Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-21 / 91. szám, csütörtök

GAZDASÁG -ÚJSZÓ­1994. ÁPRILIS 21. Slovnaft: Szupersiker lesz? Nem kell különösebben bizonygatni, hogy az 1993-as év Szlovákiában a kis- és nagyvál­lalatokat egyaránt komolyan próbára tette. A világban észlelhető általános gazdasági vissza­esés, az államszövetség felbomlása, az új adó­rendszer, a szlovák korona leértékelése mind olyan kedvezőtlen gazdasági-pénzügyi feltéte­leket teremtett, amelyek közt nagyon kevés cégnek sikerülf nyereséget elérnie. A pozsonyi Slovnaft Rt. mindennek ellenére ez utóbbiak közé került. Bár a részvénytársaság élén az utóbbi másfél évben ugyancsak gyakoriak voltak a személyi változások - Jozef Cimborát, aki éveken keresz­tül vezette a vállalatot, Jozef Mlynár, őt pedig idén februárban Slavomír Hatina váltotta fel a vezérigazgatói tisztségben -, úgy látszik, je­lentősebb belső feszültségekkel nem jártak, mert az exvezérigazgatók is a szűkebb vezetésben maradtak, és tapasztalataikkal, szakismereteik­kel hozzájárulnak a cég fejlődéséhez. így a gaz­dasági vezetés nyugodt lelkiismerettel számol­hat be a május 25-re összehívott részvénytársa­sági közgyűlésen a múlt évi gazdálkodásáról. A Slovnaftban, amelyet nem terhel hosszabb lejáratú adósság, fontos eredménynek könyve­lik el a feldolgozott kőolaj mennyiségének ál­landósítását. Tavaly a 4,34 millió tonna feldol­gozott nyersolaj 1,61 milliárd korona nyeresé­get hozott a részvénytársaságnak, pedig tech­nológiai korszerűsítés miatt negyed évig félgőzzel folyt csak a gyártás. Forgalmuk szá­mottevő növelése mellett (28 milliárd korona) háromszorosára növelték kivitelüket (10,88 milliárd korona). Nem kevesebb, mint 150 féle, nyersolajból készült terméket kínálnak a hazai és a külföldi piacon. A részvénytársaság legtöbb részvényét (80,31 százalék) a Nemzeti Vagyonalap birto­kolja. Kívüle 29 befektetési, illetve a kárpótlási alap (14,57 százalék), valamint 52 215 egyéni részvényes (5,12 százalék) mondhatja magát a társaság résztulajdonosának. A vállalat tavaly sikerrel lépett az értékpapír-piacra, s részvé­nyei iránt folyamatosan nőtt a kereslet: jelenleg a harmadik legsikeresebb cég a tőzsdén. A gaz­dasági vezetés az alaptőke 20 százalékos eme­lésének és a kereskedelmi bankon keresztül új részvények kibocsájtásának tervét szándékszik a közelgő közgyűlés elé terjeszteni. A Nemzeti Vagyonalap döntésétől függően az sem kizárt, hogy a Slovnaft bizonyos vagyonrészét a va­gyonjegyes privatizáció hamarosan esedékes új hullámába sorolják. A szlovák gazdaságban meghatározó helyet elfoglaló vállalat iránt élénk nemzetközi ér­deklődés mutatkozik, nem egy nyugati nagy cég dédelget szép terveket a Slovnafttal kap­csolatban. Hosszabb ideje folynak a tárgyalá­sok az osztrák ÖMV céggel, mindeddig ered­ménytelenül. Bár a tárgyalások még nem értek véget, annyi kiszivárgott, hogy az osztrák cég alulértékelte a Slovnaft gazdasági erejét, le­hetőségeit, így a megállapodás esélye is pará­nyira zsugorodott. Érthető és körültekintésre vall a Slovnaft vezetésének óvatossága, hiszen a jő gazdasági eredmények tudatában válogat­hatnak a partnerekben. Sikeresnek vallhatja kereskedelmi politiká­ját is a Slovnaft. A kivitel háromszoros emel­kedése, persze, mindenekelőtt annak volt kö­szönhető, hogy Csehország külfölddé vált. Ide irányul ugyanis a cég exportjának 52,7 százalé­ka. További legjelentősebb külföldi partnere Ausztria (10,6), Magyarország (8,8) és Svájc (8,5 százalék). Kivitelük támogatására Brünn­ben létrehozták a Slovnaft-Moravia Kft.-t, Ki­jevben és Moszkvában pedig kereskedelmi képviseletet nyitottak. Más cégekkel ellentétben a részvénytársaság nem mondott le a saját szakemberképzésről. Fenn akarja tartani szaktanintézetét. Tavaly is 130 végzett tanuló vált a Slovnaft alkalmazott­jává. Bár 19W-tőjjQkozatosa»-e3ökkentí dol­gozóinak számát - tavaly 948 személlyel - , többségük a vállalatból kivált és önállósult ma­gáncégeknél talált munkát. Egyelőre a szak­szervezetek is elásták a csatabárdot, a követ­kező három évre aláírták a kollektív szerződést. A vállalt 20 helyett 23 százalékkal emelte tavaly a béreket, s az átlagfizetés is elér­te a szociális biztonságot nyújtó 9200 koronát. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a Slovnaft alkalmazottai tovább élvezhetnek olyan kiváltságokat, amilyenekről a legtöbb cégnél csak álmodni mernek. A szociális alap­ból tavaly 30 millió koronát meríthettek, 4,73 millió korona kamatmentes kölcsönhöz juthat­tak, az üzemi étkeztetés és üdültetés előnyeiről nem is beszélve. Az idei első negyedévi sike­rek sejtetni engedik, hogy a szlovák kőolaj-fel­dolgozó ipar jövőre esedékes centenáriumát szupersikerekkel ünnepelheti a Slovnaft Rész­vénytársaság. MÁZSÁR LÁSZLÓ Levegőfelelősök Alig pár évvel ezelőtt a levegőszennyezést szabályozó törvényt roppant találékony módon a szakemberek és a laikusok is egyaránt kéménytörvényként kezdték emle­getni. Tették ezt azért, mert a régi törvény a környezetszennyező forrás teljesítmé­nyével arányosan magas kémény felépítését írta elő. Tehát nem a szennyezés csök­kentését, hanem a káros anyagok minél nagyobb területen történő szétszóródását tartotta fontosnak. Az 1992-ben elfogadott, jelenleg hatályos törvény azonban a ká­ros anyagok kibocsátásának csökkentésére irányul, ezért a levegőszennyezés mérté­kétől függő illeték kiszabását írja elő. Az illeték összegét - a különféle, törvényben meghatározott mutatók szerint - járásonként egy-egy, a levegőszennyezés felügye­letével megbízott körzeti hivatal állapítja meg. Vendel Tibort (V. T.), a Komáromi Körzeti Környezetvédelmi Hivatal állami vízgazdálkodási és a levegő tisztaságáért felelős osztályának vezetőjét és munkatársait, Varga Renátát (V. R.), valamint Gyűrösi Annát (Gy. A.) a járás levegőjének szennyezettségéről, valamint a káros anyagokat kibocsátó vállalatok fegyelmezettségéről kérdeztem. - Szlovákiai viszonylatban a Komáromi járás az erősebben vagy a kevésbe' szennyezett vidékek közé tartozik? V. T.: - Ami a levegőszennyezést illeti, járá­sunk például a szilárd anyagok kibocsátása terén Szlovákia 38 járása közül a 28. helyet foglalja el. Hasonló a helyzet a környezetbe jutó szén-dio­xid, valamint a kén- és a nitrogénoxidok terén is. - Mely intézmények tartoznak a legnagyobb levegőszennyezők közé? V. T.: - A kérdés megválaszolása előtt talán nem árt tisztáznunk, hogy a levegőszennyezést figyelő körzeti hivatalok hatáskörébe csupán a vállalkozási célokra használt közép- és nagytelje­sítményű, tehát a 0,2 MW hőteljesítményt meg­haladó kazánok és a környezetszennyező techno­lógiai folyamatokkal dolgozó üzemek tartoznak. A kisebb teljesítményű kazánok és egyéb létesít­mények felügyeletét az egyes községi, illetve vá­rosi hivatalok látják el. Tavaly a legnagyobb le­vegőszennyezőnek a Városi Lakásgazdálkodási Vállalat számított, őt a Szlovák Hajógyár Rt. és a Nyugat-szlovákiai Energetikai Üzem követte. Az idén azonban feltehetően változni fog a sor­rend, mert a lakásgazdálodási vállalat legna­gyobb teljesítményű kazánházát épp a múlt év második felében állították át gáztüzelésre. - Mennyire pontos a levegőszennyezők nyil­vántartása? Gy. A.: - A már említett teljesítményi és minőségi kritériumok alapján hozzánk tartozó üzemeknek a törvény értelmében minden év feb­ruár 15-ig kell jelenteniük hivatalunkban az el­múlt évben elhasznált tüzelőanyag, illetve a le­vegőszennyezést okozó más anyagok mennyisé­gét. A kapott adatokból mi az egyenlegszámítás szerint vetjük ki a befizetendő illeték mértékét. Ha valaki elmulasztja a szükséges adatok beszol­gáltatását, és erre mi a folyamatosan végzett el­lenőrzéseink során vagy esetleg állampolgári be­jelentés alapján rájövünk, akkor az évi illetéken túl bírságot szabunk ki. Ennek értéke a szennye­zés fokától függően 0-tól 10 millió koronáig ter­jedhet. - A levegőszennyezésben érintett vállalatok hogyan fogadják a kiszabott illetéket? V. R.: - Minél nagyobb teljesítményű környe­zetszennyező berendezésről van szó, annak tulaj­donosa annál inkább tisztában van a környezet­védelmi törvényből eredő kötelességeivel. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy az illetéket be is fi­zetik. Például az 1992-es évi levegőszennyezé­sért az általunk kiszabott 543 ezer korona ille­tékből ez év februárjáig csupán 173 ezer korona futott be a Környezetvédelmi Alap számlájára. Egyébként az illeték behajtása már a Környezet­védelmi Alap feladata, mi csupán annak mértékét állapítjuk meg. A környezetvédelmi törvény élet­belépésének első évében, azaz 1992-ben a megállapí­tott illeték csupán a 20 szá­zaléka volt annak az összegnek, amelyet hason­ló feltételek mellett majd 1998-tól kell fizetni a le­vegőszennyezésért. A tör­vény azért ilyen lojális, hogy az újdonsült vállalat­tulajdonosoknak - akik nem tehetnek az örökölt korszerűtlen környezetká­rosító berendezésekről - le­gyen idejük és pénzük a szennyezés mértékének csökkentésére. Az 1993-as esztendőben az illeték 40 százalékát, a '94-es és '95­ös évben a 60 százalékát, míg a '96-os és '97-es év­ben a 80 százalékát kell a Környezetvédelmi Alapba a i5x15 m-es gyepterület 4 embernek elegendő oxigént ter­befizetni. mel!" - olvasható a fehér táblán. Szlovákia vajon melyik városa di­- Mi történik akkor, ha csekedhet akkora zöldövezettel, hogy polgárai elegendő oxigénhez valamelyik ügyfelük nem jussanak? (A szerző felvétele) fogadja el a már említett egyenlegszámítás ered­ményit? Gy. A.: - Abban az esetben szükséges, hogy mérési adatokkal bizonyítsa: ő kevesebb káros anyagot engedett a levegőbe. Persze, ez nem olyan egyszerű, mert lévén, hogy a Környezetvé­delmi Minisztérium ez idáig egyetlen mérési hi­vatalt sem ruházott fel a szükséges mérések jogá­val, pontosabban: hitelesítéssel senki sem rendel­kezik. Így aztán rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e egyáltalán a mért eredményeket vagy nem. Ab­ban az esetben, ha a környezetszennyező vállalat különféle, a kárbs anyagok mennyiségél csök­kentő berendezésekkel van felszerelve, akkor a kiszabott illetéket a gyártó által megadott értékek szerint csökkentjük. - A Komáromi járást csupán a Duna választja el Magyarországtól. Nyilvánvaló: a nagyobb, ha­tár menti levegőszennyezők kölcsönös kihatással vannak a szomszédos ország területére is. V. R.: - Egy ízben, még az 1992-es évben, Karva község polgármestere hívta fel a figyel­münket arra, hogy a Magyarországon, a határ mentén található lábatlani cementgyár kemencé­jében veszélyes hulladékok megsemmisítését ter­vezik. Erről mi informáltuk a szlovák Környezet­védelmi Minisztériumot, ahonnét azt a választ kaptuk, hogy az effajta környezetszennyezést ál­lamközi szerződések nem rendezik, ezért az üggyel ne foglalkozzunk. Tehát ha fennállna is egy másik országból érkező levegőszennyezés veszélye, mi akkor sem tudnánk ellene tenni. KOSÁR DEZSŐ Magyarországi kárpótlásért ­életjáradék A szabadságuktól való megfosztásért kárpó­toltak közül sokan tanácstalanok, és töprenge­nek, mit is volna érdemes tenni a komoly összegre szóló kápótlási jegyekkel. A legújabb törvény gyakorlati ismertetésével óhajtok segí­teni a tanácstalanságban. Ismeretes, hogy a magyar Országgyűlés márci­usban elfogadta az 1994. évi XII. sz. törvényt, mellyel módosította az életüktől és szabadságuk­tól politikai okokból jogtalanul megfoszottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. sz. tör­vényt. A törvény április elejével lépett hatály­ba.A módosítás szerint amennyiben a kárpótlásra jogosult személynek állandó lakhelye Magyaror­szágon kívül van, kárpótlását jegyek helyett ha­vonta folyósított életjáradék formájában igényel­heti. Ennek feltétele, hogy a kérelmező 1991. de-, cember 31-én már betöltötte 65. évét. Számukra az életjáradékot valamelyik magyaroszági pénz­intézetnél nyitott és vezetett forintszámlára utalja át a nyugdíjbiztosító igazgatóság. Az átutalt fo­rintösszeg külföldi pénznemre nem váltható