Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-03 / 101. szám, kedd

1994. MÁJUS 3. ÚJ SZÓ PUBLICISZTIKA EWWf»W»í«illll»W i« mM 5 Egy erdélyi lelkész Léván Erősít a szeretet települtem, azt hittem, székely men­talitásom nem zavar majd senkit. Té­vedtem. A gyülekezetben abba kel­lett hagynom a viccelődést, az. él­celődést, nem volt kivel szópárbajo­kat folytatni. Persze, otthonomban mindenben a régi, az ősi elvek érvé­nyesülnek. A szeretet mellett tulaj­donképpen szigorú vagyok, a gyere­keimtől nem tűröm az ellenkezést. Elvárom a tisztelet külső megnyil­vánulásait is, például azt, hogy gyer­mekeim a különböző mamikám, pa­pikám helyett bennünket édes­anyámnak, édesapámnak szólítsa­nak, s magázzanak úgy, mint aho­gyan odahaza, Erdélyben szokás. Kiskoruktól fogva tudják, hogy ná­lunk nincs megkülönböztetés, ha egyik vét a másik ellen, a büntetésen meg kell osztozniuk. Persze, nem panaszkodhatom, nincs velük külö­nösebb gondunk, ők már tudatosít­ják, hogy idehaza nem a gyermek parancsol. Fölöttébb örülök viszont annak, hogy a székely furfang ben­nük motoszkál. Minap a kislányom a következő szavakkal ébresztett: Édesapám, kelésre áll az idő! Hát le­het ennél szebb ébredés? - derült fel az arca már csak azért is, mert apró léptekkel a szobába tipegett a kis Zsolti, aki egy szempillantás alatt az asztalra mászott. Nyomban öt pár kéz - a szülőké, a nagymamáé és két testvérkéé -vigyázta a kislegény tor­namutatványát. - A teljes harmóniához, s a hang­zavarhoz most már csak a zongoraó­rán lévő nyolcesztendős Eszterke kislányunk kacagása hiányzik ­nyugtázta elégedetten Márta asszony. - Nincs is annál szebb, mint gyermekeink őszinte, felszabadult, boldog nevetése.. PÉTERFI SZONYA (Méry Gábor felvételei) - Az eltelt hónapokban templo­munk felújítási munkálatait felügyel­tem. Ez alatt az idő alatt feleségem azt ajánlotta, jobb lesz, ha oda vite­tem az ágyamat is, hiszen napi 10-14 órát a munkások mellett töltöttem. Templomunkat 3,5 millió koronás költségvetéssel egy morva cég tata­rozta, s most belülről olyan, amilyen­nek megálmodtam. Alapjait 240 má­zsa cementtel erősítették meg, meg­oldották a fűtést, kicserélték a vil­lanyvezetékeket és sorolhatnám. Restaurálni kellett a barokk dí­szítőelemeket, a padsorokat, s meg kellett oldani a belső világítást is. De minek beszélek, ezt látni kell... Megtudtuk, az idén a tetőszerkezet javításába fognak, jövőre pedig kí­vülről erősítik meg s tatarozzák a templomot. - A restaurálási munkálatok alatt sokat javult szlovák nyelvtudásom, bővült a szókincsem. A lopata és a kladivo kifejezéseket tanultam meg elsőnek, mert gyakran én voltam a mesterek segédje - emlékezett nevet­ve, majd komolyra fordítva a szót, utalt a közeljövő terveire: szeretné visszaszerezni a Kálvin-házat, s új parókiát építtetni a múltban lebontott helyett. Mindezek mellett ott a napi lelkészi munka, a 400 éves irattár és könyvtár rendezésével összefüggő tengernyi tennivaló, a doktori tanfo­lyam befejezésének óhaja, s persze, a gyerekek, akiket nem lehet elha­nyagolni. Jelenleg négy, de hamaro­san az ötödik gyermek is igényt tart az édesapa szeretetére. ~ Lévára is kihat az, hogy polgári­asuk a világ, s bizony az itteni embe­rek nem olyanok, mint a székelyek. Hamis önérzetet érzek gyakran, s ta­pasztalom, az emberekből ki­veszőben az őszinteség. Amikor át­Édesanya és a kislányok Amikor tíz esztendővel ezelőtt Erdélyben összeismerkedtek, nem sejtették, sorsuk hogyan alakul. Romániában a hivatali masinéria mindent megtett, hogy a két magyar fiatal, főleg ha az egyik fél külföldi, minél később házasodhasson össze. Ám ők vették az aka­dályokat, s vállalták a nehézségeket. A romániai fordulat után vi­szont már házastársként tapasztalniuk kellett, hogy sem egyházi, sem világi téren nem állt helyre a rend. 1991 márciusában nehéz szívvel bár, de elhagyták Erdélyt, s három gyermekükkel a feleség, Márta asszony szülővárosába, Lévára költöztek. színen döbbent rá ana, hogy alkotá­saiban a valós, pergő életet írta meg. A múltidézés után a máról beszél­gettünk, a lelkész-házaspár teendőiről. Pásztori Attila az 1200 fős lévai gyüle­kezet élén áll, 100 iskoláskorú gyer­mek oktatásával foglalkozik, de gyüle­kezete van Nagykálnán, Nemesbori­ban, Alsószecsén, s ellátja a lévai öreg­otthon lakóit is. Feleségének szintén két gyülekezete van a városon kívül. S mivel nincs autójuk, a szolgálatot az autóbuszjáratokhoz igazítják. - Nagyon nehéz megosztani az időmet a négy gyermekem és a gyüle­kezet tagjai között úgy, hogy a lelkiis­meretem is tiszta maradjon. Amíg a gyermekek kicsik, velük kell több időt töltenem. Még szerencse, hogy édes­anyám mindig, mindenben segítsé­gemre van. Persze, igyekszem meg­osztani az időmet és helyt állni. Mivel tudom, hogy kevés a lelkész, hat hó­nappal kisfiam születése után ismét én végeztem a lelkészi teendőket. Pásztori Attila református lelkész viszont úgy érzi, neki a családban kellene többet teljesítenie, mert há­rom kislánya és a másfél éves kisfia igényt tart édesapjukra. egyedülálló. Jellemző ránk az öniró­nia, a csavaros észjárás és persze, az őszinteség. A feleségem gyakran mondogatta, hogy míg nem élt Er­délyben, azt hitte. Tamási Áron csak kitalálta regényeinek témáit. A hely­- Valóban, Márta nehéz heteket élt át, amíg megtanulta: a székelyek mentalitása, gondolkodásmódja adás, nehéz szívvel hagytam ott a ha­zámbeli gyülekezetet. Pedig az 1989­es fordulatkor annyira hittük, hogy jobb napok köszönnek ránk! Jó visszagondolni arra, hogy Háromszé­ken, ahol éltünk, a románokat mi, magyarok védtiik. De hát el kellett jönni, már a három gyermek miatt is. - Rendhagyó módon indult min­den - vette át a szót Márta asszony. ­Megismerkedésünktől a házasságkö­tésig eltelt három esztendő alatt talán hatszor-hétszer találkozhattunk csak. Prágában voltam egyetemista, hosszú volt az út Erdélyig. Viszont jöttek, mentek a levelek, heti két al­kalommal. Eleinte három évig nem engedtek az országba, később pedig kiutazási vízum kellett ahhoz, hogy hazajöhessek szülni. Három gyerme­kemet ugyanis itt hoztam a világra. Lelkész voltam én is, s a kezdeti beil­leszkedési nehézségek után, úgy ér­zem, befogadott a gyülekezet. Pedig eleinte lépten-nyomon megdöbben­tem, sőt meg is sértődtem az emberek nyíltsága, szókimondása miatt. - Az itteni gyülekezet meghívásá­ra helyettes lelkész lettem, de Ga­ramszentgyörgyön is elláttam a lel­készi teendőket - emlékezett lakása meghitt csendjében Pásztori Attila, 33 éves református lelkész. - Mi tag­LAKÓ-HÁZ-ÜGY D. E.: Garzonlakásunk van. Ezt akartuk nagyobbra cserélni, és találtunk is cserepartnert, egy nyugdíjas özvegyet, aki há­romszobás lakásban lakik. Megállapodtunk abban, hogy az öt­venezer korona lelépési pénzt az év végéig fizetjük ki neki. A polgármester viszont kijelentette, ő itt nem akar a későbbiekben pereskedést, fizessük meg az ötvenezer koronát most azonnal, mert különben nem egyezik bele a lakáscserébe. Hogyan véde­kezhetünk az ellen, hogy a polgármester nem akarja figyelembe venni a megállapodásunkat? Nemzetközi borverseny E héten, május 5-én, 6-án és 7-én kerül sor a II. Mosonmagyaróvári Borfesztiválra, melyre szívesen vár­ják a téma iránt érdeklődő szakembe­reket és turistákat egyaránt. Az óvári Agrártudományi Egyetem vezetősége a hallgatókkal és a többi szervezővel együttműködve nagyon gazdag és változatos programot állított össze er­re a három napra, melynek keretében mindenki megtalálhatja a számára leg­alkalmasabb rendezvényt. Május 5­én, azaz csütörtökön 18.30 órakor kezdődik a „Borrendek" című zenés felvonulás a város főutcáján, majd az egyetem előtti parkban 19.30-kor tartják az ünnepélyes megnyitót. Má­jus 6-án az egyetem dísztermében dél­előtt 9 órakor tudományos szimpózi­um kezdődik, melynek során neves hazai és külföldi szakemberek tarta­nak előadást. Szombaton délelőtt 10 órától ugyancsak gazdag program várja a városba érkezőket, az egyete­mi parkban lesz „borutca", minőségi borok kóstolója, borászati eszközök és berendezések, mezőgazdasági gé­pek kiállítása stb. egyaránt. LÁSZLÓ LÁSZLÓ, Mosonmagyaróvár Elsősorban azt kell elmondani, hogy ezeknek a lakáscsere-szerződé­seknek nincsenek egészen korláto­zatlan szabályai. Az első nagyon fontos szabály az, hogy nem ütköz­het törvénybe, a második nagyon fontos szabály pedig az, hogy elvben szükséges hozzájuk a lakás tulajdo­nosának (ma még rendszerint a köz­ségnek) a hozzájárulása. A Polgári Törvénykönyv ugyanis a 715. $­ában kimondja, hogy „a bérbeadók hozzájárulásával a bérlők megálla­podhatnak a lakáscserében. A hozzá­járulásnak és a megállapodásnak is írásban kell megtörténnie. Ha a bér­beadó komoly ok nélkül megtagadja a lakáscseréhez való hozzájárulását, akkor a bíróság a lakásbérlő indítvá­nyára a saját döntéséval pótolhatja a bérbeadó akaratnyilatkozatát" (hoz­zájárulását). Nagyon fontos figyelembe venni a Polgári Törvénykönyvnek egy másik rendelkezését, amely kimondja, hogy a lakáscseréről szóló megállapodás teljesítését csak a jóváhagyásától szá­mított három hónapon belül lehet pe­relni, de nem állapít meg külön határ­időt arra, hogy meddig lehet a bíró­sághoz fordulni annak érdekében, hogy az a saját ítéletével helyettesítse a szükséges hozzájárulást. Mi viszont azt ajánljuk önöknek, hogy mihama­rább forduljanak a bírósághoz azzal a kérelemmel, hogy az a saját ítéletével pótolja a szükséges hozzájárulást... Ugyanakkor azt is el kell monda­nunk, hogy legalábbis különleges­nek tartjuk a polgármester hozzáál­lását a lakáscseréhez, még ponto­sabban az úgynevezett "lelépési pénzhez". A szlovákiai ügyészek ugyanis már többször nyilatkoztak ezzel kapcsolatban a sajtónak is, és minden esetben azt a nézetet hangoztatták, hogy ez a Büntető Törvénykönyvbe ütközik, tilos, és hogy aki adja, illetve elfogadja az említeti „lelépési pénzt", bűncse­lekményt követ el. Perelni ennek az összegnek kifizetését tehát nem­igen lehetne még akkof sem, ha a lakáscseréről szóló szerződésben említést tettek volna róla (amit őszintén szólva nem hiszünk, és ami egyébként a szerződés érvé­nyességét veszélyezteti), habár mindenki tudja, hogy az ilyen la­káscseréknél a nagyobb lakáshoz jutó bérlők rendszerint fizetnek „valamit". Meglehetősen furcsának tartjuk tehát azt, hogy éppen a pol­gármester ragaszkodik az említelt összeg kifizetéséhez még a lakáscse­re jóváhagyása, megtörténte előtt. dr. P. D. Az UJ SZO írta \ 45 éve Felhős, szürke ég alatt kezdődtek a május elsejei ünnepségek előké­születei már reggel hat órakor az üzemek és gyárak gyülekező helyén. De mire a menet egyenletes sorok­ban megindult a Sztálin-tér felé, már kisütött a májusi nap és a tér a de­mokratikus védőhadsereg egyenru­háitól egy zöldellő búzamező képét mutatta, amely hullámzik a tavaszi szél gyöngéd érintésétől. Az elszórt ünnepi vörös zászlók úgy virítottak, mint élénk pipacs a búzamezőben. (...) Az elnöki üzenet felolvasása után a katonai zenekar a munka dalát játszotta el és az impozáns menet, mintegy megadott jelre, mozgásba jött. Fentről, a Nemzeti Tanács palo­tája felől fegyelmezett léptekkel ér­kezett a kékzubbonyos szakmunká­sok hatalmas menete, amely állandó hullámzásban körülölelte a tribünt. A díszemelvény előtt egymás után zászlókkal, képekkel, feliratokkal és jelképes kocsikkal felvonultak a gyárak, az üzemek szakmunkásai. 30 éve A moszkvai Vörös téren már csü­törtök este megkezdődtek a május I ­i ünnepségek. Fényárba borult a szovjet főváros, és tömegek gyö­nyörködtek Moszkva ünnepi köntö­sében. Tegnap reggel tankok dübör­gése verte fel az utcák csendjét: a harckocsizó, tüzérségi és rakétaala­kulatok felvonullak megjelölt he­lyükre, hogy példás rendben várják a díszszemle kezdetét. A díszvendége­ket, a külföldi küldöttségeket, a kommunista veteránokat, az élenjáró ipari, mezőgazdasági, tudományos, kulturális dolgozókat, a diplomatá­kat és az újságírókat, akik egy órával a díszszemle előtt elfoglalták helyü­ket az emelvényeken, már felsorako­zott katonai egységek fogadták. A Mauzóleummal szembeni Állami Áruház óriási épülettestén jelszavas táblák hirdették a kommunista párt, a szovjet kormány és a szovjet nép fő célkitűzéseit - a békét, a munkát, a szabadságot, az egyenlőséget és a testvériséget. 20 éve A Galántai Járási Építőipari Válla­latban Chemez Jenő elvtárs áll a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Szö­vetség alapszervezetének az élén. Nos, a 300 tagot számláló alapszerve­zet körüli teendők nyilván jelentősen igénybe veszik szabad idejének egy részét. „Ha látja az ember, hogy fára­dozása nem vész kárba, a pihenés per­ceit is szívesen feláldozza - mondja, majd kissé elgondolkodik és hoz­záfűzi. Egyébként rendkívül sok függ attól, mennyire aktívak a vezetőség tagjai." (...) A pártszervezet, a szak­szervezet, a vállalat irányítói szintén számottevő támogatást nyújtanak munkájukhoz. Az elmúlt esztendőben öt dolgozót küldtek körutazásra a Szovjetunióba, több színházlátoga­tást, előadást, műsoros estet rendez­tek. „Szovjet elvtársakat is vendégül láttunk - veszi fel ismét a beszéd fo­nalát Chemez elvtárs. Elmondhatom, hogy valóban baráti találkozó volt ez. Valamennyiünk számára szép él­ményt jelentett." 5 éve Ahogy közeledik a beszélgetés kezdetének időpontja, egyre sűrűbben érkeznek a résztvevők. Ki­sebb-nagyobb csoportokat alkotva várakoznak, forgatják az újságokat. Krisztin Ilonát is újságolvasás köz­ben zavarom. Könyvelő, az anyag­készletek osztályán dolgozik. Kol­lektívájukat egy munkaerővel leépí­tették, jelenleg öten vannak. „Több a munka, és ennek természetesen sen­ki sem örül, de megértjük az intézke­dést. A munkabérért a szövetkezet­nek nagy adót kell fizetnie, nem mel­lékes, hogy mekkora a teljesítmény. Mindezt az egyik előadáson részle­tesen megvitattuk" - mondta Krisz­tin Ilona. Az előadást, amire utal, a pártoktatás keretében tartották, és hallgatóként a többiekkel együtt most a záróbeszélgetésen bizonyít­hatja, hogy az előadások során fon­tos elméleti és gyakorlati ismeretek­kel gazdagodtak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom