Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-04 / 28. szám, péntek

ÚJ SZÓ GAZDASÁG SZÖVETKEZETI ELNÖKBŐL - BIOGAZDA Az álom egy családi farm 1994. FEBRUÁR 4. Aggasztó munkanélküliség A KOMÁROMI JÁRÁS A STATISZTIKA TÜKRÉBEN Már több vállalatnál érdeklődtünk a múlt év gazdasági mérlegéről, de egyelőre nem akadtunk olyanra, ahol pontos adatokkal tudtak volna szolgálni. Még várnak az adóbevallási határidő' utolsó napjára, és ezzel együtt a sokak számára lesújtó valóság minél későbbi megismerésére. Arait sikerült megtudnunk, az a gazdasági eredményekkel csak közvetett kapcsolatban áll, és biztatónak semmiképpen sem mondható. Ez pedig a munkanélküliség. Berta Jánost, a Komáromi Járási Mtmkahivatal vezetőjét a Duna-parti városban és környékén kialakult kedvezőtlen helyzet okáról kérdeztük. • Mérnök úr, mi az oka annak, hogy a tavalyi 21,71 százalékos munkanélküliséggel a Komáromi járás jócskán meghaladja az országos átlagot? - Ennek okát elsősorban a mezőgazdasági üzemekben és a többi vállalatnál történt elbocsátásokban és részben a jogszabályok hiányosságaiban látom. Tavaly a munkanélküliek 9,9 százalékát tették ki azok a háztartásbeli nők, akiknek nem állt szándékukban sehol sem elhelyezkedni, de bejelentkeztek nálunk, hogy az egészségügyi biztosítást ne kelljen fizetniük. Tovább vizsgálva a munkanélküliek arányát: a nyilvántartásba kerültek 9,97 százalékát bocsátották el mezőgazdasági üzemtől, 5,25 százalékuk megszüntette vállalkozását, 11,2 százalékot pedig magánvállalkozó bocsátott el. 4,12 százalékot tesz ki azok száma, akiket hanyagságuk miatt töröltünk a nyilvántartásból, majd három hónap után, ha jelentkeztek, újra visszavettünk. Akik más járásban dolgoztak, és megszűnt a munkaviszonyuk, azok 3,76 százalékot tesznek ki. Meglehetősen magas arányban - 13,7 százalékban - vannak jelen azok, akik az iskola elvégzése után nem tudtak elhelyezkedni. A fennmaradó mintegy 41,4 százalékot a volt állami vállalatoktól és a mezőgazdaságból elbocsátottak teszik ki. • A munkanélküliek számával a kifizetett segély összértékének is emelkednie kell. Mennyire szavatolt a munkanélküli-segély idei folyósítása ? - A múlt évtől eltérően idén a segélyekre szánt pénzösszeget már nemcsak képletesen, hanem valóban az önállósult Foglalkoztatási Alaptól kapjuk. A törvény értelmében a szükséges pénzösszeget három hónapra előre kell biztosítani, az most is így van. Az év első hónapjára megkaptuk a segélyek folyósításához szükséges 4,6 millió koronát. Ezen kívül még további 1 millió koronát kaptunk aktív foglalkoztatáspolitikánk támogatására. O Milyen tanfolyamokat szerveznek vagy támogatnak? - Tavaly 482 személynek szerveztük meg az átképzést, elsősorban a következő szakmákra: hegesztő, könyvelő, titkárnő, varrónő, pincér-szakács. Sajnos, tavaly ezt még nem végeztük elég körültekintően, mert érzésem szerint könyvelőből például sokkal többet képeztünk ki, mint amennyire a környéken szükség volt. Ezért idén már megköveteljük, hogy az átképezéseinken részt venni kívánó személyek hozzanak igazolást attól a vállalattól, ahol majd elhelyezkednek. • Az előrejelzések szerint a munkanélküliség országos szinten tovább fog növekedni. Mi várható a Komáromijárásban? - A mezőgazdaságban számítunk újabb leépítésekre. Nagy kérdés, hogy mi lesz a komáromi Agrokom és az új gyártási programra készülődő gútai ZMV Kova Motor sorsa. A munkanélküliek számát tovább növelhetik azok, akik önszántukból fordítanak hátat munkahelyüknek, s újat nem találnak. KOSÁR DEZSŐ Számadatok is bizonyítják, hogy a rendszerváltás óta lehetséges egyéni vállalkozások között a mezőgazdasági jellegűek nem tartoznak a legjövedelmezőbbek közé. Így az egyéni gazdálkodók száma sem döntögeti a rekordokat. Annyi azonban bizonyos, hogy a nehéz feltételek, az ágazat válsága és az átalakításból fakadó gyakran éles nézetkülönbségek ellenére is működnek. Kétségtelenül érdekes lenne felmérni azt is, vajon a vállalkozók közül hányan buktak bele abba, hogy a földhöz kötötték életüket. Eddig ugyanis a sors fura fintoraként is felfoghatjuk a tényt, hogy miközben a szakemberek állandóan azt hangoztatják, csak a nagyüzemi mezőgazdaságnak van esélye a túlélésre, a gyakorlatban ma még gyakrabban találkozunk a tönk szélén álló, egyik napról a másikra tengődő mezőgazdasági nagyüzemek panaszkodó vezetőivel, mint a feltételezett fellendülés prominenseivel. Velük ellentétben - noha a gazdasági recesszió őket is éppúgy sújtja, mint a nagyüzemeket - egyre több olyan magángázdával, aki általában kevesebbet panaszkodik, s aki helyett immár az eredmények is beszélnek. Nem panaszkodik Rozsnyó László kisúj falusi magángazdálkodó sem, pedig tehetné. Az 1989-es rendszerváltást még szövetkezeti elnökként csinálta végig, majd, úgymond, közös megegyezéssel elbocsátották. De nem maradt benne tüske. - Pcinaszkoddssal, sirámokkal nem sokra mennék, a munkát pedig úgysem végzi el helyettem senki vallja, s búr, mint állítja, magángazdaként jóval nagyobb bizonytalansági tényezővel kell számolnia, saját maga uraként tudja, mire számíthat, s így ezt is könnyebben ki tudja védeni. Több mint három évtizeddel ezelőtt végérvényesen összekötötte sorsát a termőfölddel, a mezőgazdasággal. 1964-ben diplomázott a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán, majd végigjárta a hivatali ranglétra csaknem összes fokát. A rendszerváltás előtt a köbölkúli szövetkezetben töltött be elnöki tisztséget, majd a belőle kivált kisúj falusi szövetkezetben is ebbe a tisztségbe választották meg. - Sajnos, a rendszerváltás után hamar rá kellett jönnöm, hogy a munkában véleményem szerint rosszul, értelmezett demokrácia miatt nehéz lesz kézben tartani a termelés és a gazdálkodás ügyeit. Ezért elváltak útjaink. S mivel ez a szakma nemcsak a megélhetést jelentette számomra, lianem hivatásomnak is éreztem, automatikusan adódott, hogy ott folytassam, ahol abbahagytam, de immár úgy, ahogyan jómagam elképzeltem - magyarázza, hogy miért lépett az önálló gazdálkodás útjára. A hét hektár családi örökség mellé mintegy 150 hektárt még bérbe vett, s 1992-ben önállóan kezdett el gazdálkodni. A munkát gyakorlatilag ketten végzik, bár esetenként a családtagok segítségét is igénybe veszik. A szervezési és értékesítési teendők mellett bizony neki is gyakran a traktor nyergébe kellett ülnie, hogy társával, Libárik Péterrel idejében és megfelelő minőségben adják meg a földnek és a növényeknek, ami jár. Nem dicsekszik, de hangjából érződik, büszke arra, hogy a munkájuknak van eredménye. Erről tanúskodik a géppark is, amely talajművelő berendezésekkel jól el van látva, talán csak a betakarító gépek hiányát érzik. Viszont ami késik, nem múlik. Nem kétséges az sem, hogy bizonyítási vágy fűti. Hogy megmutassa, így is lehet csinálni. Talán annak is tudható be, hogy 60 hektár területen immár a környezetkímélő alternatív mezőgazdasági termelés alapelveit alkalmazzák. S noha ez még nem kifejezetten biotermelés, hiszen még csak az átmeneti időszak elején tartanak, az mindenképpen figyelemre méltó, hogy a közismerten többletmunkával, kisebb hozamokkal és bizonytalanabb jövedelemmel járó biotermelést vállalják. •— 1993-tól tagjai vagyunk a Natural Alimentaria társaságnak, amely a biotermelés meghonosítását és elterjesztését tűzte ki célul. Agrgnómus vagyok, tudom, milyen veszélyeket rejteget a túlzott vegyszerhasználat, a mindenáron rekordhozamokra való törekvés. Egyúttal viszont kihívást is jelent, hogy egy-egy problémát ne hagyományos módszerekkel, a jövedelmezőség kérdéseit is figyelembe véve oldjunk meg. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, van benne fantázia. Természetesen ebben közrejátszik az is, hogy a társaság nemcsak a szakmai ismeretek cseréjét teszi lehetővé, hanem egyúttal a biotermékek értékesítéséhez is segítséget nyújt - mondja. Ez a tevékenység annál is inkább figyelemre méltó, mivel ők már nem kapták meg azt az állami tá6 mogatást, amelyet 1991-92-ben a biotermelés támogatására kiosztottak. Ennek ellenére hosszú távú terveik között továbbra is szerepel a környezetkímélő termelési eljárások alkalmazása. A további tervek? Az elmúlt évi eredmények alapján terjeszkedni szeretnének. Újabb földterületet bérelnének, sajnos, az érintettek közül nem mindenki támogatja, illetve ért ezzel egyet. Rozsnyó László nem szívesen beszél róla, hiszen 1993-ban is kifizették a 250 hektár bérleti díját, dolgozni azonban nem tudtak rajta. Bízik benne azonban, hogy rövidesen hivatalosan is rendeződik az ügy. -Az ormoki részlegen istállók is vannak, bérlésükkel tehát a teljes értékű mezőgazdasági termelés lenne a célunk. Ha ezt sikerülne elintéznünk, megvalósulna az álmunk, hogy valódi családi farmon gazdálkodjunk. Hangjából nyugodt bizakodás árad. Meglepő, hogy a közhangulattal ellentétben nem hivatkozik az állami lámogatás hiányára, a pénzforgalom megbénulására, a felvásárlás buktatóira, a hitelhez julás nehézségeire. Amint állítja, a támogatásokra nem lehet alapozni sem a termelést, sem pedig a megélhetést. Harmincéves tapasztalata alapján meggyőződéssel vallja, a mezőgazdaság átalakítását következetesen végre kéne hajtani, hagyni kellene, hogy a piaci versenyben dőljön el, melyik gazdálkodási forma az életképesebb. Amikor felvetem a lehetőséget, hogy a nehézségek között vergődő helyi szövetkezet esetleges csődje esetén immár vállalkozóként újra a gazdaság élére kerülhetne, mosolyogva dől hátra a széken: - Sok mindentől meg kéne tisztítani a szövetkezeteket, hogy működőképesek legyenek. Ebben egyetértünk. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ KÖLCSÖNÖKBŐL ÁLL AZ ORSZÁG VALUTATARTALÉKA Máris feléltük az örökséget Újra szárnyra kaptak a szlovák korona tervezett leértékeléséről szóló kósza hírek. A Szlovák Nemzeti Bank képviselői persze határozottan cáfolták a devalváció szükségességét. Cáfolatuk azonban már korántsem olyan meggyőző, mint akár tavaly tavasszal. Akkor az utolsó percig elutasították a devalváció lehetőségét, aztán júliusban mégis bekövetkezett a 10 százalékos leértékelés. Sajnos, valóban megérett a helyzet az újabb devalvációra. A gazdaság még mindig rosszul teljesít, a külkereskedelmi mérleg negatív, növekszik a belső és külső adósság, s ami a legfájóbb, tetemes hiányt hoztunk össze a cseh-szlovák kereskedelemben. Január 15éig 40 millió dollárt kellett fizetnünk a cseh félnek, hogy legalább részben mérsékeljük - azóta újra növekvő - tartozásainkat. A letörlesztctt összeg pedig nem kevesebb, mint a Szlovák Nemzeti Bank (SZNB) valutatartalékának 10 százaléka. MEGTÉVESZTŐ AKTÍVUM Az ám, a valutatartalékok! Annyi különböző nyilatkozat, annyi ellentmondó információ kelt szárnyra a tartalékok nagyságáról, hogy bizony nehéz megállapítani, elegendő-e vagy kevés a valutatartalékunk. A tisztánlátást akadályozza a tartalékok nagyságának hullámzása. Az sem mindegy, hogy csak a Szlovák Nemzeti Bank rezerváiról van szó vagy az ország össztartalékáról (a kereskedelmi bankokkal együtt), a közölt összeg magában foglalja-e a nemesfémek (elsősorban arany) értékét vagy sem, végezetül, valutatartalékról vagy aktívumról van-e szó. Különösen az utóbbi megtévesztő. Ugyanis tartalékon a kéznél lévő valuta értendő, azaz ami a bank páncélszekrényében van, míg az aktívum a kintlevőségeket is magában foglalja. Ezek nemegyszer behajthatatlan pénzügyi követelések, gondoljunk csak a Kubának, Líbiának, Szíriának vagy Nicaraguának folyósított kölcsönökre. Csehszlovákia megszűntét követően a volt szövetségi állam valutatartalékait a két utódállam, Csehország és Szlovákia között 2:1 arányban osztották szét. Az SZNB 356 millió dollárral kezdte az 1993-as évet, ami február 8-áig a közös korona kettéválásának időpontjáig 180 millió dollárra apadt. A csökkenést nagyrészt a kereskedelmi bankok valutavásárlásai okozták. A központi jegybank a tartalékok veszélyes apadását látva intézkedéseket hozott. A helyzet már-már kritikussá vált, legalábbis Jaroslav Kuhečka akkori gazdasági miniszter szerint, aki 1993 áprilisában közölte, az SZNB tartalékai 20-25 millió dolláros szinten mozognak. Májusban aztán megérkezett egy 40 millió dolláros kölcsön a Világbanktól, majd júliusban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hitelezett 90 millió dollárt. Az IMF tavaly áprilisban új hitellehetőséget hozott létre a gazdasági átmenettel leginkább küszködő kelet-európai országok számára. Ez a rendszerátalakító hitellehetőség (STF) elnevezést kapta, ennek első részleteként kaptuk a már említett 90 millió dollárt. ÚJABB KÖLCSÖNÖK A LÁTHATÁRON Szeptemberben a változatosság kedvéért nem kölcsönt vettünk fel, hanem kötvényt bocsátottunk ki. Az értékpapírok elkeltek a nemzetközi pénzpiacon, és így további 230 millió dollárral gyarapodott a valutatartalék. Ősszel aztán az adósság törlesztése, a kedvezőtlen kereskedelmi mérleg leapasztotta az SZNB rezerváil, októberben például 480 millió dollárt tettek ki. Idén ismét a kölcsönökhöz folyamodunk; az első negyedévben várható az STF-hitel második részlete, újra 90 millió dollár értékben. Továbbá számíthatunk az IMF stand-by (készenléti) hitelére, amely egy év alatt hívható le négy egyenlő részletben. A Szlovákiának folyósítandó készenléti hitel nagysága 110 millió dollár. Ezekhez a kölcsönökhöz tehát nagy valószínűséggel hozzájutunk. Ha valamennyi kölcsönfelvételi tárgyalás eredménnyel végződne, 1994-ben akár 673 millió dollár új hitelt vehetnénk föl. Egyelőre még hitelképesek vagyunk. Kérdés azonban, mire fordítjuk a dollármilliókat, mennyi marad a kasszában a belső konvertibilitás megőrzésére. Juraj Matejovský, a Szlovák Nemzeti Bank szóvivője lapunknak ismertette a tartalékok jelenlegi állását. Eszerint az SZNB valutatartalékai 1994. január 14-én 380 millió dollárt tettek ki (az arany nélkül), míg a kereskedelmi bankok rezerváival és a nemesfémkészlettcl együtt Szlovákia 1,8 milliárd dollárral rendelkezik. Csak összehasonlításképpen: Csehország össztartaléka tavaly decemberben elérte a 6 milliárd dollárt. A 380 millió dollár gyakorlatilag azt jelenti, jelenleg a központi jegybank ugyanannyi dollárral gazdálkodik, mint az önállóság első napjaiban. A különbség mégis óriási. Tavaly ugyanis közel 400 millió dollárnyi hitelhez jutottunk, ami egyáltalán nem látszik meg a valutatartalék nagyságán. Nem túlzás, ha azt állítjuk, a függetlenség első évében máris elköltöttük a Csehszlovákia kettéválásakor örökölt rezervál. Ez még akkor is veszélyes cselekedet, ha legalább lett volna valami foganatja a nagy költekezésnek. Dc így... ADÓSSÁGOT ADÓSSÁGGAL Csehszlovákia a volt szocialista tömb egyik legkevésbé eladósodott államának számított. Szlovákia örökölte e kedvező rajtpozíciót, azonban nem tudott élni vele. Máris százmilliókkal növeltük a számlánkat, amit valamikor majd kamatostul vissza kell fizetni. Pontosabban nem valamikor, hanem máris megkezdhetjük a törlesztést. Csak az idén 23,4 milliárd koronányit tesz ki az ország adósságszolgálata, ebből 11,5 milliárdot (349 millió dollár) konvertibilis valutában kell visszafizetni. A 349 millió meg a csehekkel szemben néhány hónap alatt felhalmozott 40 milliós adósság együttvéve pedig éppen megfelel a Szlovák Nemzeti Bank jelenlegi valutatartalékának. Folytatódik hát a foltozás: a régi adósságot új adósággal egyenlítjük ki. Mondhatnánk, a törlesztésre, a kamatokra rámegy a döntéshozók, a bankárok gatyája is. Ez azonban csak a jobbik eset lenne. Rosszabb esetben az egész ország „legatyásodik", mire kifizeti az adósságokat. SIDÓ H. ZOLTÁN