Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-03 / 101. szám, kedd

MOZAIK (Új Szó-tudósítás) A DEMOKRATIKUS BALOLDAL PÁRTJÁNAK tegnapi sajtótájékoztatóján „A Peter Weiss pártelnök kijelentette: koalíciós tanács ülésein, jelenlétemben, soha senki nem vetette fel, hogy a parlamenti választásokat tavaszra kellene áttenni". így reagált ami gz újságírói észrevételre, hogy Jozef Moravčík miniszterelnök a tegnapi, Prágában megjelenő ZN novinynak azt nyilatkozta: kormányszinten is foglalkoztak azzal a lehetőséggel, hogy a választásokat mégsem szeptemberben, hanem csak jövőre kellene megtartani. A pártelnök cáfolta, hogy azért, mert Moravčíkot a Szlovákia Demokratikus Uniójának elnökévé választották, a DBP indítványozná a változást a kormányfői poszton. Azt azonban megerősítette, hogy a kérdéssel még a koalíciós tanács ülésein foglalkozni fognak. A DBP elnöke kitért a parlament múlt heti tanácskozására is. Gyerekesnek nevezte a DSZM és az SZNP képviselőinek magatartását, akik megbénították a törvényhozás munkáját. Majd megjegyezte: a DBP sohasem alkalmazta a parlamenti obstrukciót, még akkor sem, amikor ellenzékben volt. A sajtótájékoztatón jelen volt brigita Schmögnerová miniszterelnökhelyettes is, aki a Nemzetközi Valuta Álappal folytatott, értékelése szerint nagyon eredményes, megbeszélésekről számolt be. Elmondta, hogy megváltozott Szlovákia megítélése, karnyújtásra van a stand by-hitel, továbbá több nyugati pénzintézet is kész kedvező hiteleket nyújtani, elsősorban a közép- és kisvállalkozóknak. A kormányon múlik, képes lesz-e a kínált lehetőségeket hatékonyan kihasználni - jelentette ki, majd megjegyezte: a külföldi bankok a hazaiakkal ellentétben konkrét programokra adják a pénzt. Ezért a kormányzat szemináriumok formájában kívánja a vállalkozók figyelmét felhívni arra, miként kell a projekteket kidolgozni. Schmögnerová cáfolta, hogy Milan Janičina privatizációs és Peter Magvaši gazdasági miniszter eltérően vélekedne a privatizációs módszerekről. A miniszterelnök-helyettes Szlovákiára nézve hátrányosnak tartja a vámunióról szóló megállapodást, amely megítélése szerint azért lett ilyen, mert a szlovák fél nem volt a csehek egyenrangú partnere, nem volt felkészülve a tárgyalásokra. Szavaiból kitűnt, hogy a vámunió kérdése hamarosan a kabinet napirendjére kerül. (gágyor) (TA SR-tudósítás) A DEMOKRATA PÁRT tegnapi sajtóértekezletén Pavol Hagyari elnök rendkívül pozitívan értékelte Jozef Moravčík szlovák és Boross Péter magyar kormányfő vasárnapi találkozóját. „Ha a magyar kormány deklarálja a határok megváltoztathatatlanságát, és a szlovák kormány, valamint a parlament elfogadja az Európa Tanács követelményeit, semmi akadálya sincs annak, hogy a két ország közötti kapcsolatok a lehető legjobbak legyenek" - jelentette ki a pártelnök. Hagyari közölte, április végén Londonban járt, ahol Európa jövőjéről tartottak tanácskozást. A KERESZTÉNYSZOCIÁLIS UNIÓ tanácsának zólyomi ülésén elfogadták a párt választási kampányának tervezetét. Az elnökséget felhatalmazták arra, hogy konkrét tárgyalásokat kezdjen a Szlovák Nemzeti Párttal az esetleges koalícióról. Egyben felhívást intéztek a Kereszténydemokrata Mozgalomhoz, hogy alakítsanak ki közös nemzeti és keresztény blokkot. Végezetül Ján Klepáč pártelnök közölte, miképpen reagáltak az egyes pártok a KSZU tárgyalási készségére. Érdekes, hogy a pártelnök szerint a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom eddig nem találta fontosnak, hogy politikai megbeszéléseket folytasson a keresztényszociálisokkal. ÚJ SZÓ" GyfingySssy Imre „befejezte" 1994. MÁJUS 3. Zenthe Ferenc és Temessy Hédi a majdnem Oscar-díjas Jób lázadásában (Markovics Ferenc felvétele) Érzékeny, pontos, körültekintő filmrendező volt Gyöngyössy Imre. Ime, a legfrissebb, de már a legutolsó bizonyíték: még a halálát is megrendezte. Nem hétközben - vasárnap ment el, hogy a film, amelyet negyedik hete Kabav Barnával forgatott, egyetlen percre se szakadjon meg. Beteg volt már, nagyon beteg. Februárban, a budapesti filmszemlén sápadtan, elgyötörten hajolt meg tavaly forgatott alkotása, a Halál sekély vízben vetítését követően. Pihennie kellett volna, orvosi felügyelet alatt kórházban feküdni, de hiába küldte figyelmeztető jeleit a szív, Gyöngyössy Imrét nem tudta megijeszteni. Készülő filmje sokkal jobban lekötötte, mint leromlott egészsége. Pannonhalmán tanult az olasz bencés gimnáziumban, majd romanisztikai tanulmányokat folytatott az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatják, és politikai fogolyként börtönbe vetik. Négy év után szabadul, de akkor is csak hamis papírokkal térhet vissza Budapestre. 1961ben rendezői diplomát kap, majd a Balázs Béla Stúdió alapító és vezetőségi tagja lesz. Drámákat ír, amelyek közül nem egyel a Nemzeti Színház is bemutat. Versei olasz nyelven jelennek meg. Első rövidfilmjét, Férfiarckép címmel édesapjáról, a falusi orvosról készítette 1965-ben. Három évvel később Virágvasárnap címmel forgatja első játékfilmjét, amelyet 1970-ben, az osakai világkiállításon a világ legjobb tíz filmje között vetítenek óriási sikerrel. S nem vesztek el az időben az ezt követő alkotásai, a Szarvassá vált fiúk, a Várakozók, a Tengerre néző cellák, a Havasi selyemfiú és a Töredék az. életről sem. Kabay Barnával, aki nemcsak a munkában, hanem a magánéletben is társa volt, 1980-ban Németországba költöztek, és kinti producerek támogatásával forgatták A bűnt, a Yermát, a Cirkusz a Holdout, a Száműzötteket, s hónapokkal ezelőtt a Halál sekély vízbcnt. Dokumentumfilmjeikkel, a Brazil utcagyerekekkei, A szabadság rabjaival, az Erdélyi menekültekkel sorsokról, családi drámákról, tragédiákról tudósítottak, a 24 óra egy gyerek életéből, a Falurombolás Erdélyben, az Ötven év hallgatás és a Holtak szabadsága több mint kordokumentum. Történelmi lecke érzőknek, gondolkodóknak és haladóknak. Veronika nénit és a lázadó Jóbot hagytam utoljára. A Gyöngyössy-Kabay alkotópáros két legjelentősebb alkotását. A Két elhatározás Amerikába készülő idős falusi asszonyát és a Tisza mentén élő zsidó öregembert, aki keresztény gyerekre akarja hagyni mindazt, amit hitben, emberségben és anyagi javakban feleségével együtt, kínkeservek árán összegyűjtött. Ha csak ez a két film kötődne Gyöngyössy Imre nevéhez, már akkor is elmondhatnánk: nagy humanistát és nagy rendezőt veszített a magyar filmművészet. Az életműnek azonban ez csak két fejezete. Ha sorra vennénk mindet, harmincnyolc filmről kellene még beszélnünk. Az utolsó, a negyvenedik még nem készült el. Forgatják. Mától nélküle. (sz. g. 1.) Kevés a jé szám A vasárnap este lezajlott szlovák-magyar kormányfői találkozó nem hivatalos jellegét volt hivatott kiemelni, hogy a hetek óta egyeztetett eszmecsere a komáromi Vasmacska sörözőben kezdődölt. Boross Péter miniszterelnököt Jozef Moravčíkkal ellentétben nem kísérte népes újságírósereg. Pedig régóta tervezett jelentős találkozóról volt szó, melyről az MDF vasárnapi hűvösvölgyi majálisán maga a magyar kormányfő is tájékoztatott. A magyarországi tömegtájékoztatás érdektelensége tehát érthetetlennek látszott mindaddig, amíg a söröző előtt várakozó szlovákiai újságírók tudomására nem jutott, hogy a késő éjszakára tervezett sajtóértekezletet megelőzően csak az ún. közszolgálati médiumok, a Szlovák és a Magyar Televízió, a rádiók és a hírügynökségek számíthatnak a két miniszterelnök részéről előzetes tájékoztatásra. Tiltakozásomnak, hogy a lapzárta miatt a napilapok olvasói nem jutnak megfelelő információkhoz - nem lett foganatja. A Vasmacska sörözőben tartott miniszterelnöki tájékoztató az előzetes tervnek megfelelően csak a kiválasztott újságíróknak szólt. Ami a Révkomáromban tartott késő éjszakai sajtóértekezleten elhangzottakat illeti, mindkét miniszterelnök hangsúlyozta: rendkívül jó hangulatú, baráti megbeszélést folytattak egymással, ahol a szlovák-magyar kapcsolatok valamennyi aktuális kérdésére kitértek. Kézzelfogható eredmény azonban - nemhivatalos találkozóról lévén szó - nem született. Boross kormányfő szerint a problémák megoldási módszereiben és a közeledés formájában állapodtak meg. Megegyeztek abban, hogy támogatják olyan kétoldalú szakértői tárgyalások megkezdését, ahol kidolgoznák a vitás kérdések megoldási ütemtervét. A sajtóértekezleten elhangzottak alapján ezek megítélésében nem módosultak a vélemények. Nem hozott a tárgyalás semmi újat az ideiglenes vízmegosztás, a hiányzó toloncegyezmény és a szlovák-magyar alapszerződés kérdésének megítélésében sem. A cél azonban - s ezt mindkét kormányfő hangsúlyozta nem is a gyors megegyezés, hanem a kölcsönös jószándék tanúsítása volt. Befejezésként helyénvaló megjegyezni: a szlovák-magyar kapcsolatok problémakörét ismerve ennél jóval többre van szükség. (horváth) TEGNAP OLVASTUK Még tartozunk a „táblatörvénnyel" Még Vladimír Mečiar kormánya -készítette elő parlamenti megvitatásra az ún. táblatörvényt, vagyis a községnevek kétnyelvű feltüntetéséről szóló törvényt. Eszerint amely községben vagy városban a nem szlovák nemzetiségű lakosok száma meghaladja a lakosság 20 százalékát, a község neve a kisebbség nyelvén is feltüntethető. A vitában e küszöb 10 százalékra történő csökkentésére, illetve 30 százalékra való emelésére is javaslat született. A második módosító javaslatot akkor a parlament jóváhagyta, de emiatt az egész törvény nem kapott elegendő igen szavazatot. A vita azonban világosan bizonyította, hogy a képviselők zöme a magyaron kívül figyelmen kívül hagyja a kisebb létszámú nemzeti kisebbségeket. A Národná obroda szombati számában megerősítette ezt Pavol Bogdan is, aki egyébként is gyakran figyelmeztet erre... - Gyakran szólok a parlamentben arról, hogy a kisebbségekről szóló vitában gyakorlatilag csak a magyar kisebbségnek szentelünk figyelmet, mert képviselete van a parlamentben. Az identitás, a nemzeti tudat, a nem önkéntes vagy önkéntes asszimiláció azonban éppen a többi kisebbségei veszélyezteti. Az említett törvényben szereplő 20 vagy 30 százalékos küszöb azonban gyakorlatilag kiiktatja a játékból az ukránokat, a ruszinokat, a németeket és alacsonyabb létszámú kisebbségeket. • Mi történne, ha annak a községnek is joga lenne nevének kétnyelvű feltüntetésére, amelyben a kisebbségek aránya 10 százalékos? - Semmi sem történne, és segítene a kisebbségeknek. És az attól való „félelem" sem idokolt, hogy a 10 százalékos küszöbre való leszállással sokkal több magyar községnek lenne meg a joga a kétnyelvű tábla alkalmazására. Ezek száma csak néhány százalékkal növekedne... • Mit kellene tehát tennie a parlamentnek a kisebb nemzeti kisebbségek érdekében? - Mindenekelőtt el kellene fogadnia a kisebbségekről szóló törvényt általában, majd erre kötődnének a további jogszabályok... Bohumil Olach Tele van a telekommunikációm... Bár a telefon gyakran okoz bosszúságot, azt azért el kell ismernünk, hogy ez a csodálatos technikai vívmány megkönnyíti életünket. Most például abban segít, hogy általa végiglapozhassuk vidéki tudósítóink jegyzetfüzetét - hangzott el egy alkalommal e találó megállapítás a Rádiožurnál műsorvezetőnője szájából. Pontosan akkor, amikor meg kellett állapítanom, mennyire igaz aranymondásának első fele. Több ismerősöm panaszkodott már négy számjegyűre emelkedett telefonszámlája miatt. Esküdözve, hogy sem ők, sem mások a családból nem járultak hozzá ahhoz, hogy a számla ennyire megduzzadjon. Szóval, hogy valahol a postai nyilvántartásban van a hiba. Hittem is nekik, meg nem is. Mert hogyan hihettem volna el, hogy teljesen tehetetlenek és kiszolgáltatottak a postával, pontosabban a telekommunikációs igazgatósággal szemben! Hogy igazukat semmilyen módon nem tudták bizonyítani. Akadt olyan barátom, aki magas számlái miatt azzal próbálkozott, hogy kikapcsolta és összecsomagolta készülékét. Egész, hónapban sehová nem telefőnált, mégis kapott számlát. És nem is kicsit! En azonban mindvégig gyanakvó maradtam. Egészen addig, míg a saját bőrömön nem tapasztaltam ugyanezt. Amikor a postás kikézbesítette a januári számlámat - 980 koronáról -, hümmögve ugyan, de beletörődtem. Bár az idáig a legmagasabb telefonszámlám 700 korona körüli volt, elkönyveltem a dolgot. Egyúttal megfogadtam, hogy ezek után visszafogom magam, kevesebbet telefonálok. Fogadalmamat betartottam, és meg is lett az eredménye: a februári számla 1150 koronára „csökkent". írásbeli magyarázatot kértem a rozsnyói távközlési igazgatóságtól, mondanák meg, mivel érdemeltem ki e figyelmességet. Nyugtattak, várjam ki a 30 napos határidőt, akkor mindenre fény derül. Addig lázas vizsgálódásba kezdenek, mi lehetett e méltánytalanság oka. így is történt. Vagy két hétre rá lakásomban üdvözölhettem egy fiatalembert - a távközlés alkalmazottját aki megállapította, hogy készülékemben teljesen szabályos szignál van, ami annyit jelent, hogy műszakilag minden rendben. Vagyis hogy nem a távközlés a ludas. Időközben megérkezett a márciusi számla. Takarékosságom ezen már erősen megmutatkozott: 940 korona szerepelt rajta. A turpisságra csak később jöttem rá. A telefonszámláimat ugyanis a takarékpénztár egyenlíti ki a folyószámlánkról. A takarékpénztár számítógépe viszont csak háromjegyű számra van állítva. A négyjegyűt egyszerűen nem fizeti ki. Ez történt a februári számlával is. Mindezek tudatában fölkerestem Milan Pástor urat, a rozsnyói Távközlési Igazgatóság vezetőjét. A kisördög ugyanis már motoszkált bennem. Egyik ismerősömnek vagy. két évvel ezelőtt adtak egy ajánlatot: beszerelnek hozzá feketén egy telefont - valaki másnak a számlájára. Szerettem volna megtudni, vajon valóban lehetséges-e ilyesmi. Az igazgató úr mindenekelőtt leszögezte, ő a sajtónak nem nyilatkozhat, azt csak a kassai fölöttese teheti. Mint magánembernek azonban elmondhatja: ilyesmi nem lehetséges. Azért, mert ő éppen tegnap figyelmeztette munkatársait, hogy ha valakit ezen rajtakapnak, akkor nemcsak hogy meg kell térítenie az okozott kárt, hanem rögtön el is bocsátják. És utólag különben sem lehet bizonyítani, hogy én hová telefonáltam, mert a számlálóm le van pecsételve, ahhoz senki nem nyúlhat. Ebből én azt a - talán helytelen - következtetést vontam le, hogy a fekete telefon lehetséges ugyan, de nem kell izgulni, mert utólag nem lehet bizonyítani. Csak azt nem értem, biz.onyíték hiányában hogyan lehet valakit elbocsájtani munkahelyéről. Mindezek után megkérdeztem az igazgató urat, vajon akkor mit tehetek? - Várja ki a végét - mondta. - Mi megírjuk önnek az írásbeli választ, és ha azt nem fogadja el, föllebbezést nyújthat be a járási távközlési hivatalba, amelyik tőlünk független állami szerv. Lehet, hogy ők elfogadják a reklamációt. Aztán még hozzátette: fölszereltethet egy otthoni impulzusszámlálót, ami körülbelül négyezer korona, de csak az én tájékoztatásomat szolgálhatja, ők a számla kiállításánál annak adatait nem vehetik figyelembe. És még van egy lehetőség: visszamenőleg már nem, de a jövőben kérhetem, mutassák ki, hová és mennyit telefonálok. Ez azonban olyan sokba kerül, hogy ilyet nagyon kevesen kérnek. Egyszóval nem tehetek semmit. Pástor úr egyébként is megnyugtatott: az esetek többségében kiderül, hogy mégis a telefontulajdonos a hibás. Vagy a gyermekei. Könnyen lehet például - állította -, hogy a magas számlát húsz hónapos kisfiam csinálta (aki egyébként a készüléket még székre állva sem éri el), vagy a feleségem. Mert ugye, sose lehet tudni... Szóval nemrégiben megkaptuk a válaszát: a reklamációt nem ismeri el. Százkoronás bélyeggel azonban föllebbezhetünk a távközlési hivatalban. Hátha jó napjuk lesz, és elismernek mondjuk egy százkoronás túlfizetést. KUNKO RÓBERT 4 PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI