Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-08 / 31. szám, kedd

1994. FEBRUÁR 8. iÚJSZÓ* LAPOZGATÓ DRÁGA BOTRÁNYOK Szlovákia sikeres gazdasági fejlődésének alapja a bruttó ha­zai össztermék további visszaesé­sének a megállítása. E tekintet­ben kulcsfontosságú szerepet ját­szik azoknak a befektetéseknek a volumene, amelyekkel támogatni tudjuk a fejlesztési programokat. Azonban a különféle politikai nyilatkozatok ismeretében is arra kényszerülünk, "hogy tárgyilago­sak maradjunk; egyebek között erre ösztönöznek a Pozsonyi Közgazdaság-tudományi Egye­tem számításai: a gazdaság működőképességének a megtar­tása szempontjából elengedhetet­len 120-130 milliárd koronás la­kossági fogyasztás megőrzése megköveteli, hogy a bruttó beru­házások minimális értéke megha­ladja az 50 milliárd koronát. Vi­szont a gazdasági növekedéshez már 75 milliárdra volna szüksé­günk, éspedig minél előbb. De miképp teremthetjük elő ezt a pénzt hazai tőke hiányában? Az egyik lehetőséget a nemzetközi pénzügyi intézmények által nyúj­tandó hitelek képezik, a kölcsönt azonban szigorú feltételek között kell törleszteni. Elfogadhatóbb az, ha felkeltjük a külföldi befek­tetők érdeklődését. Ők eddig mintegy 10 milliárd koronát hoztak Szlovákiába. És ez kevés, mégpedig nem csupán a valós szükségleteink szempontjá­ból. Arra késztet bennünket, hogy összehasonlítsuk magunkat a szomszédos államokkal: Magyar­országon tizenötször annyi pénzt fektettek be, a külföldi tőke jelen van Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban és Romániában is. A szlovákiai befektetések előnyeit sorolva - a kedvező föld­rajzi fekvésen kívül - valójában csak az alacsony termelési költ­ségekkel és az olcsó munkaerővel (nyolcszor olcsóbb, mint a fejlett nyugati államokban) dicsekedhe­tünk. De ennek is megvan az árnyoldala - elárulja, hogy az országban milyen az életszínvo­nal. A külföldi vállalkozó azon­ban nem kapja be a horgot. Ez a csali ugyanis nem elég arra, hogy elterelje a figyelmét a meg­oldatlan problémákról: hiányzik neki a kedvezményes adó általi ösztönzés, nem felelnek meg a re­gisztrálási módszerek és határ­idők; ezenkívül állandóan módo­sítjuk a jogszabályokat, és már vagy egy éve csak beszélünk ar­ról, hogyan oldhatók meg a vál­lalatok eladósodottsága okozta gondok. Viszont mindennél fon­tosabb látni, hogy - fiatal állam lévén - az országot árgus sze­mekkelfigyelik a politikai stabili­tást értékelő szakemberek. Főleg e tekintetben áll rosszul a szé­nánk. Nos, mindennek ára van, de úgy tűnik, hogy egy külföldi segítségre szoruló fiatal állam­nak túl sokba kerülhet, ha a gon­dok orvoslása helyett csak politi­kai botrányokat gyárt... PETÉR VIŠVÁDER Hospodárske noviny, II. I. A KÖZÖLT CIKKEK NEM FELTÉTLENÜL TÜKRÖ­ZIK AZ ÚJ SZÓ VÉLE­MÉNYÉT! összeállította: MADI GÉZA Bős a szlovák parlament elé kerül? A FENÉKGÁT A SZIGETKÖZBEN NEM MEGOLDÁS - ÁLLÍTJA VIDA GÁBOR AKADÉMIKUS A hágai Nemzetközi Bíróság dön­téséig szóló átmeneti vízmegosz­tásról tárgyaltak tavaly szeptem­bertől Magyarország, Szlovákia és az EU küldöttei. A magyar tár­gyalóküldöttség vezetője, Vida Gábor akadémikus elsőként a Népszabadság január 27-i számá­ban összegezte tapasztalatait. A megbeszélések célja a károk mérséklése, illetve egy olyan álla­pot megőrzése volt, amely érdem­ben nem befolyásolja a bíróság döntését. A szakértők megállapítot­ták, hogy a térség éltető elemének, a Duna vizének elterelése követ­keztében elsősorban a magyar olda­lon jelentősen'csökkent a talajvíz­szint. Minőségváltozás alig észlel­hető, csupán a víz oxigénszintje csökkent. Az esetleges szennyeződések hatásai alig mér­hetők a talajvízben. A természeti károk kapcsán talán elég csak a tö­meges halpusztulásra emlékeztetni - véli Vida Gábor. Sok magyarországi napilap állít­ja, hogy az ideiglenes vízmegosz­tásban a magyar fél 800 m'/s víz­mennyiséget követel. Vida Gábor azt határozottan cáfolta. Magyaror­szág a teljes vízhozamot kéri. Ko­rábban az EU kétharmados vízmeg­osztástjavasolt, ami 1400 köbméte­res vízhozamot jelent az Öreg-Du­nában. Ehhez képest a 800 köbmé­ter kritikusan alacsony érték. Ha ezt Budapest elfogadja, átlagosan a legalacsonyabb vízszint közelében lenne a Duna vízhozama, ami egyértelműen környezeti károkat okozna. Ennek ellenére - átmeneti­leg - még ez is elviselhető érték, de csak abban az esetben, ha valóban ennyi érkezne. Vida Gábor szerint a javaslat ké­szítése során kiderült, hogy a szlo­vák fél továbbra is megbízhatatlan, s ez az állítás számos dokumentum­mal igazolható. Korábban aláírt szerződéseket nem teljesítettek, kü­lönböző okokra hivatkozva nem ad­lak kellő mennyiségű vizet az Öreg­Dunába. Ennek veszélye a tárgyalá­sok alatt is fennállt. Ott derült ki, hogy műszaki okokra hivatkozva nem tudnak 600 köbméternél több vizet átengedni. Mivel jelentős kü­lönbség van a szlovák fél által mon­dott és a valóban érkező víz mennyisége között, valószínű, ha Pozsony be is tartaná a megállapo­dást, nem 800,.legfejlebb 600-700 köbméter érkezne. Egyébként Pozsony hajlandósá­got mutat arra, hogy a Mosoni-Du­nába a jelenlegi vízmennyiség két­szeresét engedje. Ebből feltölthető az ágrendszer, és átmenetileg mér­sékelhetők a károk. Azonban ez is csupán tüneti kezelés. Jóval kétsé­gesebb a fenékgátas duzzasztás. Ehhez még az alapvető felmérések és számítások is hiányoznak. A fe­nékgát alkalmazásáról több nem­zetközi szervezet megállapította: nem jelent tartós megoldást a talaj­víz pótlására. A vízmegosztással kapcsolatos szlovák álláspontról és elképzelé­sekről, valamint a bősi C variáns II. szakaszának megépítéséről a pozsonyi beruházó vállalat illeté­kese két nappal később, január 29-én nyilatkozott a Népszabad­ság pozsonyi tudósítójának, FARKAS JÓZSEF GYÖRGY­NEK Miroslav Liška elismerte, hogy szlovák részről a valaszadás elhú­zódott az Európai Unió által kért ja­nuár 15-i dátumhoz képest. Le­hetőségként említette, hogy mintán Bős-Nagymaros kérdésében a bu­dapesti Országgyűlés fogadott el hosszú távra érvényes és a magyar tárgyalódelegáció magatartásának irányt adó határozatokat, a bősi kér­dést és a vele kapcsolatos szlovák állásfoglalást a pozsonyi parla­menttel véleményeztetik. Nem cáfolta, hogy az EU-sza­kértők előterjesztésének lényege a 800 köbméter másodpercenkénti vízmennyiség visszavezetése a régi mederbe, ahová szerintük két ke­resztgátat is be kellene építeni. Liška szerint jelenleg minden plusz száz köbméter csak 15 centiméter­rel emelné a vízszintet az Öreg-Du­nában, így a szigetközi vízpótlást csupán a . mennyiség növelésével nem lehetne biztosítani, ehhez a so­kat emlegetett a fenékgát is szüksé­ges. Liška határozottan cáfolla, hogy jelenleg a régi mederbe mindössze 150 köbméter érkezne, de azt vi­szont elismerte, hogy a közelmúlt­ban a Mosoni-Duna zsilipjén csak mintegy 10 köbmétert tudtak áten­gedni, de azóta megtisztították a zsilipet az uszadékfáktól, és újra a szokásos 20 köbméter folyik át má­sodpercenként. Elvileg lehetséges­nek mondta a 40 köbmétert is, ha a harmadik negyedévre elkészül az a kis erőmű, amelynek turbináit mosl szerelik be a zsilipnyílásokba. Az igazgatóhelyettes megerősí­tette, hogy a C variáns II. szakasza keretében idén megkezdik a duna­csúni mederelzárásra tervezett erőmű építését. A további beruhá­zásokhoz szükséges pénzeszkö­zökről szólva Liška úgy fogalma­zott, hogy az erre az évre igényelt összegre határozott ígéretet kaptak a költségvetésben illetékes szer­vektől. (RÖVIDÍTVE) A Mosoni-Duna kivezető kapuja (a tervezett kis turbina helye) A DUNACSŰNI FOLYAMELTERELŐ MŰTÁRGY VÁZLATOS RAJZA (Mérete: mintegy 2-2,5 km) Erőmű (tervezett) Húszkapus árapasztó műtárgy j1 L^ / A régi Duna-medret elzáró keresztgát /- . V - • y • VV\ A Mosoni-Duna kilépése Zsilip kisebb vízi járműveknek (tervezett) Vízáteresztés a régi mederbe (négykapus) DEVALVÁLÁS : presztízskérdés? Újra megismétlődik a néhány héttel ezelőtt kialakult helyzet, amikor Szlová­kia - miután túllépte a fizetési egyezményben rögzített hiteikerelet - 43 mil­lió dollárt fizetett Csehországnak. A prágai jegybank tájékoztatása szerint ez alkalommal 40 millió ECU-ről, megközelítőleg 45 millió dollárról van szó. A cseh-szlovák fizetési egyezmény értelmében a Szlovák Köztársaság a kö­vetkező hónapban 15 napon belül köteles kiegyenlíteni tartozását. Summa summarum, két hónap leforgása alatt a kétoldalú kereskedelem kedvezőtlen alakulása miatt 88 millió dollárral csökkennek a Szlovák Nemzeti Bank tar­talékai. így a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által lavaly hitelezett 90 millió dollár (...) csaknem teljesen elfogy. Ha ezt a tényt összefüggésbe hozzuk azzal, hogy a statisztikai hivatal ada­tai szerint behozatalunk 36,7 százalékát a cseh import teszi ki, és az elmúlt év 11 hónapjában Szlovákia passzív külkereskedelmi szaldója meghaladta a 16 milliárd koronát, akkor helyénvalónak tűnik az a megállapítás, miszerint nem volt elegendő a lavalyi 10 százalékos devalválás. Nem kizárt, hogy az eredmények kedvezőbbek lennének, ha az akkori döntés meghozatalakor né­hány vállalat partikuláris érdekei helyett a közgazdasági érvek kerekedtek volna felül. Ezzel kapcsolatban nem árt idézni Vladimír Mečiar aranyidai beszédéből: „Aztán beleegyeztünk, hogy jöhet a leértékelés, de időközben el­látogattam náhány vállalathoz megkérdezni, hogy mennyivel, és Árvában (minden bizonnyal a tévékészülékek gyárában) konkrétan 10 százalékot mondtak." Ma már kijelenthetjük, a külkereskedelmi mérleg esetében nem nyilvánult meg jelentősebben a devalválás várt kedvező hatása - az import még mindig magasan meghaladja az exportot. Ennek pedig ára van: rohamosan apadnak a devizatartalékok. Változtaihatna a helyzelen a Nemzetközi Valutaalaptól várható készenléti hitel, amelyről Július Tóth pénzügyminiszter szavai sze­rint március derekán kellene tárgyalnia az IMF ügyvezető igazgatói tanácsá­nak. Ez azonban feltételezi, hogy a kormány aláírja a pézügyi intézmény ész­revételeit is tartalmazó gazdaságpolitikai memorandumot. Aranyidán a mi­niszterelnök egyebek között még azt is kijelentette: „Különbizottság (értsd: az IMF bizottsága) érkezett Szlovákiába, és érvénytelenített minden addigi értékelést, ajánlást. De valamilyen leértékelést véghez kell vinnünk, mert ez. számukra presztízskérdés." És aztán a kormányfő elindult Árvába... Vajon újra elmegy oda? IVAN ŠTULAJTER, Sme, II. í. (A szerkesztő megjegyzése: a cikk megjelenése óta kiderült, hogy a szlovák tartozás nagyobb, és a 90 millióból nem marad semmi.) ELHALASZTOTT KONVERTIBILITÁS A prágai kormány elé a múlt év végén beterjesztett jegybanki koncepció sze­rint a cseh koronának már 1995-ben konvertibilissá kellene válnia. A libera­lizálás terén megtett első kis lépés után - amely a korona belső átválthatósá­gának bevezetése volt 1991 januárjában-ez egy olyan ugrás lehetne, amely­lyel a cseh fizetőeszköz valóban felsorakozhatna a világ valutái mögé. Minden bizonnyal azonban 1995 nem lesz a „kitörés" éve, noha a kabi­net igent mondott a Cseh Nemzeti Bank javaslatára, de csak feltételesen. Tehát a konvertibilitás bevezetése csak a későbbiekben válik esedékessé. Nem beszélve arról, hogy az esetleges sietség negatív következményekkel járhat a nemzetgazdaság szempontjából. Az egész művelet talán legegyszerűbb láncszeme lesz. a lakossági devi­zavásárlási korlátozások eltörlése. Valószínűleg erre mielőbb sor kerül, ugyanis az emberek általában nem merítik ki a rendelkezésükre álló egész valutakeretet. Lényegesen nehezebb lépésnek mutatkozik a külföldi tőke és - főleg ­az úgynevezet forró pénzek Csehországba való beáramlásának, illetve az országból való kijuttatásának a megkönnyítése. E téren ugyanis fennáll az árfolyammal való spekulációk veszélye, amelyekre - mint ismeretes - az európai pénzügyi rendszerben nemrég lejátszódott drámai események kö­zepette például az angol font ás az olasz líra nagyon ráfizetett. Ha a koro­na konvertibilis lenne, akkor a külföldi beruházók szabadon vásárolhatnák, de egyúttal nagy nyomás nehezedne a Cseh Nemzeti Bank devizatartaléka­ira. Noha a jelenlegi szükségleteket illetően a tartalékok elegendőek, a spe­kulatív felvásárlásokkal szemben a jegybank tehetetlennek bizonyulna, és nem maradna más hátra, mini a korona leértékelése. Gondot okoz a csehországi és külföldi kamatlábak közötti óriási különb­ség is. Amennyiben a korona árfolyamát stabilizálni szeretnék, ezt az elté­rést meg kell szüntetni, nehogy visszaéljenek vele. A kamatlábak csökken­tése azonban az infláció visszaszorításának az ütemétől függ. És e tekintet­ben az idei évre előrejelzett 10 százalékos infláció is túl nagy. Ezért logikus, hogy a kormány nem sieti el a teljes konvertibilitás beve­zetését. Egyáltalán nem tekinthető majd a gazdasági reform sikertelensé­gének, ha erre egy-két évvel később kerül sor. MICHAL URBAN, Mladá fronta Dnes, í. 22.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom