Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-08 / 31. szám, kedd

PUBLICISZTIKA IÚJSZÓÄ 1994. FEBRUÁR 8. M

intha csak a költői jelenlét folytonosságára, de annak emberi akarattól független alakulására figyelmeztetett volna az Irodalmi Szemle márciusi száma, ahogy húsz évvel ezelőtt Győry Dezsőtől búcsúzott. A költő ekkor már több mint egy hónapja nem volt az élők sorában. A lap a nekrológgal együtt közölte azt a recenziót is, mely még az élő, ,^szikéiben" örömet találó Győry Dezső verseskötetét, a Férfiéneket méltatta. Az öt évtized lírai termésébe betekintő válogatás - Czine Mihály meleg hangú előszavával — nem csak a múltat idézte, horizontja a jövőbe tágult. A humánum jegyében fogant, állandósult hitvallásként jellemezte Kovács Győző a megszakadt lírikus alkat újbóli bemutatkozását. S közben az olvasó azon merenghetett, hogy immár az utókorhoz szóló költői üzenettel találkozik. Az idő kifürkészhetetlenségéről vallott az 1949-ben Magyarországra költözött Győry Dezső személyisége iránt oly hűséges figyelmet és érdeklődést tanúsító latban az egykori ihlető kisebbségi közeg mai befogadókészsége által életben tartott áramkör? Duba Gyula 1990 tavaszán, Győry Dezső születésének 90. évfordulóján arra döbbentett rá, hogy a hetvenes évek elejéhez képest most sem érződik Állandósult hitvallás HÚSZ ÉVE HUNYT EL GYÖRY DEZSÓ Hétnek a búcsúvétele is. Amikor Győry Dezső halálhíre megjelent a napilapokban, a Hét hasábjain a nyomdai átfutás jóvoltából a még terveket szövögető, elképzeléseket melengető költővel készült beszélgetést találhatott az olvasó. A távozás veszteségérzetének légkörében megrendüléssel érhetett az interjú végére, amikor is „Életörömet. A szenvedés hasznos értelmét. A humánumot. S mindehhez a derűs küzdést" kívánta a szlovákiai magyarságnak. Megrázó volt az összegező vallomás, mely abban a hitben hangzott el, hogy az négykötetesre tervezett önéletírásában ölt majd testet. A beavatottak tudták, hogy immár majd egy évtizede viaskodik a szándék valóra váltásával. S a gyötrődés mögött a felelősségérzet munkált. Győri Dezső ugyanis önéletrajzi művében azt akarta megvalósítani, ami költészetének lényege: a szlovákiai magyarság létével összefonódott, azt tükröző életregényt hagyjon az utókorra. A fenti fogalomhasználat Turczel Lajostól származik, aki Győry Dezső életművét 1964-ben. az Irodalmi Szemlében úgy jellemezte, hogy az a polgári Csehszlovák Köztársaság magyar kisebbségének „lírai életregényét és erkölcsi fejlődésképét is tartalmazza." A Győry Dezső költészetét hagyománnyá avató igyekezet szülte a meghatározást, amikor Turczel Lajos úttörő szerepet vállalt — már az ötvenes évek végétől - a Győry Dezső költői egyéniségéből sugárzó hagyományerő felfedezésében. Győry Dezső költészete küldetéses elhivatottsággal a kisebbségi léthelyzetből megtartó erejű, programmá vált magatartásformákat szült, a vajúdás közösségi gyötrelmeivel és kínjaival. A kisebbségi sorsból fakadó emberség egyetemessé tágításának óhaja a népek közötti hídverés „vox humana" szolgálatában teljesedett ki. E magatartás és pályaív okán fogalmazódott meg Fábry Zoltán megállapítása, hogy Győry Dezső igazi „par excellence szlovákiai magyar költő." Nyilvánvaló, hogy még a fábryi értékítéletekkel szembeni fenntartások sem vonhatják kétségbe az életmű ilyetén betájolásának jogosságát. Persze, nem mellékes körülmény, hogy a szlovákiai