Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-02 / 50. szám, szerda

1994. MÁRCIUS 2. VALLOMÁSOK ...Sokan kérdezték már, hogy miért csinálom, s bevallom őszintén, bennem is. már megfogalmazódott számtalanszor a gondolat, hogy abbahagyom. Aztán ránézek ezekre az árvákra, s máris mindent elfelejtek. Ahhoz, hogy megértse, miért nevelem én a számomra szinte idegen gyermekeket, egész az elején kell kezdenem: Nem mentem férjhez! Nem is hiányzott az életemből a férfi, le tudtam magam'kötni a munkámmal.- Csupán egyvalami hiányzott, de az nagyon: a gyermek. így minden szeretetemmel bérmakeresztlányom kislányaihoz fordultam, s ők is szerettek engem. Nem voltam már éppen fiatal (47. életévemet töltöttem be), amikor Jitka és férje felkerestek. Kérésük nem volt ismeretlen számomra, hiszen már töbször is előfordult, hogy 1-2 hétre nálam hagyták a kislányokat. Örültem is nekik, szerettek itt lenni. A kis családi házban, amelyet szüleimtől örököltem, nyugodtan elfértek. Jitkáék éppen Csehországba készültek, mert mint mondták, Szlovákiában egyszerűen nem lehet megélni. Azt mondtam nekik, hogy csak nyugodtan menjenek, keressenek állást, s ha már találtak, elvihetik a két kislányt is. Addig pedig majd én vigyázok rájuk. Nem beszéltünk sem gyermektartásról, sem egyébről, hiszen akkor még úgy volt, hogy csupán néhány napról lesz szó. ...Az igért néhány napból hetek, majd hónapok lettek, Zsuzsikát, a nagyobbat már iskolába kellett íratni, a szülei nem jelentkeztek, így én vettem a vállamra a terhet. Már csaknem egy év telt el azóta, hogy Zsuzsika és Katika nálam voltak, amikor egy napon megjelent az anyjuk. Rossz volt ránézni, olyan züllött benyomást keltett. A kislányok nem akartak hozzá menni, mindkettő ijedten bújt meg az ölemben. Jitka első kérdése nem a lányairól szólt, azt kérdezte, van-e itthon valamilyen „búfeledtetőm". Mondtam, hogy nincs, majd küldtem a kislányokat, hogy szedjék össze a holmijukat, mert az anyjuk eljött értük. ... Hát mit meséljek? Néhány mondat után kisült, hogy nem értük jött, hanem tőlem akart 20 ezer koronát „kölcsön kérni". Elállt a lélegzetem: - Nem szégyelled magad? - kérdeztem. - Egy éve nevelem a gyermekeidet, etetem, itatom, öltöztetem őket, s te ahelyett, hogy rendeznéd az életedet, még innen akarsz pénzt elvinni?! Jitka csak hebegett, ígérgetett. Azt mondta, hogy most már valóban hetek kérdése, s elviszi a kislányokat, legyek türelemmel. Ennek három éve. Zsuzsika harmadikos, s Katika is már nagylány, beírattam az első osztályba. Természetesen minden anyagi teher az én vállamon van. Elintéztem a hatóságnál, hogy én lettem a gyámjuk, kapok is rájuk családi pótlékot. De nem ez az érdekes az egészben. Én ingyen, pénz nélkül is törődnék velük. Nem tudnám elviselni, hogy gyermekotthonosok legyenek. Amíg élek, nem lesz gond, de mostanában elég gyakran betegeskedem, s ilyenkor nehéz velük törődni. De ők megértőek, ügyesek, segítenek. S amikor azt hallom tőlük, hogy Mamika, elszorul a szívem. Nem tudok másra gondolni, csak arra, mi lesz, ha egyszer csak valóban betoppan az anyjuk, és visszaköveteli őket? Én mindenesetre szépszerével nem válok meg tőlük! K. Ibolya vallomását lejegyezte: N. KÁKAROV SZILVIA Az oldalt összeállította: KOVÁCS ILONA Mit csinál az ózonlyuk? Hazafelé poroszkálok a munkából, a bevásárlótáskámnál csak a gondjaim súlyosabbak. Megszűnt számomra a világ, magamban leltározást és fejszámolást végzek, minden filozófiai kérdésnél nehezebb problémán töröm a fejem: mi legyen a vacsora, ami olcsó is, gyors is, és mindenkinek ízlik? Ebbe a töprengésbe kérdez bele mellettem kocogó kisfiam, akiről szinte meg is feledkeztem: - Anyu, mit csinál az ózonlyuk? - Mi mit csinál, kisfiam? - Hát az ózonlyuk. - Azt már megszüntették - felelem automatikusan, mert épp azon rágódom, miért szüntették meg a közelünkben azt az ügyes kis cipőjavító műhelyt, pedig de kellene, a kutyafáját. Jaj, istenem - zökkenek vissza -, mit i.s kérdezett ez a gyerek? Ózonlyuk. Pedig ott tartottam már, hogy luxusnak tűnik ugyan, de kifizetődőbb fél pulykát venni, mondjuk, háromkilósat, mint ugyanannyi disznó- vagy marhahúst. A kollégám ki is számította, ő is nekem adott igazat. Furcsa szerzet ez a kollégám. Mégiscsak meg kellett volna írni a boszniai élményeit, ha ugyan élménynek nevezhető végignézni egy tömegsír feltárását, amelyből egészen apró gyerekek és megerőszakolt 10-12 éves kislányok megcsonkított tetemei kerülnek elő. Mi az, hogy nem tudta megírni? Hát újságíró az ilyen? Meg kellett volna írnia! Habár... Mit akarok egyáltalán ? Ilyesmihez egy Hemingway tolla is gyönge. Ő is volt haditudósító, talán meg tudta fékezni ragyogó tollával-a második világháború szörnyűségeit? Megmentettek tudósításai akár egyetlen emberéletet is? És egyáltalán - mit ér a toll, ha itt vannak a mindent megörökítő kamerák? Mit segítettek az iszonyatos képsorok? Az ember inkább már nem is nézi őket. Szörnyű, mondja és kimegy a konyhába, vacsorázni, s azon dühöng, hogy a gyerekek nem eszik a drága ételt. - Élnétek Szomáliában, majd megennétek! - Ki tudja, mi van most Szomáliában, rég nem hallani az ottani éhező gyerekekről. Pedig biztosan továbbra is éheznek szegénykéim, de kit érdekelnek már, a világ mással van elfoglalva. Szerbekkel, bosnyákokkal, a hebroni véres merénylet palesztin áldozataival, Zsirinovszkijjal, aki olyan szimpatikus Slota úrnak, a radikalizálódott Szlovák Nemzeti Párt új elnökének. Istenem, most már csak ilyenek törnek föl, mindenhol ilyen mégaszemesemálljól emberek kerülnek közel a hatalomhoz? Talán igaza van L.-nek, aki azt mondja, le kell fütyülni az egész bolond világot: vegyen elő az ember egy jó könyvet, tegyen fel egy szép lemezt, és utána az özönvíz. Özönvíz lesz a fürdőszobánkban is, ha nem javíttatom meg a csapot. De nem kapni még egy nyamvadt műanyag vízcsapot sem ebben a lerobbant városban, hiába jártam végig az üzleteket. Butikok bezzeg vannak! rr Anyu, hogy szüntették meg az ózonlyukat? - Nem szüntették meg, fiacskám, az előbb rosszul mondtam. -Hát akkor még megvan? - Meg, persze. De kit érdekel ma már az ózonlyuk?! VOJTEK KATALIN Gesztenyemassza - hazilag Sokan szeretjük a gesztenyepürét. Aki cukorbeteg, sajnos nem vásárolhatja meg a gyárilag előállított gesztenyemasszát, mert az nagyon sok cukrot tartalmaz. Aki pedig fogyókúrázik, de mégis vágyik egy kis nassra, az sem ehet belőle nyugodt lelkiismerettel. Ezért egyszer egy évben érdemes rászánni az időt, és házilag elkészíteni, mert a gesztenyemassza fóliába csomagolva a mélyhűtőben akár egy évig is eláll. A gesztenye héját darabonként vágjuk be, majd tegyük egy tepsibe vagy sütőlemezre, és toljuk be az előmelegített forró sütőbe. Ha a gesztenye annyira megsült, hogy könnyen lehámozható a külső, barna héja, akkor tisztítsuk meg, és tegyük egy kuktába. Annyi vizet öntsünk rá, amennyi ellepi. A lezárt kukta jelzésétől számított 20 percig főzzük, ezután szűrjük le. Hámozzuk le a hártyáját, majd törjük péppé aprítógépben, vagy daráljuk át húsdarálón legalább kétszer, de még jobb, ha háromszor. A gesztenyepépet szükségtelen cukrozni, a recept jellegének megfelelően, közvetlenül a felhasználás előtt édesítsük. A cukorbetegek vagy a fogyókúrázók édesítőszerrel édesítsék a kívánt ízre. Ha nagyobb mennyiséget készítünk belőle, akkor ugyanúgy, mint a készen vásárolt masszát, becsomagolva, adagokra osztva eltehetjük a mélyhűtőbe. MNL Lábfürdő A meleg lábfürdő garantáltan segít, ha a fűtött szobában sincs melegünk. Előnye, hogy. nem terheli meg a vérkeringést úgy, mint a kádfürdő, és nem fáraszt. Maga a meleg víz már önmagában is jótékonyan hat, s ha még illóolajat is csöpögtetünk a vízbe, elősegíti a vérkeringés fokozását. Figyelem:, a forralt bor ugyan melegít, de az alkohol tágítja az ereket, vagyis ha kimegyünk, gyorsabban megfázunk. EVA Hasznos tippek • Ha a szőnyeg széle minduntalan felkunkorodik, varrjunk rá nagy öltésekkel nehéz, apró ólomgolyókat vagy a szőnyeg bal oldalát kenjük be enyvvel, amitől megmerevedik. • Ha a parketta- vagy padlódeszkákban hézagok, lyukak vannak, gondosan tömjük be gittel, majd ha megszáradt, kenjük be padlófestékkel. • Ha a szekrényfiók nehezen jár, az oldalait dörzsöljük be száraz szappannal, hogy kissé csússzon. • Ha a tapéta poros, tekerjünk a partvisra egy puha, tiszta és száraz ruhát, és felülről lefelé dörzsöljük át. Ha a ruha bepiszkolódott, cseréljük ki egy másik tisztára. Ha a tapéta nemcsak poros, hanem piszkos is, kenyérbéllel dörzsöljük, radírozzuk át. • Beszennyeződött fényképet spirituszba mártott vattacsomóval tisztíthatunk, utána pedig tiszta, puha ruhával áttöröljük. • Ha a vasaló talpa ragad, a legfinomabb dörzspapírral többször is dörzsöljük végig. MNL HYPO ALLERGENIC A hazai piacon már megjelentek azok a kozmetikai készítmények, amelyeken a következő angol nyelvű felirat olvasható: Hypo Allergenic. Mit is jelent ez? A hivatalos meghatározás szerint ezeket a termékeket úgy készítették, hogy minimalizálják a bőrallergia kialakulásának lehetőségét. Ez azt jelenti, hogy nem használnak allergiát okozó anyagokat és adalékokat. Néhány külföldi cég speciális szolgáltatással próbál kedveskedni a vásárlóknak: ha valaki tudja, hogy mire érzékeny, kérésre speciális kozmetikai szert készít számára. Talán mondani sem kell, hogy ezeket a szolgáltatásokat csak a jómódúak vehetik igénybe. EVA HÖLGYOLDAL -ÚJ SZÓ KRÉMEK, PARFÜMÖK, RÚZSOK Hogy még szebbek legyünk Kevés nő van a világon, aki élete során nem nyúl semmiféle kozmetikumhoz, hogy szebbé, vonzóbbá tegye külsejét. Ezt már régóta kihasználják az ügyes gyártók, a szemfüles üzletemberek. Évszázadokon keresztül illatos szépitőszerek sokasága került a piacra: a nők pedig vették, vitték... Manapság sincs ez másképp: a hazai cégek is egyre több különlegesnél különlegesebb termékkel lepik meg a fogyasztókat, a külföldi gyártók „szuper" kozmetikai cikkeiről már nem is szólva. Az elmúlt héten, pontosabban február 23-tól 26-ig Trencsénben Kozmetikai szépség elnevezéssel szerveztek bemutatót, illetve vásárt. A rendezvényre immár második alkalommal került sor, és a résztvevők száma a tavalyihoz képest megkétszereződött. A divat városában a szépségápolás iránt érdeklődők adtak találkát egymásnak. A kínálatban nem volt hiány: a jóval több mint félszáz kiállító a pipereszerek gazdag választékát sorakoztatta fél. A nagyrészt hölgylátogatók kapkodhatták a fejüket, melyikre figyeljenek fel, melyik márkát próbálják ki, melyik tégelyt vegyék meg. A választás valóban nem volt egyszerű. Azok jártak a legjobban, akik a megszokott, megkedvelt krémet, parfümöt, ajakrúzst felfedezték valamelyik standon, itt ugyanis olcsóbban vehették meg, mint a butikokban, üzletekben. A nagykereskedők minimális árréssel kínálták a portékájukat a vásárlóknak. Nehezebb helyzetben voltak azok, akik tanácstalanul nézegették a reklámok alapján ugyan ismert, vagy először felfedezett dobozokat. Igaz, a standokon az eladók készségesen álltak rendelkezésükre. Meglepő és csak ritkán tapasztalt kedvességgel ajánlgatták az „igen hatásos", mindenkinek ,jót tevő" krémeket, testápolókat. A tizedik standnál már kínos volt hallani: ez utánozhatatlan, csodás termék. Ugyanis majdnem mindegyikről ezt állították a kínálók. Pedig annyi tapasztalata már valamennyi fogyasztónak van, hogy nem mind arany, ami fénylik! A gyógynövény alapanyagú, gyümölcsillatú, nyári virágokat idéző kozmetikumok közül sajnos van, amelyik allergiát okoz, arról már nem is beszélve, mennyi pénzt kérnek értük. Külföldi termékek vetekedtek a hazaiakkal, az itthon gyártottak a szomszédos országokban készítettel. A kereskedők pedig mérlegeltek: melyik gyártótól érdemes venni, melyik terméket lehet a lehető legnagyobb árréssel eladni. A szomszédok termékharca is elkezdődött. Említésre méltó, hogy például nagyon hasonló gyártmányokkal próbálnak egymás piacára törni a szlovákiai és a magyarországi gyártók. A kereskedők „veszik a lapot", ők fantáziát látnak a szomszédos piacban, más kérdés, hogy mennyire sikerül elfogadtatni a termékeiket és meggyőzni a vásárlót: ezentúl ezt vegyék. - Nem hiszek a csodákra képes szépítőszerekben. Lehel, ha állandóan és rendszerese n használnék valamilyen valóban jó minőségű krémet, látszana az arcomon. De mikor van nekem az ilyesmire időm? A munkahelyemen még arra sem, hogy ebédeljek. Amikor meg hazamegyek, azt sem tudom, mit tegyek, rendbe rakjam a háztartásomat A Trencsénben látottak alapján állítom: hölgyek, nincs ok az aggodalomra, hogy nem lesz elegendő szépítőszer. Annyian gondoskodnak a kozmetikumok gyártásáról, forgalmazásáról, hogy mi már csak egyre szebbek lehetünk - feltéve, hajó sokat vásárolunk a piperecikkekből. A jövőnk tehát rózsás, pontosabban illatos. Ennek ellenére nekem egy középkorú asszony szavai csöngnek a fülemben, aki a kiállítási csarnokokat végigjárva fáradtan ült le egy üdítő mellé: vagy pedig egyek, mert farkaséhes vagyok. Lefekvés előtt pedig ha a szépségre meg az alakomra gondolok, valamilyen fogyasztószert kellene bevennem, hogy karcsú maradjak. Amikor a lábam fáj, arra a sósborszesz a legjobb, annak érzem a hatását. De ezek a mindenféle kenceficék?! Csak azoknak való, akiknek sok szabadidejük és még annál is több pénzük van. DEÁK TERÉZ