Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-28 / 72. szám, hétfő

1994. MÁRCIUS 23. ÚJ SZÓ, MOZAIK 4 Pusztán anyagi okból(?) (Folytatás az 1. oldalról) pénzt a :többi óvodára fordíthatják. Ugyanakkor viszont azt is mondták, hogy végigjárják a kiszemelt óvodá­kat, mielőtt döntenének. Nálunk a tanfelügyelőnő, dr. Lívia Svehlá­ková március 22-én járt, amikor is közölte a tanügyi igazgatóság dönté­sét. Hozott a szülők részére egy írásbeli tájékoztatást, melyben tu­datják velük,, hogy a gyerekeket a szomszéd utcai óvodában fogják elhelyezni, ahol - ha a szülők igénylik - magyar osztályt is nyitnak. Indoklást azonban nem találtunk. Felkerestem a tanügyi igazgatónkat, Rudolf Novák urat, aki azzal magya­rázta döntésüket, hogy anyagilag nem kifizetődő az óvoda további üzemeltetése. Ezt az érvet én nem tudom elfogadni - mondja az igazga­tónő. - Először is az épület a tanügyi hivatal tulajdona, tehát bérletet nem kell fizetni. A költségvetésben a leg­nagyobb tételt a fűtés jelenti, de ezen is tudunk takarékoskodni, mert a villanyradiátorokat akkor kapcsol­juk ki, amikor jónak látjuk. A múlt évre 50 ezer koronát kaptam, és belefértünk. Ebből is látható, mek­kora költséget jelentünk. Igaz, javí­tásokra nem kell költeni, ám ha valami mégis adódna, a szülők segít­ségével meg tudjuk oldani. Nem ér­tem tehát, ha sokkal költségesebben működő óvodákat nem zárnak be, a miénket miért kell? Az a pár tízezer korona menti meg a tanügyi hiva­talt? Kis óvoda, nagy gond Az igazgatónő felháborodása ért­hető: 32 éven át tanított ebben az óvodában, szívéhez nőtt. Nem tudja elképzelni, hogy máshol tanítson, pedig a helyet neki is, kolléganői számára is felajánlották, ugyanott, ahova a gyerekeket kívánják elhe­lyezni. Ők azonban maradni szeret­nének. Igaz, kis óvodáról van szó, a két osztályban negyven gyerekkel foglalkoznak, de a közegészségügyi főorvos nem engedélyez többet. Azt pedig bármelyik szakmabeli meg­mondhatja, mennyi előnye van egy ilyen kis kollektívának. Arról nem is beszélve, hogy mint kétnyelvű óvo­da, szintén megkülönböztetett helyzetben van. Dc mintha ezek a szempontok nem érdekelnék a tanügyi hivatalt. Arra sem gondolnak, milyen követ­kezményei lesznek, ha ezek a gyere­kek (akik között sok individuális foglalkozást igénylő is van) bekerül­nek egy olyan mammutintéz­raénybe, ahova 150-200 gyereket zsúfolnak össze. Szinte biztosan megsínylik. És amitől szintén félnek: ha nyitnának is a másik óvodában egy magyar osztályt, ahogy azt most ígérik, az nem lenne hosszú életű. A szülök petíciója A tanügyi hivatal döntése a szü­lők körében is érthetően nagy felhá­borodást váltott ki. A tanfelügyelő látogatását követően megtartott szü­lői értekezleten nyomban megfogal­mazták petíciójukat, melyben hatá­rozottan tiltakoznak a döntés ellen. - Mi azt szeretnénk, hogy ez az óvoda megmaradjon - foglalja össze a szülők véleményét a szülői szövet­ség elnöke, Jozef Ivan mérnök. - És mindent el fogunk követni azért, hogy ezt elérjük. Nem hagyjuk any­nyiban, annál is inkább, mert felhá­borító az a stílus, ahogy a tanügyi hivatal az ügyben eljárt: indoklás nélkül, a szülők megkerülésével, a gyerekek érdekeinek mellőzésével hozott döntést. Nem tudjuk, kinek jó ez így, de hogy nekünk nem, az biztos. A döntés a területi iskolatanács elnökét, Karovič urat is meglepte. - Meg kell mondanom, nem könnyű velük kommunikálni. Nem először fordul elő, hogy nem tájékoztatnak bennünket döntéseikről, holott ez kötelességük lenne, mert minden egyes esetben a területi iskolatanács­nak is véleményeznie kell a határo­zatokat. Más kérdés, hogy mi mint ellenőrző szerv ugyan tehetünk el­lenjavaslatot, de vétójogunk nincs. Javaslatunkat pedig vagy figyelembe veszi a minisztérium, vagy nem. Ezek után úgy tűnik, ehhez a fó­rumhoz hiába is fordulnak a szülők. Maga Karovič úr is csak azt tudta tanácsolni az őt felkereső Jozef Ivan­nak: forduljanak petícióval a tanügyi hivatalhoz, és követeljék, tegye le­hetővé az óvoda bérbeadását. Ez lenne a legtisztább megoldás. Törté­netesen lenne is, aki ezt az óvodát szívesen bérbe venné: az igazgatónő ugyanis még 1993. január 20-án beadta az erre vonatkozó kérvényt. Érdekes módon azóta sem kapott rá választ. Illetve mégis - most, az óvoda megszüntetéséről tájékoztató írás végén egy félmondattal történik utalás arra, hogy amennyiben meg­születnek végre az oktatási intézmé­nyek gazdasági bérbevételét lehető­vé tevő törvény gyakorlati érvénye­sítéséhez szükséges rendeletek, az óvoda megszüntetésére vonatkozó döntés érvényét veszti. A kérdés csupán az, lehet-e komolyan számí­tani arra, hogy június 30-áig a mi­nisztérium kidolgozza a szóban for­gó rendeleteket? Aligha. Segít az összevonás? A megoldás kulcsa - akárhogy is nézzük - a tanügyi hivatal kezében van. Ennek tudatában kerestük fel­Rudolf Novákot, aki elöljáróban ki­jelenlelte, nem szerelné, ha az eset mögött politikai vagy nemzetiségi összefüggéseket keresnénk. -Ilyesmiről itt szó nincs. Nem akarjuk megszüntetni a magyar óvo­dákat, iskolákat; Pozsonypüspökin mindkettő megmarad. Viszont anya­gi okokból kénytelenek vagyunk be­zárni a vereknyei óvodát. Az a helyzet, hogy erre az évre egyhar­maddal kevesebb pénzt kaptunk, mint tavaly. Kénytelenek vagyunk takarékoskodni. Es nemcsak a ve­reknyei óvodát kell bezárni, hanem még öt másikat is. Kiválasztásuk során több szem­pontot is figyelembe vettek - tudjuk meg az óvodákért felelős tanfelügye­lőtől, dr. Lívia Švehlákovától. - így például azt, hol fizetünk bérleti díjat, mennyire van kihasználva az épület, milyen magasak az üzemeltetés költ­ségei, megoldható-e a gyerekek át­helyezése más óvodába. A verek­nyei óvodába nagyon kevés gyerek jár. Noha 47-en vannak bejelentve, általában körülbelül 20-an vannak. Ráadásul a közegészségügyiek is többször kifogásolták az ottani kö­rülményeket. Ezért döntöttünk az óvoda bezárása mellett. - Nem arról van tehát szó, hogy ez egy magyar óvoda - veszi át a szót Rudolf Novák. - Felajánlot­tuk, hogy amennyiben lesz érdeklő­dés, a szomszéd óvodában nyitunk egy magyar osztályt, ahol-ugyana­zok az óvónők tanítanák a gyereke­ket, persze, ha elfogadják ajánlatun­kat. Nem fogjuk őket elbocsátani, pedig 30 pedagógustól kénytelenek vagyunk megválni. Higgye el, ne­kem sem könnyű. A minisztérium pénzt nem ad, viszont az nem érdek­li, miből fogunk megélni. Az iskolák szemében viszont én vagyok a rossz, mert takarékoskodni vagyok kénytelen. Ám nem tudom, mit szól­nnnitr akkor. ha decemberben már nem tudnánk fizetést adni. Vegui is egyelőre csak egy javaslatról van szó, amit véleményez még a területi iskolatanács (a szakszervezettel már tárgyaltunk), de a végső döntés joga a minisztériumé. Ha időközben még­is elkészülnének azok a várva vári rendeletek, úgy mi szíves örömest berbe adnánk az óvodát az igazgató­nőnek, dc pillanatnyilag erre nincs mód és lehetőség... Nem tűnik valami biztatónak a vereknyei óvoda jövője. Szélma­lomharcnak ígérkezik az igazgatónő és a szülők harca a hivatallal, mely létező és nem létező törvényekre, a nehéz gazdasági helyzetre hivat­kozva hoz döntéseket (nem igazán egyértelmű szempontok alapján) anélkül, hogy a valóságot figyelem­be venné. Az emberi tényezőről már nem is beszélve. És gazdasági helyzet ide, törvényhozási hiányos­ságok oda, a végeredmény az, hogy nemsokára egy újabb óvodával lesz szegényebb a pozsonyi magyarság. Kinek jó ez?... S. FOKGON SZILVIA BERETTYÓÚJFALU Az MPP küldöttségének balesete (Új Szó-hír) Szerencsés kimene­telű közúti balesetet szenvedett pénteken délután Berettyóújfa­lun áthaladva a Magyar Polgári Párt Erdélybe tartó küldöttsége. Angyal Béla vezetőségi tag teg­napi tájékoztatása szerint a gép­kocsi utasai könnyebb sérülése­ket szenvedtek, az anyagi kár azonban jelentős. A helyszínre érkező rendőrök megállapítot­ták, hogy az autó vezetőjét nem terheli felelősség. A delegáció tagjai szombaton az esti órákban hazaérkeztek. Boross Péter a választási esélyekről (Budapesti tudósítónktól) Boross Péter magyar miniszterelnök szerint a soron következő parla­menti választások elsősorban a Magyar Demokrata Fórum és a Magyar Szocialista Párt közt dőlnek majd el. Az MDF-et érté­kelve Boross úgy vélte, hogy állapota, megítélése a közvéle­mény részéről fokozatosan ja­vul. Az elmúlt négy év alatt az MDF modern párttá váll, műkö­dése sokat erősödött. Példaként említette az Antall József halála után kialakult helyzet gyors és nyugodt megoldását. Boross á továbbiakban elis­merte, hogy a szocialisták most kedvezőbb helyzetben vannak, mint négy évvel ezelőtt. A maga részéről felfedezhetőnek vélt bi­zonyos balra mozdulást az MSZP részéről. Kifejtette, hogy a szó szoros értelmében vissza­rendeződéstől ugyan nem tart, de úgy véli, egy szocialista vá­lasztási győzelem esetén meg­torpanhat a privatizáció és a kár­pótlási folyamat. A miniszterel­nök megismételte korábban el­hangzott kijelentését, hogy nem zárja ki azt sem, hogy a választá­sok után nem fog tudni kialakul­ni egy életképes kormányzati koalíció, s ezért új választások kiírására lesz szükség. Külpolitikai problémákról szólva figyelemre méltónak ne­vezte Jozef Moravčík nyilatko­zatát, s azt kívánta, hogy az abban foglalt biztató jelek minél előbb konkrétan is éreztessék hatásukat. (Kokes) ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT KINÉL VAN A BESÚGÓK LISTÁJA? Hosszas huzavona után úgy döntött a parlament, hogy menesztik tisztségéből Marián Tkáčot, a Szlovák Nemzeti Bank alelnökét. Ez megnyugtatóan hangzik, csak éppen nem tudja az egyszerű halandó, hogy tulajdonképpen miért is kell távoznia. Nem arról van szó, hogy ne lenne éppen elég a rovásán. Hiszen maga is bevallotta, hogy egy banki művelet során majdnem 4 millió dollár kárt okozott Szlovákia nemzetgazdaságá­nak. De más melléfogások miatt is legalább tucatnyi esetben ráirá­nyult a szakma figyelme, így a sajtó is állandóan foglalkozott viselt dolgaival. Pikánssá tette az ügyet, hogy tisztségbe kerülésében sógora, Černák exminiszter is közrejátszott, amikor még viszonylag idilli volt Mečiar és Černák viszonya. Időről időre szemére vetették Tkáčnak, hogy bizonyíthatóan rajta van az ŠtB besúgóinak listáján. Ami ellen a jegybanki alelnök azzal érvelt, hogy két olyan lusztrációs igazolást is be tudott mutatni, amely azt bizonyította, hogy soha sem paktált le a titkosrendőrséggel. Most egy harmadik - ezúttal elma­rasztaló - átvilágítási okirat is előkerült. A jelen levő 126 honatya közül 119-en Tkáč menesztése mellett szavaztak. Az egyszerű állampolgár csak a fejét kapkodja a hírre, mert még mindig nem tudja, azért távolították-e el az alelnököt, mert szakmailag gyenge volt, vagy azért, mert egykor besúgott. Netán mindkettőért? Azt sem tudta meg senki az egyszerű halandók közül, hogy kinek a kezében van az ŠtB-vel együttműködők teljes listája. MÓDOSÍTÁSRA VÁR AZ ÁLLAMI KÖLTSÉGVETÉS. Mind az egészségügy, mind az iskolarendszer összeomlóban van, és nagyon valószínű, hogy a mindössze hathónapos távlattal rendelkező kor­mány rákényszerül a kiadások átcsoportosítására. A nemrég eltávolí­tott kormány úgy igyekezett mérsékelni az iskolaügyben fenyegető fizetésképtelenséget, hogy jelentős számú iskola, óvoda és más létesítmény összevonására, illetve megszüntetétésére tett javaslatot. Drasztikusan növelni próbálják az iskolai és óvodai étkeztetés költségeihez való szülői hozzájárulást. Ezek az intézkedések elsősor­ban a szociálisan leggyengébb rétegeket sújtják, és félő, hogy következményeik már az iskoláskorúak egészségi állapotát, testi és szellemi fejlődését is negatívan befolyásolják. Országos visszhangot kelteti, hogy az érsekújvári kórházat - a fizetésképtelenség miatt — majdnem lekapcsolták a közműhálózatról. Az utolsó pillanatban aztán valamennyit törlesztett a kórház az adósságából, így végül nem marad földgáz és villanyáram nélkül. A törlesztés azonban a gyógyszerekre tartalékolt összeg rovására történt. Kérdés, hogy a gyógyszerellátás problémáját majd minek a rovására tudják megoldani. A Mečiar-kormány nagyon rossz állapotban adta át a szociális szférát, így azzal kell számolni, hogy a parlamentben az elkövetkező hónapokban késhegyre menő politikai harc bontakozik ki az állami költségvetés módosítása körül. Mečiarék számára ez kiváló alkalom lesz a demagógia művelésére. ELMARASZTALTAK hhLDLKIi l. idestova masici esztendeje folyik a Feldek kontra Slobodník per. A héten az SZK Legfelsőbb Bírósága is ítéletet mondott, és ezúttal a költő húzta a rövidebbel. Általában megdöbbenést keltett, hogy a bírák 200 ezer korona kártérítésre és a bírósági költségek megtérítésére ítélték Feldeket. A bírák szerint a Hlinka Ifjúság szalonképes szervezet volt, csak a politikusok térítették rossz útra, így azért nem marasztalható el Slobodník, mert tagja volt ennek az organizációnak. Arról szinte mái­nem is esett szó, hogy Szlovákia kulturális exminisztere egy terro­rista tanfolyamon is részt vett a háború utolsó esztendejében. Feldek bejelentette, hogy nem nyugszik bele az ítéletbe, és nemzetközi fórumokon kívánja folytatni a pert. TÓTH MIHÁLY ET-képviselök Bukarestben (Új Szó-információ) Tegnap Bukarestbe érkeztek az Európa Tanács jelentéstevői, hogy megvizsgálják, miként teljesítette Románia a szervezetbe való felvételekor tett vállalásait. Ezek egyike az volt, hogy fél éven belül szabadon kell engedni a politikai és etnikai okokból bebörtönzött személyeket. Mint azt már a román elnöki szóvivőre hivatkozva jelentet­tük, Ion Iliescu államfő pénte­ken alkotmányos jogával élve közkegyelmet gyakorolt. Az el­nöki döntés lehetővé teszi, hogy rövidesen szabadlábra kerüljön az a nyolc oroszhegyi és zetelaki magyar is, akik a román bíróság szerint felelősnek találtatlak an­nak a három román és három magyar nemzetiségű rendőr ha­láláért, akik 1989 decemberének forradalmi napjaiban vesztették életüket a Székelyföldön. A Romániai Magyar Demok­rata Szövetség és a román de­mokratikus ellenzék egy részé­nek meggyőződése szerint be­börtönözésükre nyilvánvalóan „politikai okokból" került sor, hiszen mindnyájan csak részei voltak a tömegnek, amely azok­ban a történelmi napokban a Ceausescu diktatúrát a végső­kig kiszolgáló személyek ellen fordult. A román elnöki szóvivő Traian Chebeleu újságírói kér­désekre válaszolva beismerte, hogy a közkegyelemre az ET­nak tett román vállalások kap­csán került sor. Sajnálatosnak kell tekinteni, hogy nem kapott kegyelmet Cseresznyés Pál, akit az 1990 márciusi marosvásárhelyi ese­ményekkel kapcsolatban ítéltek tíz évi börtönre, bár az ő szaba­don bocsátását is követeli az RMDSZ. Mint védője, Frunda György szenátor rámutatott, Cseresznyés esetében is nyilván­valóan politikai jellegű, etnikai megfontoltságból hozott bírósá­gi döntésről van szó, hiszen az „események" jellege ma már bi­zonyíthatóan „magyarellenes program" volt. Mindezek ellené­re egyetlen román sem kerüli a rács mögé, csak magyarok és cigányok. Közben az RMDSZ keretében működő liberális csoport ugyan­csak tegnap Csíkszeredán tartot­ta programalkotó ülését. A résztvevők jóváhagyták a li­berális mozgalom alapsza­bályzatát, amelynek értelmében a platformcsoport célul tűzte ki a kapcsolatépítést a lehetséges szövetségesekkel, mindenek­előtt a romániai liberálisokkal. Az országos összejövetelen részt vett A. Nagy László, az MPP vezetője is. KOKES JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom