Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-08 / 5. szám, szombat

HÍREK - VÉLEMÉNYEK PRÁGAI CSÚCS Magyar előkészületek (Budapesti tudósítónk jelenti) Göncz Árpád államfő, Boross Péter miniszterelnök és Jeszenszky Géza külügyminiszter a hét végén összeülnek, hogy egyeztessék azt a magyar álláspontot, melyet a Bili Clinton amerikai elnökkel való jövő heti prágai találkozón fognak majd •képviselni: Megbízható budapesti források szerint az egyeztetésre nemcsak a találkozó rendkívül nagy hordereje miatt van szükség, hanem azért is, mert mind a három magyar politikus az államhatalom más-más ágazatát képviseli. Mint ismeretes, a csehek egy ideje láthatóan félvállról veszik a visegrádi csoport együttműködését, s ügy látják, hogy egyedül gyorsabban tudnak integrálódni az összeurópai szervezetekbe. Budapest, akárcsak Pozsony és Varsó is, viszont többször is nyilvánosan kifejtette, hogy érdekelt a visegrádiak együttműködésének fenntartásában. Ilyen szempontból is nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy Clinton elnök találkozni kíván a visegrádi négyek legfelsőbb vezetőivel, mégha külön-külön is. Magyar vélemény szerint a visegrádiak prágai találkozója Clintonnal jelzi, hogy Washington számára fontos a közép-európai térség. De az sem titok, hogy Magyarország többet szeretett volna, mint a NATO által felajánlandó békepartnerségi viszony. Jó lett volna gyorsabb ütemű csatlakozási lehetőséget kapni, esetleges köztes társult tagsággal, de tudomásul kell venni, hogy a realitás most, 1994 januárjában ennél kevesebb. Ezt Joó Rudolf, a magyar honvédelmi minisztérium államtitkára jelentette ki tegnapi budapesti sajtótájékoztatóján. Az államtitkár ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a „Partnerség a békéért" koncepció a korábbinál konkrétabb együttműködést tesz lehetővé, s legalább 80 százalékban katonai elemeket tartalmaz. Az amerikaiak által kidolgozott békepartnerségi viszony országonként testre szabott, s helyet ad a természetes differenciálódásnak. Ebből kifolyólag aztán sok múlik az egyes országokon, hogy ezt a programot milyen tartalommal tudják és akarják megtölteni, szögezte le Joó. -kjBill Clinton amerikai elnök helyi idő szerint csütörtökön az Arkansas államban levő Hot Springsbe érkezett, hogy részt vegyen anyja, Virginia Kelly temetésének előkészítésében. A helyi sajtó szerint ma lesz a temetés Hope-ban, Clinton elnök szülővárosában. Az elnök 70 éves édesanyja csütörtökre virradó éjszaka váratlanul halt meg, bár rákbeteg volt. A szertartás után az elnök elutazik európai körútjára, mivel azt nagyon fontosnak tartja. - A felvételen Hillary búcsúzik férjétől Washingtonban. A First Lady és lányuk, Chelsea csak tegnap utazott Arkansasba. Szabadulnak a palesztinok (TA SR-hír) Izrael tegnap ismét megkezdte a börtöneiben fogva tartott palesztinok szabadon engedését. Jicchak Rabin kormányfő jószándéka jeleként a tárgyalások felújítása előtt 101 palesztin elengedéséről rendelkezett. Biztonsági források szerint egyikük sem vett részt gyilkos akciókban, s valamennyien olyan szervezetek hívei, amelyek támogatják az izraeli-palesztin béketárgyalásokat. Tegnap délelőtti hírek szerint az első foglyok már ki is szabadultak, s elindultak otthonaikba, a Gáza-övezetbe. A hónap végéig mind a 101 palesztin szabadlábra kerül. Ám jelenleg még kb. 10 ezer palesztin van a börtönökben, a PFSZ valamennyiük elengedéséi követeli. A MEXIKÓI ELNÖK AJÁNLATA Közkegyelmet a felkelőknek (TA SR-jelentés) Carlos Salinas de Gortari mexikói államfő csütörtöki tévébeszédében kijelentette, kormánya mielőbb véget akar vetni az ország déli részén zajló értelmetlen vérontásnak. Hozzáfűzte, nem lesznek túl szigorúak azokkal a felkelőkkel szemben, akik elkeseredettségükben vagy nyomásra csatlakoztak a Zapatista Nemzeti Felszabadítási Szervezethez, s most már elítélik annak tetteit. Mint mondotta, ezek többsége valószínűleg teljes amnesztiában részesül. Közben a déli országrészben még folytatódnak a szórványos harcok a felkelők és a kormányerők között, s bár a hadsereg már ellenőrzése alatt tartja Chiapas államnak, a felkelés tűzfészkének nagy részét, még nem érte el a végső győzelmet. Marakodás a koncért Néhány száz halottja és több mint háromezer sebesültje van már annak az öldöklésnek, amely január elsején újólag kirobbant Afganisztánban. A hírek ellentmondásosak, nem hitelesítettek, hiszen csak nagyon kevés ott a külföldi tudósító, a külképviseletek jelentős része bezárt, az ENSZ-alkalmazottak egy részét is evakuálták az országból. Ennek ellenére a világszervezet humanitárius segélyeket indított útnak a kabuli lakosság megsegítésére, de nem biztos, hogy a szállítmányok eljutnak a címzettekhez. Erre már nem lehet azt mondani, hogy ez az iszlám szent háborúja Afganisztán szabadságáért, hiszen már öt éve annak, hogy a szovjet csapatok kivonultak, és két esztendő eltelt azóta is, hogy a mudzsahidek megdöntötték a kommunista Nadzsibullah-rezsimet. Ez a konfliktus már csak a győztes hadés pártvezérek hatalmi ambícióinak, marakodásának a következménye, s a levét a lakosság issza meg. Szinte áttekinthetetlen politikai, vallási és nemzetiségi okok szövevénye húzódik meg a háttérben. Az eligazodást megkönnyíti, ha szemügyre vesszük a főszereplőket. Az államfő, Rabbani, a mérsékeltebb iszlám híve, ő tádzsik származású. A kormányfő, Hekmatjar, a lehető legszélsőségesebb, fundamentalista iszlám állam híve, de ő nem is székel Kabulban. Két évvel ezelőtt ugyanis stratégiai hátrányba került, mert a fővárost Rabbaniék tádzsik csapatai, valamint Dosztum tábornok üzbég milíciái foglalták el. Ezért akkor, közvetlenül a közös győzelem után, a mostanihoz hasonló harcok folytak Hekmatjar és Dosztum seregei között. Most Dosztum, aki üzbég, átállt Hekmatjár oldalára, s követeli korábbi szövetségese, Rabbani távozását, mondván: az államfő csak a tadzsikok érdekeivel törődik. Dosztum nem most először fordított köpönyeget, hiszen korábban ő volt a kommunista Nadzsibullah egyik legfőbb támasza, s csak az utolsó percekben állt át a mudzsahidek oldalára. Igaz, jelentős szerepe volt a győzelem kivívásában. S bár Dosztum nem nevezhető mellékszereplőnek, a fő ellentét mégiscsak Rabbani elnök és a pastu törzshöz tartozó Hekmatjar között tapasztalható. A pastuk alkotják a lakosság negyvenöt százalékát, mindig övék volt a hatalom. Most pedig a pastu vezér kiszorult a fővárosból is. Megoldás lehetne a demokratikus választások megtartása, bár azt követően sem lenne könnyű az egységes afgán állam megteremtése. Hiszen ebben az országban sosem volt erős a központi hatalom, mindig a saját hadseregekkel is bíró kiskirályok uralkodtak. Ez az áldatlan hagyomány folytatódik most is, amikor már igazán volna esély a békére. Ha egymás között meg tudnának állapodni. MALINÁK ISTVÁN P

ozitív jelként értékelhető, hogy a decemberi kudarc után a magyar, a lengyel, a szlovák védelmi miniszter és - a megint különcködő - Csehország miniszterhelyettese éjfél előtt öt perccel mégiscsak megállapodtak egy közös találkozóban, hogy megpróbálják egyeztetni a visegrádiak európai integrálódásával kapcsolatos problémáit? Kétségkívül annak. Szép az elképzelés, dicséretre méltó a jószándék. Az már más kérdés: a miniszterek, azzal, hogy összedugják a fejüket, változtatnak-e a jelenlegi kaotikus helyzeten? A csúfos állapotokon, amikor a látszat kedvéért működtetett kis csoport tagjai négyfelé húznak, s maguk sem tudják, hogy lényegében mit is akarnak. Már csak pár nap van hátra Bili Clinton prágai látogatásáig, melynek keretében találkozik Csehország, Szlovákia, Magyarország és Lengyelország vezető képviselőivel. Magáról a programról vajmi keveset tudni, egyelőre leginkább csak a látogatást övező, úgymond, érdekességekkel foglalkozó szenzációvadászok terjesztik jól informált forrásokra hivatkozó híreiket. Nos, arról, hogy Clinton nem először látogat Prágába, hajdanán, 1970-ben Marie Švermová, a CSKP egyik alapító tagja kísérgette az akkori amerikai diákot, aki most, ha majd elnöki kedve úgy tartja saxofonozik egy kicsit az egyik prágai jazzklubban... De lesz ám munkaebéd, majd Clinton távozása után ünnepi vacsora is külcn az elnököknek, kormányfőknek, külügyminisztereknek... A konkrét programról azonban lényegében csak azt lehet tudni, hogy a csehek hallani sem akarnak a visegrádiakkal egyeztetett politikai lépésekről, magyarán: csak az ebéd lesz közös, ezután mindenki kétoldalú tárgyalásokon mondja el mondanivalóját és ismerteti saját elképzelését a régió biztonságáról. Csehország, amely mostanság nagyokat bólogat a Partnerségre, bizonyára DISZHARMÓNIA ismét a legalkalmasabb, legerősebb, a mindennemű integrálódásra leginkább rátermett ország szerepében tetszeleg majd, borsot törve Magyarország, Lengyelország és Szlovákia orra alá. Ez utóbbi Prága szerint nem sok port kavarhat, ha - mint azt a Mladá fronta Dnes írta - egy haldokló bogár szerepébe bújt, amely időnként Kijev és Moszkva felé is kacsingat. Erre cáfolt volna rá Michal Kováč a Washington Postnak adott legutóbbi, kissé megkésett interjújában, amelyben közölte, hogy a prágai találkozón a Partnerség a békéért valamiféle ellenjavaslatát kívánja előterjeszteni? Mondjon bárki bármit, Szlovákia igenis azonnal a NATO „politikai tagjává" kíván válni, (a visegrádiakkal együtt) azután majd fokozatosan teljesítheti a tagságból eredő katonai kötelezettségeket. Tehát Kováč szerint a feje tetejére állítható a Partnerség. A felvázolt sorrend megfordítható, mert úgy véli, az érintettek így kaphatnának bizonyos biztonsági garanciát arra az esetre, ha támadás fenyegetné őket... Varsó is kapkod: az utóbbi napokban főként a különcködő Prágát igyekezett jobb belátásra bírni, a jelek szerint hiába. Klaus és Zieleniec eléggé világosan adta tudtul, hogy külön úton kívánnak haladni Nyugat-Európa és ezzel egyidejűleg a NA TO felé. A cseh miniszterelnök ugyan nem fűz hiú reményeket ahhoz, hogy a brüsszeli csúcs változtatni tud az eddig ismertetett, a Partnerségben megfogalmazott szerződéses alapon bővítendő együttműködési elképzeléseken, s kivételt tesz Csehországgal. De gazdasági vonalon előretörésre és a főként Németországhoz fűződő kapcsolatok szoros' összefonódására számít, ami végeredményben - előbb vagy utóbb - a közös biztonság szükségességét vonja maga után. Akkor pedig miért ragaszkodna olyan partnerekhez, amelyek csak problémákat okoznak egymásnak és ezzel Prágának is? Washington viszont egy csoportként kezeli (kezelné) a V4-et, ám félő, hogy az egybetartozásnak és a célazonosságnak még a látszatát sem sikerül majd megőrizni a várva várt prágai találkozón. Lehet, hogy a már idézett Mladá fronta Dnes kommentátorának lesz igaza, s Bill Clinton útban Moszkvába tanácsadóitól kérdi meg: Önök értik, mit is akarnak ezek a közép-európaiak? URBÁN GABRIELLA 1994. JANUÁR 8. MAGYARORSZAG Göncz Árpád a kisebbségekkel tárgyalt Zárt ajtók mögött, több mint egy órán át tárgyalt tegnap délelőtt Budapesten a magyarországi nemzeti kisebbségek képviselőivel Göncz Árpád magyar államfő. A nagy érdeklődéssel várt megbeszélések középpontjában a magyar választójogi törvény volt, melyet jelenlegi formájában a kisebbségek elutasítanak, mert nem teszi számukra lehetővé alanyi jogon a parlamenti képviseletet. A hozzáférhető információk szerint Göncz a találkozón úgy nyilatkozott, hogy egyelőre még nem döntött arról, aláírja-e a választójogi törvényt vagy sem. Elmondta, hogy csak az utóbbi napokban kapta kézhez a hivatalos szöveget, s még -nem volt elegendő ideje a dokumentum alapos áttanulmányozására. Doncsev Toso, a Kisebbségi Kerekasztal elnöke, újságíróknak nyilatkozva hasznosnak nevezte az államfővel való tanácskozást. Elmondta, hogy a magyarországi nemzeti kisebbségek nem tudják elfogadni mai formájában a választójogi törvényt. Véleménye szerint már a kormány javaslata sem volt megfelelő, s a kisebbségek számára elfogadható. Konkrétan megemlítette, hogy a választójogi törvény által meghatározott 3000 szükséges szavazat egy parlamenti hely megszerzésére, nem reális. Ebben az esetben például a 13 magyarországi kisebbség közül kb. nyolc képviselő nélkül maradna annál az egyszerű oknál fogva, hogy igen alacsony a lélekszámuk. A kisebbségek számára az lenne az elfogadható, ha a parlamenti szék megszerzéséhez ezer szavazatot kellene megszerezniük. KOKES JÁNOS, Budapest Waigel lesz a bűnbak? (TA SR-hír) Bonnban olyan hírek keringenek, hogy Helmut Kohl kancellár a választások évében esetleg leváltja Theo Waigel pénzügyminisztert, akii az állampolgárok egyre többen bírálnak az adók emelése, az adóssággyártás és az életszínvonal általános csökkenése miatt. Feltételezett utódja a „friss" Horst Seehofer lenne, aki egészségügyi miniszterként már bizonyította képességeit. Waigel hivatali ideje alatt az államadósság rekordösszeget ért el: jelenleg 2070 milliárd márka. Bizonytalan lábakon áll az idei költségvetés is: 7,5 milliárd márkát kellene megtakarítania. Zsirinovszkij cáfol (TA SR-hír) Vlagyimir Zsirinovszkij, az Orosz Liberális Demokrata Párt elnöke cáfolja, hogy pártja választási kampányát külföldről finanszírozták volna. Zsirinovszkij azt állítja, 5, 50 és 100 ezer rubelről szóló csekkeket kaptak az orosz állampolgároktól, de egyetlen maffiás csoport, gazdasági struk"túra, bank vagy politikai szervezet sem adott egyetlen kopejkát sem a pártnak. Nem késlekedett, s nyomban megvádolta az Oroszország Választása nevű Jelcin-párti koalíciót, hogy igenis bűnözésből származó piszkos pénzeket használt fel a kampány