Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-02 / 50. szám, szerda

GAZDASÁG PRIVATIZÁCIÓ MADE IN SLOVAKIA Mese - felnőtteknek Áttekinthető privatizációt. így foglalható össze az az alapelv, amelyben a nagyprivatizációs törvény vitája során képes volt megegyezni az egész ellenzék, majd később csatlakozott hozzá a DSZM néhány embere is. Ennek eredményeként a parlamentben - névleg ugyan - a kormány javaslatáról szavaztak, de annyira megváltoztatott formában, hogy éppen az a testület ellenezte a leginkább, amely az előterjesztést jegyezte. VILÁGOS AZ ELMÉLET A változtatásokat Juraj Plesník, a DBP képviselője terjesztette be. A három blokkba osztott 26 módosítás teljesen átalakítja a privatizációs tervezetek kidolgozásának, elfogadásának és az állami vagyon magánkézbe adásának menetét. Ennek értelmében első lépésként már teljesen új módszerrel folyik a privatizációs tervezetek kidolgozása is. Az elmúlt időszakban ugyanis a privatizációs minisztérium mindössze a nyilvános versenyeket tette, közzé, viszont az összes többi lépés a nyilvánosság, így az érintettek jó része számára ellenőrizhetetlen volt. Az új törvény értelmében a minisztérium a privatizációs szándékát teszi közzé, és ezzel egyidőben biztosítja a privatizációs projektek kidolgozásához szükséges alapadatokat is (ezeket eddig a vállalati vezetőktől kellett beszerezni, akik általában különféle akadályokat támasztottak a számukra konkurenciát jelentő érdeklődők számára). Egyértelműbbek azok a kötelezettségek is, amelyekkel meg kell indokolni az egyes privatizációs formák alkalmazását. Ez különösen az úgynevezett közvetlen eladások esetében érdekes, vagyis azokban az esetekben, amikor a privatizációs minisztérium ajánlására a kormány közvetlenül dönt az új tulajdonosról. Úgyszintén alapvető változások történtek a privatizációt ténylegesen végző Nemzeti Vagyonalap háza táján is. Vége annak az időnek, amikor a testület elnökségét a privatizációs miniszter, felügyelőtanácsát a pénzügyminiszter irányította, tagjait pedig a kormány javaslatára a kormánykoalíciós többséggel rendelkező parlament hagyta jóvá. Ezentúl az irányító testületekbe a kormányon kívül a parlament is javasolhat tagokat, a döntést pedig a parlament titkos szavazással hozza meg, ami a tapasztalatok szerint általában sokkal objektívebb eredményeket hoz, mint amikor a pártvezérek a számítógépes lista alapján könnyedén ellenőrizhették, nem vetemedett-e saját vélemény kialakítására valamelyik kollégájuk. Mindezek elfogadását hosszú, élénk vita előzte meg, amely nagyrészt a teljes nyilvánosság előtt folyt, így ha nem is ismertük a háttérben folyó egyezkedéseket, legalább tudtuk, mire megy ki a játék. Pozícióinak romlásával Vladimír Mečiar egyre több kérdésben engedett, egészen a vagyonalap irányító testületeinek közvetlen vezetéséig. Ezt a kérdést Mečiarék minden módon bagatellizálni igyekeztek. Ivan Lexa privatizációs minisztériumi államtitkár - a parlamenti bizottságoktól kezdve a sajtónyilvánosságig - azzal próbált érvelni, hogy a miniszteri vezetés könnyebbé teszi az ülések összehívását, és különben is: a kormány tagjai csak egy szavazattal rendelkeznek a hét-, illetve ötfős testületekben. Ezzel szemben az ellenzék álláspontja szerint a testületek elnökei számtalan módszerrel befolyásolhatják a munkát, a tagok kiválasztásának mechanizmusa pedig lehetővé tette hű emberek beültetését. És bár ők nyilvánvalóan nem nagyon kockáztatják az elnökségi tagsággal járó évi több mint százezer koronás mellékjövedelmüket, lehetőség volt az esetleges renitensek gyors kipenderítésére is. BIZONYÍT A GYAKORLAT Az idő végül - a vártnál sokkal korábban - az ellenzéket igazolta, hiszen február közepén a bukás szélére került kormány, félretéve minden előre betervezett munkáját, soha nem látott tempójú privatizációba fogott, bebizonyítva, hogy működőképes az ellenzék által kifogásolt összes manipulációs lehetőség. A történések jobb megértése végett érdemes visszamennünk egészen 1992 tavaszáig, a Ján Čarnogurský vezette kabinet utolsó időszakáig. Ekkor - Csehországban éppen úgy, mint Szlovákiában - a kormánydöntésen alapuló közvetlen eladások a gyors privatizáció teljesen bevett formájának számítottak, amivel a szlovák kormány is bőven élt (például utolsó ülésén is több tucat eladást hagyott jóvá). Ezek azonban áttekinthető szabályok alapján lefolytatott eljárások eredményeként kerültek a kormány elé, amelyek minden lépését jegyzőkönyvek rögzítették, olyan funkcionáriusok aláírásával, akik felelősséget vállaltak a törvényesség megtartásáért. Ezt Mečiarék is kénytelenek voltak elismerni, hiszen miután a kormányra kerülésükkor gyakorlatilag az egész privatizációs minisztériumot az utcára rakták, az új gárda hónapokig azt kereste, mibe is lehetne belekötni az Ivan Mikloš-(é\e hagyatékból. Több száz privatizációs projektet ellenőriztek, de a kezdeti bizakodó kijelentések ellenére a mai napig egyetlen vádemelésre sem került sor. Ráadásul 1992 nyarán, a Danubius nyomda újraállamosításával kapcsolatos felháborodás lecsitítása céljából az új kormány nyilvánosan elítélte a közvetlen eladások módszerét, és megígérte, hogy ezentúl legfeljebb az előző kormány által előkészített, de be nem fejezett ügyeket zárja le ily módon. Ezután következett az a másfél év, amelynek során Csehországban teljes gőzzel beindult a privatizáció második hulláma, nálunk viszont mindössze néhány nyilvános versenyt hirdettek meg, de azokat sem zárták le. Ebbe a helyzetbe robbant be az a három nap, amikor a Mečiar-kormány körülbelül 10-20 milliárd korona értékű vagyon sorsáról döntött - közvetlen eladások útján. Az előbb vázoltak alapján már ez is meglepő fejlemény, amit tovább fokoz a tény, hogy az esetek nagy részében két-három nap alatt játszódott le az egész folyamat, amelynek keretébén először a Nemzeti Vagyonalap elnökségének (elnök: Vladimír Mečiar) a kérésére a privatizációs minisztérium (miniszter: Vladimír Mečiar) a privatizáció módját nyilvános versenyről közvetlen eladásra változtatta, végigvitte az egész ügyet, kidolgozta a kabinet elé kerülő ajánlatot, és a kormány (elnöke: Vladimír Mečiar) ezt el is fogadta. Ehhez járul még az a kormánydöntés, amelynek értelmében az egymilliónál kisebb értékű privatizálandó javak magánkézbe adását gyorsított eljárással lehet jóváhagyni, amit nyugodtan nevezhetünk a készséges segítőtársak megjutalmazására alkalmas „trafikrendelkezésnek" is. Nézzük meg tehát - néhány délszlovákiai vállalat példáján -, miként is lehet manapság nálunk privatizálni. A február közepén jóváhagyott projektek között szerepelt a szenei Kafilériáé, amelynek esetében valóban megfelelően megindokolt anyag került a miniszterek elé. A vagyonjegyes privatizáció első hullámából visszamaradt részvénycsomagot a vállalat igazgatója és gazdasági helyettese által képviselt kft.-nek adták el, de az általuk beterjesztett terv részletesen taglalja, miként folytatják az évekkel ezelőtt megkezdett fejlesztési programokat, amelyeknek köszönhetően a hazai húsipar is megszabadul a szerves hulladékok elhelyezésének nyomasztó gondjától, csökken a környezetszennyezés, sőt új munkahelyeket is teremtenek. A döntést a szakmai kamarán kívül támogatta Szene vezetősége is. Érdekességként megjegyezhetjük, hogy a szenei polgármester szerint amennyiben marad a jelenlegi vezetés, kedvező hatással lehet a helybeli szlovák-magyar együttélés légkörére. Sajnos, a szenei Kafiléria Rt. esete fehér hollónak bizonyult, és az esetek nagy többségében a kormány tagjai szűkszavú, felületes indoklás alapján hozták meg döntésüket. Ezek 1994. MÁRCIUS 2. közé tartozik az Oroszkai Malom Rt. és az érsekújvári Novofruct Rt. is, amelyekről már írtunk lapunk hasábjain. De akadt még ennél is furcsább eset. A dunaszerdahelyi Dumas húskombinát többségi részvénycsomagját például úgy adták el egy pozsonyi kft.-nek, hogy az indoklásban mindössze annyi állt: ajánlatuk előnyösebb a többinél. Ráadásul ez a cég az ezer korona névértékű részvényekért az RM-S Slovakia aktuális árfolyama alapján nem egészen 180 koronát fizet. Az már nem érdekelte a közvagyon gazdáit, hogy ez az árfolyam azért csökkent le ennyire, mert a tőzsdén kívüli kereskedelemben senki sem érdeklődött a Dumas iránt, így az RM-S Slovakia fordulóról fordulóra automatikusan csökkentette az árat. A privatizációs minisztérium az egyéb projektekkel ellentétben nem rendelt meg értékfelmérést, sőt az sem zavarta különösebben őket, hogy a tőkepiac legobjektívabb szervezetének tartott Értékpapírtőzsdén 750 korona feletti árfolyamon is keltek el Dumas-részvények. Végigmenve a február közepén eladott több tucat vállalaton, nyilvánvalóan még több hasonló eljárásra akadnánk. Ezért lesz mindenképpen érdekfeszítő, ha a parlament valóban részletesen ellenőrzi ezeket az eladásokat. A nagyprivatizációs törvény pedig várhatóan elejét veszi az ennyire nyilvánvaló szubjektivitásnak. Életbe lépéséhez viszont szükség van Vladimír Mečiar aláírására is, és ez egyelőre bizonytalan tényezőként jelentkezik. Feltűnő' volt ugyanis az a nyugalom, amellyel a kormánypárt képviselői a vereséget viselték. Nem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy a kormánykoalíció eszköztára még nem merült ki. TUBA LAJOS VÁCLAV JOHANUS rajza (Ekonom) Villanyszámla a számítógépben KERESKEDELMI FIÓKOK A NYUGAT-SZLOVÁKIAI ENERGIAIPARI VÁLLALATNÁL • DUNASZERDAHELYEN MÁR VÁRJÁK AZ ÜGYFELEKET • SZEPTEMBERIG 31 IRODA Spanyolország zászlajával fellobogózott nagykövetségi Mercedes fékez egy frissen felújított lapos tetejű épület parkolójában. Majd újabb luxusautó érkezik, és elegáns utasai hamarosan eltűnnek a kicsinosított épületben. Vajon milyen összejövetel kezdődik Dunaszerdahely külvárosában? Akár ősbemutatónak is nevezhetjük, bár nem színházi előadásról van szó. A Nyugat-szlovákiai Energiaipari Vállalat (Západoslovenské energetické závody - ZSE) nyitja meg első kereskedelmi fiókját, amely Szlovákiában a maga nemében egyedülálló. A hazai, cseh, magyar, spanyol, lengyel, német és osztrák vendégek előtt elhangzott többnyelvű méltatások után - e tekintetben egyértelműen Öllős Árpád, a város polgármestere vitte el a pálmát, hiszen az összes felsorolt nyelven szólt az egybegyűltekhez - feltárult az iroda „lelke": a panaszfelvételi helyiség. Február 15-étől a számítógépek villódzó monitorjai előtt a cég egyenruhájában ülő hölgyek lesik itt az ügyfelek óhajait. Ügyfélből pedig lesz bőven, hiszen a ZSE mintegy 960 ezer kisés nagyfogyasztónak biztosítja az áramot és a hőt. A ZSE - felismerve a fogyasztók gyors kielégítésének fontosságát, a spanyol Union Fenosa vállalat segítségét felhasználva - két és fél év alatt építette ki számítógépes rendszerét, teljes adatbázisát. - Régebben a cég technikai színvonalának emelésén fáradoztunk, az ügyfelek panaszainak, kéréseinek rugalmas megoldása, megválaszolása háttérbe szorult - mondta Pavel Galvánek, a Nyugat-szlovákiai Energiaipari Vállalat igazgatója. - A kereskedelmi irodák megnyitásától, reméljük, gyökeresen megváltozik az eddigi helyzet. A dunaszerdahelyi fiókkal egyidőben megnyitottuk a somorjai és nagymegyeri kirendeltséget is, szeptember végéig további huszonnyolcat adunk át rendeltetésének. Közülük Dél-Szlovákiában Komáromban, Gútán, Érsekújvárott, Párkányban, Galántán, Vágsellyén, Szencen, Léván, Zselizen és Ipolyságon. A kereskedelmi irodák nagy száma is az ügyfelek kényelmét szolgálja; a ZSE elképzelése szerint az egyes fiókoktól való távolság szinte sehol sem haladja majd meg a 20 kilométert. Miért éppen Dunaszerdahely az úttörő? Emil Krondiak, a ZSE területi üzemének igazgatója: - Pozsony után a mi üzemünk a legnagyobb az ügyfelek számát tekintve. A döntésben szerepet játszott a fővárostól való kis távolság, de főképpen az, hogy üzemünk már korábban is mindig egy-két lépéssel a többi előtt járt, és rugalmasan reagáltunk az. újító szándékokra. Többnyire Pozsonyban vezetik be élőször az újdonságokat, most viszont a sereghajtók közé tartozik. - A fővárosban óriási a fluktuáció, a lakáscserék száma, ezért nagyon nehéz kiépíteni az adatbázist. Csak a harmadik hullámban, valamikor szeptemberben nyitjuk meg Pozsonyban a fiókjainkat" - magyarázta Andrej Devečka kereskedelmi igazgató. Természetesen az Union Fenosa nem ingyen bocsátotta rendelkezésre szoftvereit, munkamódszereit. A kereskedelmi irodák átalakítása szintén pénzbe kerül. Andrej Devečka sietve hozzátette: - A költségeket teljesen önerőből álltuk, nem hárítjuk át az ügyfelekre. Másrészt így is emelkedhetnek az energiaárak, de ebben nem mi vagyunk a vétkesek. Becsléseink szerint egyébként a befeketetések nem egészen három év alatt megtérülnek. A ZSE által bevezetett rendszer a legkorszerűbbek közé tartozik. A nagyszámú külföldi vendég, a magyar, lengyel, osztrák partnerek, a közép- és kelet-szlovákiai testvérvállalat képviselői, valamint a dél-csehországiak, mind a rendszer működésére voltak kíváncsiak. A műszaki színvonalat jól jellemzi, hogy csak a COCOM-korlátozások teljes eltörlése után juthattak hozzá a szoftverprogramokhoz. Mi a kereskedelmi irodák lényege? Az Union Fenosától vásárolt két szoftver (SIE és SGC jelzésű) közül az SGC biztosítja az információátvitelt a pozsonyi központ és a 31 kereskedelmi iroda között. - Az ügyfél valamennyi irodában bejelentheti panaszát, a gyors adatátvitel révén a kliens nincs helyhez kötve. Például annak a dunaszerdahelyi lakosnak, akinek mondjuk Trencsén környékén van hétvégi háza, s úgy érzi, túl sokat számláztak ott a villanyáramért, nem kell Trencsénben intéznie panaszát. Nyugodtan megteheti ezt Dunaszerdahelyen, a lakóhelyén - magyarázta Emil Krondiak. Minden egyes ügyfél teljes adatbázisa rendelkezésre áll valamennyi fiókban, ráadásul tíz évre visszamenőleg rögzítik az összes kérését, panaszát, adatmódosítását. Minden információ pillanatok alatt lehívható. A havi befizetések módja is bővül. A Nyugat-szlovákiai Energiaipari Vállalat a befizetések megkönnyítése végett szerződést kötött a Tatra Bankával, az Általános Hitelbankkal, a Postabankkal, a Szlovák Állami Takarékpénztárral; természetesen a postán, folyószámlára vagy a ZSE kereskedelmi irodáiban ugyancsak befizethető az összeg. Hogy valamennyi ügyfél ismerje szolgáltatásaik teljes skáláját, a Dunaszerdahelyi járásban információs szórólapok ezreit osztották szét, vagy küldték el postán. Február derekától tehát már három helyen működik a ZSE-iroda, májusban pedig további kereskedelmi fiókok megnyitásával számolnak. Csak remélni lehet, hogy az ügyfelek valóban megérzik a változás szelét, a szolgáltatások minőségének és gyorsaságának javulását. SIDÓ H. ZOLTÁN