át, és a deviza-előírások szerint ezt csak Magyarorszá­gon lehet felhasználni fizetőeszközként. Azok a határon túl élő magyarok tehát, akik kárpótlási jeggyel rendelkeznek, és életjáradékot igényelnek, a törvény hatályába lépésétől számí­tott 60 napon belül - gyakorlatilag május végéig - a kézbesített határozatot vagy a már átvett kár­pótlási jegyek teljes egészét visszaszolgáltathat­ják az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hi­vatalnak, kérve az életjáradék folyósítását (1994. évi XII. sz. tv. 2 § 2/ bek.). Akik kárpótlási ké­relmükben jegyek formájában igényelték a kár­pótlást, de ezek odaítéléséről határozatot min­deddig nem kaptak, és az új törvény által adott lehetőség szerint életjáradékot akarnak kapni, le­vélben forduljanak az OKKH-hoz, és hivatkozva a törzsszámukra (R szám a borítékon) kérjék az életjáradék folyósítását. Ha közben vagy a későbbiek folyamán megkapják a határozatot, a fellebbezési határidőn belül levélben kérhetik az OKKH-nál az életjáradék folyósítását, természe­tesen visszaküldve a határozatot. A törvény szerint (16. § 1/ bek.) a kárpótlás esedékességének napja 1992. január 1. Ez azt je­lenti, hogy az életjáradékot minden esetben visszamenőleg 1992. január l-jétől számítják, és az eltelt időre egy összegben utalják ál a forint­számlára. Az életjáradék összege évente válto­zik; az állami költségvetésből megállapított előirányzat alapján a kormány állapítja meg a havi alapösszeget. Ez 1992-re 7000 Ft, 1993-ra 11 000 Ft, 1994-re valószínűleg 15 000 Ft lesz. Ennek hányadát, ill. szorzatát kapja a kárpótolt az 1991. december 31-ig betöltött életkortól és a szabadságelvonás (a fogság ideje 1945. aug. 1. után) idejétől függően. Az életkornak megfe­lelően a törvény mellékletét képező táblázatban várható élettartam van megszabva, külön férfi, ill. női kárpótoltra. A havi járadékot úgy kell ki­számítani, hogy a szabadságelvonás idejét hóna­pokban kifejezve el kell osztani a táblázatban hónapokban meghatározott élettartammal, és az így kapott számmal kell szorozni az egyes évek­re megállapított alapösszeget.Ha a szabadságel­vonást elszenvedő meghalt, a túlélő házastárs jo­gosult a kárpótlást kérelmezni választása szerint életjáradék formájában. Ebben az esetben is a kárszenvedett adatai alapján kiszámított, ugyan­azon összegű életjáradék illeti meg. Példa az életjáradék kiszámítására: 1991. dec. 31-ig a 69 évet betöltött férfi annak idején 3 évig volt szovjet hadifogoly (1945. aug. 1. után). A táblázat szerint az élettartam 120 hó­nap (azaz 10 év, tehát 79 éves koráig - 2002-ig kellene élnie). 1992-ben: 36 hónap fogság: 120 hónap élet­tartam = 0,3 x 7000 Ft alapösszeg = 2100 Ft jára­dék x 12 hónap = 25 200 Ft. 1993-ban: ...0,3 x 11 000 Ft = 3300 Ft x 12 = 39 600 Ft. 1994-ben: ...0,3 x 15 000 Ft = 4500 x 12 hó­nap = 54 000 Ft. Az első három évben az életjáradék 11 880 Ft­ot tesz ki, melynek az eltelt időre eső részét egy összegben kapják átutalva a forintszámlára. Az élettartammal előlegezett 10 év alatt a legszeré­nyebb számítás szerint 1 millió 918 ezer forintot tenne ki az életjáradék. A kárpótlási jegyek érté­ke a 3 évi fogságra számítva 396 ezer forintot je­lent. Ha a jegyeket a kárpótolt rövid úton akarja értékesíteni, a legjobb esetben 238 ezer forintot kaphat értük. Ezt az összeget már 1996 közepe előtt elérhetné életjáradék folyósításával. Utána még minden hónapban érkezne a forintszámlára a havi járadék, amíg a kárpótolt személy él. Ha­lálával megszűnik a járadék folyósítása. A fenti­ek szerint a mérlegelést mindenki maga végezze el, optimizmusa és erőnléte szerint. A járadék összegét 1993-tól minden év márci­us l-jétől növelni kell. Az emelés mértékéről az Országgyűlés az állami költségvetés keretében dönt. Az emelésnek el kell érnie az előző évi át­lagos nyugdíjemelés mértékének 30 százalékát. 1993-ban ez megtörtént, az életjáradék összegét 6 százalékkal növelték. ÁSVÁNYI LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom