Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-19 / 89. szám, kedd

1994. ÁPRILIS 8. .(X/szó­ÚJ SZÓ HÍREK - VÉLEMÉNYEK 3 Amit a politikus nem mondhat ki... A. Nagy Lászlóval a Közös magányról iMpunk tegnapi számában beszámoltunk arról, hogy a közvet­lenül a közép-kelet-európai országok államfőinek találkozója után Közös magányban címen értelmiségi fórumot tartottak Li­tomyšlben. A rendezvényen részt vett A. Nagy László, a Magyar Polgári Párt elnöke is. • Mennyiben kapcsolódott az ér­telmiségi szimpózium az államfők találkozójához ? - Az értelmiségi fórum áz ál­lamfői találkozó szerves részét ké­pezte. Fő célja az volt, hogy amit az államfők a politikai diplomácia nyelvén nem fogalmazhattak meg, a közép-európai országok közéleti emberei mondják ki helyettük. Ne­vezetesen, hogy bár nincs szó e hét állam szövetségének létrehozásáról, történelmileg, politikailag és gazda­ságilag összefüggő térséget képez­nek, s így jövőjük is egymásba fonó­dik. A szimpóziumon az is megfo­galmazódott: lehetőségeink annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy nai­vitás lenne akár Lengyelország, akár Csehország esetében különálló, gyors integrálódásban reménykedni. Nyugat-Európa ugyanis nem érezné magát biztonságban attól, ha néhány ország felzárkózna hozzá, hanem ar­ra van szüksége, hogy valamennyi közép-kelet-európai ország bekap­csolódjék a vérkeringésébe. Ezzel azonban Csehországban és Lengyel­országban nem minden gyakorló po­litikus ért egyet. Ezt támasztja alá az is, hogy a cseh miniszterelnök és a cseh kabinet más tagjai nem fogad­ták el a rendezvény szervezőinek meghívását. Szerencsére a találkozó hangvételére ez nem nyomta rá a bé­lyegét. A hét országból érkezett ér­telmiségiek egybehangzóan hangsú­lyozták a közös fellépés szükséges­ségét. A közös cselekvési szándék­ról tanúskodik az is, hogy létrejött egy közép-európai folyóirat és egy olyan könyvkiadó - a szlovákiai magyar Kalligramra gondolok - , amely közép-európai könyvkiadó­nak nevezi magát. • Az elmúlt évek közéleti és politi­kai történései viszont arra utalnak, hogy jelentős szakadék húzódik a politikusok gondolkodása és az ér­telmiségiek gondolkodása között. Gondolom, a találkozón arról is szó volt, miként lehetne áthidalni ezt a szakadékot. - Így van, ezzel a problémával va­lóban foglalkoztunk. Megegyeztünk abban, hogy az értelmiségnek mind­amellett, hogy nem adja fel a rá jel­lemző szkeptikus látásmódot, az ed­diginél nagyobb gyakorlatiasságot kell tanúsítania. Többen rámutattak: az egykori Polgári Fórum, vagy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen moz­galom éppen azért esett szét, mivel politizálása nem volt kellőképpen gyakorlatias, és túlzottan uralkodó­vá vált soraiban az intellektuális szemlélet. Az értelmiségnek meglá­tásunk szerint gyakorlatiasabb elem­zéseket kell a gyakorló politikusok rendelkezésére bocsátani a világról, a politikusoknak viszont készen kell állniuk arra, hogy az eddiginél na­gyobb mértékben vegyék figyelem­be azokat az értékeket, melyeket az értelmiség hozott létre ebben a tér­ségben. • Kisebbségi szempontból mi en­nek az értelmiségi találkozónak a legnagyobb pozitívuma? - A!z elhangzott vita során egyér­telművé vált, a kisebbségi kérdés fonntossága s hogy ezen belül a ha­táron kívüli magyaroknak komoly integráló szerepük van Közép-Euró­pa értékrendjében. Ebből a szem­pontból szimbolikus jelentőséggel bír, hogy a közép-európai könyvki­adás egy határon túli kisebbségi könyvkiadóhoz kötődik. • A szlovákiai gyakorló politiku­sok közül csak önt hívták meg erre a találkozóra. Mi ennek az oka? - Én azt hiszem, hogy ez nem vé­letlen, és azt is jelképezi, hogy az MPP a közép-európaiság gondolatá­nak hordozója. Megtisztelő volt szá­momra Havel köztársasági elnök ki­tüntetett figyelme a találkozó részt­vevőinek fogadásán. A beszélgetés során ígéret hangzott el Havel köz­társasági elnöktől arra, hogy a ma­gyarországi és a szlovákiai választá­sok közti időszakban ellátogat a Csallóközbe, és részt vesz egy értel­miségi találkozón. Nem ál­lamfőként, hanem magánszemély­ként érkezne Göncz Árpád és Mi­chal Kováč társaságában. Remél­jük, hogy ez az ígéret megvalósul, és erősíteni fogja bennünk az együ­vé tartozás és a közös sors gondola­tát. HORVÁTH GABRIELLA Moszkva mégis aláírja a Békepartnerséget? (TA SR-hír) A NATO-nak változatlanul az a meggyőződése, hogy Oroszor­szág csatlakozik a Békepartnerség programhoz, amelyet az atlanti tömb januá­ri csúcsértekezletén ajánlott fel a keleti blokk országainak, nyilatkozta tegnap Brüsszelben egy magas beosztású NATO-tisztviselő. „Úgy véljük, az oroszok csatlakoznak a programhoz, mivel nem akarnak elszigetelődni" - nyilatkozta. Oroszország eredetileg holnapután írta volna alá a csatlakozási dokumentu­mot, azonban múlt pénteken Kozirev külügyminiszter közölte, hogy mégsem utazik Brüsszelbe a Békepartnerség aláírása céljából. Olcsóbb lesz az import, fellendülhet a világgazdaság Pénteken a marokkói Marrakechben 124 ország képviselője írta alá az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) 1986-tól tartó ún. uruguayi fordulóját lezáró szerződést, amely minden korábbi megál­lapodásnál jobban leépíti a világkereskedelem vám- és tarifajellegű aka­dályait. Az ipari termékek esetében átlagosan 38 százalékos a vámcsök­kenés, vagyis az eddigi, átlagosan 6,3 százalékos vámok 3,9 százalékra mérséklődnek. Vajon miért húzódott el ilyen sokáig a uruguayi forduló, hiszen ez már a nyolcadik a GATT-történetében. A tárgyalópartnerek ismerik egymást, a problémák világosak, látszólag egy kis kompromisszumkészséggel rö­videsen tető alá lehetett volna hozni az újabb vámcsökkentéseket dekla­ráló egyezményt. Ehelyett az 1986-ban az uruguayi Punta del Estében el­kezdett tanácskozássorozat közel nyolc évig húzódott, számos esetben a tárgyalások zátonyra futottak, s már-már kereskedelmi háború tört ki a nagy gazdasági tömbök között. A vontatott procedúra oka: e forduló ke­retében rendkívül sok, összesen 15 nagy kereskedelmi területen, köztük a szellemi és kulturális termékek esetében is, kereskedelmi könnyítésekkel számoltak, ráadásul soha eddig nem tapasztalt mértékű lett volna a vám­leépítés. S ez nem ment könnyen. Érdekes, hogy a forduló gyors lezárását éppen a kereskedelemben leg­inkább érdekelt fejlett országok, az Egyesült Államok és Nyugat-Európa államai, valamint részben Japán akadályozták, mivel mindegyik a lehető legjobb pozíciót szerette volna kiharcolni a világpiacért folyó versengés­ben. Elsősorban a mezőgazdasági termékek leendő kereskedelme illetve vámjai szolgáltatták a legtöbb vitát, majd a kulturális, audiovizuális ter­mékek körüli kérdőjelek okoztak fennakadásokat. Az utóbbi területen, a franciák makacssága miatt (félve az amerikai filmiparnak a világ minden moziját elárasztó dömpingjétől) nem is született megegyezés. Mivel a vi­lágkereskedelem szálai szövevényesek, szinte minden mindennel össze­függ, a GATT-tárgyalásokon valamennyi területen mérsékelni kellett a vámokat. Végül 1993. december 15-én az USA és az Európai Unió 12 tagállama megegyezett az utolsó vitás kérdésekben is. És ezt zárta le a Marrakechben április 15-én aláírt dokumentum. A 124 állam képviselői egyben megállapodtak, az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyez­ményt 1995. január l-jétől felváltja a Világkereskedelmi Szervezet (WTO). A most megállapított vámokat nem lehet önkényesen emelni, ami meg­könnyíti a kereskedők munkáját, a távlatokban való gondolkodást. Van még egy bökkenő: a szerződést aláíró feleknek ratifikálni kell a marra­kechi dokumentumot. Valószínű, ez még az idén megtörténik, hiszen szinte mindenkinek érdeke, hogy az alacsonyabb vámok révén olcsóbban juthassanak az importcikkekhez. A GATT újabb fordulójának lezárása óriási energiákat szabadíthat fel. Óvatos becslések szerint is évi 200-300 milliárd dollár volumenű világkereskedelmi növekedést jelenthet a vám­korlátok lebontása. Ekkora növekedés még a leggazdagabb államok szá­mára sem elhanyagolható, különösen most, az általános világgazdasági recesszió idején. SIDÓ H. ZOLTÁN Hruscsov a peresztrojka atyja? (TA SR-hír) A sajtó tegnap em­lékezett meg Nyikita Szergejevics Hruscsov születésének 100. évfor­dulójáról. Hruscsov Sztálin halála után tíz évig állt az SZKP és a szovjet kormány élén, mindaddig, amíg 1964-ben nem fosztották meg őt minden tisztségétől. A szovjet politikus legemléke­zetesebb beszédét 1956-ban az SZKP XX. kongresszusán mondta el, amelyben leleplezte és elítélte a sztálinizmust. Kevésbé közismert a XXII. kongresszuson elhangzott beszéde, amelyben többek között kijelentette, hogy „az elkövetkező szovjet generációk már a kommu­nizmusban fognak élni". Napjainkban az orosz reform­párti politikusok egyre gyakrabban emlegetik Hruscsovot, sőt, egyre sűrűbben hangzanak el olyan véle­mények is, hogy ha Hruscsov nem mondta volna el emlékezetes be­szédét az említett pártkongresszu­son, akkor Mihail Gorbacsov sem kerülhetett volna 1985-ben az SZKP élére, de nem is következett * volna be a Szovjetunió felbomlása hat évvel később. Egy reformpárti politikus nyilatkozta nemrég, hogy az orosz társadalom peresztrojkáját tulajdonképpen Hruscsov kezdte el annak idején, jóllehet próbálkozá­sát számos hiba, határozatlanság és félénkség kisérte. Nem udvariassági szólamokat cseréltek Prágai vélemények a litomyšli találkozóról A hétfői cseh lapok terjedelmes tudósításokban és elemző írásokban foglalkoznak a hét közép-európai államfő litomyšli találkozójával. Az államfők tévébeszélgetésének s a találkozó egyéb mozzanatainak ismertetése mellett több napilap vállalkozott az esemény értékelésére is. A Mladá fronta dnes kommentárjában rámutat: a találkozó igazolta, hogy a közép-európai orszá­gok közt az általános kérdésekben szinte teljes az egyetértés, ám a gyakorlatban sok minden elvá­lasztja őket egymástól. Ilyen kérdés például a múlt értékelése, a kisebbségek iránti viszony vagy az atomerőmüvek biztonságának kérdése. A li­tomyšli csúcs alapvető problémája, hangsúlyozza a lap, hogy a találkozón megjelent államfők több­sége odahaza formailag az ország első embere, de a valóságban nem. A találkozó, néhány kivételtől eltekintve - például Oroszország nagyhatalmi tö­rekvéseinek elutasítása - a baráti eszmecsere szintjén maradt. Ám ez is elősegítheti a mások ér­velésének jobb megértését, tehát ebből a szem­pontból a találkozó teljesítette küldetését. - A litomyšli találkozó sikert jelent. A tévébe­szélgetés igazolta, hogy a hét államfő nem udvari­assági szólamok cseréjének céljából gyűlt össze ­írja vezércikkében a Lldövé noviny. A közép-eu­rópai államfők élvonalbeli politikusok, azaz ere­jük a nemzetközi küzdőtéren abban rejlik, hogy a fennálló problémákat új megközelítéssel kezelik. A hét államfő közül senki sem volt képes ponto­san meghatározni Közép-Európa fogalmát, de Közép-Európa jelen volt Litomyšlben. Jelen volt sajátos, a dél-, kelet- és észak-európai gondoktól eltérő sajátos érdekeivel. Több cseh napilap nehezményezi: a találkozón nem jelent meg Václav Klaus miniszterelnök, jól­lehet eredetileg elfogadta a meghívást, hogy együtt vacsorázzon a magas rangú vendégekkel. Á Denní telegraf azt fejtegeti, Klaus azért nem ment Litomyšlbe, mert kormányfői minőségében csupán a ministráns szerepét játszhatta volna a találko­zón. A lap szerint a miniszterelnök távolmaradásá­nál súlyosabb körülmény, hogy Klaus a napi poli­tikában sem helyez megfelelő hangsúlyt a szom­szédos országokkal való szilárd kapcsolatok építé­sére. A Český deník Klaus távolmaradásával kap­csolatban leszögezi: ezzel kinyilvánította azt is, hogy nem érzékeli kellőképpen Európa mai hely­zetét, azt, hogy noha a kereskedelem és a gazda­ság fontos, de nem a legfontosabb tényező. A Li­dové noviny Klaus távolmaradását kínos hibának minősíti, mert felfedte a kormányfő és Václav Ha­vel közti ellenszenvet és féltékenységet. S ez, fűzi hozzá a lap, azért is kínos hiba, mert nem erősítet­te a Cseh Köztársaság jó hírnevét. SOMOGYI MÁTYÁS NÉHÁNY SORBAN J F innország is csatlakozik a NA­TO Békepartnerség program­jához, jelentette be tegnap Martti Ahtisaari államfő a kormány tegnapi ülése után, de az aláírás esetleges időpontjáról nem tett említést. Az STT finn hírügynökség úgy tudja, hogy Helsinki a jövő hónap elején írja alá a dokumentumot. A semle­ges Finnország miniszterelnöke, Es­ko Aho azt nyilatkozta, hogy ez a döntés nem jelent lépést a NATO­tagság felé. L i Peng kínai kormányfő teg­nap négynapos látogatásra a Független Államok Közösségébe utazott, melynek során felkeresi Üz­begisztánt, Türkméniát, Kirgíziát, Kazahsztánt, majd hazafelé jövet megáll Mongóliában is. A kínai kor­mányfő egy évvel ezelőtt készült er­re az útra, akkor azonban egészségi okokra hivatkozva lemondta látoga­tását. Pár hónapra eltűnt a politikai életből, majd tavaly a nyár végén tért vissza újra, amikor bejelentette, hogy szívbántalmakkal kezelték, I zraelnek szabadon kell bocsáta­nia valamennyi palesztin fog­lyot. Ez olyan követelés, amely nem lehet semmilyen vita tárgya, nyilat­kozta Dzsibril Rodzsub palesztin ve­zető, aki a Kairóban tartott palesz­tin-izraeli megbeszéléseken vett részt, majd egy társa kíséretében ott­hagyta a tárgyalásokat, miután Izrael visszautasította két palesztin fogoly szabadon bocsátását. A zsidó állam képviselői elutasító magatartásukat azzal indokolták, hogy nem bocsát­hatják szabadon a Hamasz mozga­lom tagjait, akik korábban halálos ál­dozatokat követelő bombamerényle­tek sorozatát hajtottak végre. L ondonban a rendőrség mint­egy 20 millió dollár névér­tékű hamis bankjegyeket foglalt le. A különleges rendőrségi alakulatnak a főváros nyugati szektorában akkor sikerült tetten érnie a négy bank­jegyhamisítót, amikor a font sterling egyik oldalának nyomásával már vé­geztek. A titkos pénznyomdában a brit bankjegyen kívül a spanyol, az ír, a nigériai, sőt még a román pénz­egységet is hamisították. S zingapúrban adott egymásnak randevút az elmúlt hétvégén egy nemzetközi kábítószercsempész­csoport, de mint utólag kiderült, a pechjére. Egy drogelhárító különít­mény tudomást szerzett a találkozó­ról, és a város nemzetközi repülőte­rén letartóztattak először egy 45 éves szingapúri férfit, aki másfél ki­logramm heroint akart Barcelonába csempészni, majd kis idő múlva a társai is rendőrkézre kerültek. A le­tartóztatottak közül heten szingapú­riak, egy pedig malaysiai. A DPA hírügynökség szerint valamennyiü­ket halálbüntetés fenyegeti, akár­csak a szintén nemrég letartóztatott két német kábítószercsempészt is. N ori, a japán császári pár legfi­atalabb gyermeke tegnap töltötte be 25. életévét. A hercegnő ebből az alkalomból írásban vála­szolt a japán udvari újságíróknak. Feleleteiben a bulvársajtó szemére vetette, hogy olykor túlságosan kite­regetik magánéletét. Nori hercegnő egyúttal közölte, egyelőre kár a saj­tónak találgatnia, hogy ki lesz a vőlegénye, mert nem siet a férjhez­menéssel. A hercegnő egyébként a császári palotában él szüleivel, és nagyapja, az elhunyt Hirohito csá­szár, továbbá apja és fivére nyomdo­kaiban halad, mivel biológiai kutatá­sokkal foglalkozik. E rning Kagge, a 31 éves norvég sarkkutató bízik abban, hogy ő lesz a földkerekség első férfija, aki miután megjárta már az Északi- és a Déli-sarkot, hamarosan feljut a világ legmagasabb hegycsúcsára, a Mount Everestre. A foglalkozását tekintve eredetileg jogász Kagge 1990-ben jutott el az Északi- sarkra barátaival, tavaly pedig egyedül sílécen a Déli sarkra. Kagge húsvét előtt vágott ne­ki a 8848 méter magas csúcsnak, bí­zik abban, május derekán felkapasz­kodhat a tetejére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom