Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-19 / 89. szám, kedd

4 HAZAI KÖRKÉ

P . MMMteiMMMBtittttMaBa^ jyjjf 1994. ÁPRILIS 19. • i If M Dínók Pozsonyban Prikler László felvétele Dínopark címmel dinoszauruszimitációk kiállítása nyílt múlt pénteken a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum épületében. Három teremben több méteres műanyagpéldányokon mutatják be a legismertebb sárkánygyíkokat, mint például a tirannoszauruszt, brontoszauruszt, stegoszauruszt vagy a triceratopsZot. A kiállítást óriási érdeklődés kíséri; az első két nap tizenegyezren látták, a sor szinte körbeérte a jókora épületet. Lényegében igénytelen, de a maga módján látványos bemutatóról van szó, amely elsősorban a gyermekes szülőknek ajánlható. Amennyiben azonban úgy döntünk, hogy a kölyköknek megmutatjuk a dínókat, a felesleges ijedelem elkerülése végett érdemes néhány dologra felkészíteni őket. A két legnagyobb attrakció azonnal a bejárat melletti teremben látható. Balra egy négy és fél méteres brontoszaurusznyak nyúlik be rendszeres időközönként a látogatók feje fölé, nagyra tátva a száját. A mai óvodásokat ismerve ez nem okoz különösebb riadalmat, hiszen ők már a felnőtteknél is jobban tudják, hogy ez egy növényevő fajta. Nem így a jobb oldali óriási dög (alkotói lirannoszaurusznak szánták), amely szintén mozog, mi több, hatalmas, rusnya fogakkal jócskán teletűzdelt száját kitátva félpercenként nagyot üvölt. A többi teremben békésebb hangulat fogad bennünket, a több méteres, jóságos arcú és kedves szemű modellek nagy sikert aratnak a gyermekek körében, csak arra készüljünk fel, hogy ezután toporzékolva követelik valamelyik kicsinyített példány megvásárlását. Van még egy vulkános életkép is, ennél számítsunk a kíváncsi kérdésekre, de ha nem tudunk válaszolni rájuk, gyermekeink figyelmét leköthetjük az ásatásokról szóló videófilmmel - az egyetlen dologgal, aminek a kiállításon valóban köze van az őslényekhez. A Dínopark egyébként május elsejéig várja a látogatókat. (tuba) Gyógyír Magyarországon (Új Szó-hír) Segítő' Jobb Alapítvány szervezet alakult meg tegnap Királyhelmecen. Az alakuló ülésen jelen volt dr. Lehr György, a Máltai Szeretetszolgálat határon túli szervezője, továbbá Kalmár László, a humanitárius szervezet vezetője, Obál Ferenc orvosprofesszor és öt kelet-, illetve nyugat-szlovákiai orvos, köztük Szabó Sándor Királyhelmecről, Ghillányi Zsuzsa Kassáról, Baculák Veronika Dunaszerdahelyről, Pálházy Béla Pozsonyból és Fegyveres Margit Csilizradványról. Az alapítvány magára vállalja olyan határon túli betegek bérmentes magyarországi kezelését, akiknek gyógyítására Szlovákiában nincs lehetőség. A szervezet Pásztor István királyhelmeci polgármester kezdeményezésére jött létre. A magyar koalíció és a kormánypártok együttműködése Állandó párbeszéd Az új kormány megalakítását megelőző hosszú tárgyalássorozat eredményeként a két magyar parlamenti párt politikai biztosítékokat kapott, hogy teljesítik az átmeneti kormány támogatásának feltételeként megszabott elvárásaikat. A múlt héten a parlament jóváhagyta az új kabinet programját, így jogosan vetődik fel a kérdés: bekerültek-e ebbe a dokumentumba a magyar koalíció nyolc pontba foglalt feltételei? - A kormányprogram első változatában még több mindent hiányoltunk - mondta lapunknak Duka Zólyomi Árpád, az. Együttélés frakcióvezetője. - Nagyon sok tárgyalás eredményeként végül azonban bekerültek a feltételeink, amit pedig idő hiányában nem sikerült bevinnünk, azt a közös megállapodás értelmében a parlament határozata tartalmazza. Elmondhatom, hogy együttműködésünk a kormányt alakító pártokkal jó volt, hiszen feltételeink közül néhányat az ő képviselőik terjesztettek elő határozati javaslatként. • Melyek