Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-28 / 97. szám, csütörtök

i 994. ÁPRILIS 28. ÚJ SZÓ' KULTÚRA Vers és közönsége Különvélemény a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyről Sem versmondót, sem költőt, sem verset nem tisztel az, aki valamiféle végtelen tévéműsornak tekintettel, az éppen akkor folyó rimaszombati vers- és prózamondóversenyt. Mást nem gondolhatok azokról, akik a zsűri háta mögött ülve kommentálták a történteket, adott eseibe"h a pontozást. Persze, azok a versmondók sem dicsérhetők, akik miután elmondták mondandójukat, zavarva a verseny folytatását, ki-be járkáltak. Volt még a közönség, amely a kivezényelt iskolásgyerekeket leszámítva sem viselkedett fegyelmezetten. Mindez nem egyetlen helyszínen és időpontban, hanem más-más kategóriák versenyzőit zavarva történt meg. Kétségtelen, hogy a hatalmas méretű Rimaszombati Városi Művelődési Központ három terme elméletileg elegendő a verseny lebonyolításához. Az viszont elgondolkodtató. hogy mindhárom helyszín más-más gyakorlati szempontból alkalmatlan az ilyen maratoni verseny lebonyolítására. A színházterem, amely méreteivel az alapiskolások kategóriája résztvevőinek a legkevésbé kínál megfelelő közeget. Hangjukat elnyeli a nagyméretű csarnokszerű nézőtér, és többeket elbizonytalanít. Ugyanakkor a IV. és V. kategória résztvevői inkább ezt a helyiséget tartották volná alkalmasabbnak. Mindenki beláthatja, hogy nehéz kielégítő megoldásokat találni, hiszen az alapiskolások vetélkedését nemcsak a nagyszámú pedagógus és szülő érdeklődése kíséri, hanem az idén helyet kellett adni a nézőként kirendelt kortársaiknak is. Kevesebb zavart, bizonytalanságot okozna, ha a következő évfolyamok során nem a műsor színessé tétele, hanem a vers- és prózamondók versenyének a legoptimálisabb körülmények között történő megrendezése lenríe a rendezők elsődleges célja. Ennek megfelelne, ha a népes elődöntőket nem egyetlen délelőtti, maratoni hosszúságú műsorban futtatnák le, hanem versmondókat, prózamondókat különválasztva, egyiket délelőtt, másikat délután versenyeztetnék. Ez lelkileg és fizikailag mind versenyzőnek, mind zsűrinek kellemesebb, méginkább a nézőnek átélhetőbb élményt nyújtana. Más szempontok szerint lehetne két részre tagolni a IV. és V. kategória, előadóit, amelyekben rendszerint a középiskolások vannak többen. Közöttük nem az előadott szöveg irodalmi műneme alapján, hanem a kategória szerint tagolhatna a szervezőbizottság délelőtti és délutáni elődöntőkre. Öröm volt látni, hogy a versnek, a szépprózának van közönsége, s örül a szépen elmondott versnek, a jól választott szépprózának. Versenyzők és közönség egyformán megérdemelnének a gyorsított tempójú verseny helyett egy nyugalmasabb, elmélyülésre is időt adó szervezési tagolást. Talán így nem lenne jövőre is általános jelenség, hogy a választott irodalmi szöveg szerzője és a mű címe elhadart szófoszlányként bizonytalanítja el a zsűrit és a nézőt. Mindezt tetézte, hogy az országos verseny lapja - a Rikkancs - sem közölte előre az elhangzó verseket. Megfontolandó lenne a jövőben ezt is megtenni, még akkor is, ha néhány változtatást utólag a nézőnek kellene eszközölni a kézbe vett listán. Rossz ötletnek bizonyult, hogy idén kategóriákra való tekintet nélkül a kisorsolt számok sorrendjében léptek pódiumra a versenyzők. Ez nemcsak a zsűri számára jelent gyors keresgélést a más sorrend szerinti listákon, hanem kevésbé volt áttekinthető, viszonyítási