Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-18 / 64. szám, péntek

1994. MÁRCIUS 15. HÍREK - VÉLEMÉNYEK Békepartnerség Moszkva is EREDETI NÉVNAPI AJANDEK MINISZTERI KINEVEZES csatlakozni akar (TA SR-hír) William Perry amerikai védelmi miniszter, aki tegnap kétnapos látogatásra Moszkvába érkezett biztonságpolitikai kérdésekről, a vegyi és nukleáris leszerelésről, az Oroszországban, valamint a volt Jougoszláviában kialakult helyzetről tárgyalt orosz partnerével, Pavel Gracsovval. A tegnapi megbeszélések után az orosz védelmi miniszter közölte: Oroszország már március végén kész csatlakozni a Partnerség a békéért programhoz. Brüsszeli NATOforrások szerint Andrej Kozirev orosz külügyminiszter már szerdán aláírhatná a vonatkozó szerződést. Jeszenszky Szarajevóban (Új Szó-hír) Jeszenszky Géza tegnap Szarajevóban tárgyalt a helyi vezetőkkel. A külügyminiszter a Magyar Rádió szerint kijelentette: Magyarország támogatja a boszniai föderációs terveket, sőt, kész részt venni a rendezési folyamatban és az újjáépítésben is. Jeszenszky találkozott a Szarajevóban élő magyar származású, mintegy 3 ezer polgár képviselőivel, akiknek segélycsomagokat adott át. A boszniai szerbek és muzulmánok a csaknem két évig ostromgyűrűbe zárt Szarajevóban egyezményt írtak alá, melynek alapján megnyitják a városba vezető három közutat. A megállapodás a jövő szerdán lép érvénybe. (Új Szó-tudósítás) Négy órával hazatérése után megtartotta első sajtóértekezletét Eduard Kukán, az új külügyminiszter. Elárulta, mai névnapja megünneplését tervezték éppen feleségével, amikor kedden megkapta Jozef Moravčík felkérését. A miniszteri tárcát azért fogadta el, mert éppen Moravčík ajánlotta fel neki, akit mint külügyminisztert nagyon nagyra tartott. Négy évi New York-i tartózkodás után - bár, mint mondotta, nagy figyelemmel kísérte a hazai eseményeket — Eduard Kukán ezúttal még nem vállalkozott a konkrét kérdések megválaszolására, inkább csak koncepciókról beszélt. Leszögezte, a külpolitikai irányvonalban nem várhatóak radikális változások, továbbra is az európai struktúrákhoz való csatlakozás és a jószomszédi kapcsolatok stabilizálása élvez prioritást. A cél pedig a belpolitikai és (TA SR-hír) Bili Clinton araerikai elnök és izraeli vendége, Jicchak Rabin kormányfő szerdai tárgyalásaikon úgy vélekedtek, a palesztinok biztonsága a megszállt területeken összefüggésben áll a béketárgyalások azonnali folytatásával. Egyetértettek abban, mind a palesztinok, mind az izraeliek számára az fogja jelenteni a legnagyobb biztonsági garanciát, ha mihamarabb érvényesül a palesztin autonómia. Közös sajtóértekezletükön felszólították Jaszszer Arafatot, hogy mielőbb téijen vissza a tárgyalóasztalhoz. Rabin egyébként tegnap egyenesen Waa gazdasági stabilitás megteremtésének elősegítése. Ezzel kapcsolatosan leszögezte, létezik egy bizonyos fontossági sorrend, s ennek az élén helyezkedik a Magyarországgal való kapcsolatok javítása is. Egyrészt, mert szomszédos országról van szó, másrészt tekintettel az itteni magyar kisebbségre. A sajtóértekezlet során még egyszer visszatért Magyarországhoz, leszögezve, a maximumot akarja megtenni a viszony javításáért, s reméli, a magyar fél hasonlóan fog eljárni, mert ez csak párbeszéd útján érhető el. Megerősítette, hogy a kormányváltozás nem befolyásolja Eva Mitrová Budapestre szóló nagyköveti kinevezését. Jelen volt a sajtóértekezleten és elköszönt az újságíróktól Ján Lišúch, aki ma már csak volt külügyi államtitkár. Itt jelentette be, hogy Vladimír Mečiartól ma megkapta az elbocsátó levelet. (görföl) shingtonból érkezett a Vatikánba, ahol a közel-keleti békefolyamatról tárgyalt ILJános Pál pápával. Egy magát megnevezni nem kívánó amerikai diplomata a Clinton -Rabin találkozó után azt mondta, Izrael kész bizonyos intézkedéseket tenni a palesztinok biztonságának növelése érdekében, de csak akkor, ha már határozott ígéretet kapott a PFSZ-től a tárgyalások folytatására. Attól tart ugyanis, hogy ellenkező esetben a palesztinok újabb és újabb követelésekkel állnának elő, miközben a békefolyamat a zsákutcában maradna. Vizsgálják a rendbontásokat (Új Szó-hír) A parlament biztonsági és jogvédelmi bizottsága tegnap foglalkozott a napokban lezajlott tüntetések során történt rendbontásokkal. A bizottság bekérette Angyal Imre pozsonyi rendőrparancsnokot, valamint a Szabad Európa Rádió két munkatársát, akiket durván megtámadott a tömeg. Meghallgatták Bugár Bélát, az MKDM képviselőjét és más képviselőket is, akik maguk is a rendbontások szenvedő alanyai voltak. A rendőri szervek vezetői arról tájékoztattak, hogy folyik a vizsgálat. Azokat a rendőröket, akik arrogánsan viselkedtek, és nem teljesítették feladataikat, felelősségre fogják vonni. Elmondták, hogy a rendőröknek csupán az volt a feladatuk, hogy a kordonokon belül védjék a képviselőket, illetve az ott mozgó személyeket. Beismerték, gondolni kellett volna arra is, hogy ezek a személyek a kordonokon kívül is biztonságban legyenek. A testület egy háromtagú bizottságot nevezett ki, amely segít a történtek felderítésében, és a kérdéshez még visszatér. esi— Faruk Kaddumi, a PFSZ politikai osztályának vezetője csalódásának adott hangot az amerikai-izraeli tárgyalásokkal kapcsolatosan. Ő úgy látja, a békefolyamatban mindaddig nem lesz haladás, amíg a helyszínen nem történnek lépések a palesztinok biztonságának megteremtésére. Arafat viszont azt mondta, csak azután újítják fel a tárgyalásokat Izraellel, ha a Biztonsági Tanács már megszavazta a határozatot a hebroni merénylettel kapcsolatban. Az AFP hírügynökség közben arról tájékoztatott, hogy szemtanúk szerint a tettes, Baruh Goldstein február 25-én egy további fegyveres társaságában lépett be a hebroni mecsetbe. Egyelőre nem tudni,' mi történt vele a merénylet elkövetése után. NÉHÁNY SORBAN T

ekintet nélkül a kijevi tilalomra Krímben megtartják az Ukrajna és Krím közötti kapcsolatokról, valamint a kettős állampolgárságról szóló népszavazást - tájékoztatott Jurij Meskov. A krími elnök így reagált Leonyid Kravcsuk ukrán államfő keddi rendeletére, amellyel betiltotta a referendumot, A

mennyiben a Szolidaritás szakszervezet és a lengyel kormányfő közötti tárgyalások nem hozzák meg a szakszervezeti képviselők által remélt eredményeket, akkor a Szolidaritás „nagy akciót" szervez. Ezt Marian Krzaklewski, a szervezet vezetője jelentette ki, ám a tervezett tiltakozás további részleteiről nem tájékoztatott. Az említett tárgyalásokra ma kerül sor. Lengyelországban közben immár több mint egy hete folytatódnak a figyelmeztető sztrájkok az üzemekben és nagyvállalatokban. Bíróság előtt a lyoni hóhér (TA SR-hír) Versailles-ban tegnap az emberiség ellen elkövetett bűntettek miatt ismét bíróság elé állították a lyoni hóhérnak nevezett 79 éves Paul Touvier-t, aki a németekkel együttműködő Vichy-kormány idején a lyoni titkosszolgálat vezetője volt. A bíróság előtt annak a hét zsidónak a haláláért kell felelnie, akiket 1944 júniusában végeztetett ki. Touvier-t kétszer már halálra ítélték, majd Pompidou elnök kegyelmet adott neki. A perújrafelvételt az egyik kivégzett fia indítványozta. Becslések szerint a bírósági per kb. öt hétig fog tartani - jelentette az AFP hírügynökség. AMERIKAI-IZRAELI TÁRGYALÁSOK UTÁN Csalódás a PFSZ-táborban Kossuth-képünk tündöklése és elhomályosulása Halálának 100. évfordulóján Eszménykép, példakép, jelkép, sőt sokszor jelszó lett Kossuth Lajos személyisége az utókor mindennapi emlékezetében. De Kossuth így élő fényes alakja mögött meg-megújulnak a mindenkori szellemi és politikai erőtérben gerjedő viták és sokszor homlokegyenest ellenkező értelmezések. Úgy tűnik, hogy a légvárépítésnek ható, kudarcba fulladt, megfeneklett kossuthi törekvések és a pályájából, életművéből kisugárzó eleven ösztönzések feszültsége váltja ki az alkalmi elmélkedéseket. Felvetődik a kérdés, vajon a kisebbségi lét, a szlovákiai magyar közeg életre hívott-e sajátos Kossuth-képet, s vajon milyen felismerésekkel, netán támaszokkal szolgálhat annak gondolatköre és közéleti-politikai vonzata. Ismeretes, hogy a szlovákiai magyar kisebbség körében Kossuth alakja és a Dunamedencei népek összetartozását hirdető hitvallása a húszas évek végén kibontakozott főiskolai sarlómozgalom jóvoltából széles körű hatóerővé vált, mely a határokon túl is visszhangra talált. A sarlósok többek között az emigrációban született kossuthi Dunai Szövetség tervezetéből merítették az ihletet ahhoz a nemzedéki indíttatású, szinte robbanásszerű szemléletváltáshoz, ami, ahogy azt Balogh Edgár írta a Hétpróbában, csodálatosan eredeti, nemzeti, de nem nacionalista gondolatvilágot gyöngyözött ki magából. Jelképes, hogy a Sarló pozsonyi egyesületi székházául szolgáló két szoba tulajdonosa Meszlényi Lujza, Kossuth Lajos rokona volt, s Kossuth képe függött a falon. A sarlósok felfogásában az „autonóm, sértetlen nemzettestek szövetsége" a magyar kisebbség teljes jogú, egyféle hídszerepet betöltő kibontakozásának lehetőségét és ígéretét hordozta. Feltehetően az együttműködés és az együttélés olyan szorossá, közvetlenné válásával számoltak, hogy az képes lesz idővel a kisebbségi lét szorítását az anyanemzethez kötő integráltságban feloldani. A felfokozott nemzedékiértelmiségi elhivatottság hamar kiváltotta a támogató társadalmi háttér és a megvalósítást felvállalni képes társadalmi erő iránti szükségérzetet. Hisz a Sarló nemzetiségpolitikai programja a csehszlovák hivatalos politika oldaláról - Masaryk köztársasági elnök gesztusértékű magatartása ellenére is - körmönfont elutasításban, a kisebbségi magyar és a magyarországi vezető körök részéről pedig elítélésben részesült. A marxizmusban kiutat kereső igyekezetet pedig a kommunista mozgalom sem karolta fel, mely a Sarló nemzetiségpolitikai felfogásában legfeljebb jelszót látott, a szoros népi-nemzeti kötődést gyanúval fogadta. A sarlós beoltású kossuthi ihletés társadalmi letéteményesének keresése, úgy tűnik, évekkel később, a fasizmus elleni összefogás szorgalmazásában is felvillant. Talán kevéssé ismert, hogy Balogh Edgárnak a Kossuth Lajos és a Dunai Szövetség című tanulmányértékű cikkét az erdélyi Korunkból a szlovákiai népfront-szellemiségű Magyar Nap is átvette. A szerző mintegy bizonyságot keresve vetette fel a kérdést, hogy vajon „a konföderációs állam megvalósításában is nem vették-e át más osztályok a kelet-európai polgárság szerepét?" Véget vetettek a második világháború utáni fejlemények a tűnődő, szemlélődő eszmefuttatásoknak. Az ötvenes évek meghamisító Kossuth-kultusza a szlovákiai magyar sajtóban is teret kapott. A korszellem a múlt minden terhétől megszabadító messianizmusnak tekintette a szocialistának kikiáltott és hitt jelent. Igazi paradoxon, hogy a szlovákiai magyar sajtóban mindmáig az a legterjedelmesebb, Kossuthról szóló cikk, mely 1952ben egész oldalt betöltve azt Új Ifjúságban jelent meg, persze, a dogmatikus leegyszerűsítések és torzítások minden jegyét magán viselve. A Kossuth-értelmezések akkori sarkköve volt, hogy Kossuth öröksége a szocialista építésben ölt maradéktalanul testet. Ilyen beállításra, sőt hangvételre kényszerült róla írt cikkeiben még a korabeli kisebbségi szellemi élet nesztoraként elismert szakember, Sas Andor is. Az ötvenes évek elejének heroizáló történelmietlenségéből annyira -amennyire kilábalva, Kossuth alakja láthatóan kényes kérdés lett a szlovákiai magyar sajtóban, hisz a nemzetiségi problémák feszegetésének lehetőségét rejtette magában. A hatvanas évek közepén kibontakozott reformfolyamat légkörében a nemzetiségi kérdés ellentmondásait a megreformálhatónak hitt rendszer csak lefojtotta, a közép-európai nemzetiségi viszonyok átfogó elemzése korlátokba ütközött. Ennek az időszaknak egyik jellegzetes, úgymond, kordokumentuma Bábi Tibornak az Irodalmi Szemlében 1966-ban megjelent, az 1848-49-cel összefonódó szlovák-magyar viszony tehertételeiről írt történelmi esszéje. Az írás tulajdonképpen válaszként született Vladimír Mináčnak az Itt nemzet él című indulatoktól fűtött eszmefuttatására. Az 1848—49-ből eredeztetett misztikus magyarellenesség hangoztatása széles körű felháborodást váltott ki, ami kissé elfedte Mináč sok tekintetben szenvedélyesen őszinte történelmi oknyomozását. Bábi ellentmondásos helyzetbe került. Érzékeltette, hogy nincs ellenére a szókimondó hevület, amikor benne is munkál a publicisztikai szenvedély. Mégis higgadtan elemző gondolatmenetet választott, s impozáns jártasságot árult el a kossuthi nemzetiségpolitikai felfogás alakulásának nyomon követésében. De fejtegetéseiben a jelennel érintkezve egyszercsak szembe találta magát a kimondhatóság zavaraival és görcseivel. A két nép közötti történelmi tehertételek súlyát és a kisebbségi lét elbizonytalanító távlattalanságát csak ideológiai támasz után kapva tudta valahogy feloldani. A nyomdatechnikailag is kiütköző gondolati töréssel vívódva a köztársaság egysége melletti 1938as tornóci kiállás hagyományát jelölte meg kiútként. Kossuth alakja a hetvenes évek konszolidációs viszonyai közepette legfeljebb a puszta történelmi keretek közé szorítva villanhatott fel, hiszen ez idő tájt még egy március 15-i megemlékezés is gyanút kelthetett. A nagy ívűnek indult kapaszkodó keresés beszűkülő Méry Gábor felvétele lehetőségeinek lenyomatát őrzi a szlovákiai magyar publicisztika Kossuth-képe. De vajon most, a rendszerváltás után a valósággal számot vető, illúzióktól szabadító szókimondás közepette képes-e ráébredni a közírás önnön szerepének lehetőségeire és sajátszerűségére? A kossuthi szellemiség közvetlenül a nemzetiségi lét kiteljesedéséhez tapadva is alighanem tanulságokkal szolgálhat. A nemzeti összefogást és a kisebbségi egység kialakítását nehezítő önös széthúzás és megosztottság leküzdésére nem szólít-e a kossuthi intelem? Persze, nem a felszólítás egyértelműségével, hanem épp a kossuthi életút és magatartás ellentmondásaival. Gondoljunk a forradalmi és nemzeti programhoz ragaszkodó kossuthi következetesség és az elkerülhetetlenné vált kiegyezésre hajló hazai - Kossuth által elítélt - rugalmasság megütközésére. Ne feledjük, a lényeget óvó kompromisszumkészség nyitotta meg a polgári fejlődés útját. Vajon nem vet-e fel mindez kísérteties párhuzamokat a kisebbségi létharc hullámverésében? A kossuthi életpálya üzenetei közvetítésre várnak. KISS JÓZSEF