Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-28 / 72. szám, hétfő

28 KALEIDOSZKÓP 1994. MÁRCIUS 22. N' f em először találkozik a szlovákiai magyar néző a pár éve elhunyt Székely János nevével. Az erdélyi költő, drámaíró Dózsa című monodrámáját Boráros "Imre játszotta Komáromban. Sem ez a drámája, sem a kassai Thália Színházban most bemutatott Caligula helytartója nem tartozik cselekményességében és drámai fordulataiban az érdekfeszítő alkotások közé. Elsősorban az állapot, az egyén erkölcsi választási lehetőségei és a belső korlátok áttörését megelőző lelki folyamatok feszültségei adják a minimális"történés drámai töltetét. Önmagában vizsgálva a tragédia sem egy fejlődési ív csúcsán következik be. Sajátságos írói motiváltsága ennek a drámának a mindenkori helytartók csapdahelyzete. Petronius, aki Caligula szíriai helytartójaként a darab egészén végigvonuló erkölcsi vergődését állítja szembe a zsidók vallási és történelmi hagyományaikat védelmező hitével, az első pillanattól vesztésre áll. Bármennyire sokan és sokféleképpen értelmezték már Székely ezen drámáját, mindegyre az 1978-as, Gyulai Várszínházban bemutatott, majd a Magyar Televízióban felvételről többször is sugárzott Harag György-rendezés kísérte a róla leírt gondolatokat. Ezek között azonban egy sincs, amely Székely János drámájának az expozíciót megelőző döntését is felvetné. Azaz: Petronius helytartósága nem attól válik erkölcsi dilemma középpontjává, hogy szembe akar szegülni Caligulával, a zsidók megbékéltetését látva maga előtt célként. Ha van Székely drámájának gyenge pontja, akkor az éppen a helytartó tisztét elvállaló római patrícius előéletének a szinte teljes hiánya. S ezt nem pótolja Decius, az állandó követ barátsága sem. Márpedig a helytartóban aligha csak a császár szobrának a zsidók templomába való kötelező elhelyezése ébreszti fel a lelkiismeretet. Ilyen csodák nem estek meg a zsarnokok környezetében. Márpedig igencsak aktuális kérdés a kisebb-nagyobb újkori helytartók jelentkezése. A Petroniusok nemcsak utólag, de minden bizonnyal a tisztség elvállalása előtt is szembekerülhetnek lelkiismeretükkel. A kérdés végül is ez: Miért és mennyiért vállal A helytartók sorsa SZÉKELY JÁNOS DRÁMÁJA KASSÁN ostoba zsarnokoknál helytartóságot az ilyen lelkű és erkölcsű ember? A letűnt kelet-európai diktatúrák és a mostanság politikai gyomként burjánzó autokrata vagy etatista politikai rendszerek korlátai között élőknek is ez volt, illetve ez kellene legyen az alapvető erkölcsi dilemmájuk. Mert a helytartó nem áltathatja magát azzal, hogy inkább ő, mint más. Mondván: ő megtalálja a kiutat a mindenki számára kielégítő megoldásokat. Tévedés. A zsarnokoknak helytartóik, s a helytartóknak zsarnokaik vannak. Petrónius hiába tagadja meg á császár szobrának a zsidók templomában való elhelyezését, a félelme, amelyet a pozícióját és életét Róma felől egyszerre fenyegető veszéllyel szemben érez, óhatatlanul ellenőrizhetetlen cselekvésekre készteti. Ennek a következménye, hogy két hűséges katonáját, akiket besúgással vádolnak be nála, kivégezteti. S mint az történni szokott: ártatlanul. Nem véletlenül kapja a kassai előadás befejezése is azt a Harag György kigondolta jelenetet, amelynek középpontjában a helytartó Petrónius áll, két oldalán a magasba emelkedő keresztre feszítettekkel. Bármennyire is küzdött helytartósága ellen a tiszteletreméltó Petrónius, végezetül ki kell mondania: „Addig küzdöttem Caligula ellen, / Míg Caligula lettem magam is." Dezsényi Péter rendezésében elsősorban Székely János veretes nyelvezetű, ennek ellenére jól mondható szövege dominált. Kár, hogy a színészek ennek a rendezői törekvésnek néhány esetben alkatuk és adottságaik korlátaival ellenálltak. Dezsényi és Jozef Haščák elgondolása, hogy a piros drapériák alkotta díszletek között,a szinte lecs

