Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-20 / 116. szám, péntek

MOZAIK 'ÚJSZÓ' 1994. MÁJUS 20. Nem a sajtó csinálta ki a Fideszt... Beszélgetés Hegedűs István parlamenti képviselővel Ma este Gyérben Ha a magyarországi választások egy évvel korábban zajlanak, a Fidesz - egyes becslések szerint akár harminc százalékot, de hat hónappal ezelőtt minimum tizenöt százalékot kapott volna. Mi az oka annak, hogy a fiatal demokraták hét százalékkal a kisgazdák mögött végeztek? - kérdeztük Hegedűs Istvántól, a FIDESZ parlamenti képviselőjétől, a Párbeszéd platform egyik alapítójától, aki a platform létrehozása után kikerült a pártvezetés kegyeiből, s az új képviselőlista összeállításakor csupán annak a végén kapott helyet. - Januárban még azt hittem, elérjük a 15 százalékot. Komoly pánikba az utolsó közvélemény-kutatás után estünk, amikor is valószínűvé vált: jóval 15 százalék alá kerülünk. Egyes hírek szerint volt még egy, nyilvánosságra nem hozott felmérés, amely még ennél is rosszabb eredménytjósolt. A hét százalék minden várakozást alulmúlt. • Ön szerint mi a rossz választási eredmény oka? - Elsősorban a párt által elkövetett számos hiba. Továbbá Magyarországot Is elérte a közvélemény balratolódása. Harmadsorban pedig - s hivatalosan főként ezt hangsúlyozta a Fidesz - a pártot ért támadások, amiket természetesen az általunk elkövetett hibák váltottak ki. • A Fidesz egyik szellemi atyja az első forduló eredményeinek kihirdetése után ama félelmének adott han' got, hogy a mai Magyarországon nem terem zöld fű a liberalizmusnak s annak, amit az SZDSZ és a Fidesz képvisel. - Csak fenntartásokkal fogadhatom el ezt. Az inga Magyarországon is megállhatott volna középen, amennyiben a két liberális, párt, és mindenekelőtt a Fidesz, egyértelműbben fogalmazza meg, mit is akar. Az állampolgárok döntő részben meg akartak szabadulni a régi kormányzattól, de azt is nézték, hogy melyik párt a meggyőzőbb. Nem azért szavaztak a szocialistákra, mert korábban kommunisták voltak. Némi nosztalgia a Kádár-rendszer, a Németh Miklós-féle, úgymond, szakértőkormány iránt lehetett, de nemhez volt a döntő. Sokat ártott az SZDSZ-nek, de főleg a Fidesznek a két párt közötti rivalizálás, a személyes politikai nézetkülönbségek, amelyek az együttműködés látszatát is elsöpörték. A csapatmunka, a lendületes politikai stílus 1989-1990-ben látványos sikereket hozott, ám 1991-től hullámzóan előelőtörtek a belső ellentétek. Amikor a párt politikai elitjében többségbe került az Orbán-Kövér szárny, a Fideszben erőteljes értelmiség- és sajtóellenesség alakult ki. A Demokratikus Chartával szemben fenntartásainknak adtunk hangot. Ugyanakkor olyan stílusban, hogy a magyar értelmiség és a jobboldaltól, valamint a csurkizmustól félő közvélemény ezt úgy érzékelte: nem állunk ki eléggé a szélsőjobboldali veszély ellen. Röviddel a választások előtt, tehát a lehető legrosszabbkor felszínre tört a Fodor-Orbán ellentét is. Fodorral ugyan nem mindenben értettem egyet, de stílusában és gondolkodásmódjában vele szimpatizáltam. Mert szerintem a párt hatalmi elitjén belül ellensúlyokra van szükség. A Fodor-Orbán rivalizálás megszűnése után sem változott a párton belüli helyzet, ezért alakítottuk meg a Párbeszéd platformot, amelyen keresztül megpróbáltuk befolyásolni a Fidesz munkáját. Nem a mi hibánk, hogy csak nagyon kevés eredménnyel. • Gondolja ezt azok után is, hogy Ön a képviselőjelöltek listájának végére került, s a többi Fodor-pártoló is „kegyvesztett" lett? - A Fidesz áprilisi kongresszusán nyílt harc bontakozott ki a Fodor-Molnár-Hegedűs szárny és a többség között. Fodor és Molnár ugyan bekerült a pártvezetésbe, de az általuk képviselt csoport jóval kisebb arányban kapott helyet a vezetésben, mint a másik fél. A pártvezetés ezt követően a kialakult erőviszonyoknak megfelelően személycseréket hajtott végre a parlamenti bizottságokban. Engem is leváltottak a külügyi bizottság alelnöki posztjáról, ami az országos képviselőjelöltlista összeállításánál ütött vissza. A politikai erőviszonyokat fejezi ki, s nem a felkészültség, a teljesítmény alapján állt össze. Ezzel a formális logikával kerültem az utolsó helyre a jelenlegi parlamenti képviselők közül. Visszatérve a nagypolitikára: már egy évvel ezelőtt volt néhány Orbán-nyilatkozat, amiből enyhe jobbracsúszást lehetett érzékelni. A Fidesz až akkoriban fontosnak talált témáit nem a liberális pártok baloldali gondolatvilágából merítette nem a környezetvédelem, hanem a honvédelem vált egyre fontosabbá. Ez egyébként az országos listán is tükröződik - az első tíz jelölt között van egy tábornok, viszont az első számú környezetvédő csak a 47. Fodor szociális érzéketlenséggel is vádolta a pártot. Nem kívánom eldönteni, jogos volt-e ez. Bíztam abban, hogy a pártvezetés bölcs lesz, s tanul a kritikából, ehelyett a Fidesz egyre erőteljesebbén vált antikommunistává, s a kormány kritikája tompa maradt. • Több Fidesz-vezér esküszik rá, hogý a sajtó a vétkes, mert mostoha volt hozzátok. - A hivatalos verzió szerint a rossz szereplés egyik oka, hogy nem volt sajtónk, s a választások közeledtével az újságírók elkezdték keresni gyenge pontjainkat. Szerintem téves megközelítés, hogy sajtót kellett volna vennünk magunknak. Volt sok hirdetési felületünk, mégsem tudtuk megnyerni a választásokat. Egyes újságírók ugyan valóban irigységgel nézték tartós népszerűségünket, de szerintem nem a sajtó csinálta ki a Fideszt, hanem a párt vesztette el jó kapcsolatát az újságírókkal. • Magyar újságírók között terjed: Orbán Viktor új párton gondolkodik. - Kizártnak tartom. Orbán abban az értelemben beszélt az új párt építéséről és a Fidesz esetleges újjászervezéséről, hogy amennyiben az SZDSZ belép a kormányba, bizonyára néhány SZDSZ-politikus - aki nem ért egyet a koalícióval, - csatlakozik hozzánk. De csatlakozhatnak az MDF-ből és a KDNP-ből kiábrándult liberálisok is. • Nem tartja jelzésértékűnek, hogy Orbán Viktor az utóbbi időben nagyon gyakran csak saját nevében nyilatkozik? - A Fideszen belül - elsősorban az antikommunista retorika fontosságát vagy haszontalanságát illetően vita alakult ki a követendő politikával összefüggésben. Viktorban eró's morális tűz gyulladt ki, hogy neki erről beszélnie kell. Még akkor is, ha ez nem használ a Fidesznek. Általános zűrzavart okozott, hogy egy pártelnök a választási kampány idején magánálláspontnak ad hangot. Ezt a fajta politizálást mi korábban kigúnyoltuk. • Jó politikusnak tartja Orbánt? r- Nagyon tehetséges, kitűnő szónok, rendkívül okos, de ugyanakkor makacssága miatt nem ismerte föl, hogy váltania kell. Erőpolitikus, aki sokszor nem hallgat, akikre kellene. Tartós ellenvélemény esetén bizalmatlanság uralkodik el benne. Sok tehetséges ember szorult ezért háttérbe, a párt politikájába pedig olyanok szóltak bele, akik erre kevésbé voltak alkalmasak. Ez egyébként sok magyar politikusra jellemző, a magyar politikai kultúrából is következik. • A választások második fordulójában az MSZP és az SZDSZ, vívja a legnagyobb csatát. Nem tart a visszarendeződéstől ?. - Abban az értelemben, hogy itt kemény diktatórikus eszközökkel kormányozna az új hatalom, nem tartok. De nyilvánvaló, nagyon sok régi káder tűnik majd fel. Értelmiségi körökben riadalmat kelt, hogy mondjuk Hajdú János bejut a parlamentbe, és mint ismert közéleti szereplő, nagy rutinú nyilatkozó a televízió egyik sztárpolitikusává válik. Ez számomra is rémkép, s nyilván mindenkinek a maga területén megvannak az ilyen félelmei. • Nem fenyeget az a veszély, hogy MSZP-SZDSZ kormány esetén Magyarországon kezdetét veszi a zsidózás és a kommunistázás? - A kommunistázás elkerülhetetlen, hiszen volt kommunisták kerülnek kormányra. A zsidózás talán a parlamenten kívül marad, ez az elmúlt négy évben sem volt olyan jelentős probléma. GÁGYOR ALÍZ koronázás Márta és Henriett