Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-11 / 7. szám, kedd

1994. JANUÁR 3. ÚJ szói MOZAIK 56 Az anyanyelvi oktatásért FELHÍVÁS A SZLOVÁKIAI MAGYAR SZÜLŐKHÖZ Ezekben a napokban, amikor a kisebbség gondjainak meg nem értése a többség részéről komoly, tisztázásra váró helyzeteket teremt, felhívással fordulunk a szlovákiai magyar szülőkhöz, azokhoz, akiknek gyermeke elsős lesz idén. Kisebbségi létünk, megmaradásunk sarkalatos pontja az anyanyelvi művelődés. Most, hogy Szlovákia az Európa Tanács ajánlásait elfogadva garantálni szándékozik a kisebbségek ilyen jellegű igényeit - összhangban Szlovákia alkotmányának 34. cikkelyével - nekünk is mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy magyar tannyelvű iskoláinkban gyermekeink számára megőrizzük nyelvünket és kultúránkat. Ezért fontos, hogy minden szlovákiai magyar szülő magyar iskolába írassa á gyermekét. Ha a magyar szülők nem tudatosítják az anyanyelvi oktatás fontosságát, ha kisebbségi mivoltukban nem elég öntudatosak, ha hamis tanácsadók által kishitűen hagyják magukat megtéveszteni, akkor félő, hogy unokáikkal már ném tudnak anyanyelvünkön szót érteni. Az idő rövid, a beíratások ideje január végével lezárul. Vegyük már észre végre, hogy a magyar iskolákban érettségizett diákok jól megállják helyüket az életben, a továbbtanulásban, és képesek érvényesülni. E felhívás útján kérünk minden magyar szülőt, hogy ezt tudatosítva magyar iskolába írassa be gyermekét. Ragaszkodva a teljes anyanyelvi oktatáshoz, mert csak vele, benne és általa tudjuk megőrizni a jövő nemzedékek számára legdrágább kincsünket, édes anyanyelvünket, kultúránkat és nemzetazonosságunkat. A költővel, Reményik Sándorral együtt mondjuk: „... ne hagyjátok a templomot és az iskolát". (Ezt a felhívást Fóthy Jánosnak az MKDM képviselőjének javaslatára fogadta el a komáromi nagygyűlés 1994. január 8-án.) Az ember tragédiája Pozsonyban „írtam egy költeményt, melyben az Isten, az ördög, Ádám, Luther, Danton, Aphrodité, boszorkányok, s tudj'isten, mi minden játszik, kezdődik a teremtéssel, játszik az égben, az egész földön, az űrben" - írta Madách Imre főművének, Az ember tragédiájának befejezése után. Mondják, a remekművek kimeríthetetlenül gazdagok, megközelítésük számtalan úton-módon történhet. Az ember tragédiája sem pusztán történelmi eszmetár. Erről meggyőződhetnek mindazok, akik megtekintik a Komáromi Jókai Színház pozsonyi vendégjátékát, amelyre január 17-én (14.00 és 19.00 órakor) kerül sor a Hviezdoslav Színházban. A mű színre vitele nagy kihívást jelentett a komáromi társulatnak, elsősorban a színpadi változat készítőjének és rendezőjének, Beke Sándornak, valamint az Ádámot, Évát és Lucifert megszemélyesítő Boldoghy Olivérnek, Bajcsi Lajosnak, Dósa Zsuzsának és Boráros Imrének. Az előadásban szerepel a színház csaknem valamennyi művésze. A Jókai Színház vendégjátékára jegyek a Tatratour Ferencesek terén levő irodájában válthatók Pozsonyban. Szén-y MARCELHÁZÁN HIÁNYZOTT AZ ÚJ SZÓ Ma kézbesítik a szombati lapot A PNS komáromi részlegének vezetőjétől, Ľubica Čiviakovától megtudtuk, hogy szombaton Komáromban maradt egy, háromszáz Új Szót tartalmazó csomag. Méghozzá azért, mert a küldeményen megsérült a címzettet feltüntető cédula. (Magyarul: valaki letépte - a szerk. megj.) Mindez valószínűleg még a komáromi átrakás előtt történt, ezért nem tudták megállapítani, kit illet a csomag. Čiviaková asszony elmondta, a hiányosságot csak hétfőn reggel, az aznapi küldemény szétküldése után állapították meg, de a következő szállítmánnyal az ottmaradt csomagot is elküldik Marcelházára. örülhetnek hát a marcelháziak: ma megtudhatják a szombati Új Szóból, hogy mi készül(t) Komáromban. (gaál) A szombati országos közúti ellenőrzést az illetékesek szokásos rutingyakorlatként próbálják beállítani. Természetesen, mindenki tudja, hogy az akció nem véletlenül esett egybe a komáromi nagygyűléssel. Sőt, egyéb szokatlan dolgokkal kapcsolatban is felmerült a gyanú, hogy azok összefüggésben vannak a rendezvénnyel. Például az, hogy Marcelházán az előfizetők szombaton nem kapták meg az Új Szót. A helyi postahivatalban próbáltuk megtudni, miért. Margaréta Andanová kérdésünkre elmondta, szombaton a szokásos 379 darab Új Szó helyett csak 79-et kaptak. Hogy a Postai