Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-01 / 25. szám, kedd

ÚJ szó— KÜLFÖLDI BEFEKTETÉSEK NÉLKÜL Nincs elmozdulás LAPOZGATÓ 6 KETYEG A BOMBA... A két vélemény közUl, amely Peter Weiss pártelnök költségvetési „bakija" kapcsán Dušan Dorotin és Pavol Kanis szájából hangzott el, a Demokratikus Baloldal Pártjának Végrehajtó Bizottsága Dorotin alelnök értékelését minősítette kevésbé kockázatosnak. A DBP azzal a megállapítással, hogy bár Peter Weiss durva hibát követett el, de négy évi munkája alapján pártja bizalmat szavaz neki, meg szerette volna győzni szimpatizánsait, politikai partnereit és a nyilvánosságot, hogy az egész Ugy már a múlté. Amikor fennáll annak a veszélye, hogy megszilárdulnak Vladimír Mečiar gazdasági és hatalmi pozíciói, amikor az ő hozzájárulásával bomlásnak indult a Szlovák Nemzeti Párt, amikor - gyakorlatilag céltudatos ideológiai offenzívával - lehetetlenné szeretnék tenni az ellenzéki politikai erők vezetőinek a többségét, mi több, amikor a DBP-propaganda négy évig nagy erőbedobással dolgozott a Peter Weiss-i kép kialakításán, akkor ebben a helyzetben Kanis megállapítása - miszerint a parlamenti „bakival" Peter Weiss kétségbe vonta a DBP 1994. évi ellenzéki stratégiáját - ketyegő bomba, s gyorsan „le kell seperni" az asztalról. Azután, hogy maga Kanis is támogatta a végrehajtó bizottság határozatát, amelynek alapján Peter Weiss a helyén maradi, a DBP soraiban eluralkodott az a meggyőződés, hogy elhárult a robbanás veszélye. Valahogy közben mindenki megfeledkezett arról, hogy nem Pavol Kanisnál van az időzített bomba, és még a hozzá tartozó gyújtóberendezés sem. Az előbbi ugyanis - azzal, hogy Peter Weiss nem távozott a DBP éléről - továbbra is a pártelnök zsebében marad, miközben a második legerősebb párt vezérének a becsületességét kétségessé tevő gyújtóberendezés egészen más kezekben található. Sergej Kozlík miniszterelnök-helyettes legutóbbi nyilatkozata révén jelentkezett a gyújtóberendezés tulajdonosa: a kormányon levő politikai erő, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom. Ugyanis a Národná obroda munkatársának kérdésére, hogy vajon a szavazáskor nem tévedett-e Peter Weiss, a miniszterelnök-helyettes ezt válaszolta: „A legerősebb ellenzéki pártok minden fontos lépést meglettek annak érdekében, hogy megkönnyítsék a költségvetési törvény javaslatának parlamenti elfogadását. Kezdve egy sor módosítás jóváhagyásával, végül pedig kél képviselő, iMdislav Pittner és Peter Weiss téves szavazásával." Szóval, Sergej Kozlík azt állítja, hogy mindkét honatya tudtosan tévedett. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ezt egy miniszterelnök-helyettes mondja, akinek az esetében a hazudást mint munkamódszert elfogadhatatlan dolognak kellene tekinteni. Ha tehát az érintettek - Weiss és Pittner - azt állítják, hogy véletlenül tévedtek, akkor a nyilvánosságot valaki tudatosan félrevezeti. Miközben már nem csupán két személyről van szó, hanem a szlovákiai ellenzék arculatáról. Ľudovít Černák esete mementóként szolgálhat a Demokratikus Baloldal Pártja és a Kereszténydemokrata Mozgalom számára, hogy a Vladimír Mečiar típusú, illetve a környezetéből kikerülő vetélytársakkal kötendő morális és polikai kompromisszum sohasem fizetődik ki. És a bomba ketyeg... MARIÁN BEDNÁR, Sme, I. 24. Mečiar SZNP-je ma 1994. FEBRUÁR 1. A MAGYARORSZÁGI KISEBBSÉGEK NEM JUTNAK BE A PARLAMENTBE És nálunk? A Magyarországon a kisebbségi jogokról elfogadott liberális törvényjóváhagyása után nem sikerült megszületnie egy hasonlóan fontos további jogszabálynak, a választójogi törvénynek. Emiatt az ottani kisebbségeknek egyetlen képviselői helyet sem garantálnak a parlamentben. Ugyanis csaknem lehetetlen, hogy egyenként vagy egy pártba tömörülve ami elképzelhetetlen - elérjék a szükséges szavazati arányt, amely feljogosítaná őket a képviselői poszt elfoglalására. Számos tömegtájékoztató eszköz nem feledkezett meg arról, hogy ezt csaknem kárörvendve említse meg a magyar demokraták címére. A dicshimnuszok után, amelyekkel Budapest saját kisebbségi törvényét propagálta, ez rendben is van, Szeretnék azonban emlékeztetni arra, hogy a választójogi törvény nálunk sem garantálja a kisebbségi képviseletet a szlovák parlamentben. Az 5 százalékos küszöb minden pártra, tehát a magyar politikai erőkre is vonatkozik (sőt, koalíció esetében ez az arány 7 százalék). Noha lehet, a következő parlamenti választásokig még elég idejük van (bár ki tudja), a mi „demokratáink" is elgondolkodhatnának azon, miképp szavatolható, hogy ne csupán a magyar, hanem az ukrán-ruszin, német, cseh és roma etnikumnak is legyenek parlamenti képviselői. Vagy legalább egy-két honatya az összes kisebbség képviseletében. Noha az Együttélés politikai mozgalom időnként figyelmeztet, hogy nem csupán a magyar kisebbséget képviseli, a valós politikai gyakorlat alapján ebben csak kételkedni lehet. De hát a többi kisebbség - úgy tűnik - ezt nem is kívánja. A parlamenti képviseletet viszont egyértelműen igen. BOIIUMIL OLACII Národná obroda, í. 24. A KÖZÖLT CIKKKK NKM FELTÉTLENÜL TÜKRÖZIK AZ ÜJ SZÓ VÉLEMÉNYÉT! összeállította: MADI GÉZA A múlt évben a brit Corporate Location cég befolyásos tanácsadó intézmények tíz képviselőjének a bevonásával ankétot szervezett arról, hogy milyen távlatoknak nézhet elébe a világ egyes régióinak gazdasági fejlődése. A rövid távon perspektív „aranyvdrosok" listáján az első három helyen Santiago (Chile), Sanghaj (Kína) és Budapest (Magyarország) szerepelt. Hosszú távon a sorrend a következő: 1. San Jósé (Costa Rica), 2. Pozsony (Szlovákia), 3. Salt Lake City (Egyesült Államok). Pozsony második helye a világ városai közölt előrevetíti a lehetőségeket Szlovákia számára, amelynek a külföldről várható befektetések szempontjából kiváló a földrajzi helyzete. E térség már a múltban is nagy hasznát látta annak, hogy itt találkoznak Európa kelet-nyugati, illetve észak-déli kereskedelmi útjai. Szlovákiának esélye van, hogy helyzetét felhasználva ugródeszka legyen azon külföldi vállalkozók számára, akik még tovább szeretnének eljutni keletre. Ez az egyedüli lehetőség azonban időben korlátozott, mivel Magyarország, Lengyelország és a Cseh Köztársaság részéről nagy konkurenciának nézhet elébe. Ezek az országok, hasonlóan, mint Szlovákia, élnek az olcsó munkaerő és az alacsony termelési költségek adta lehetőségekkel, s ezen felül nagyobb belföldi piacot kínálnak. Szlovákiától eltérően az említett három állam szilárd helyet foglal el a nemzetközi közösségben, s politikai élete is stabilabb. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy Szlovákia elmarad a környező országok mögött a közvetlen külföldi befektetések tekintetében. A jelenlegi helyzet elemzésére nemrég egy nemzetközileg is elismert intézmény, a külföldi beruházások tanácsadó szolgálata (FIAS) vállalkozott. Képviselői a külföldi befektetések Szlovákiába való lassú áramlásának okát abban látják, hogy a potenciális beruházók még mindig bizonytalanok Szlovákiát illetően. Ez elsősorban a labilis politikai helyzetből adódik. Az új, önálló állam kormányának a szemére vetik, hogy hiányzik a világosan megfogalmazott, gazdaságpolitika és az olyan egyértelmű szabályozók, amelyeknek köszönhetően a külföldi vállalkozók nem kerülnének hátrányba a hazaiakkal szemben. A FIAS egyúttal nagyra értékelte a fiatal szlovák állam institucionális felépítését, de ugyanakkor leszögezte, hogy tökéletesíteni kell a külföldi befektetések megszervezésével kapcsolatos eljárást. Az intézmény javasolja a kormánynak, hozzon olyan intézkedéseket, amelyek révén változás állna be a jelenlegi áldatlan állapotokban, és amelyek megteremtenék a feltételeket a szükséges tőke, korszerű gyártási eljárások és fejlett nyugati irányítási tapasztalatok megszerzéséhez. JOZEF HA J KO Trend, 4. szám Szlovákiában már több mint két éve tart az az állapot, amikor az országban az összes politikai történést egyetlen férfi határozza meg. Ezt a szokatlan politikai jelenséget alátámaszthatjuk a Tátra alatt lejátszódó bárminemű, véletlenszerűen kiválasztott politikai eseménnyel és azzal a fölismeréssel, hogy ezekhez mindig köze van az állam jelenlegi miniszterelnökének. A Nyilvánosság az F,rőszak Ellen Mozgalom szétesése, a Demokraükus Szlovákiáért Mozgalom megalakulása, a Kereszténydemokrata Mozgalom felbomlása, a szlovák értelmiség felosztása, a szövetségi állam szétesése, a privatizációs stop, a kommunistáknak a hatalomba való visszatérése, Peter Weiss magatartása, a köztársasági elnök nézeteltérése Ivan Lexával - ezeket mind a Vladimír M fičia r által hozott döntések következményének tekinthetjük. Ha bele szeretnénk látni a szlovák politika hátterébe, akkor valójában elegendő egyetlen kérdés feltevése: mindez miképp függ össze az egykori vidéki jogász robusztus alakjával. Az úgynevezett politikai események közé tartoztak például a Szlovák Nemzeü Párton belüli történések. Mint ismeretes, a párt nem szavazott bizalmat Ľudovít Černák elnöknek... A pártélet szempontjából megszokott jelenség mögött azonban valami egészen szokatlan dolog húzódik meg: hasonlóan, mint az NYEE és a KDM kettészakadásakor, az SZNP visszafordíthatatlan szétesésében is a DSZM vezetője vállalta a rendezői szerepet. Milan Kňažkónak a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom parlamenti klubjából történt távozása után Mečiarnak nagyon nagy szüksége van az erőátcsoportosításra. Körülnézett a képviselők között, és csaknem azonnal jó anyagra bukkant a Černák-féle pártban. Andel, ProkeX, Sokol és Móric - a hihetetlenül előnyös ajánlatokat látva minden álcázás nélkül, örömmel adták be a derekukat... A kormányfő fejében született meg a terv, és ők alázatosan elvégezték a „tiszta" munkál. (...) Mečiarnak az SZNP-be való bevonulása meggyőző eredményekkel járt: a korábbi 65 saját és két független képviselője helyett jelenleg összesen 75 parlamenti szavazattal rendelkezik, amely ismét pontosan a fele a nemzeti tanács képviselői helycinek. Ez nem is került sokba neki: Prokeš és Andel miniszterelnök-helyettesi funkciót kapott, Sokol a Számvevőszék alelnöke lett, Móric pedig egy harci eszközök eladásában közvetítő állami cég élén áll. Az optimista ennek ellenére még mindig azt állítja, hogy visszatarthatatlanul közelegnek Mečiar végnapjai. Az optimista szemek ma nagy reménnyel figyelik Mečiar hatalmának alkotmányos magvát, a DSZM parlamenti klubját. Már régen szó van esetleges felbomlásáról, Jozef Moravčík külügyminiszter vagy Roman Kováč miniszterelnök-helyettes szárnyának a megalakulásáról. (...) Mindezeken kívül (...) a háttérben felkészülve vár még Peter Weiss (aki mindig a miniszterelnök javára „téved") és ma még egységes DBP-je. Hogy Mečiar még egy ideig kormányfő marad, ezt az az alku szavatolja, amelyet támogatása fejében Weiss pártelnökkel kötött, megígérve neki a lusztrálási törvény hatályon kívül helyezését, az antikommunista ellenállásról szóló törvény elvetését és azt, hogy mindenki megfeledkezik az át nem adott kommunistapárt-vagyonról. A legderűlátóbb forgatókönyv ezért ezt tartalmazza: Mečiar SZNP-je ma, Mečiar DBP-je holnap, fis aztán csak eljön a Mečiar nélküli Szlovákia. STEFAN HRÍB Lidové noviny, I. 19. PAVEL JAKUBEC rajza, NO, I. 27. KATALÁNOK ÉS MAGYAROK Kicsi, de nem jelentéktelen epizódja a legújabb kori történelemnek, hogy a Franco utáni spanyol demokrácia az addig totálisan elnyomott baszk és katalán kulturális autonómiának tett nagyvonalú gesztusokkal bizonyította (egyebek között) elkötelezettségét Európa demokratikus normái iránt. Emlékszem, hogy amikor a frissiben életre hívott baszk és katalán televíziók képviselői filmeket vásárolni érkeztek Budapestre, elárulták, annyi pénzük van, hogy azt sem tudják, mit csináljanak vele... Megfejelném mčg a dolgot azzal, hogy Spanyolország állami egységét, alkotórészeinek az egységes spanyol politikai nemzet iránti szolidaritását azóta sem fenyegeti semmi. Kiderült ugyanis, hogy az állami egység ereje nem a jobb- és baloldali szélsőségek által eszményített központosításból, kollektív-korporatív elrendezésből táplálkozik, hanem az egészséges önkormányzati rendszerből - és (ha van ilyen) az államalkotó nemzetrészek kulturális és oktatási autonómiájából (ami egyébként, nota bene, központilag finanszírozandó). Mindezzel csak azt akarom sugalmazni, hogy a (...) Révkomáromban összegyűlt dél-szlovákiai magyar képviselők fölemelték szavukat és megfogalmazták igényeiket Pozsony központosító - tehát nemcsak a magyar, hanem a szlovák önkormányzatokat is sújtó politikájával, pontosabban az ilyen törekvésekkel szemben; ha kikérték maguknak, hogy a Mečiar-kormány olyan közigazgatási egységet hozzon létre, ahol a magyarlakta vidékek tömbökből szilánkokká válnak (lásd történelmi előzményként a romániai Magyar Autonóm Terület megszüntetése utáni megyerendszert); ha kulturális és oktatási autonómiát kértek maguknak egy etnikailag is demokráciakonform közigazgatási rendszerben, nos akkor: nem tettek egyebet, mint hogy európai, demokratikus normákat igényeltek szülőhazájukban, a Szlovák Köztársaságban, maguknak is, másoknak is. Itt most már csak az hiányzik, hogy Szlovákia felelős politikusai is megértsék azt, amit Franco után oly kiválóan megértettek a felvilágosult spanyol konzervatívoktól a szocialistákig az ottani vezetők: a kisebbségi jogok gyakorlása nem a hatalom kegye, hanem a demokrácia egyik, ha nem a legfontosabb építőköve. Ami által csakis Szlovákia demokratikus legitimációja erősödhet Európában. Végül annyit: a szlovákiai magyarság pártpolitikai értelemben egészségesen tagolt. Saját szervezeteik vannak a kereszténydemokratáknak, nacionalistáknak, liberálisoknak. (Ellentétben Romániával, Szerbiával, Ukrajnával.) Itt tehát a követelésekben, igényekben megfogalmazódó „magyar akaratban" egy jó értelemben vett politikai pluralizmus is manifesztálódik, és Révkomárom ettől volt - Európa által is méltányoltan - európai rendezvény. ACZÉL ENDRE, Népszabadság, I. 11.