nem kishitű Ma a kora esti órákban lesz a Vasárnap és a győri Kisalföld nemzetközi szépségversenyének döntője, melyben dél-szlovákiát öt lány képviseli. A dunaszerdahelyi regionális döntő első négy helyezettjén, Németh Kingán, Keserű Mártán, Fülöp Henrietten és Hanzel Adriennen kívül a győri rendezők - élve jogukkal - még az egyházkarcsai Kovács Henriettet is meghívták a végső megmérettetésre. Kettőjükkel, Keserű Mártával és Fülöp Henriettel két nappal a döntő előtt beszélgettünk. • Márti, hogy érzed magad a nagy „csata" előtt? - Köszönöm, kitűnően. Rendszeresen' tornázom, ügyelek a helyes étrendre, úgyhogy minden oké. • Mit vársz a versenytől? Milyen helyezéssel lennél elégedett? - Természetesen a lelke mélyén valamennyi induló a győzelemben reménykedik, ám ez csak egy lánynak sikerülhet. Én is bizakodom, ám nem szeretnék esélylatolgatásba bocsátkozni, hiszen magyarországi ellenfeleinket nem ismerem. • Mint jövendő színésznő bizonyára szívesen vennéd, ha sor kerülne egy rövid magánprodukcióra. Mivel lepnéd meg a nézőket? • - Valóban örülnék, ha lehetőségünk nyílna ilyen formában is megnyilvánulni. Nem okozna gondot előadni egy éneket vagy zongoraszámot. A Miss Szlovákia regionális versenyén a magyarországi OKÉ együttes egyik szép számát énekeltem, saját szerzeményű szlovák szöveggel. Győrben természetesen magyarul adnám elő ezt a számot, de az sem kizárt, hogy zongorához ülnék és eljátszanám Karády Katalin egyik szép dalát. • A versennyel kapcsolatban kaptál valakitől tanácsokat, hogyan s mit csinálj? - Szerencsére nem. Bár vannak, akiknek a véleményére, tanácsára sókat adok, ebben az esetben csak magamra számíthatok. • A kisestélyid, fürdőruhád, sminked változik Dunaszerdahely után? - Talán csak a ruhám. Ezúttal is fekete színű lesz, ám kicsit hosszabb és sejtelmesebb fazont választottam. Frizurámról a pillanatnyi hangulatom alapján döntök majd. • Lesz a nézőtéren drukkered? - Természetesen elkísér anyu és a barátom. Édesapám péntek délAHOGY ÉN LÁTOM I Besúgővédelmi törvény Ahogy távolodunk 1989-től, úgy válik egyre lehetetlenebbé a lusztrációs törvény végrehajtása. Hadd szögezzem le nyomban, hogy nem a bizonyítékok elkallódása miatt. A bizonyítékok - nem is egy példányban - megvannak, mert sehol sem volt olyan pedáns a pártállam, mint az ŠtB tisztjeinek és besúgóinak nyilvántartásában. Hogy voltak ügyes belügyminiszterek, akik néhány tucatnyi vagy legfeljebb néhány száz nevet kiemeltek a szlovákiai vagy a szövetségi listából, az mit sem változtat a helyzeten. Amit az egyik listakomplexumból kiemeltek, az a másikban bennemaradt. Így akár most, akár öt vagy tíz év múlva is úgyszólván százszázalékos pontossággal ki lehetne mutatni, hivatalosan is, hányan lelték kedvüket a hallgatózásban a Csehszlovák Szocialista Köztársaság 15 millió lakosa közül. A lusztrálás szempontjából most már két malomkő között őrlődik minden politikai párt. Az egyik malomkő azt duruzsolja, hogy nem tanácsos olyan álláspontra helyezkedni a parlamentben, amelynek alapján a választópolgárok azt gondolhatnák, hogy a pártvezetők általános pardont szorgalmaznak. Az egyszerű emberek • többségéből nem veszett ki a természetes igazságérzet, így a lakosság zöme igényli, hogy legalább tudomására hozzák a besúgók nevét. A másik malomkő duruzsolása viszont arra figyelmezteti a pártok frontembereit, hogy jobb lesz csínján bánni a lusztrációval, mert következetes végrehajtása esetén csúnya dolgok derülhetnének ki. Minden parlamenti pártról. Vagy egy-egy elsőgarnitúrabeliről, vagy valamelyik érdemes rokonszenvezőről, akinek leleplezése aligha növelné a párt tekintélyét. Zseniális törvényt fogadott el annak idején a szövetségi parlament az igazság kiderítésének meggátlására. E jogszabály értelmében bíróság előtt védekezhetnek a pozitívan lusztráltak. Ez eddig rendben is lenne. A bírósági eljárást azonban teljesen ellehetetlenítette, befejezhetetlenné tette, hogy az ügyben eljárók (az iratok titkosítása következtében) nem férhettek, hozzá a bizonyítékokhoz. A delikvens neve, születési dátuma, fedőneve ott szerepelt az ŠtB „anyakönyvében", azokhoz a levéltári kötetekhez azonban, amelyek arról is tanúskodnak, hogy az illető kit, mikor, miért és milyen ügyben „köpött be", hozzáférhetetlenek. Így a lusztrálók (esetleg) azt állították a gyanúsítottnak, hogy: besúgtál, a gyanúsított pedig azt állította, hogy: nem súgtam be. Ilyen viszonyok között előfordult, hogy - például a parlamentben - fönnakadtak néhányan a „rostán". A tisztességesebbek csendben távoztak, akiknek viszont vastagabbra sikeredett a bőrük meg jogilag is képzettek voltak, bírósághoz fordultak. Nyugodtan kitöltötték, természetesen képviselőként, a parlamenti ciklust, az ügyük talán még mindig folyamatban van, lehet hogy még a harmadik évezred elején is folyamatban lesz, és pártjukban - buzgó aktivistaként - bekapcsolódtak a politikai munkába. Külön pikantériája még ennek a kérdésnek, hogy azokkal szemben viszont, akik meg szerették volna ismerni egykori besúgóikat, paragrafust alkotott a parlament. És akárhány évre is börtönbe kerülhetett, aki - noha tudva tudta, hogy ki járt szaporán a titkosrendőrségre a munkahely hangulatáról beszámolni - valamely estébésnek szemére vetette múltját. Elméletileg (ehát előfordulhatott, hogy az egykori besúgó vígan élte életét, pereskedett, a besúgott pedig büntetését töltötte valamelyik zárt intézetben. Ez azonban valóban csak elméletileg fordult elő, mert mindenki belátta, aki az igazságot kereste, hogy az eredetileg lusztrációsnak szánt törvény besúgóvédelmi törvénnyé szelídült. Prágában van egy derék, a megvalósult szocializmus évtizedeiben sokszor meghurcolt ember, Petr Cibulkának hívják. Nem tudott megbékélni azzal, hogy emelt fővel járhat az utcán az öt esztendeje még a pártállami titkosrendőrség több tízezer főt számláló söpredéke. Megszerezte a listájuk egy példányát, és leközölte a Rudé krávo (vigyázat, nem Rudé právo!) című időszaki kiadványban. Már évek óta folyik a jogi(!) vita, helyénvaló-e ez, vagy sem. Még senki sem tudta bebizonyítani, hogy a kiadvány megjelenése törvényellenes lénne. Rövidesen csak Szlovákiára kivetítve is megjelenik. És ha már ezt megtesszük, a magyar kisebbség ilyen irányú igényeit is kielégítjük. A magyar kiadvány ugyan nem lesz vaskos kötet, de - sajnos - nagyon lapos sem lesz. Hadd tudja meg a szlovákiai magyar, hogy ki volt például „Liturgcenzor", éš ki súgott be mondjuk „Soviniszta" álnév alatt. TÓTH MIHÁLY után ugyan dolgozik, de mindent megtesz, hogy ő is velünk jöhessen. Szeretteim jelenléte a legnagyobb dopping számomra. * * * Fülöp Henriettet Dunaszerdahelyre egy egész autóbusznyi Szurkoló kísérte el. így lesz ez netán most is? - Szeťencsére nem. Akkor édesanyám tudtom nélkül intézkedett, és nekem csak az utolsó pillanatban szólt. Igaz, utólag nagyon jólesett biztatásuk, szurkolásuk, viszont, ha kiestem volna, olyan érzés kerített volna hatalmába, hogy csalódást okoztam egy csomó embernek, akik főleg miattam ültek a nézőtéren. • Csak nem vagy kishitű? - Erről szó sincs, viszont nem ringatom magam illúziókba, így csalódás sem érhet. Szeretek versenyezni, ezért Győrben is mindent kiadok magamból. Nincs veszítenivalóm. Ellenkezőleg. Már az is nagyon szép siker, és maradandó élmény, hogy idáig jutottam. • Tehát testileg és lelkileg is jól felkészültél. - Igen, úgy érzem, nem érhet meglepetés. Mártihoz hasonlóan én is örülnék neki, ha beiktatnának egy rövid szabadon választott gyakorlatot. • Mit adnál elő? - Sokat jártam szavalni, a szerepléshez hozzá vagyok szokva. Ezúttal Vekerdy Tamás egyik kisprózáját választanám. • Mire ügyelsz majd leginkább? - Baráti körömből többen is figyelmeztettek, változtassak egy kicsit a mimikámon. Hát megpróbálok természetesebben mosolyogni. Remélem, sikerülni fog, és talán okom is lesz rá. ORDÓDY VILMOS