Hírlapterjesztő Szolgálat (PNS) komáromi részlegétől miért nem kapták meg a szokásos példányszámot, erre a marcelházi posta alkalmazottja nem tudott válaszolni. NYELVJÁRÁSGYŰJTÉSI PÁLYÁZAT A losonci Scherer Alapítvány, a Losonc, Fülek és Vidéke Alapítvány, valamint a losonci Kármán József Színkör tavaly tavasszal nyelvjárásgyűjtő, valamint földrajzi neveket feldolgozó pályázatot hirdetett meg. A díjak átadására decemberben került sor. A pályázatra mintegy húszan jelentkeztek. Sajnos, közülük többen a pályázat kiírásával ellentétben nem az egykori Nógrád megye területét, települését jelölték meg pályázatuk témájául. Bizonyára értékes munkák készültek volna, de jelentkezésüket nem tudtuk elfogadni. A vártnál kevesebben jelentkeztek a diák kategóriából, s akadtak olyanok is, akik a munkát elkezdték, de a megadott határidőre nem fejezték be. A Cs. Nagy Lajos és N. Császi Ildikó vezette értékelő bizottság végül is az alábbi öt munkát javasolta díjazásra és dicséretre. I. díj - Balázs Tünde: Ragadványnevek Vecseklőn II. díj - Pócsa Péter: Csorna község földrajzi nevei III. díj - Vámos József: Múlyad község család- és földrajzi nevei Dicséret és könyvjutalom: Mag Elza: Hidegkút szántóinak és dűlőinek nevei Mede Tünde: Medvesalja dűlőnevei A kiértékeléssel a pályázat nem zárult le: az alapítványok, valamint a Kármán Színkör 1994 elején újabb, az előbbivel azonos témájú és feltételű pályázatot hirdet. PUNTIGÁN JÓZSEF Együtt — Európáért PROTESTÁNS KONFERENCIAKÖZPONT ÉPÜL DEREGNYŐN A Keresztyén Akadémiák és Konferenciaközpontok Európai Szövetségének elnöksége a múlt év végén első ízben ülésezett Szlovákiában, mégpedig egy Ung-vidéki községben: Deregnyőn. A helyszín megválasztása, természetesen, nem a véletlen műve volt, hiszen Csorna László helybeli református lelkész irányításával az itteni tanulmányi központ az utóbbi években egyre figyelemreméltóbb munkát fejt ki, más egyéb mellett például a térségünket érintő alapvető társadalmi, szociális és kulturális kérdések megtárgyalásához is fórumot teremtettek. A deregnyői tanácskozás egyik szünetében Fritz Erich Anhelmmel, a szövetség európai főtitkárával és Komlós Attilával, a szövetség kelet-európai szekciójának elnökével beszélgettünk. Anhelm úr, milyen szükségszerűség hívta életre a Keresztyén Akadémiák és Konferenciaközpontok Európai Szövetségét? — Közép-Európában — főleg Svájcban, Hollandiában és Németországban — a protestáns konferenciaközpontok már hosszú évek óta gyümölcsöző tevékenységet fejtenek ki, de európai szövetségünk csak 1956-ban jött létre. Közösen próbáltunk választ keresni arra á kérdésre, hogy milyen jövő vár Európára, és a magunk eszközeivel mit tehetünk a közös jövő formálása érdekében. • Feltételezhető, hogy szövetségük megalakítására hatást gyakoroltak az 1956-os magyarországi események? — Bizonyos mértékig igen. • Tehát politizáló szövetségről van szó? — Az egyházak is felelősek a világban felmerülő problémákért. A mi célunk az, hogy a társadalmak és az egyházak között hidakat építsünk. A mi központjainkba döntő többségben olyan emberek jönnek, akik nem lelkészek, de valamelyik egyházhoz tartoznak. Úgy is mondhatnám, hogy egyik lábukkal az egyházban, a másikkal a társadalmi, vagyis a napi kérdések sűrűjében állnak. Természetesen, minden probléma megoldására mi sem vagyunk képesek, de hitünk szerint segítséget tudunk nyújtani az embereknek: úgy, hogy az evangélium értelmezése alapján etikai tanácsokkal szolgálunk a helyes életvitelhez. • Hol található a szövetségük központja? — Európai szövetségünk központi irodáját a Stuttgart melletti Ball-boldban építettük ki, és itt működik a legnagyobb konferenciaközpontunk is. A keresztyén akadémiák és konferenciaközpontok világszövetsége is létrejött. Az európain kívül az ázsiai, afrikai, észak-amerikai és karibi térségi szövetségünk is érdemdús tevékenységet fejt ki. • Tudtommal a szövetség legutóbbi világtalálkozóját 1993 augusztusában, Amerikában tartották. Miben látja ennek a találkozónak a jelentését? — Amerikában az eladósodott országok gazdasági kérdéseinek lehetséges megoldásait vitattuk meg. Ezen a világtalálkozón a legtöbben Afrikából és Ázsiából vettek részt, jóllehet nem titok, hogy ez a kérdés a keleteurópaiakat is érinti. E témával kapcsolatosan 1994 februárjában egy szolidaritási világnapot is szervezünk, melyen más egyéb mellett a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap lehetőségeiről és szerepéről szeretnénk informálni az embereket. • Mikor kapcsolódtak be szövetségük munkájába a kelet-európaiak? — 1983-ban került sor az első hivatalos kapcsolatfelvételre. Finnországban találkoztunk a kelet-európai konferenciaközpontok képviselőivel. Később Prágában, majd Berlinben is volt egy megbeszélés. Szövetségünk éves közgyűlését Kelet-Európában első ízben 1988-ban, Budapesten rendeztük meg. Miután az Európát kettéosztó vasfüggöny, leomlott és a határok megnyíltak, a mi együttműködésünk is kibővült a kelet-európaiakkal. lakra gondolunk, hanem a gazdasági fejlődés falaira. • A szövetség kelet-európai szekciója melyik országokban működtet konferenciaközpontokat? - kérdeztük Komlós Attilától. - Mindenekelőtt hadd szögezzem le azt, hogy nagy a készség azoknak a közös problémáknak a megbeszélésére, melyek a volt szocialista országok múltjába gyökereznek. A szekciókhoz tartozó egykori keletnémet, továbbá cseh, osztrák, szlovák, lengyel, román és magyar konferenciaközpontok között - megítélésem szerint - nagyon jó munkakapcsolatok létesültek. Segítjük egymást, közösen is szervezünk programokat. Komlós Attila 1990-ben a magyarországi Beregfürdőn a romániai és magyarországi konferenciaközpontok vezetőivel tartottunk konzultációt. Ott azt vitattuk meg, hogy milyen segítséget adhatunk munkájuk átformálásához, nem utolsósorban azt tisztáztuk, hogyan vehetnek részt ezek a központok a demokratizálódási folyamatban, akár úgy, mint párbeszédszínhelyek. Köszönettel tartozunk az Európa Közösségnek, mely a Phare program keretében komoly összeggel támogatta azt a harminc konferenciát, melyet a demokratizálódási folyamat elősegítése érdekében rendeztünk Kelet- és Közép* Európa egyes országaiban. 1991-92-ben nyolc kelet-európai konferenciaközpont vált szövetségünk teljes jogú tagjává. A kelet-európai szekciót 1992ben alakítottuk meg. • Két év alatt milyen hatást gyakorolt szervezetükre a keleteurópai szekció? - Szövetségünknek kétségtelenül új színt adtak a kelet-európai központok; ugyanis másfajta stílust képviselnek és a munkájukat is másként végzik, mint mi. Míg nyugati konferenciaközpontjaink többnyire elméleti, elvont kérdések boncolgatásával foglalkoznak, a kelet-európaiak elsősorban azokat a társadalmi, szociális és nemzetiségi kérdéseket tűzik napirendre, amelyek az emberek többségét foglalkoztatják az adott országokban. Természetesen, kölcsönösen van mit tanulnunk egymástól. Mindezen túl pedig közös kiállásra is szükség van bizonyos kérdésekben. • Például? - Szeretnénk odahatni, hogy ne épüljenek új falak - és itt nem a kőből-betonból készíthető faFritz Erich Anhelm (A szerző felvételei) • Mire készülnek idén? - Sokrétű tevékenységünkből azt a háromlépcsős konferenciasorozatot emelném ki, amelyet a nőknek a társadalomban betöltött szerepéről készítünk Németországban, Magyarországon és Romániában. Szlovákiában, itt Deregnyőn vettük tervbe egy új konferenciaközpont felépítését. Számításaink szerint a létesítménynek két éven belül el kell készülnie. Deregnyőn a Phare program keretében 1998-ig legalább 4-5 nemzetközi szintű konferencia lebonyolítását tervezzük. Szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon fontosnak tartjuk szövetségünk tevékenységi körébe bevonni a fiatalokat. Szellemi és lelki táplálékot kívánunk biztosítani a számukra. • Szövetségüknek tehát egy ifjúsági ágazata is van? — Nyugat-Európában tulajdonképpen kiépült és jól működik egy ifjúsági hálózat. Ez főleg csereüdülések, nyelvtanulások és különböző más programok szervezésével foglalkozik. Azt akarjuk elérni, hogy hasonló ifjúsági hálózat Kelet-Európában is kiépüljön. Ezt, természetesen, nem akarjuk intézményesíteni, csupán rendszerbe foglalni. Fiataljaink az utóbbi években már részt vettek azokon a nyári rendezvényeken, amelyeket nyugat-európai központjaink szerveztek. Szeretnénk, ha a nyugateurópai fiatalokat minél előbb mi is vendégül láthatnánk KeletEurópában. Szükségesnek tartjuk, hogy személyesen megismerkedjenek valós helyzetünkkel, annál is inkább, mert Európáért csak együtt tehetünk valamit. A jövő formálásának letéteményeseit mi a fiatalokban látjuk. SZASZÁK GYÖRGY