alapokat adó a közönségnek. Ennek ellenére a középiskolások IV. kategóriája mind a versmondók, mind a prózamondók esetében kiegyensúlyozott színvonalú volt. Itt kell visszautalnom a művelődési ház színháztermére, ahol a döntő résztvevőinek teljesítményén meglátszott a helyszínváltozás. Az akkor kiemelkedőnek látszó IV. kategória prózamondói halványabb teljesítményeket produkáltak. Ezzel szemben sokkal erőteljesebbnek tetszettek a középiskolás versmondók. A döntőben szerepelt Gál Tamás, Lackó Krisztina, Gazdag József (3. helyezett) Nádascli Péter (2. helyezett) és Gubik Ágnes közül az utóbi sokkal magabiztosabban mondta el a Fehér Anna című népballadát, mint az elődöntőben. Gubik Ágnes (1. helyezett) személyében egy előadóként önmagát is kitálaló egyéniséget ismertünk meg, akibői mind külsőségek, mind lelkiek útján áradt a balladai világ. Igencsak örülhetünk annak, hogy a középiskolás versmondók első, második és harmadik helyezettje modorosságok, üres pózok nélkül a nemzedékre jellemző lázadást és iróniát közvetítette felénk a pódiumról. A megváltozott helyszínen Csepel)' Aurél (3. helyezett), Krajlik Katalin, German Lívia (2. helyezett), Darabos Magda és Stugel Tibor (1. helyezett) az elődöntőbeli teljesítményük szintje alatt szerepeltek. Számomra meglepő volt, mennyire hajlamos ez az öt fiatal a pózolásra, a ripacskodásra. Elsősorban a győztes Stugel Tibor, aki Rostand klasszikus drámájából, a Cyranóból mondta tél az ismert nagymonológot. Már az V. kategória versmondóinak elődöntője után nyilvánvaló volt, milyen nagy versenyt vív majd egymás között Kajtár Károly né, Dubovszky László, Haulitusz Anikó, Mazács Zsuzsa és Mézesné Palcsó Zsuzsa. Vitatható a zsűri döntése, mely szerint az elődöntőben halványan szerepelt, Somlyó György Szeretek című versét minden dramaturgiai indok és előadói lelemény nélkül két változatban elmondó Mazács Zsuzsát jelölle meg egyetlen pont különbséggel győztesnek. Biztosan azért, mert a kifogásolt második verziót a döntőben már nem mondta el. Haulitusz Anikó Szilágyi Domonkos Kényszerleszállás című versével ennek a döntésnek az ellenére kiemelkedőt nyújtott, birtokában azon előadói képességeknek, amely az irónia, az önirónia és a szatíra abszurd drámaiságba forduló tolmácsolásához nélkülözhetetlen. Talán kegyesebb lett volna hozzá a „zsürorok" kara, ha kevesebb gesztikulációval mondja a verset. Mézesné Palcsó Zsuzsa és Dubovszky László között a harmadik helyért vívott küzdelmet az. egyenlő pontszám miatt a második vers elmondása után döntötte el a zsűri. Aligha puszta bírálói szeszélyből maradt alul Dubovszky. Mézesné Palcsó Zsuzsa meggyőzőbb és hitelesebb volt a másodikként elmondott Babits A danaidák című verssel, mint Dubovszky László József Attila A Dunánál című versének tolmácsolásával. Röviddel ezután Dubovszky kárpótolta magát az V. kategória prózamondó versenyében, ahol Alföldy Anikót megelőzve szerezte meg az első helyet. Az objektivitást növelte az a tény, hogy mindketten Couenou Stílusgyakorlatok című művéből adtak elő részleteket. Megmagyarázhatatlan, hogy ebben a kategóriában mindössze két versenyző alkotta a teljes mezőnyt, ami azonban egyáltalán nem csökkenti kettejük teljesítményének értékeit. Sokan állították a IV. és V. kategória versenyei után, hogy gyengébb volt a színvonal, mint tavaly. Kétségtelen, hogy olyan erős egyéniség, mint Czajlik József, idén netn kápráztatta el a közönséget, de a hallott és látott mezőny megütötte a tavalyi mértéket. Külön öröm volt, hogy a felnőtt versmondók között ismét hallhattuk Kajtár Károlynét, akinek vitalitása, expresszív előadásmódja mindig sikert arat. DUSZA ISTVÁN Pénteken: ősbemutató Karinthy esete a Gumidió Színházzal Tavaly ősszel Érsekújváron összeállt négy szakközépiskola közel negyven diákja, hogy felújítsák a városban egykor híres diákszínjátszást. Találtak is darabot, az így írtok ti című paródiagyűjteményben, Karinthy Frigyes talán legismertebb alkotásában. Kacsalábon forgó kastély. Csalimese. Már a címe is sokat sejtető. Elkezdődtek a próbák. Király, királykiasszony, boszorkány együtt verejtékezett az udvarhölgyekkel, ajtónállókkal, a Karinthy által mesterien parodizált írókkal. Heltai Jenővel, Móricz Zsigmonddal, Molnár Ferenccel, Szép Ernővel, Kassák Lajossal, s önmagával. Meg Rip van Winklerrel, a házalóval, aki a darab legeredetibb figurája. Jöttek az ötletek, ez megmaradt, azt elvetették... Mostanra készült el a furcsa, mai színpadra alkalmazott történet. Pénteken, április 29-én este hét órakor lesz az ősbemutató, Érsekújvárott a Csemadok-házban. Dramaturg: Thór Lilla, díszletés jelmeztervező: Kiszucsan Kornélia, színpadi mozgás: Nancy Lunsadisa, társulatvezető: Kaprinay Zoltán. A vadonatúj amatőr színjátszó társulat, a Gumidió Színház minden korosztálynak önfeledt szórakozást ígérő színdarabját Bárány János rendezte. -báSzép Ernő'(Jámbor István) az udvarhölgyek „hálójában " (Nagy Mónika, Antalié Anikó, Mácsadi Margit). Fotó: Thór Tamás A vezérlő'fejedelem emléke Három évvel ezelőtt alakult a bodrogközi Borsiban a II. Rákóczi Ferenc Emléktársaság azzal a szándékkal, hogy összefogja mindazokat, akik munkájukkal, anyagi vagy szellemi hozzájárulásukkal részt kívánnak venni II. Rákóczi Ferenc szellemi és tárgyi örökségének megóvásában és ápolásában. Legfőbb célkitűzésünk, hogy megmentsük a végső pusztulástól a vezérlő fejedelem szülőházát, amely felújított állapotban Bodrogköz kultúrközpontjának adna helyet. Az emléktársaság alapszabályának szellemében fokozott figyelmet szentelünk a jövő nemzedékek nevelésének. Felvállaltuk, hogy minden évben legalább egyszer műsoros vetélkedővel összehozzuk térségünk fiatalságát a fejedelem szülőfalujában, Borsiban. Szeretnénk, hogy a gyermekek között olyan baráti kapcsolatok szövődjenek, amelyek aztán felnőtt korban is jő hatással lesznek térségünk kulturális és gazdasági fejlődésére. A sikeres 1992-es Rákóczi Ifjúsági Nap, az 1993-as Nemzetközi Népzenei Fesztivál után az idén június 11 —12-én szeretnénk megrendezni a Nemzetközi Foklórfesztivált, úgyszintén fiataljaink számára. Rendezvényünkön számolunk a kárpálaljai, erdélyi, magyarországi és a hazai nemzeti kisebbségek részvételével. Szűkös anyagi helyzetünk nem teszi lehetővé, hogy egy ilyen nagyszabású rendezvényt saját forrásból fedezzünk. Bízunk a vállalkozók és adakozók segítőkészségében. Szívesen fogadunk és köszönünk mindennemű támogatást, lett légyen az rendezvényünkre szóló jegyelővétel, tárgyi díjak felkínálása vagy pénzbeli hozzájárulás a következő bankszámlára: SSTSP pobočka TrebiSov č.u. 51355-629. II. Rákóczi Ferenc Emléktársaság Kiállítások Dunaszerdahely Ma délután, 17 órakor a Csallóközi Múzeum kiállítóhelyiségében Andrásy Tibor kiállítását nyitják meg. A kiállítás védnöke a Dunstav r.t. Érsekújvár Ugyancsak 17 órakor nyitják meg az érsekújvári Kulturális Központban Martin Tvrdoň jubileumi kiállítását, amely június 12-éig tekinthető meg. Szoboravató r Bős Május 1-én, vasárnap a II. világháborúban elesett hősök emlékművének avatására kerül sor Bősön, délután 15 órakor. Az ünnepi aktust megelőzően, délelőtt 10 órakor szentrhise lesz a Kálvárián, az emlékmű leleplezése előtt, 14 órakor Németh Ica színművésznő szavalatát és az óvodások műsorát láthatja a közönség. Az emlékmű megszentelését követően az iskolások és a cserkészek adnak műsort, majd 15.40-kor koszorúzással ér véget az ünnepség. - y Színe és visszája Teli Vihnos csak a kártyán létezik? Svájc legendás hőse. Teli Vilmos sohasem létezett. A személye költött, mint ahogy a nevéhez kapcsolt történelem, a Habsburgokkal vívott hősi harca is csak mese. A meglepő kijelentéssel egy bázeli kutatócsoport, Werner Meyer professzor vezetésével taglózta le a múltjára, hagyományaira oly büszke ország öntudatos polgárait. A történészek siettek leszögezni, hogy senkit sem kívánnak a vádlottak padjára ültetni, amiért élesztették, dagasztották a kitalált történelmet. Csupán arra akarják ráirányítani a figyelmet, hogy a helvét konföderáció eredete, eszmeisége korántsem abban gyökerezik, ahogy ezt hirdetik. Márpedig ha a történelem csupán legenda, akkor nem illeti meg Svájcot a büszkén viselt cím sem: a világ legrégibb demokráciája. Mi lehet a hátterében ennek a kihívóan kegyeletromboló hangnak? - tette fel a kérdési az. olasz és a francia sajtó. A válasz: Svájc mindig is szívesen hivatkozott a sajátos történelmi helyzetére, elszigeteltségére, és erre a történelemre utalva zárkózik el az Európai Gazdasági Közösség elől is. Hamlet a börtönben. „Ülni vagy nem ülni, ez itt a kérdés" - így kezdte Shakespeare Hamletjének aktualizált nagymonológját a művész, aki előzetes letartóztatásban várja, hogy bíróság elé kerüljön. Az előadást a „Rács mögött" nevű színtársulat tartotta Lengyelországban, az. opolei fogdában. A monológhoz szükséges koponyáról és a kosztümökről a börtön papja gondoskodott, a darab színrevitelében pedig pedagógiai főiskolások segítettek a rabokból álló társulatnak. Ez a fogda országszerte kezd híres lenni a hagyományostól' igencsak eltérő módszereinek köszönhetően. Szilveszterkor például bált rendeztek a foglyoknak, és Ki mit tud? vetélkedőt szerveztek. * Bulgakov mint reklámsztár. Oroszországban a reklám mindenre rátenyerel: a nemzeti filmtörténetre és az irodalomra is. Az egész népességgel együtt a színészek is szegényednek, (gy aztán a legnagyobb szerencse ma a színészek számára, ha reklámfilmben kapnak gyors, jól fizető munkát. Szmoktunovszkij, Jevsztyegnyejev, Ljudmila Gurcsenko egyaránt föltűnik mostanság reklámfilmekben. Először fordul elő, hogy klasszikus mű cselekményét használják fel reklámcélra. És első ízben nyúlnak Bulgakovhoz. Megrendelés van egy harminc másodperces filmre: ennyi idő alatt le fog játszódni a bulgakovi Margarita és Woland megismerkedésének története. Azazellót Konsztantyin Rajkin - Arkagyij Rajkin fia - játssza. Behemót Kandúrt utóbb komputeranimációval viszik a képbe. Az egyik cikkíró keserű iróniával jegyezte meg, hogy így haladva a Cseresznyéskert hamarosan az ingatlanbefektetők reklámja gyanánt lesz használatos, a Bűn és bűnhődés pedig vagy a német gyártmányú edzett acélbalta vagy - az. uzsorás vénasszony alakjával - a nemzeti bank reklámérdekeit szolgálja majd. Azt a bárgyú fogást már alkalmazták, hogy miközben föltűnik például Majakovszkij és Jeszenyin arcképe, a hang azt mondja hozzájuk: „Ők, is hozzánk fordultak Volna utalványaikkal." (k-s) J 7