Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-11 / 7. szám, kedd

5 KALEIDOSZKÓP ÚJ SZÓ* 1994. JANUÁR 11. KOMÁROMI FÜZETLAPOK san megfogalmazható, számszerűleg meghatározható erővel a hátuk mögött politizálnak. Tisztségükből, amennyiben mandátumukkal visszaélnek, bármikor visszahívhatóak. Választópolgáraik előtt számot kell adniuk, s ez a közelgő helyhatósági választások előtt nem utolsó szempont. RAZZIA VAGY NEM RAZZIA Jőve hát a sok ember autóbuszostul, autóstul mandátummal vagy anélkül, de mit ád isten és a belügyminisztérium, éppen december 8-án folyik a közlekedésrendészet nagyszabású akciója. Olyannyira nagyszabású, hogy a Komáromba készülő buszok közül kettő nem érkezik meg, olyannyira nagyszabású, hogy e sorok íróját pozsonyi rendszámú kocsival kilenc (!!!) járőr közül egyik sem állítja meg. Ugyanígy jár kolléganője más vonalon, más utakon ugyancsak pozsonyi rendszámmal. Ellenben Komárom előtt sorban állnak a galántai és dunaszerdahelyi rendszámú autók, s Udvardon a bűnügyi rendőrség két tagja is közreműködik az akcióban. Minden hivatalos rendőri szerv másról beszél, de a komáromi szervezők már amolyan gyanakvó természetűek: ugyan hol voltak a razziák a nyelvtörvény idején vagy a Mečiar-viszszahívás elleni tüntetésekkor? S még egy kérdés, amire talán választ nem kapunk: vajon hány forgalmi engedélyt adtak vissza hétfőig, hiszen a megrendelt autóbuszok hétköznapokon menetrend szerint járnak. Vagy igaza lesz az egyik résztvevőnek, aki azt állította, hogy a sofőr még a helyszínen visszakapta engedélyét azzal a kikötéssel, hogy szombaton nem hagyja el a járás területét. írói fantázia kell ahoz, hogy mindezt összefüggésbe hozzuk Komárommal? SZAVAZÁS A KÖZFELKIÁLTÁS HELYETT A „látható többség" fogalma mindig zavaró, számot mondani nem tudunk, nem világos, ki nem ért egyet valamely javaslattal. Komáromban sem. Bár minden szavazásnál magam is láttam: a terem nagy része a dokumentumok vagy különböző határozatok MELLETT foglalt állást. Félelmem szerencsére nem igazolódott be, közfelkiáltással semmiből sem lett dokumentum és senkiből sem lett hős. A két ellenszavazat ugyan kevésnek tűnhet, de ennek ellenére állíthatjuk: ha közfelháborodás nélkül és ép bőrrel lehetett dokumentumok ellen szavazni, akkor nincs olyan baj a demokráciával ... GAÁL LÁSZLÓ LOVÁSZ ATTILA FRICSKA Ki manőverezik? A komáromi nagygyűlés ellen folytatott majd egy hónapig tartó sajtókampány kétségtelenül elérte célját, sőt... A többségében magyarlakta falvakban hétvégi házakkal rendelkező fővárosi tulajdonosok már azon töprengtek, hogyan adják el ingatlanjaikat minél hamarább, minél jobb áron, mert hittek azoknak a szlovák médiumok által sugalmazott rémhíreknek, hogy ezek a falvak hamarosan ismét Magyarországhoz tartoznak majd. Ugyanakkor mindez felkeltette a külföld érdeklődését is. A Republika tudósítása a külföldi részvételt alaposan túlbecsülve (260 külföldi újságírót említ, holott a hivatalos adatok szerint „csak" 118an voltak) kommentálja a dán, a finn, a svájci stb. újságírók részvételét. Ezt a külföldi érdeklődést az enyhén szólva kormánypárti napilap olyan „figyelemelterelő manőverként'

r)&llemzi, amelynek az a célja, hogy „csak írjanak, szóljanak és közvetítsenek híreket bármely országról csak ne a sajátjukról", mert ugye, „minden tisztességes újságíró tudja, hogy otthon mindegyiküknek éppen elég problémája akad! Nos, végre megtudtuk, hogy milyen szempontok alapján és milyen célzattal szerkesztik a fent említett napilapot. Apropó, csak néhány cím ugyanezen lap külpolitikai oldaláról: Tüntetésre készülnek (Csehország); Menekülnek az indiánok (Mexikó); Kabulban felújultak a harcok (Afganisztán); Támadnak a szélsőségesek (Algéria); Zsirinovszkij gyanús kapcsolatai (Németország); Támadnak a kormánycsapatok (Kambodzsa)... Milyen kár, hogy hasonló címekkel Svájcról, Dániáról vagy akár Finnországról nem lehet tudósítani! Milyen kár, hogy ezekből az országokból a kisebbségek nem menekülnek, a kormánycsapatok nem támadnak és r.incs polgárháború... FEKETE MARIAN Közfelkiáltás nem volt, a Duna jegére sem volt szükség. A dokumentumokról szavaznak a képviselők (Méry Gábor felvételei) HÁT „NÉNI TO JEDNO"? AVAGY: PÉNTEK A nagygyűlés előestéjén alig látszik valami az előkészületekből. Legfeljebb az, hogy az ember lépten-nyomon fekete seriffekbe, azaz városi rendőrökbe botlik. - Magyar vagy szlovák, hát neni to jedno? - hallom egy jócskán ittas atyafi monológjának foszlányát, amint éppen a városi rend őrének kezét rázogatja barátságosan a Klapka téren. A városi sportcsarnok előtt két városi rendőr teljesít szolgálatot. Éppen a polgármesternek jelentik: semmi különöset nem észleltek, társaik az épület másik oldalán tartják a frontot. A szálloda felé tartva betérek az Aranysashoz címzett sörözőbe. Részben a szomjamat oltandó, részben a kíváncsiságtól vezérelve, nem hallok-e valami érdekeset a másnapi akcióról. Hallottam. - Tudom már, mi ez. Valami találkozó lesz itt. Szombaton vagy vasárnap. Azért van ennyi ember — mondja egy sebhelyes képű huszonéves srác a barátnőjének. Később a beszélgetésükből kiveszem, foglalkozását tekintve hajós. -Én is hallottam valamit. Állítólag azt akarták, hogy Nyitrához tartozzunk. Aztán meg, hogy Trnavához. Meg ilyen badarságokat beszélnek - mondja felvilágosultabb barátnője. -Fütyülök rá, az a fontos, hogy itt van közel a határ -zárja le a témát a fickó. Aztán tovább társalognak. Látszik, hogy a legtöbb újságíróval és politikussal ellentétben ezeket a fiatalokat, akiknek az érdekében mindez történik, egyáltalán nem érdekli, történik-e egyáltalán valami. De nem mondhatni, hogy ez lenne jellemző a dél-szlovákiai fiatalokra. Kis idő múlva három fiatalember ül az asztalunkhoz. Kérdésemre egyikük bizonygatni kezdi, ő igenis tudja, miről van szó. És el is tudja képzelni az ország déli részén végighúzódó különleges jogállású területet. Persze, nem egy darabban, hanem három-négy részre osztva, mert szerinte hülyeség lenne Komáromból irányítani Rimaszombatot. Barátja tiszta magyarsággal mondja, hogy ő szlovák nemzetiségű, de németül, oroszul és szerbhorvátul is beszél, sőt, románul is megérteti magát. Elmondja, neki teljesen mindegy, hogyan nevezik a területet, ő itt akar élni Szlovákiában, mert ez a szülőföldje. És neki az a gondja, hogyan adhatna minél többet a családjának, nem pedig az, hogy milyen nyelven beszéljen a barátaival. Lám, mennyire eltérőek a vélemények egy kocsmaasztalnál. Ellentétről azonban szó sincs. Az Aranysas magyar-szlovák hangzavarában ülve az jut eszembe: lehet, hogy valóban nem a két nemzet között, legfeljebb csak a politikusok között létezik nemzetiségi probléma? EL KELL MENNI, HA ESIK IS... Régi igazság, miszerint a hír nem az, ami megtörtént, hanem Dél-Szlovákiában a magyarok lakta területeken különleges jogállást követel majd, s ha a komáromi gyűlést ellenzők mindezt csak most vették észre, akkor bizonyára nem olvasták el a két mozgalom immár kétszer publikált és a választók által kétszer támogatott programját. Persze, a propagandahadjárat rádöbbentette a szervezőket is: higgadtan, tisztán kell megfogalmazni a követeléseket, hogy azok ne csak elfogadhatóak, hanem a szlovák alkotmány, a jogrend és az európai normák tükrében kifogásolhatatlanok legyenek. Mindezek után így lett nyugodt és konstruktív a nagygyűlés, és így sikerült kivenni a fegyvert azok kezéből, akik Duray Miklóst, Bugár Bélát vagy Pásztor Istvánt legszívesebben statáriális bíróság előtt látnák. NÉHÁNY SZÓ A LEGITIMITÁSRÓL Ha már nem hőzöngött senki, ha már nem Felvidék Magyarországhoz csatolásával vagy „álA szerencsések: nekik jutott hely az, amiről a lapok írnak. December 6-án csak az Új Szó közölte a Csallóközi Városok és Községek Társulásának felhívását a komáromi nagygyűlésre, s az egész talán feledésbe merült volna, ha... Ha nincs gusztustalan hecckampány, ha nem szeparatizmussal és alkotmányellenességgel, sőt az állam integritásának veszélyeztetésével vádolták volna a szervezőket. A „magyar kártya" éppen a költségvetés tárgyalásakor jött jól a kormánynak, és lássuk be: a felhívás szövege szlovák fordításban (szlovák értelmezésben) bizony okkal zavarta a felelős politikusok álmát. Pedig, semmi új a nap alatt. A magyar parlamenti koalíció soha nem tagadta, hogy lam az államban" elképzelések boncolgatásával foglalkoztak, más érveket kell találni. Az efféle nagygyűlés legitimitását kellett kétségbe vonni, hiszen sem a parlamenti képviselők, sem a helyi önkormányzatok képviselői nem rendelkeznek mandátummal arra, hogy nagygyűléseket szervezzenek. Vladimír Miškovský szerint a parlament nem foglalkozhat a komáromi állásfoglalásokkal, hiszen akkor legitimnek tekinthetnék azokat. Ezek után nem tudom, hogy a politikai mandátummal nem rendelkező nagysurányi kezdeményezés nagygyűlésén mit keresett a miniszterelnök-helyettes (akár ' magánemberként) és mit keresett ott a parlamenti delegáció alelnökkel az élén. A komáromi szervezők ugyanis pontomíg sokan állva hallgatták végig a beszámolókat