Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-04 / 28. szám, péntek

5 RIPORT ÚJ SZÓ, 1994. FEBRUÁR 1. LASSAN MEGOLDÓDNAK AZ IVÓVÍZGONDOK A BODROGKÖZBEN Már „csak" az olajszennyezéstől kell tartani A Bodrogközben az ivóvíz is na­gyobb kincs, mint általában másutt. Nagyobb, mert a műtrágyázás és vegyszerezés, valamint a kőolajve­zeték egyre gyakoribb meglékelése következtében a sík vidék környe­zetszennyezése a hagyományos ku­tak többségéi már régen nem kíméli, meg aztán a folyószabályozás és a melioráció sok-sok kutat, forrást kiszárított. Lehet, jó is, hogy a se­kély kutakban már nem lehet meg­meríteni a vödröt... ködik a szivattyú, a kút pedig fölül le van betonozva - folytatta. • •• - Örül az egész faln-a*vízvezeték­nek - újságolta Máté Ágnes polgár­mester is. - Amióta csak emlékszem, tehát már legalább harminc éve, fel­felmerült itt állandóan az ivóvízgond megoldásának kérdése. És nemcsak nálunk, hanem Nagykövesden, Őrösben, Kis- és Nagygéresben, meg másutt is... - Úgy tudom, az érintett közsé­Pásztor János, a Királyhelmeci Körzeti Hivatal területfejlesztési osztályának munkatársa A talajvíz-szennyezettséggel szemben még úgy-ahogy védekezni tudó battyáni vízmű ugyan már évek óta a fél Bodrogközt ellátja ivóvíz­zel, ám a hálózatról annak idején lemaradt utolsó tíz község csak most került célközeibe. • •• - Már ez is valami, ez is haladás! - kommentálta a helyzetet az egyik kiskövesdi utcai vízcsapnál özvegy Tóth Lajosné, miközben tekert néhá­nyat a vízcsap mellett földbe mélye­dő vaspálcán. - Hogy mit csinálok? - kérdezett vissza. - Nos, először megengedem a lenti elzáró szelepet, hogy a felső csapig szökhessen a víz, s csak ezután nyitom ki a felsőt. Az elzárási sorrend pedig fordított. Tud­ja, azért e ceremónia körülötte, mert tél van, nagy hidegben a cső kinti részében megfagyna a víz - magya­rázta a vizcsapolási műveletet. - Igaz, azt mondják, ez még fo­gyasztásra, főzésre nem jó, mert nemrég, csak karácsony előtt adták át a kivitelezők. Akkor engedték meg a rendszert vízzel. A csövek tehát még nem teljesen tiszták. Hogy én mégis viszek belőle...? Nem, nem fogyasztásra. Fogyasztásra hoztunk tegnap Bodrogszerdahelyről egy tar­tállyal. Mosakodáshoz kell ez, mert az előbb kikapcsolták a faluban az áramot, így a portákon levő, és ilyen célra még úgy-ahogy megfelelő kút­ból most nem tudunk felhúzni egy cseppet sem. Áram nélkül nem mű­gek polgármesterei egy éve már nemcsak a Kelet-szlovákiai Vízmű­vek illetékeseivel tárgyaltak a meg­oldás lehetőségeiről, hanem jelenlé­tükben a közeli magyarországi víz­művek vezetőivel is. Vagyis hivata­losan is felmerült, hogy a tíz szomja­zó kelet-szlovákiai községet esetleg Magyarország látná el ivóvízzel. Ta­lán ennek a lehetőségnek a közelsé­ge is meggyorsította egy kicsit a régi helyi gond országon belüli rende­zését? - Tény, hogy tárgyalásainkon er­ről is szó volt, ám mivel a magyaror­szági víz behozatala igen költséges­nek ígérkezett, maradtunk a helyi lehetőségeknél. Természetesen ügyünk elintézése érdekében szá­mos helyen kopogtattunk, és segítsé­get kértünk az illetékes minisztériu­moktól is. Erre a célra aztán a föld­művelési minisztérium az 1993-as esztendőre 26 millió koronát utalt ide. Igaz, nem