magyar kisebbség valós szellemi élményként meg is találja-e önnön képét e költészetben. Olyan követelmény ez, mely a Koncsol László által képviselt irodalomtörténeti szemléletből következik, amit Tőzsér Árpád ma már érezhetőbb viszonylagossággal kezel, mint a szlovákiai magyar irodalom mibenlétéről 1980-ban kibontakozott vita idején. Tőzsér akkor a sarkításokkal szemben a sokirányú, sokszempontú nyitottság mellett tett hitet, s Koncsol értékrendszerét a figyelemre méltó ismérvek egyikének tekintette. De vajon megvan-e Győry költészetének hatóerejével kapcsoGyőry életművének gondolatébresztő, szembesülésekkel, értelmezésekkel járó szerves szellemi jelenléte. S tegyük hozzá: immár több mint húsz éve, hogy napvilágot látott Szeberényi Zoltánnak a Győry költészetét elemző-értő monografikus feldolgozása, melyet a szakmai kritika szinte közhasznú, a publicisztikának is ösztönzésekkel szolgáló hozadékként méltatott. Egyébként amikor Duba Gyula a fenti felismerésre jutott A Hét hasábjain, ahol az akkori politikai szélviharok ellenére is akadt huzatmentes szeglet a csendes meditálásra, az önmagával elfoglalt Új Szó és a nagyreményű Nap nem tartotta fontosnak a megemlékezést. Vajon a rendszerváltás utáni kisebbségi—közösségi létállapotok sugallnak-e a sejtés, a reveláció izgalmával járó érintkezési pontokat Győry Dezső költői sorsával? Közéleti költő volt. Móricz Zsigmond úgy jellemezte őt, hogy: „Elsősorban és teljesen politikai költő." Némelykor még a kormányt is versben szólította meg. Egyes verseinek a magyar ellenzéki pártok politikai érdekeit keresztező kihatása miatt tíz év alatt háromszor bocsájtották el ugyanezen pártok lapjának szerkesztői állásából. Nem utazhatott Magyarországra. A harmincas években a kormánypárti Magyar Újsághoz szegődve igyekezett kihasználni a kisebbségi szolgálat behatárolt lehetőségeit. Igaz, a lap alapítása mögött egy dr. Milan Hodža formátumú miniszterelnök felismerése és megfontoltsága húzódott meg. Nos, nem kísért-e ma is e kétpólusú kisebbségi szellemi létmodell kirekesztő kizárólagossága? Persze, nem egy Győry Dezső-i közvetlen beleszólást követelő költői magatartás esetleges életrekelésére, hanem a létfeltételeket körülfogó, politikai indíttatású szekértáborok szorítására gondolva. Talán meglepő lenne, ha netán elkezdődne Győry Dezső költészetének ilyetén kisajátítása avagy címkézése? Félő kimondani is, micsoda esélyt adhat erre az a tény, hogy nincs róla elnevezett utca és intézmény, sem emlékszoba, sőt alighanem még igazi emléktáblát sem kapott. Eszembe jut, ahogy 1969-ben az eladásra került rimaszombati családi házban közös erővel próbáltuk összerendezni a Csemadoknak adományozott újsággyűjteményt. Keserűen szakadt ki belőle: ha ő maga dönthetne, legszívesebben az elárvult, elöregedett házat is felkínálná, hogy ott múzeumot rendezzenek be, ahol talán az ő emlékének megőrzésére is akadna hely. Ma csak a családi ház előkertjéből származó télizöld bokor emlékeztet rá a városi parkban kétnyelvű adományozó emléktáblával. Miközben térségünkben a lélek legmélyéről jövő visszhangokra vár a szinte fogalmiságig lemeztelenített költői vallomás: „Én minden népet féltek attól, /amitől féltem az enyém". JÓZSEF ÚJ IDŐK, RÉGI IDŐK... ZÁRT AJTÓK MÖGÖTT Iveta Nováková asszonynak, a Rimaszombati Járási Hivatal vezetőjének irodájába háromszori próbálkozással sem sikerült bejutnom. Csak a titkárnőjének a közvetítésével tudtunk kommunikálni, aki minden egyes alkalommal elmondta nekem, miért nem kíván a főnöknője nyilatkozni az ügyről. Mármint arról, hogy december elején mindenfajta indoklás nélkül leváltotta Beta Tibor mérnököt, a Rimaszombati Körzeti Hivatal elöljáróját. Lépése nagy tiltakozást váltott ki az érintett polgármesterek, községi vezetők körében. Január elején egy tiltakozó levelet fogalmaztak meg, melyben nehezményezik és indokolatlannak tartják a körzeti elöljáró leváltását. Nováková asszony a napokban válaszolt a levélre. Másodszori látogatásomkor arra kértem titkárnőjét, hogy ha már nyilatkozni nem akar a főnöke, legalább kérje meg: adja oda nekem ezt a polgármestereknek írt válaszlevelet. — Az elöljáró asszony azt üzeni — magyarázta a fiatal, és kétségtelenül készséges titkárnő —, hogy ez a leváltás belső ügy, neki a törvény szerint jogában áll megválasztania munkatársait, és ő csak ezzel a jogával élt. A polgármesterek a levelet neki címezték, ő meg válaszát a polgármestereknek, így az egész nem tartozik a nyilvánosságra, különösen nem a sajtóra. LEVÁLTÁS INDOKLÁS NÉLKÜL De hát miért váltott ki Beta Tibor leváltása ilyen nagy fölháborodást? Hiszen egy elöljáró a törvény szerint nem szólhat bele a községi önkormányzatok munkájába és döntéseibe, csak tanácsokat adhat, és koordinálhatja tevékenységüket. Beta úr az Együttélés Politikai Mozgalom tagja, annak javaslatára került hivatalába 1991-ben. A december 8-ig Beta Tibor által irányított rimaszombati körzet a járás legnagyobb körzete. Immár nyílt titok, hogy a kormány a tervezett területi átszervezés során erre a körzetre építi majd a mainál némileg kisebb, új Rimaszombati járást. Nagyon fontos tehát már előre biztosítani, hogy annak élén a DSZM-hez hű vezető álljon. Beta úr ma abban a státusban van, amelyből Nováková asszony utódját, Štefan Bodont, az új elöljárót kiemelte: a közlekedés és útgazdálkodás előadója a járási hivatalban. Irodájában fölkerestem a volt elöljárót. — A járási hivatal vezetője mivel indokolta menesztését? — Semmivel. — Talált valamilyen mulasztást az ön tevékenységében, amelyre hivatkozva végrehajtotta a leváltást? — Nem, nem talált. Behívatott az irodájába, s közölte, a törvény fölhatalmazza őt arra, hogy leválthatja a körzeti hivatal elöljáróját. Engem tehát azonnali hatállyal fölment e funkcióból. — A járásban három körzet van. Másik két kollégája is erre a sorsra jutott? — Nem, ők megmaradtak a funkciójukban. — írásban sem indokolták meg a leváltását? — Nem. A járási hivatal vezetője levelében a paragrafusokra hivatkozva csupán tudomásomra hozta leváltásomat. — Nem a szakértelmét akarom megkérdőjelezni, amikor megkérdezem: mennyiben otthonos mostani beosztásában? — Az életben már sok mindenen keresztülmentem, így minden területen tájékozódni tudok. Igyekszem új munkámat becsülettel elvégezni. „MINDEN RÉSZLEGET ELLENŐRIZNI SZERETNÉK" Az utód, a fiatal Štefan Bodon mérnök, a járási autójavító üzem igazgatója volt, majd a járási hivatal közlekedésügyi főelőadója lett. Becsületére legyen mondva: Nováková asszonnyal ellentétben ő készségesen állt rendelkezésemre. Elmondta, magyar nemzetiségű, ezért beszélgethetünk magyarul is. Aztán, mivel a válaszadás könnyebben ment szlovákul, leginkább úgy diskuráltunk, hogy én magyarul kérdeztem, ő pedig szlovákul válaszolt. - Kinevezése nagy visszhangot váltott ki. A tiltakozók a járási hivatal vezetőjének tettét politikailag motivált cselekedetnek minősítették. Ön hogyan értékeli ezt? - Nem tudok mást mondani, mint azt, hogy törvényadta joga volt a járási hivatal vezetőjének ez a lépés. -Milyen célokkal kezd munkájához? Melyek a legsürgetőbb feladatai? - Egyelőre nem tudtam teljes egészében megismerni a problémákat, megfogalmazni feladataimat. A körzeti hivatalban voltak olyan hiányosságok, melyeket igyekszem elemezni és kiküszöbölni. - Konkrétan milyen hiányosságokra gondol? - Ellenőrzéseket tartottak a pénzügyi részlegen, az elsőt még 1991-ben, de a hibát, melyet egy ott dolgozó hölgy követett el, eddig nem küszöbölték ki. Kérni fogom a járási hivatal vezetőjét, hogy minden részlegen ellenőrzést tarthassak. Az ellenőrzések eredményei alapján kívánom megtenni a következő lépéseket. -Nem ismerem pontosan a kompetenciáit. Azt viszont tudom, körzete számos gonddal küszködik. Például a munkanélküliséggel, a szociális és környezetvédelmi problémákkal. Az ellenőrzések mellett ezekkel a kérdésekkel is foglalkozni kíván? - A körzeti hivatal végrehajtó állami szerv. Mi a fölsorolt gondokkal nem kerülünk kapcsolatba, ez mind a járási hivatal hatáskörébe tartozik. -Hogyan képzeli el az együttműködést a polgármesterekkel, többek között azokkal, akik tiltakoztak elődjének leváltása ellen? - A törvény szerint a körzeti hivatal csak módszertanilag irányítja a községi önkormányzatokat. Annyit azonban elmondhatok: az eddigi gyakorlat szerint a körzeti hivatal vezetője évente háromszor hívta össze tanácskozásra a polgármestereket. Mióta itt vagyok, már kétszer volt ilyen találkozó. Ami a polgármesterek tiltakozását illeti: szerintem ez nem akadályozza együttműködésünket. Természetesen ők véleményt mondhatnak a leváltási aktusról, de végső soron ez mégis a járási hivatal vezetőjének a dolga. - Elődjének kinevezéséhez még szükség volt a politikai pártok konszenzusára. Ön hogyan kíván együttműködni a politikai pártokkal? Tagja valamilyen pártnak vagy mozgalomnak? - Igen, a DSZM tagja vagyok. Kérdésére egy példával válaszolhatok. Nemrég fölkerestek az antifasiszta szövetség vezetői, és elpanaszolták, hogy az elődömet hiába hívták, még olyan akcióikra sem ment el, mint a koszorúzás. Én ilyesvalamit nem tennék. Úgy vélem, jól kijövök majd minden politikai párttal, persze, ha nem próbálnak meg nyomást gyakorolni rám. - Beszélgetésünk elején említette, hogy ellenőrzéseket tervez a körzeti hivatal egyes részlegein. Nem tudom, mennyire elégedett az elődje által választott hivatali dolgozók munkájával? - Azt szeretném elérni, hogy a hivatal úgy dolgozzon, ahogyan kell, s ahogyan én elképzelem. Nyíltan meg kell mondanom, vannak emberek, akikkel meglehetősen nehéz együttműködni, így kénytelen leszek személyi változtatásokat is eszközölni. Hogy mikor és hogyan, azt egyelőre nem tudom. * # * A riport megírása után tudtam meg, hogy Beta Tiborral egyidőben a Szepsi Körzeti Hivatal vezetőjét is leváltották. Olvasóink fogadásokat köthetnek arra, milyen pártnak a tagja a Kassai Járási Hivatal elöljárója, aki ezt a változást végrehajtatta. Meg arra is, kivel szimpatizál a körzeti hivatal új vezetője... Nem találták ki: mindenki a karrierjével szimpatizál. A mi rovásunkra. Talán csak nem akarják visszaállítani a régi Szepsi járást is? Talán csak nem akarják visszahozni a régi időket? KLINKO RÓBERT