azok a feladatok, amelyek az önök kezdeményezésére kerültek a dokumentumokba ? - Kitér a program a kétnyelvű községnevek és a névhasználat kérdésére. Mi szorgalmaztuk a csatlakozást az önkormányzatokról szóló európai chartához és az úgynevezett nyelvi chartához, valamint azt, hogy a tulajdonos nélküli földterületek a községek tulajdonába kerüljenek, az alapiskolák pedig fokozatosan a helyi önkormányzatok hatáskörébe menjenek át. • Az utóbbival kapcsolatban aggodalmak merültek fel a parlamentben. Egyesek úgy vélték, a déli járásokban veszélybe kerülnek a szlovák óvodák és iskolák, de általában a szlovákok érdekei is. Hogyan viszonyultak ehhez a koalíciós pártok? - Nagyon érzékeny kérdésnek bizonyult ez. A koalíciós pártok egyes képviselői is aggályaikat tolmácsolták. Mi hangsúlyoztuk, hogy a félelmek alaptalanok, hiszen törvények szabályozzák majd, mit lehet és mit nem, az önkormányzatoknak és polgármestereknek pedig tudatosítaniuk kell, hogy valamennyi polgár érdekeit képviselik. • Nem tér ki a program az alternatív oktatás kérdésére. - Ez az egyik olyan pont, amelyet nem tartalmazhat a kormányprogram, de ezzel kapcsolatban már megegyezés született az oktatási miniszterrel. A kérdésről külön tárgyalni fogunk, amint a tárcán belül megalakul a magyar osztály. Az alternatív oktatásra előirányzott 100 millióról is külön kell beszélni, az összeget nem lehet egyszerűen más célra felhasználni, hiszen egyes nemzeti kisebbségek, így a németek és az ukránok, támogatják az alternatív iskolákat. Nyolc pontos megállapodásunk több más, olyan feladatot is tartalmaz, amely jellegénél fogva nem kerülhetett a programba, de ezek megoldása már folyamatban van. Ilyen a kulturális és oktatási minisztérium magyar osztályának létesítése, a kormány nemzetiségi tanácsának ügye, az állami hivatalokban való arányos részvételünk. • Sokan bírálják a Moravčík-kormány t a magyar pártokkal folytatott együttműködése miatt. A Matica slovenská, s legutóbb Vladimír Mečiar is, gyávaságnak nevezte, hogy nem hozza nyilvánosságra a megállapodást, amely szerintük Szlovákia érdekeit sértő engedményekre kötelezi a kabinetet. Hogyan alakul együttműködésük a kormánypártokkal? - Rajtunk is múlott a kormányprogram elfogadása, így adott volt az együttműködés. Megjegyzem, széles koalícióról van szó, amely keretében nehezen születnek a megegyezések. Bízom azonban abban, hogy együttműködésünk folytatódik, de számítani kell azzal, hogy a kisebbségeket illetően nagyon eltérőek a vélemények. Önmagában az, hogy részt vehetünk a koalíciós tárgyalásokon állandó párbeszédet biztosít, őrködhetünk gondjaink megoldása felett, és természetesen az ország ügyeibe is belszólhatunk. A Matica felhívása a közvélemény befolyásolására törekszik, elferdíti a tényeket, hiszen a megállapodás nyolc pontját szinte már az összes szlovák lap ismertette. • Mit tehet a magyar koalíció a kormányprogramban megjelölt feladatok megvalósításáért? - Olyan javaslatokat kell előterjesztenünk a törvényalkotás folyamatában, hogy az új törvények és a törvénymódosítások lehetővé tegyék a feladatok valóra váltását. Ugyanilyen fontos az is, hogy a minisztériumokban megegyezésünk értelmében kiépüljön a nemzetiségi képviselet. (csizmár) Helytállásért - szlovakiai magyar kitüntetés (Új Szó-tudósítás) Rendkívüli sajtótájékoztatón tájékoztattak tegnap az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom vezetői a két parlamenti frakció kezdeményezéséről, a Pro provitate Alapítvány létrehozásáról, amely minden évben egy kis bronzszoborral díjazza azt a szlovákiai magyar személyt, esetleg csoportot, aki a legtöbbet tett a szlovákiai magyarságért. A szobor - Nagy János alkotása - valamiféle szlovákiai magyar kis Oscar akar lenni - szögezte le Csáky Pál, akitől megtudtuk :az A Helytállásért kitüntetés eszmei értéke 100 ezer korona. Ünnepélyes átadására május 15-én kerül sor Komáromban, a Tiszti Pavilon Kaszinőtermében. A jelölés határideje még a múlt héten lejárt. Jelölt van több is - tudtuk meg Bauer Edittől, ám neveiket egyelőre nem hozták nyilvánosságra. A kuratórium döntését - amelynek az MKDM és Együttélés mindenkori parlamenti képviselői a tagjai, ám más parlamenti összetétel esetében a testület bővíthető -, a szlovákiai magyarság emléknapja keretében ismertetik, s itt mutatják be elsőként a nyilvánosságnak a férfialakot ábrázoló szobrot is. Az alapítványt a tizennégy magyar parlamenti képviselő hozta létre. - Az emléknapot Komárom városának és polgármesterének támogatásával rendezik meg - mondta Duka Zólyomi Árpád. Az időpont megválasztása nem véletlen. Az A Helytállásért kitüntetés létrehozói így kívánnak megemlékezni Esterházy Jánosi, aki parlamenti képviselőként 1942. május 12-én nem volt hajlandó megszavazni a zsidók deportálásáról szóló törvényt. (gágyor) TEGNAP OLVASTUK Komáromi imanap? Miért? Mert kevesen vagyunk, mert érzem a felelősséget Krisztus előtt, aki azt mondta: „Menjetek, tanítsatok..." Imanap? Mert érzem a felelősséget népemért, nemzetemért. Imanap? Mert érzem, látom az idők jeleit. Április 6-án megint eltemettünk egy papot. Eggyel ismét kevesebben vagyunk. De ha téged nem bánt a lelkiismeret, akkor ne gyere. Ha úgy, érzed, hogy ez politika, akkor se gyere. És akkor se gyere, ha azt gondolod, hogy a politikus ne imádkozzon papi hivatásokért. Nem kell jönnöd akkor sem, ha te úgy gondolod, hogy a magyar papok sértik a másik nemzetiséget, amikor hangosan imádkoznak magyar papi hivatásokért. Ha úgy érzed, hogy főpásztorod nemtetszését váltod ki, nem kell jönnöd, bár ő ezt nem tiltja. Ha úgy gondolod, hogy ez politikai kérdés lesz, mert az előző imanapokon magyar politikusok is imádkoztak a magyar papi és püspöki hivatásokért, nem szükséges jönnöd. De ha mégis úgy érzed, hogy neked is kötelességed tenni valamit a nemzetért, hazádért, szülőföldedért, hogy a hívek az anyanyelvükön imádkozhassanak, ha úgy érzed, hogy szívhez szólóbban hangzik az. őszinte, szívből jövő, anyanyelven mondott ima, akkor gyere. Ha úgy érzed, hogy az édes anyanyelven kimondott szavak őszintébben hangzanak a főpásztorért is, a más nemzetiségért is, akkor gyere. Ha még nem felejtetted el, mert nem lehet elfelejteni Krisztus szavait: „Hogy egyek legyenek", akkor gyere. Ha úgy érzed, hogy egy öreg pap, aki kész volt börtönbe is menni főpásztoráért, és mindig is engedelmeskedik főpásztorának, őszintén beszél, és semmi mást nem akar, csak azt, hogy egyek legyünk - akkor gyere! Mons. LÉNÁR KÁROLY Az V. komáromi Imanap Jó Pásztor vasárnapján, 1994. április 24-én lesz. Az imanap programja 15.00 órakor kezdődik a Klapka téren. (Remény) Magyar Szemle - Kassán (Új Szó-információ) Nem, még (vagy már?) nem tartunk ott, hogy a Hernádparti városban újabb folyóirat jelenjen meg anyanyelvünkön. A címben szereplő lapot Magyarországon adják ki. Néhány munkatársa - köztük Lovas Lajos, Mellár Tamás közgazdász és Tallai Gábor író - április 21-én Kassán 18 órától a Tháliában találkoznak az olvasókkal - a Madách Posonium Kft. helyi boltjának, az Együttélés PM városi szervezetének és a Thália Színháznak a közös rendezésében. Az est hazai vendége Popély Gyula történész lesz. Április 22-én Királyhelmecen mutatkozik be a Magyar Szemle, (gazdag) AHOGY ÉN LÁTOM Négyen a litomyšli hetek közül 1 Furcsa fintora a posztkommunista közép-európai demokrácia fejlődésének, hogy volt egy időszak, amikor a visegrádi csoport minden államfője éppen hogy csak beszélő viszonyban volt saját kormányával. Az üde kivételt - de csak néhány hete, és reméljük, nemcsak hat hónapra - Szlovákia jelenti; március elejétől örvendetesen alakult nálunk a köztársasági elnök és a végrehajtó hatalom viszonya. Mindent összevetve azonban az elmúlt néhány esztendő tapasztalata alapján teljesen indokoltan tesszük fel a kérdést: vajon mivel magyarázható, hogy a kommunizmusban tanúsított nemes magatartása alapján osztatlan népszerűségnek örvendő Lech Walesa, Göncz Árpád vagy Václav Havel és kormánya között meglehetősen feszült a viszony? Vagy például miért indított propagandahadjáratot Michal Kováč lejáratására a márciusig hivatalban volt szlovák kormány? Vajon melyik félben van a hiba? Újra és újra feltettem a kérdést a múlt héten, a közép-európai államfők litomyšli véleménycseréjének napjaiban. Kétségtelen, hogy az államfői tisztségbe került egykori disszidensek múltja is szerepet játszik ebben. Mint ahogy nyilván az. is közrejátszik, hogy a miniszterelnököknek nincs disszidens múltja. És nincs kizárva, sőt, majdnem biztos, hogy e vonatkozásban a „szimmetria" hiányát nem annyira Lech Walesa, Göncz Árpád és Václav Havel éreztette országa mindenkori miniszterelnökével, hanem a mindenkori miniszterelnököknek voltak időnként komplexusai. Amelyekről talán egy szó sem esett, és amelyeket csak Freud tudna megmagyarázni, ha élne. Aligha Walesának okoz lelki gyötrődést, hogy amikor ő a Szolidaritást szervezte a pártállam ellenében, Lengyelország jelenlegi miniszterelnöke párttitkár volt Katowiczében. Amiatt is inkább Antall Józsefnek lehetett kisebbrendűségi érzése, hogy amikor Göncz Árpád még Vácott ült a fegyházban, ő már vidáman írhatta orvostörténeti eszmefuttatásait. A posztkommunista miniszterelnökök közül e tekintetben még Václav Klaus volt a legőszintébb. Tanulmányt írt arról, hogy miért nem kedveli az egykori disszidenseket. A válasz: nem tekinthetők igazi államépítő elemnek. Aki - úgymond — egyszer elleneszegül az államnak, abban megmarad a lázadási hajlam bacilusa. Csehország miniszterelnöke nem is tisztelte meg jelenlétével a hét államfő találkozóját. Persze, más, sokkal prózaibb körülmények is közrejátszanak abban, hogy Európának e táján a miniszterelnökök általában ellenszenvvel viseltetnek az államfőik iránt, akik tevékenységét legszívesebben harmadrangú reprezentációra korlátoznák. A végrehajtó hatalom irányítóinak szüntelenül sikert illene produkálniuk. Ami Európa szerencsésebb fertályaiban sem egyszerű feladat, itt, Közép-Európában pedig úgyszólván lehetetlen. Azonban Walesát, Havelt és Göncz Árpádot nem olyan fából faragták, hogy ne tennék szóvá, milyen veszéllyel jár a mindenáron való eredményhajhászás, különösen ha kétes tisztaságú módszereket alkalmaznak. Egy miniszterelnök - még a legjobb és legmesszebblátó is - a pillanat feladatainak igézetében él, míg a köztársasági elnök feladata minden országban az állandóság megtestesítése. E vonatkozásban szerencsés volt Lengyelország, Csehország és Magyarország, hogy olyan személyiség került az államelnöki tisztségbe, aki korábban már bebizonyította, felismerte, milyen irányban kell nemzetének haladnia, és ezt korábbi tetteivel hitelesítette. Magatartásával Michal Kováč is kellemes meglepetésben részesítette Szlovákia állampolgárainak európaiságra törekvő részét, köztük minket, magyar anyanyelvű állampolgárokat is. A litomyšli találkozón egyértelműen kimondta: rendezni kell végre kapcsolatainkat, mégpedig mindkét nemzet megelégedésére. Litomyšlben nem fogalmaztak meg világtörténelmi jelentőségű nemzetközi egyezményeket. „Mindössze" annyi történt, hogy hét ország felelős államfője eszmét cserélt arról, hogyan lehetne lakhatóbbá tenni kontinensünknek e nagy esélyeket és veszélyeket rejtő régióját. TÓTH MIHÁLY