egyenesen a mi szám­lánkra, hanem a Kelet-szlovákiai Vízműveknek. A megbízott cég va­lóban ránk költi az említett összeget. Ugyanakkor a környezetvédelmi mi­nisztérium is ígért némi anyagi segít­séget. Az említett tárcának az utóbbi időben tanúsított hozzáállásáért kö­szönettel tartozunk. Ugyanúgy hálá­sak vagyunk a Királyhelmeci Körzeti Hivatalnak és a hivatal munkatársá­nak, Pásztor Jánosnak az ügyinté­zésben nekünk nyújtott módszertani segítségért. - A folytatás? - Most a mellékvezeték lefekteté­sén a sor. A főutcát érintve halad át községünkön a fővezeték, tehát a fa­lu lakóházainak többségébe már be­vezethető az ivóvíz. Persze, ezt sze­retnénk egységesen és egyszerre megoldani az egész faluban, csak ahhoz előbb ki kell építeni a mellék­vezeték-hálózatot. A polgármester szerint a mű befe­jezésére még legalább 1,5 millió ko­rona kellene a kisölvedieknek, a la­kóházak rákapcsolását a vezetékhá­lózatra pedig a lakosság fedezné. -Mi azt szeretnénk - folytatta a „bírónő", - ha a mellékvezeték­hálózatot is a nagymihályi INEKO ki­vitelező cég kassai alvállalkozója, vagyis a TRIPE fektetné le. Az a csa­pat dolgozott itt, és munkájával elé­gedett volt a falu. Az útburkolatot nem tette tönkre, tehát kimondottan vigyázott, ügyelt a pontosságra. Ugyanakkor gyorsan és szépen rend­be tette maga után a terepet. • •• Kiskövesdről Királyhelmecre tart­va észrevettem a helyben újdonság­nak számító utcai vízcsapokat Nagykövesden és Nagygéresben is. Őrösben és Kisgéresben a falu szé­léig jutottak a vezetéklefektetők. A Királyhelmeci Körzeti Hivatal területfejlesztési osztályán Pásztor János arról tájékoztatott, hogy a nagy munka még nem ért véget. A kiskövesdi Máté Agnes (balról) és özvegy Tóth Lajosné A szerző felvételei Legalábbis a beruházásért felelős Kelet-szlovákiai Vízművek igazgató­jától ő úgy tudja, és úgy rögzíti a jegyző is, hogy a kivitelezők rá­kapcsolják a fővezeték-hálózatra Rad, Körtvélyes, Szinyér, Csarnahó, valamint Kis- és Nagytárkány kôžsé­get is. - Pásztor úr, a jegyzőkönyvben az áll, hogy az említett beruházás 19 millió koronába kerül... -A célirányos 26 millió koroná­ból semmi sem vándorol ki ebből a régióból. A vízművek egymilliót az itteni vízfeltárásra fordít, hatmilliót pedig a lakárti vízmű kapacitásának bővítésére. - Lakárt viszont túl van a La­torcán. - Igaz, de lényegében minket szolgál az ottani befektetés is. A víz­művek igazgatósága ugyanis azZal érvelt, hogy az ivóvíz nélküli itteni községeket azért nem lehet rákötni a közeli battyáni vízműre, mert az újabb terhelést teljesítménye, vízho­zama már nem bírná el. A közel­múltban aztán olyan döntés szüle­tett, hogy Nagykaposra és Vajánba a közelebbi Lakárt fogja szolgáltatni a vizet, tehát akkor inkább ott kell most bővíteni a kutak számát, míg Nagykaposnak a battyáni vízműről való leválasztásával a bodrogközi vízvezetékhálózatban elegendő víz marad, jut tehát Géresbe, Őrösbe, Tárkányba, Radba, Szinyérbe és Körtvélyesre is. Kis- és Nagykövesd­re a borsi kutakból áramlik a víz. Pásztor János szerint a bodrogkö­zi ivóvízgondok rövidesen megol­dódnak. Legalábbis egy időre. Utána jöhet a csatornahálózat kiépítése és a gázvezeték-hálózat bővítése. • •• Most már csak a battyáni vízmű kútjainak tisztítására kell ügyelni. Annál is inkább, mert a Latorcán néhány hete történt olajszennyezés bármikor megismétlődhet, a mosta­ninál súlyosabb következményei le­hetnek, és akkor e régió szomjazhat. Egyes szakemberek azt állítják, a bodrogközi vízvezeték-hálózatot is rá kell kapcsolni a starinai felszíni víztározóra, s akkor nem kell félni a Latorca vagy az Ung, illetve a Ti­sza esetleges szennyeződésétől. Akadnak viszont olyan szakem­berek is, akik azt mondják, több szempontból is jobb lenne - Lelesz és Battyán térségében - mély kuta­kat fúrni, és azokat használni. Már csak azért is, mert az eddigi feltárá­sok szerint a föld mélyén nem veszé­lyeztetné talajvízszennyezés, meg aztán a föld mélyén található vizek az ásványianyag-tartalmukat tekint­ve is megfelelőbbek, egészségeseb­bek a felszíni vizeknél. GAZDAG JÓZSEF ÉLETMENTÉS A 24 éves Michal Forgáé - szerb állampolgár — a pozsonyi Ko­menský Egyetem Evangélikus Hittudományi Karának negyed­éves hallgatója 1991 óta halálos kórban — leukémiában — szen­ved. Életének megmentésére nemcsak egyetemista társai fog­tak össze, hanem maga az evan­gélikus egyház is: pénzgyűjtést szerveznek az egyedüli gyógy­mód, a csontvelő-átültetés költ­ségeinek fedezésére. A minap dr. Július Filo, az egye­tem dékánhelyettese számolt be a segélyakcióról. -Még 1992-ben dr. Martin Mistrík, a pozsonyi hematológiai klinika főorvosa tudatta velünk, hogy Michal számára a túlélést csakis a csontvelő-átültetés je­lenti. Mivel nincs testvére, nem jöhet számításba a családon be­lüli donor, s így nincs lehetőség arra sem, hogy a műtétet Szlová­kiában végezzék. A főorvos a csontvelő-átültetés irányárai iránt több külföldi munkahelyen érdeklődött, s noha a zágrábi kórház volna a legmegfelelőbb, Horvátország képtelen vízumot szerezni a szerb fiatalember szá­mára. Ezért döntöttek a belgiu­mi leuveni klinika mellett, ahol több sikeres beavatkozást haj­tottak végre. A műtét ára azon­ban 70 ezer márka, s a nemzet­közi donorbank a csontvelőért körülbelül 10 ezer angol fontot kér. Hálával szólt mindazokról a hazai és külföldi evangélikus, illetve református egyházközsé­gekről, amelyek részt vettek a segélyakcióban, majd kiemelte a lelkészhallgatók kezdeménye­zését. - Albert Schweitzer munkás­sága példaértékű ma is. Úgy gondoltuk, kiadjuk az Emberek a vadonban című művét, s a könyveladásból származó be­vételt társunk gyógyításának költségeire fordítjuk. A tízezer példányban kiadott könyvből, amelyet 100 koronáért értékesí­tünk, már több mint 6000 elkelt, ám a maradék eladásából szár­mazó bevételre is nagy szüksé­günk van. Ezért tudatjuk mindazokkal, akik érdeklődnek a világhírű Nobel-díjas tudós műve iránt és segíteni kívánnak a halálosan beteg fiatalemberen, hogy a Ko­menský Egyetem Evangélikus Hittudományi Karán — Svorado­vá 1, 811 03 Bratislava - juthat­nak a könyvhöz, pénzadomá­nyaikat pedig a következő szám­laszámra postázhatják: účet Evanjelickej diakonie, Alstrova 39, Bratislava v ČSOB 2631973/ 7500; devizaszámla: 02­68121290/7500. (péterfi) Az állatoknak is joguk van élni Nemcsak az embernek van joga az élethez. Ez a jog minden élőlényt megillet a földön. Az állatokat is. Az ember mégis kínozza, gyilkolja őket. Pedig az állatok éppúgy éreznek, éppúgy szenvednek, mint mi, csak éppen nem tudnak védekezni. Szervezetünknek az a célja, hogy küzdjön az állatok megmentéséért, meg­védje őket az emberek fölösleges kegyetlenkedésétől - hirdeti az Allatok Szabadsága elnevezésű állatvédő szervezet, mely külföldi példákat követve mintegy másfél évvel ezelőtt alakult meg Szlovákiában. Köz­pontja Kassán található. Eddigi tevékenységéről, további terveiről, céljairól a szervezet egyik aktivistája, Ladislav Hegyi tájékoztatta lapunkat. - Ellenezzük az állatok kísérleti célokra történő felhasználását, az állatsportokat (mint a lóverseny, bikaviadal), az állatok szerepeltetését a cirkuszokban, állatkertben való tartásukat, mert mindez mérhetetlen szenvedést okoz nekik. Ugyancsak elítéljük a bundáju­kért vagy az emberi táplálkozás céljából történő tenyésztésüket, de vadászatukat is. Mindezt annak jegyében, hogy elutasítjuk az erőszak minden formáját, irányuljon az ember, vagy más élőlény ellen. A fiatalembertől megtudtuk továbbá, hogy szerveze­tük, melynek jelenleg mintegy 1200 szimpatizánsa van Szlovákiában, a támogatók, hívek, szponzorok önkén­tes adományaiból tartja fenn magát. Állami támogatást nem kérnek, de nem is fogadnának el. Nem tartanák tisztességesnek, ha olyan polgárok adójából származó pénzből végeznék tevékenységüket, akik nem értenek egyet programjukkal. Aktivitásuk lényege a felvilágo­sító munka, melyet különböző előadások szervezése, röpiratok, kiadványok terjesztése tölt ki. - Mi a meggyőzés hívei vagyunk. Hisszük, minden ember lelke mélyén ott rejtőzik az együttérzés a többi élőlény iránt, ezt az érzést szeretnénk felébreszteni. Célunk, hogy békés eszközökkel meggyőzzük az embe­reket arról, hogy fölöslegesek a különböző állatkísérle­tek, hogy értelmetlen szadizmus az állatokat bundájuk miatt leölni, hogy a vegetáriánus életmód nemcsak az állatok élete, de az emberek egészsége szempontjából is előnyösebb. A szervezet legutóbb Pozsonyban és Kassán szerve­zett nagyszabású tiltakozó akciót, jelenleg pedig már folyik új kampányuk előkészítése, mely az tgyutter­zésre való nevelés címet viseli. - E kampány célja, hogy beszüntessék az alap- és középiskolákban az állatokon végzett kísérleteket - ismerteti a kampány lényegét a fiatal állatvédő. - Meggyőződésünk, hogy mindez teljesen fölösleges és antihumánus. Az iskolában, ahol a gyerekeket az élet •tiszteletére kellene nevelni, ennek éppen az ellenkező­jét érik el azáltal, hogy velük állatokat boncoltatnak. Ráadásul bizonyítékaink vannak arra, hogy számos diák nem ért egyet ezekkel a kísérletekkel, de ha megtagadja a részvételt, a tanár megbünteti. Petíciós akciót indítottunk annak érdekében, hogy az oktatási minisztérium vizsgálja felül ezen kísérletek indokoltsá­gát, és törölje azokat a tanítási módszerek közül. Április 24-e, a laboratóriumi állatok világnapja alkalmából szeretnénk átnyújtani az illetékeseknek az aláírásokkal megerősített petíciónkat. Azt szeretnénk, ha Szlovákia lenne a világ első olyan állama, ahol ezeket a kísérlete­ket betiltanák. Ezúton szeretnék felkérni minden jó érzésű embert támogassa akciónkat. Egy humánusabb világ megteremtése érdekében. S. FORGON SZILVIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom