Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-28 / 97. szám, csütörtök

8 M i NDENN ApI BŰNÜGYEINK TŰJSZÓ* 1994. ÁPRILIS 946. EBRD Felnőtt korban A korábbi évekkel összevetve ki­sebb volt a felhajtás az Európai Újjá­építési és Fejlesztési Bank (EBRD) múlt heti közgyűlése körül. Talán ez is jelZi, hogy az „új világ első intézmé­nye", ahogyan megálmodója, Franco­is Mitterrand francia elnök nevezte a bankot, háromesztendei működése el­lenére felnőtt korába lépett. Tavaly, mint emlékezetes, a közgyűlést megelőzően óriási volt a fel­hajtás a pénzintézet-tevékenysége, pon­tosabban rendkívül pazarló működése miatt. Az első két évben ugyanis 250 millió ECU-t fordított a székház csino­sítására, alkalmazottainak pompás fize­tésére, s csupán 127 milliót Kelet-Kö­zép-Európa, valamint a volt Szovjet­unió támogatására, hitelezésére. Ezek után nem csoda, hogy az ősszel sze­mélycsere történt a bankelnöki poszton; a francia Jacques Attalit, aki inkább volt filozófus mint pénzügyi szakember, fel­váltotta egy igazi bankos, a szintén fran­cia Jacques deLarosiere. Larosiere, aki korábban többek közt betöltötte a Francia Nemzeti Bank és a Nemzetközi Valutaalap el­nöki posztját, visszafogta a felesleges költekezéseket, és csak a pénzintézet ' fő céljára, térségünk anyagi megsegí­tésére összpontosított. Éspedig siker­rel. Éppen a múlt heti szentpétervári közgyűlés eiőtt hozták nyilvánosságra az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank tavalyi esztendőre szóló jelenté­sét. Ez megerősíti, hogy az 1991-ben alapított nemzetközi pénzintézet tevé­kenysége érezhetően gyorsult. Az EBRD 1993-ban 19 ország számára 2,276 milliárd ECU értékű kölcsönt és befektetést hagyott jóvá. A jóváha­gyott és aláírt ügyletekre a bank összesen 435 millió ECU-t utalt át az elmúlt esztendőben. Lássuk konkrét lebontásokban, az egyes országok mennyil merílhettek az EBRD 1993-as pénzügyi kere­téből ! Az országok sorrendjében Ma­gyarország tavaly az élre kerüli; az ot­tani 18 vállalkozásra 418,3 millió ECU-t hagyott jóvá a nemzetközi bank. A második Oroszország volt (.10 ügyletben 404,7 millió ECU), a harmadik Szlovákia (8 ügyletben 237,9 millió), a negyedik pedig Len­gyelország (10 ügyletben 233,7 mil­lió). Azonban egészen más a sorrend, ha az EBRD három éve alatt nyújtott összegek alapján rangsoroljuk az álla­mokat: első Lengyelország (691,5 millió ECU), második Magyarország (646,2 millió), míg harmadik Orosz­ország (528,7 millió). Jacques de Larosiere bankelnök szerint az új stratégia leglényegesebb vonásai, hogy a pénzintézet tevékeny­ségét alapjában a magánszektor fej­lesztése vezérli, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra. Továb­bá aktív akar lenni működési területe minden országában. A szerkezetváltás és a privatizáció segítése, valamint a piacgazdasági átmenethez és a ma­gánszektor fejlődéséhez szükséges infrastruktúra fejlesztésének támoga­tása változatlanul az Európai Újjáépí­tési és Fejlesztési Bank egyik fő célja. Szlovákiát többek közölt Rudolf Filkus pénzügyminiszter, Vladimír Masár és Marián Jusko, a Szlovák Nemzeti Bank elnöke és alelnöke képviselte a szentpétervári közgyűlé­sen. A tanácskozások végeztével elé­gedetten nyilatkoztak az eredmé­nyekről, ugyanis kiderült, az EBRD a garamszentkereszti alumíniumkohő­ban, valamint a Szlovák Mezőgazda­sági Bankban való érdekeltsége után újabb befektetésekkel számol. Köze­lebbről meg nem nevezett infrastruk­turális invesztíciók (elsősorban a táv­közlés és az úthálózat terén), továbbá a mohi atomerőmű befejezésének fi­nanszírozása voltak terítéken. Persze a bank bizalmát el is kell nyerni, hogy nagyobb tőkét helyezzen ki, ezért Fil­kusék tájékoztatták a nemzetközi pénzintézet képviselőit a Moravčík­kormány gazdasági elképzeléseiről, a makro- és mikroökonómiai területen történő intézkedésekről. Az elkövet­kező néhány hónapban kiderül, mennyire életképes projektekkel tud­tunk előállni, mennyire bízik a bank az ország gazdasági és pénzügyi hely­zetében. (sidó) Biotermelés Családi biofarm A magyarországi Biokultúra Egye­sület támogatásával 1991 októberétől Érsekkétyen is hozzákezdtek a kör­nyezetbarát termelési módszerek gyakorlati alkalmazásához. Palik László, a szövetkezet akkori agronó­niusa (ma már elnöke) a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerzett ismereteit és baráti kapcsolatait ki­használva vágott bele az akkoriban nálunk még gyerekcipőben járó ter­melési eljárásba. - A félreértések elkerülése végett rögtön az elején le kell szögezni, hogy a Biokultúra szlovákiai csoportja nonprofit típusú szervezet, amely szakmai továbbképzéssel, tanácsadás­sal, ismeretterjesztéssel foglalkozik ­tájékoztatott a környezetbarát terme­lési eljárás lelkes híve, Palik László. Azóta a szövetkezet tagja lett a szlo­vákiai Natural Alimentaria társaság­nak is, amely a szlovákiai bioter­melőket egyesíti. - A biotermelés szóra manapság elég sokan allergiásak, vagy jobbik esetben enyhe mosollyal veszik tudo­másul létezését. Velük szemben egyre növekszik azoknak a tábora, akik va­lamilyen egészségügyi probléma meg­oldása érdekében vagy felvilágosító, ismeretterjesztő olvasmány hatására a környezetbarát, vegyszermentes ter­meléssel előállított termékek iránt kezdenek érdeklődni - állítja Palik László. - Célunk, hogy kielégítsük igényeiket, a többieket pedig meggyőzzük annak fontosságáról, hogy valóban szükség van a minőségi, tiszta termékekre. Érsekkétyen az idén már túlléplek a biotermelés egyik alapkövetelményén, az átmeneti időszakon. Ez alapjában véve annyit jelent, hogy az adott par­cellákon két-három éve már a bioter­melés alapelvei szerint gazdálkodnak, de teljes értékű biotermékként csupán az említett átmeneti időszak után érté­kesíthetik az innen származó terméke­ket. Az idén már ez az időszak is elér­kezett. A biotermékek minőségét im­már három minősítésre jogosult szer­vezet, a Natural Alimentaria, a Bio­kultúra Egyesület és a hollandiai SKAL minősíti. Palik László szerint a piac igényei alapján az a szervezet minősíti majd a terméket, amelynek szakvéleményét a vásárló igényli. A szövetkezet az. idén már több mint háromszáz hektáron foglalkozik a környezetbarát termelési eljárással. 160 hektáror) gabonaféléket, 70 hek­táron cukorrépát, a további 78 hektá­ron fűszernövényeket és zöldséget termesztenek a biotermelés alapelvei szerint. Palik László arról is tájékoz­tatott, hogy az egyik szabad istállóban átállítják az állattenyésztési is erre a rendszerre. A tiszta hús iránt várható­an lesz kereslel a piacon, az állatok ta­karmányozására a vetésforgóba beál­lított takarmánynövényeket használ­ják majd. - Tisztában vagyunk azzal, hogy a biotermékeket feldolgozva a leg­könnyebb értékesíteni, ennek megva­lósítása azonban a szövetkezet anyagi lehetőségeitől függ majd. A biotermé­kek értékesítéséből pluszbevételre is számítunk. A cukorrépánál ez 40-50 százalékos felárát, a fűszerpaprika esetében pedig mintegy 10-15 száza­lékos többletbevételt jelent. Palik Lászlt) lelkes híve a környe­zetbarát termelési eljárásnak. Zselí­zen két bemutatókertet hozott létre annak szemléltetésére, hogyan ter­meszthető háztáji teltételek között úgy a zöldség, hogy egyúttal megfe­leljen a biotermelés követelményei­nek is. Ili a különböző növénytársítá­sok lehetőségeivel, a vegyszermen­tes, mégis hatékony növényvédelem apró fogásaival ismerkedhetnek a bi­otermelés iránt érdeklődők. A taná­csadás ingyenes, állítja Palik László, akinek megvalósulni látszik az álma egy olyan biofarmról. amely teljesen önellátó lenne környezetkímélő eljá­rásokból. Az alapjait mindenesetre már lerakták. (t. szilvássy) Az infláció és a munkanélküliség negyedév I. II. III. IV. év 1992 12,3% 11,3% 10,6% 10,4% 10,4% 1993 12.0% 12,5% 13,7% 14,4% 14,4% Az infláció és a munkanélküliség minden országban a leginkább figye­lemmel kísért mutatók köze' tartozik. És, persze, minden kormány arra tö­rekszik, hogy a minimálisra szorítsa le e mutatókat. A munkanélküliség és az infláció mértékének az összegét nevezik a gazdasági szükség mértékének. A fogyasztói áruk indexével mért infláció mértéke 1993-ban 25,1 százalé­kot lett ki, miközben a létfenntartási költségek 24 százalékkal növekedtek. A becslései szerint az új adózási rendszer bevezetése okozta áremelés 10 szá­zalékos volt, a tavalyi júliusi devalválás ugyancsak 10 százalékkal „járult hozzá" az áremeléshez, tehát c körülmények hiányában az infláció mértéke nyilvánvalóan csak öt százalékos lett volna. A legnagyobb áremelkedés a közétkeztetésben (35,5%), a szolgáltatások szférájában (28%), az élelmiszerek terén (21%), valamint a nem élelmiszer­jellegű áruk terén (20,4%) volt. Tény, hogy az inflációt tekintve Szlovákia a posztkommunista országok kötül tavaly is azok közé tartozott, amelyekben e mutató mértéke a legalacsonyabb volt. Az már más lapra tartozik, hogy ezt az alacsony mértékű inflációt olyan módon és olyan áron érte el az országve­zetés, hogy hatékonyságát úgyszólván megsemmisíti az egyéb területeken ta­pasztal! stagnálás (főleg a privatizálás és a szerkezetváltás megállítása), amely egyebek között odavezet, hogy lehetellenség lesz hosszabb távon megtartani az 199.3-as évi viszonylag elfogadható infiációmértéket. 1992-ben az inflációnövekedés 10 százalékos volt, tehát még a fele sem az 1993-as évinek. A munkanélküliség alakulása terén is hasonló irányzat tapasztalható, mint a bruttó hazai össztermék, a kivitel, az építőipari termelés, a közlekedés és a kiskereskedelmi forgalom alakulásában. Elmondható tehát, hogy az 1992-es évi munkanélküliség kedvező irányban alakult. A gazdasági folyamatok te­hetetlenségi erejének hatására ez. az irányzat 1992 végéig tartotta magát, ami­kor is fordulat következett be. Elfogadható a végkövetkeztetés, hogy a mun­kanélküliség alakulásában tapasztalható pozitív irányzatok az 1991-ben megkezdett átalakítási folyamatoknak voltak köszönhetők, főleg a mikro­szféra kezdődő átalakulásának. 1991 végén a munkanélküliség mértéke 11,8 százalékos volt, 1992 végén már csak 10,4 százalékos. Az alábbi táblázat jól mutatja e rendkívül fontos mutató alakulását: Amint a táblázat is mutatja, a múlt év végén 14,4 százalékos volt a munka­nélküliség (ez konkrétan .368 095 munkát kereső személyt jelentett). A leg­magasabb mértékű munkanélküliség a Rimaszombati járásban (26,4%) volt, ezt követte az Iglói (23,3%), a Kassa-vidéki (22,6%), a Varannói (22,6 %), a Nagymihályi (22,5%), a Rozsnyói (22,3%) járás. A területi megoszlásból te­hát nyilvánvaló, hogy a legnagyobb problémát Kelet-Szlovákiában jelenti a munkanélküliség. Ez egyrészt a gazdaság ottani szerkezetéből adódik, más­részt pedig a térség geográfiai elhelyezkedésével illetve infrastruktúrájának gyenge színvonalával magyarázható. Fontosak a munkanélküliség szerkezetéről szóló adatok is, főleg amelyek a munka nélkül töltött átlagos időtartamot, illetve a munkanélküliek képzett­ségi összetételét illetik. A munkanélküli állományban töltött időtartamot te­kintve azok a személyek voltak túlsúlyban, akik egy éven belül találtak ma­guknak új munkahelyet (a munaknéküliek 68,3%-a), a több mint egy évig munka nélkül tengődök táborába a 31,7 százalékuk tartozott. E csoport kere­tében a legnagyobb részarányt az 1-2 évig munkát keresők képezték (az összes munkanélküli 18,7 százaléka, a huzamosabb ideig munkát keresőknek pedig az 59 százaléka). Ha a képzettség szerint vizsgáljuk a munkanélküliek összetételét, akkor egyértelmű, hogy ez az állapot elsősorban az alacsonyabb képzettségűeket érintette. A csak alapiskolát végzettek képezték a munkanélküliek 26,3 szá­zalékát, a szakközépiskolát végzettek pedig a 37,3 százalékát. Ugyanakkor a munkanélküliek e csoportjába tartozók képezték jobbára a huzamosabb ideig munkát keresők táborát is. A múlt év decemberében 122 853-an kaptak munkanélküli segélyt, szoci­ális jutattásból pedig ebben az időszakban 140 146-an éltek, összesen tehát 262 999-en éltek munkanélküli támogatásból. Ebből következik, hogy 105 096 volt az olyan munkát keresők száma, akik a szóban forgó időszakban semmilyen pénzbeli támogatást nem kaptak. Még egy összehasonlítás: a múlt év végén 11 százalékkal dolgoztak keve­sebben az iparban, mint 1992 végén, az építőiparban 16 százalékkal volt ke­vesebb a dolgozók száma tavaly decemberben, mint egy évvel korábban, a kereskedelemben dolgozóké viszont 22 százalékkal nőtt a szóban forgó időszakban. A magánszektorban dolgozók száma az iparban 49 százalékkal nőtt (a vagyonjegyes privatizáció első hullámának hatása), a magánszektort! építőiparban viszont 11 százalékos csökkenés volt tapasztalható a foglalkoz­tatottság terén. Nyilvánvaló, hogy ez az építőipari termelés csökkenésével függ ösze. A gazdasági szükség mértéke tehát Szlovákiában 39,5 százalékos volt (14,4 + 25,1), míg 1992-ben 20,4% (10,4 + 10), vagyis tavaly csaknem a két­szerese volt az előbbi évinek. Ez is a gazdasági csoda á la DSZM egyik arca. IVAN MiKLOŠ (Domino) Egy nem mindennapi vállalkozás Sorscsapás, ha az ember szeme­világát veszti. Vannak, akik születé­sük pillanatától, mások betegség, vagy baleset folytán vesztik el a minden ember számára oly termé­szetesnek tűnő látási készségüket, és kerülnek a vakok, jobbik esetben a gyengén látók táborába. A felmé­rések szerint az emberiség mintegy 1,5 százaléka tartozik ebbe a kate­góriába, és a róluk való szociális gondoskodás is megkülönböztetett figyelmet érdemel. - Köztudott, a vakok és gyengén látók közlekedését, tájékozódását megkönnyítő segédeszköz a fehér bot. Valakinek pedig egyszer eszébe jutott, hogy ha a kutyákat oly sok feladatra be lehet tanítani, miért ne lehetne a vakok vezetésére is? Így alakultak ki a kutyaoktató telepek. Egyik ilyen híres oktatóbázis Angli­ában van, de van Magyaroszágon is, ahol 1961 óta folyik kutyaképzés, s ennek eredményeként 150 vakve­zető kutya került ki tőlük. A volt Csehszlovákiában is több mint 30 évre tekint vissza a vakvezetőkutya­képzés. Székhelye Prágában van, és amolyan házi módszerrel - lakások­ban - történik a kutyák oktatása. Szlovákiába eddig is Prágából hozták a kutyákat, a válás után pedig még nehezebb a beszerzésük. Jelen­leg 17 vakvezető kutya van Szlová­kiában, és négyen próbálkoznak sa­ját otthonukban ilyen kutyák kikép­zésével. Köztük van Bartalos Imre zene- és gyógypedagógus, akivel Nagymagyaron a harmadik emeleti szövetkezeti lakásukban beszélge­tünk. A Nagymagyari Művészeti Alapiskola harmonikaszakos tanára is a fehér bottal közlekedő, nagyon gyengén látók sorába tartozik. Amit a sors a látásban megtagadott lőle, azt más vonatkozásban, kifinomult zenei hallás révén kárpótolta. ' - Csenkén nőtlem fel, és mint min­den falusi gyerek, én is szeretem az állatokat, különösen a kutyák érde­kelnek - mondja, majd rátér a kutya­nevelés, oktatás körüli sok-sok időt, türelmet, hozzáértést igénylő gyakor­lati munka felsorolására. Elmondja, aki vakvezető kutyaképzéssel akar foglalkozni, annak előbb alapos el­méleti ismeretekkel kell rendelkez­nie. Hiszen az állatok is éreznek, is­merni kell szokásaikat, tulajdonsága­ikat, vezérlő ösztöneiket. Ezek tuda­tában ő is rengeteg szakirodalmat böngészett át, a magyarországi és angliai tapasztalatszerző útján is érté­kes ismeretekkel gazdagodott. A kutyakölyköket már 6 hetes ko­ruktól kezdve tanítják. Egyéves ko­rukra megtanulják a szobatisztasá­got, lakásban való viselkedést, já­rást, a környezethez való alkalmaz­kodást. Ezt követően 18 hónapos korukig kapják a speciális kiképzést, melynek keretében megtanulják a forgalmas utcákon való közlekedést, a különböző közlekedési eszközö­kön való utazást. Egyszóval megta­nulják mindazt, amit a leendő gaz­dájukhoz kerülve ismerniük és tud­niuk kell ahhoz, hogy szolgálattikkal megkönnyítsék az életét. A kutyákat mindenütt az illető ország nyelvén képezik ki, így Szlovákiában szlo­vák nyelven értik meg a különböző utasításokat, vezényszavakat. Elza, Bibi, Ajka. Mindhárom ven­déglátóm kutyaneveltje. Amíg Elzát a saját szolgálatára neveli, addig Bi­bit és Ajkát más sorstársak részére. Bibi már fél éve Pozsonyban szolgál 'Zdenka Žužičánál, aki nagyon is elé­gedett vele. Érthető, hiszen ez a ku­tya az alapos kiképzés után egy szi­gorú szakmai zsűri előtti vizsgán a 30 különböző végrehajtandó feladat­ra adható maximális 300 pont közül 295-öt szerzett. Egyébkénl 240 póni alatt nem is értékelhető a kulya tel­jesítménye. A Vakok és Gyengén Látók Szlo­vákiai Uniója szervezetében is is­mertek ezek a problémák. Ezért is szorgalmazzák az illetékeseknél az anyagi segítségnyújtást, hogy a le­helőséghez mérten „vágányra" ke­rüljön a vakvezetőkutya-képzés Szlovákiában is. Igaz, központi bá­zisra nem gondolnak, hiszen annak kiépítése a jelenlegi árakon számol­va is több mint 20 millióba kerülne, így marad a házi módszer. Bartalos Imrén kívül - az ő szakmai útmuta­tása szerint - még 3 pozsonyi lakos foglalkozik l-l kutya oktatásával, holott jelenleg is nyolcan várnak vakvezető kutyára. MÉRI ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom