Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-05 / 77. szám, kedd

4 MOZAIK ÚJ SZÓ 1994. ÁPRILIS 5. „A magyarság szükség és érték" Czine Mihály hatvanöt éves Vallja és vállalja - cselekszik azért, hogy a magyar irodalmat kutatva felmutassa a magyarként való létezés szükségét és értékét. Nincs még egy ennyire ismert irodalomtudósa, kritikusa és szerkesztője a kortárs magyar irodalomnak, mint Czine Mihály. Egyénisége átsüt véleményén, s mindaz, amit irodalomról mond, ír, elsősorban a gondolkodva befogadó hallgató és olvasó megbecsülését mutatja.Szóljon bár hozzánk a rádión keresztül vagy irodalmi lapok oldalain, mindig az a szándék hallható, illetve olvasható ki szavaiból, amellyel értékek felismerésére tanít. Bár irodalomtörténeti előadásait, a határon túli magyar irodalomról tartott szakkollégiumait látogatva magyar irodalomtanárok nemzedékei nevelődtek fel, soha nem tartott igényt a szakmai megfellebbezhetetlenségre. Egyike azon keveseknek, akik pontosan tudták és tudják, hogy a magyar irodalom mesterséges kettéosztása az irodalmon kívüli szempontok szerint, az értékek tagadását jelenti. Népiek és urbánusok egyetlen mérce szerint mérhetők, amely Czine Mihály esetében a nemzeti irodalom és a világirodalom viszonyításában születik meg. Mindaz, ami a huszadik században magyarul irodalom gyanánt leíródott, méltó a figyelemre, a megméretésre. Ehhez Czine Mihálynak olyan tájékozódási pontjai, szellemi világítótornyai vannak, mint Ady Endre, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Németh László és Nagy László. Életműveik egyszerűen nem gyömöszölhetők be a „népi" és „urbánus" irodalomkritikusi asztalfiókba. Hogy ennek ellenére voltak és vannak az irodalomtörténész-kritikus pályájának ellentmondásokkal terhelt rövid szakaszai? Kétségtelen, de ez sem jelenthette Czine Mihály számára a világítótornyok szem elől tévesztését, a magyarság megoszthatóságát. Egyike volt azon keveseknek, akik dacolva a hivatalos kulturális politikával, már a hatvanas évek elején természetes módon foglalkoztak a haláron túli magyar irodalmakkal, köztük a csehszlovákiai magyar irodalommal is. Elsősorban Fábry Zoltán életművét tartotta és tartja meghatározónak, mely nélkül nem születhetett volna háromszor is újjá a Felvidék magyar irodalma. Irodalomtörténészi érdeklődésén túl, barátságok sora köti Czine Mihályt ehhez a tájhoz, az itt élő emberekhez. Nem véletlenül. Voltak esztendők, talán évtizednél hosszabb idő is, amikor az anyaország titkolt szeretetét képviselte. Magunkra hagyatottságunk idején szavai sokaknak jelentettek vigaszt, biztató reménységet, de voltak olyanok is, akik személyes elfogultságtól vezettetve, a hatalom irodalmi lakájaitól befolyásoltatva legszívesebben kitiltották volna körünkből. Hogy olykor sikerült nekik? Ezek az időszakok erősítették meg felvidéki kapcsolatait. Mostanság érezhetően kevesebbet jön közénk. Érthető. Czine Mihály nem a politikai divatok embere. Sokan jönnek „helyette". De hozzá hasonló érzékenységgel, gondjainkra való teljes ráhangolódással kevesen. Az alig pár hete átvett Széchenyi-díj nemcsak az egyetemi tanárt, az irodalomtudóst, a kritikust méltányolja, hanem azt a közírót is, akinek lelkiismereti kérdést jelent az elszakított nemzetrészek élete, sorsa. DUSZA ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN \ K

ambodzsában elrabolták az egyik humanitárius szervezet öt munkatársát. Diplomáciai források szerint nem tudni, hogy a vörös khmerek vagy banditák követték-e el az emberrablást. A túszok között van egy amerikai nő, a többi személyazonossága nem ismert. F

antos Nanót, Albánia utolsó kommunista kormányfőjét 12 évi börtönbüntetésre ítélte a tiranai bíróság, mivel hivatali ideje, 1991 februárja és júniusa között elsikkasztott 7 millió dollárt az olasz humanitárius segélyekből, s ezzel kapcsolatban okirat-hamisítást is elkövetett. Nano az egész eljárás alatt nem volt hajlandó válaszolni a kérdésekre, és azt állította, hogy politikai per folyt ellene, a kommunista politikus ellen. B

olognában Giosue Calabria ügyvéd feljelentette a bíróságon Gianfranco Finit, az újfasiszta párt vezérét, mivel megsértette az 1952-ből származó törvényt, amely tiltja a „fasizmussal kapcsolatos személyek, tettek, elvek és módszerek ünneplését". Fini ugyanis a La Stampa című lap pénteki számában megjelent nyilatkozatában a „század legjelentősebb olasz férfiújának" nevezte Benito Mussolinit. K

uba vezetése úgy döntött, tekintettel a gazdasági válságra, az idén nem tartják meg a szokásos felvonulást május elsején, mivel a kormánynak erre nincs pénze. Fidel Castro 1959-ben történt hatalomrajutása óta nem fordult elő, hogy Havannában ne lettek volna ezen a napon fényes ünnepségek. A kubai szakszervezeti szövetség főtitkára szerint a dolgozók a felvonulás helyett részt vesznek a cukornád, a burgonya és a zöldségfélék betakarításában. Az impériumnak meg kell újulnia A legjobb kommunista hagyományok szerint zajlott le Zsirinovszkij pártjának kongresszusa • Nemtetszést váltott ki az SZNP alelnökének részvétele (TA SR-jelentés) Szombaton tartotta meg Moszkvában 5. kongresszusát az Orosz Liberális Demokrata Párt, a parlament legerősebb frakciója. A rendezők szerint 69 regionális szervezet 343 küldöttje, 250 akkreditált újságíró és 14 ország küldöttsége volt jelen a tanácskozáson. A hivatalos bejelentés szerint Jozef Lauko képviselte Szlovákiát, nevezetesen a Szlovák Nemzeti Pártot. Az érintett viszont szlovák újságíróknak azt állította, hogy egyetlen pártnak sem tagjai, s csak önmagát képviselte a kongresszuson. Illusztris vendégekben mégsem volt hiány, ott volt Frei, a fasiszta színezetű Német Népi Szövetség elnöke, Franciaországból Jean-Marie Le Pen Nemzeti Frontjának képviselője, Szaddam Husszein iraki elnök személyes képviselője, vagy öt szerb nacionalista szervezet küldöttje. A fő napirendi pont természetesen Vlagyimir Volfovics Zsirinovszkij pártvezér kb. egyórás felszólalása volt. Beszédének fő motívuma pedig, hogy meg kell újítani az orosz impériumot. Mindegy, hogy mi lesz a neve - Orosz Birodalom, Szovjetunió vagy Orosz Köztársaság -, a lényeg, hogy a volt cári Oroszország határai között újuljon meg. A Szovjetunió feloszlatását törvénytelennek nevezte, s többek között a helsinki megállapodásokra hivatkozott, melyekben 35 ország garantálta a határok sérthetetlenségét.Zsirinovszkij végül előállt a lényeggel: a párt alapszabályának módosításával. Kérte, hogy elnökként ugyanolyan jogköre legyen, mint a kongresszusnak, amely ezentúl csak háromévenként fog összeülni. Továbbá azt követelte, hogy 10 évre erősítsék meg tisztségében, s végül legyen a párt jelöltje az 1996. évi elnökválasztáson. A számtalan közbetapsolás és állva ünneplés után nem volt meglepő, hogy a küldöttek villámgyorsan mindent megszavaztak, méghozzá egyhangúlag, ellenszavazat és tartózkodás nélkül. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy senki még csak meg sem próbálta megszámlálni a szavazatokat. Vasárnap a pártfórum átalakult a „pravoszláv és keresztény szláv nemzetek világkongresszusává", amelyen a liberális demokrata kongresszusi küldöttek mellett kb. 800 külföldi vendég is részt vett, köztük Juraj Molnár, a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke. A tanácskozás hangnemét Zsirinovszkij adta meg, aki Nyugat-Európa erejének ellensúlyozására javasolta a kelet-európai országok uniójának megteremtését. Megállapította: az elmúlt századok során minden kelet-európai konfliktust a „szlávellenes erők" robbantottak ki. Felszólalt Juraj Molnár is, aki a szláv népek egyesülését sürgette. Bírálta Juraj Molnár részvételét a moszkvai tanácskozáson Pavol Hagyari, a Demokrata Párt elnöke. Szerinte ez már önmagában megtépázza Szlovákia nemzetközi hírét, hiszen Zsirinovszkij neve a nyugati sajtó számára a vulgáris demagóg szinonimája. Ivan Ďuriš, a Republikánus Párt elnöke úgy vélekedett, hogy bár ez tisztán az SZNP belügye, Szlovákia jelenlegi helyzetében nem okos dolog a kapcsolatfelvétel egy ilyen nacionalista párttal. ITTHON TÖRTÉNT 7 NAP ALATT J DUNÁBÓL A DUNÁBA - SZIVATTYÚVAL. Úgy tűnik, hogy a bősi erőmű körüli véleménykülönségek az új pozsonyi kormány hivatalba lépése után is mérgezik a szomszédi kapcsolatokat. Itt a tavasz, a Szigetközben lombosodnának a fák, ha lenne elegendő víz a folyam mellékágaiban. Megint nem tudtak megegyezni a két ország vízgazdálkodási szakemberei. A szlovákok azt ajánlják, hogy a fenékküszöb igénybe vételével kellene vizet juttatni a magyarországi ártérbe. A budapesti döntéshozók azért nem akarják elfogadni ezt a kézenfekvő megoldást, mert ez - szerintük - azt jelentené, hogy Magyarország hallgatólagosan elfogadja a csak Szlovákia által megépített vízelterelő létesítményeket. Így egészen logikátlan megoldást választottak: szivattyúval fogják átemelni a Duna vizét a folyamhoz tartozó ártérbe. Ez a budapesti döntés viszont a magyar lakosságot, sőt, a magyar vízgazdálkodási szakembereket is megosztotta. A logikusan gondolkodók számára nem jelent különös szellemi erőfeszítést annak bizonyítása, hogy a szivattyúzás egyrészt az összes lehetséges megoldás közül a leggazdaságtalanabb, ráadásul (közvetve) még környezetszennyező is, hiszen a szivattyúk villanymotorjai áramot fogyasztanak, amelynek előállításánál szenet tüzelnek el. Félő, hogy a kérdésben a Hágai Nemzetközi Bíróság helyszínelő szakemberei nem Magyarországnak adnak majd igazat, és a logikátlan megoldást látva majd arra következtetnek, hogy Budapesten is vannak jónéhányan, akik politikai kérdést csinálnak ebből az egyértelműen műszaki problémából. Még sokféle módon (és nagyon kellemetlenül is) meglephet bennünket az erőmű. Egyvalamiben azonban biztosak lehetünk: olyan döntést soha nem hoznak Hágában, amely a betonkolosszus lebontását rendelné el. Így egyetlen megoldás van: az előítéletek nélküli tárgyalások megkezdése és végig vitele. KITÖR A PRIVATIZÁCIÓS BOTRÁNY? 1992 nyarán, Mečiar visszatérésekor mindenki azt találgatta, hány privatizálási akciót „csinál vissza" az akkor új végrehajtó hatalom, hiszen Čarnogurskýék az utolsó napon 90 perc alatt 57 privatizálási tervet hagytak jóvá. Általános meglepetést keltett, hogy a DSZM-kormány 22 hónap alatt mindössze egy esetben (Danubiaprint Nyomdaipari Vállalat) helyezett hatályon kívül privatizációs döntést. A Mečiar-kormány működésének utolsó harminc napja alatt 45 magánosítási tervet valósítottak meg, és ebből a Moravčík-adminisztráció tizenhármat már hatályon kívül helyezett. Azonban mind a 13 esetben csak formális hibákat találtak az ügyletek lebonyolításában, és legfeljebb(l) etikailag kifogásolható, hogy kinek, miként és mennyiért került tulajdonába a volt állami vagyon. A hatályos törvény betűjét tehát nem sértették meg, miközben mindenki tudja, hogy károsult az állam, és a lakosság elfogadhatatlannak tartja, ahogy a vagyon némely családok és érdekközösségek tulajdonába kerül. Mindebből csak azt a végkövetkeztetést lehet levonni, hogy rossz a privatizációs törvény. Rossz, és nem is lesz jobb, igazságosabb, amíg a parlament nem fogadja el az összeférhetetlenségi törvényt, illetve a pénzmosás megakadályozását szolgáló törvényt. Úgy tűnik, a honatyák e vonatkozásban nem siették és nem sietik el a dolgot. Pedig már a szövetségi államban is kiadós botrányokról tudósíthattak emiatt a tájékozottabb újságírók. Václav Klaus egyik közvetlen munkatársa (miniszterelnök-helyettes) bagóért privatizált egy tönkretett könyvnagykereskedést, majd a vállalkozást felszámolta, és az épületeket sok milliós nyereséggel eladta. Az önálló szlovák államban is ugyanazokra a visszaélésekre ad lehetőséget a törvény, mint a szövetségiben. A kormányhoz közelállók sógorai, ismerősei, a feleségek és a komák anélkül juthatnak előnyös feltételek között értékes ingatlanokhoz, hogy az ilyen ügyleteket érdemben, tehát a törvényre hivatkozva bárki megkérdőjelezhetné. És e téren nem is változik meg a helyzet, amíg a törvényhozás nem fogadja el az összeférhetetlenségi, illetve a pénzmosás elleni törvényt. TÓTH MIHÁLY 45 éve A dunajská-stredai járásban a horná-potoni gazdák voltak az elsők, akik lefektették a gép- és traktorszövetkezet alapjait, amely példás gazdálkodásuk mellett jelentősen fejlődik. Horná Poton községben a gazdák hasznos tervszerű munkájukat teljes erővel folytatják. Ez év februárjában komoly igyekezettel bekapcsolódtak az ötéves tervgazdálkodásba és megalakították a hizlalda és a baromfi-farm szövetkezeteit. 30 éve A kulturális folyóiratok számainak elemzése és sok olyan írásnak az utólagos megítélése, amelyek komoly tartalmi és eszmei hibák miatt nem jelentek meg, ažt mutatja, hogy a folyóiratok szerkesztőségének a pártvonal teljesítésével kapcsolatban elfoglalt álláspontját nem ítélhetjük meg egyöntetűen. Az egészségtelen irányzatok erősen megnyilvánulnak a Kultúrny životban, de a Literárni novinyban is találkozunk velük. A Kultúrni tvorba szerkesztőségének (...) kétségtelenül hibájául tudható be, hogy nem foglalt elvi, pártos álláspontot a különböző folyóiratokban megnyilatkozó nézetekkel és törekvésekkel szemben. 20 éve ' Az iskolai pártszervezetek értékelték a CSKP KB 1972 októberi és 1973 júliusi plénuma határozatainak teljesítését. Ideológiai munkájuk javítását bizonyítja, hogy a vallásoktatásrajelentkezett tanulók száma az előző évhez viszonyítva 6 százalékkal csökkent. Emelkedett a tanítók ideológiai nevelésének a színvonala, s egyre több pedagógus jelentkezik a marxizmus-leninizmus esti egyetemére. A tanítók részt vesznek az agitációs és propaganda munkában nemcsak az iskolában, hanem a községekben és a városokban is.Emellett nagy érdemeket szereztek a forradalmi emlékszobák létrehozásában. 5 éve Pártunk központi bizottságára névtelen levelek is érkeznek, s ezek arról tanúskodnak, hogy még mindig vannak olyanok, akiknek a szocialista iskola szálka a szemében, akik visszasírják a burzsoá köztársaság idillikus iskolaéletét és a valóságot semmibe véve becsmérlik és lekicsinylik az 1948 februárja óta elért oktatási eredményeket és iskoláink színvonalát. Ha közelebbről szemügyre vesszük ezeket a véleményeket, rájövünk, hogy ezeknek az úgynevezett objektív ítéleteknek a szellemi atyja a Szabad Európa Rádió.