszámítjuk - hozzávetőlegesen kétórás akkori ütlegelesi bérkiegészítésből megvehetik Jelcin könyvét. A moszkvai megbotožott kisember erre nem nagyon«áldozhatja fel fizetésének több mint az egyötödét. Jelcin könyvében, hangsúlyozzák az illetékesek, nem tűz ki stratégiai távlatokat, nem rajzol csillagos magasságokat. A könyv szerkesztője szerint Borisz Nyikolajevics nem akar mást, mint békét és nyugalmat teremteni az országban. Vagyis, magyarán az elvetett evangélium helyett nem hirdet újat. Csak egy varázsigét: nyugati típusú piacgazdálkodást, villámgyors privatizációt. Abban az országban, ahol a nemzeti vagyon több mint 90 százaléka 1917 után gigantikus állami vállalatok formájában jött létre. S ahol a maffia az úr, és még a hadsereg sem mondta ki a végső szót. Mindaddig itt, térségünkben még élcelődni is lehet azon, ahogy a „korlátlan lehetőségek" országát Ilja Ehrenburg jellemezte egyik húszas évekbeli regényében a vöröskatonából lett nepman harácsoló „ bölcsességével": ebben az • országban mindig lesznek, akik - miközben sokan éheznek - kaviárt fogyasztanak és hozzá pezsgőt isznak -, csak nem ugyanazok. KISS JÓZSEF