upaszított trónt egy iragyméielCI iepeSÖ2étes emelvény bal oldalán helyezi el, puritán jelleget adott a játéktérnek. Ugyanakkor a néző azt is várta, hogy a lépcsőket, és az így létrehozott vertikálisan tagolt teret jobban bejátsszatja. Teltebb, mozgalggf§gjg Boesárszky Attila (Petronius) és Gyurkovics Mihály (Barakiás) a kassai előadásban. (Bodnár Gábor felvétele) masabb lehetett volna a sok esetben unalmas beállításokra épített színészi játék. Ebben a színészt szinte magára hagyó rendezési modellben egyesek a karakterekkel maradtak adósak. Decius alakja Pólós Árpád megformálásában egy széles gesztusokkal magyarázó, emelkedett beszédet mímelő, de mindvégig fortissimóban kiabáló követként volt jelen. Boesárszky Pál (I. Agrippa) a méltóságteljesség és üres királyi pózok keverékéből olykor a komikum határait is érintő figurát kreált. Júdás, zsidó politikus szerepében Érs

ek György mlrr 1 i/' • i.iiiiiu'iKiL7Pmpn. tok szerint meghatározatlan jelenlétre volt kárhoztatva. A helytartó két segédtisztjét alakító Ollé Erik (Probus) s Pistyúr Attila m. v. (Lucius) a színészmesterség ismeretének hiányaival hívták fel magukra a figyelmet. Ollénak akkor voltak felfigyeltető pillanatai, amikor kiváló versmondói tapasztalatait felhasználva mondta el monológját. Sajnos, ez kevés az ilyen színészi feladatok megoldásához. Mintegy a már vázolt eleven háttér előtt játszott Boesárszky Attila (Petronius) és Gyurkovics Mihály (Barakiás). Kettősük igazából az előadás színészi játéktól felizzó perceit teremtette meg. A rendezésben jól exponált dialógusaikban két, színészi eszköztárában egymástól különböző iskola jelent meg egymás mellett. Ennek ellenére a megjelenített alakok karakterének megfeleltek. Boesárszky láthatóan törekedett arra, hogy a sztatikusabb, súlyosabb szövegeket hangsúlyozó jelenetekben is dinamikus mozgással, a tér maximális bejátszásával teremtsen feszültséget. Gyurkovics öreg rabbijának erejét az arcjáték, a kéz és a fej mozgásának belső motiváltságával érzékeltette. Az így teremtett már-már profetikus jellegzetességeket is mutató öregember a magyar színészet hagyományos vonulatának a magasiskolájából született ilyenné. Gyurkovics Mihály egyike azon keveseknek, akik még birtokolják a szavak és a lélek kapcsolódásainak varázslatát, a finom mozdulatok drámaiságát, a tekintet és a hang gyújtóerejét. Dezsényi Péter nem véletlenül alapozta ezt az előadást erre a két színészre. A Székely János-életművet (sajnos, Erdélyből nemcsak ezt) igazából fel kellene fedeznie a hazai magyar színházkultúrában is. Ha nem is kiemelkedő, mindenesetre nem méltatlan állomása ennek a Caligula helytartója. Következetesen végiggondolva az előadást, a fiatalok esetében látható a színészi felkészültség hiánya. Egy kiegyensúlyozatlan színészi kvalitások fogságában vergődő társulatban igencsak méltányolhatok Dezsényi egy-egy színészre alapozott elképzelései. A v

áltozáshoz az

onban több kell, fclsosórbin a végzős színművészetisek számára szerepkínálatban megnyilvánuló vonzó feltételek, következetes fegyelemmel megvalósított előadások és így egy kiegyensúlyozott erőkkel rendelkező társulat megteremtése. DUSZA ISTVÁN Igen, jól sejtik a tisztelt olvasók, a telefonról, a telefonálásról lesz szó. Pontosabban a néma készülékekről, melyek megkeserítik a tulajdonosok életét. Például Jókán. De kezdjük az elején. - Tavaly október végén elromlott a telefonunk. Sem tőlünk, sem a szomszédból, ikervonalunk van, nem lehetett telefonálni. A hibát nemcsak mi jelentettük be, hanem a biztonság kedvéért Matúsék is - foglalta össze a lényeges tudnivalókat Selecká Erika. - Néhány napon belül jöttek a szerelők, csináltak valamit, majd elmentek. A készülék egy napig működött, másnap viszont ismét elnémult. A hibát újból bejelentettük, majd egymás után még jó néhányszor. Mindezt elmondva persze semmiségnek tűnik, ám a gond az volt, és ma is az, hogy az egész faluban alig van működő telefon. Állítólag vagy nyolcvan tulajdonos hozzánk hasonló gondokkal küszködik. - Januárban Diószegen személyesen jelentettem Huzal- huzal be a hibát. Később a galántai központot is felhívtam, akik panaszomra csak annyit-mondtak: tudnak róla. Legnagyobb megdöbbenésemre ezután sem történt semmi. Amikor telefonhoz jutottam, hívtam a 129-es hibabejelentőt, ahol egy idő után meg sem hallgattak - számolt be az ügyintézésről Matús Zoltán. - Már a nővérem telefonja is felmondta a szolgálatot, s hiába jelentette be a hibát, a szerelők nem jönnek. Minek is? A lényeg nem az, hátán - Jókán (Méry Gábor felvételei) technikus segítségünkre sietett. Igaz, előbb az ikertelefon tulajdonosainak adatlapján nézett utána annak, hogy bejelentették-e a hibát, illetve fizetik-e a telefondíjat. Ezek után elmondta, hogy a földben található kábel okozza a gondokat, s hogy a szerelők betervezték a hiba elhárítását. Nem titkolta el, hogy a javításokat nem a bejelentés időrendi sorrendjéhez kötik. HA MŰKÖDIK, HA NEM, FIZETNI KELL hogy a készülékeink működjenek, hanem az, hogy pontosan fizessük a dijat. Amikor azt találtam mondani, hogy nem fizetek többé, annyit mondtak: ha kifogásaim vannak, szüntessem meg a vonalat - panaszolta felháborodva. - Édesapámat kórházba kellett szállítani, s hiába van telefonkészülékünk, hogyléte felől nem tudunk érdeklődni. S ráadásul a postán is süket a készülék - mérgelődött Erika asszony. A telefonközpontot a helyi posta épületében rendezték be, s Jókán mindenki tudja, hogy elavult berendezésről van szó. Molnári Gabriella, a postafiók vezetője nem tagadta, egyre nehezebben kap vonalat, és tudomása van arról, hogy őket sem könnyű felhívni. - Hiába bővítették a központot, ha rosszak a kábelek. Ez az oka annak, hogy a nyilvános telefon is süket. Mivel a hivatalos vonalat magáncélokra nem használhatom, a segítségért hozzám fordulókat, sajnos, vissza kell utasítanom. A minap a jókai orvost tárcsáztam, de nem sikerült beszélnem vele. A készülék néma maradt. A jókaiak telefonügyében a galántai távközlési központban is érdeklődtünk. Legnagyobb megrökönyödésünkre azt állították, hogy nincs tudomásuk a problémákról. - Először hallom, hogy a faluban nem működnek a telefonok - mondta erélyesen Viliam Remenár, a diószegi szerelőcsoport vezetője. - Minden a legnagyobb rendben van, nekem elhihetik. Nem hittük cl, ezért tovább faggatóztunk. Végül Anton Tibenský naszkodnak, hanem azonnal az újsághoz fordulnak! - Érdekes, annak ellenére, hogy a jókai polgármesterrel nagyon jó viszonyban vagyunk, egyszer sem jelezte, hogy a faluban a telefonálás gondot jelent. Hazafelé megálltunk Ravasz Andrásnál, Jóka polgármesterénél. - Mi az, hogy nem jelentettem a hibát! - méltatlankodott. - Szóban és írásban nemcsak a telefonhálózat bővítését kértem, hanem a meglevő vonalak karbantartását is. Azt a választ kaptam, hogy mivel kevés a káAz orvost sem lehet felhívni - Selecká Erika - Miért nem értesítették ki a telefontulajdonosokat arról, hogy a hiba elhárítása huzamosabb időt vesz igénybe, illetve arról, hogy egyelőre nem kell fizetniük az alapdíjat? - kérdeztük a technikustól, aki elismerte, hogy mulasztás történt. A díjjal kapcsolatban viszont'elmagyarázta, hogy a tulajdonosokkal utólag - ha elhárítják a hibát - rendezik a túlfizetést. Tibenský úr kolléganője annyit fűzött az elmondottakhoz, hogy csodálkozik a jókaiakon, akik nem a távközlési központban paAz alapdíjat fizetnem kell - Matús Zoltán bel, a vezetékeket majd a levegőben kell húzni. Most is itt járt egy szerelő, aki nem hitte el, hogy a falusiak nem tudják felhívni egymást sem! A készülék vagy süket, vagy egyáltalán ki sem cseng. A kézirat nyomdába adása előtt megtudtuk, hogy Jókán ismét jártak a szerelők, s állítólag valami félreértésről beszéltek. Megpróbáltuk felhívni riportalanyainkat, ám a telefonjuk süket volt... Meddig még? PÉTERFI SZONYA