Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-21 / 16. szám, péntek

139 HÍREK - VÉLEMÉNYEK ÚJ szól 1994. JANUÁR 20. A magyar választójogi törvény Mivel külföldön, így Szlovákiá­ban is nagy visszhangot váltott ki a magyar választójogi törvény módosítása, az alábbiakban a Népszabadság alapján tájékoz­tatjuk olvasóinkat annak főbb jellemzőiről. Az Országgyűlés december 20­án 190 igen, 24 nem szavazattal, 26 tartózkodás mellett — elfo­gadta a választójogi törvény mó­dosítását. Az igenek az MDF, az SZDSZ, a Fidesz és a KDNP padsoraiból származtak, a szo­cialisták tartózkodtak, míg a kis­gazdák nemmel voksoltak. A MIÉP képviselői semmilyen gombot sem nyomtak le. Az ere­deti törvényjavaslatnak tulaj­donképpen négy kulcskérdése volt, ezek közül a T. Ház kettőt leszavazott, két módosító indít­ványt viszont „beemelt" a tör­vénybe. A legnagyobb visszhangot a külföldön élő magyar állam­polgárok választójogával kap­csolatos kormányzati javaslat váltotta ki, ehhez azonban az összes honatya kétharmadának szavazatával az alkotmányt kel­lett volna módosítani. Ezt az indítványt még december 14-én elutasította az Országgyűlés. Egy héttel később hasonló sorsra jutott a kisebbségek parlamenti képviseletét célzó javaslat. En­nek elfogadása esetén a kisebb­ségek — nemzetiségeként egy­egy összesen 13 kedvezményes mandátumhoz jutottak volna. A nemleges szavazással a T. Ház nem váltotta be azt az ígéretét, amelyet a kisebbségi törvény jú­niusi elfogadásakor tett: „a ki­sebbségeknek - kölön törvény­ben meghatározott módon - jo­guk van az országgyűlési képvi­seletre". A parlament négy százalékról ötre emelte a listás mandátumok megszerzéséhez szükséges sza­vazatküszöböt, némileg nehezít­ve a kisebb pártok helyzetét. A kisebbségi képviselet elvetése mellett szakértők alkotmányjogi szempontból aggályosnak tart­ják a végül megszavazott módo­sító indítványt, amely kimondja: „nem indulhat jelöltként, aki a társadalombiztosítási önkor­mányzatok megválasztott képvi­selője". Jelcin kinevezte az új kormányt Borisz Jelcin orosz államfő teg­nap aláírta a dekrétumot az új kormány kinevezéséről. A mi­niszterelnök, Viktor Csernomir­gyin • sajtóértekezleten számolt be a kulcsfontosságú pozíciók elosztásáról, bár a kabinet még távolról sem nevezhető teljes­nek. Nemcsak a Jegor Gajdar lemondásával megüresedett első miniszterelnök-helyettesi poszt maradt egyelőre üresen, hanem több miniszteri és miniszterhe­lyettesi funkció is. Ezek elosztá­sánál figyelembe veszik az új parlament összetélét. Borisz Fjodorov marad a pénzügyminiszter, bár nem tel­jesítették követeléseit, nem me­nesztették ellenlábasait és kor­mányfőhelyettes sem lesz. Ha­sonlóan Alekszandr Sohin sem, aki gazdasági miniszter lett. He­lyettes kormányfő lett viszont Oleg Szoszkovec, Alekszandr Zaverjuha, Anatolij Csubajsz és Jurij Jarov. OROSZORSZÁG Fordulatos szomorújáték Felocsúdva a decemberi választások okozta első sokkból, úgy tűnt, Borisz Jelcin újra megtalálta önmagát, magabiztossága a régi, hiszen tudatosította: bár sok huzavona után, de sikerült elfogadtatnia azt az alkotmányt, amely lehetővé teszi számára, hogy akár a parlament akarata ellenében olyan kormánya legyen az országnak, amilyet ő akar. S Jelcin akarta is, hogy a kabinet ne új legyen, hanem csak a legszükségesebb változtatásokat eszközöljék a választások előtti kormányban, melynek élén megmarad Viktor Csernomirgyin, aki már bizonyította: ért a forró fejek lehűtéséhez. Az egész kormány­átalakítás egyszerű ügynek tűnt mindaddig, amíg komolyan hozzá nem láttak. Akkor kiderült, hogy a kormányfő kemény tárgyalópart­ner, s nagyon is odafigyel az alakulgató és túlzottan sokszínű parlamentben elhangzó véleményekre. Meglepő módon, Jelcin hajlott a kompromisszumokra, beindultak a konzultációk közte és a régi-új miniszterelnök között. Az államfő továbbra is reformálmokat dédelgetett, s úgy vélte, az Oroszország Választása nevű majdnemgyőztes-aligvesztes párt nagyágyúi, élükön Jegor Gajdar főreformerrel képesek lesznek ellensúlyozni az óvatos­kodó kormányfő színtelen, a sokkterápiától ódzkodó védenceit. Vasárnap robbant a bomba, amely romba döntötte Jelcin ügyesnek szánt húzásait: Gajdar lemondott miniszterelnök-helyettesi tisztségé­ről, s példáját követték tekintélyes elvbarátai is. Gajdar, amikor már nagyon nyaggatták, magyarázza meg lépését, azt mondta, nem tudja elfogadni, hogy az ország jelenlegi súlyos gazdasági helyzetében a kormány úgy döntött, 500 millió dollárt folyósítanak a parlament új épületének felépítésére. Tény, hogy ez aligha jó döntés, de kétségtelen az is, hogy Gajdarék nem ezért távoznak. A valódi ok nyilvánvaló: az adott körülmények között nem látják biztosítottnak az általuk kidolgozott reformprogram megvalósítását, s mivel azt tartják egyedül helyesnek, nem akarnak részesei lenni a várható kudarcnak. Nem is szólva arról, hogy megorroltak Jelcinre, amiért a választási kampány során nem állt ki határozottan az őt egyértelműen támogató Oroszország Választása mellett, hanem semlegességét demonstrálta, ami alaposan megbosz­szulta magát. Az sem tetszik nekik, hogy közvetlenül a választások előtt Jelcin olyan szociális intézkedéseket jelentett be, amelyekre szerintük az országnak egyszerűen nincs pénze. Ezt pedig tetézte azzal, hogy az elmúlt hetekben többször kijelentette: a reformok folytatódnak, de - a kormánnyal karöltve - enyhíteni fogják azok szociális következményeit. Gajdarnak és társainak ez már tul sok volt. Nem mintha nélkülöznék a szociális érzékenységet, egyszerűen arról van szó, hogy keményen tartják magukat a realitásokhoz, azok pedig ilyesmit nem tesznek lehetővé. Félő, hogy a kormányalakításnak nevezett fordulatos orosz szo­morújáték a kabinet kinevezésével sem zárul le. Második felvonása lesz csak az igazán sírnivaló: tartani kell attól, hogy a már ott lévő külföldi tőke is elmenekül az országból, mint ördög a szenteltvíz elől. GÖRFÖL ZSUZSA PALESZTIN-IZRAELI TARGYALÁSOK Nehezen születő kompromisszum (TA SR-hír) Kairóban tegnap fél­órás négyszemközti megbeszé­lést tartott Jasszer Arafat és Hoszni Mubarak. A PFSZ elnö­ke és az egyiptomi államfő azok­nak az akadályoknak a felszá­molásáról tárgyalt, amelyek gá­tolják a palesztin autonómia­megállapodás megvalósítását. A Tabában tárgyaló palesztin küldöttség vezetője, Nabil Saasz jelezte, hogy az Izraellel folyó megbeszéléseken bizonyos elő­relépés történt a beígért auto­nóm területek határán létesülő átkelők ellenőrzésének kérdésé­ben. Ezeken a megbeszéléseken izraeli részről javasolták, hogy a Jerikó körül létesülő autonóm térség 50 négyzetkilométeres le­gyen, a palesztinok azonban hat-, szor nagyobb területet köve­telnek. Jicchak Rabin izraeli kor­mányfő tegnapi rádióinterjújá­ban a tárgyalások szándékos el­húzásával vádolta a PFSZ-t. Sze­rinte Jasszer Arafat miatt nincs előrehaladás, mivel az első perc­től kezdve a palesztin szuvereni­tás valamennyi jelképének az elérésére törekszik. Rabin azon­ban határozottan leszögezte: pártja választási programjában a palesztin állam létrehozása el­len foglalt állást, s ezért neki ehhez kell tartania magát. (Budapesti tudósítónktól) Szi­getköz önkormányzatai és lakói a napokban ismételten elégedet­lenségüket fejezték ki amiatt, hogy szerintük a kormány nem szentel kellő figyelmet a térség vízpótlási gondjai megoldásá­nak. Tiltakozó akciókat helyez­tek kilátásba, egyebek közt lassí­tani akarják a térségen áthaladó egyik fontos nemzetközi út for­galmát. A szigetköziek vélemé­nye szerint a problémát a duna­kiliti duzzasztómű üzembehe­lyezésével, illetve keresztgátak építésével a magyar fél maga is megoldhatná, függetlenül a szlo­vákok álláspontjától. A tervbe vett szigetközi tilta­kozásokra tegnap reagált Hajós­sy Adrienne, a környezetvédel­mi és területfejlesztési miniszté­rium miniszteri biztosa. Kifejtet­te, hogy a szigetközi vízpótlás­nak nem ez az egyetlen és nem is a legjobb megoldása. Elmondta továbbá, hogy a Duna szlovákok általi elterelése óta többféle terv készült a szigetközi károk csök­kentésére, egyeseket módosítani kell, s újabb terepvizsgálatra is szükség van. A miniszteri biztos szerint a tüntetés bejelentése nem ked­vez az alapos és körültekintő munkának. KOKES JÁNOS BAJBÄN AZ UKRÁN ELNÖK (TA SR-hír) Leonyid Kravcsuk ukrán elnök elárulta a nemzeti érdekeket azzal, hogy Bili Clinton látogatásakor megállapodást írt alá az ukrán területen lévő atomfegyverek átadásáról Oroszországnak. A Reuter tájékoztatása szerint a kijevi parlament képviselői a törvényhozás tegnap megnyílt ülésszakán ezt vetették Kravcsuk szemére, majd követelték, hogy az illetékes parlamenti bizottságok vizsgálják meg a Kravcsuk, továbbá Borisz Jelcin és Bili Clinton által aláírt megállapodás szövegét. A szerződés 1600 nukleáris rakéta átadásával számol, amiért cserébe Ukrajna egymilliárd dolláros amerikai gazdasági segítséget kap. Egyes ukrán törvényhozók azt követelték, hogy hatálytalanítsák a szerződést, vagy további sorsáról népszavazáson döntsenek. MICHAL KOVÁČ az év politikusa (Új Szó-tudósítás) A Slobobný pia­tok című szlovák hetilap hagyomá­nyos ankétja szerint - amelyet az olvasók, illetve az újságírók szava­zatai alapján állítanak össze - Michal Kováč köztársasági elnök lett a tava­lyi év politikusa Szlovákiában. Á legnépszerűbb menedzsernek Jú­lius Bindert hirdették ki. Érdekesség­ként említjük meg, hogy az elmúlt két esztendőben Vladimír Mečiar végzett az élen. Az idén a második helyre szorult, s nem jelent rneg a rendezvényen. Tegnap este a pozsonyi Kijev Szálló dísztermében adták át a díja­kat a szlovákiai közélet, valamint a szlovák fővárosban működő diplo­máciai testületek vezető képviselői­nek jelenlétében. Ružena Wagnero­vá, az ankétot meghirdető hetilap főszerkesztője ezúttal is nyolc nyel­ven - többek között magyarul - üd­vözölte a meghívottakat. Hangsú­lyozta, hogy a díjkiosztó ünnepség legfontosabb célja elősegíteni külön­böző pártállású pilitikusok párbeszé­dét, amelyre nagy szükség van Szlo­vákiában. -y-f Szlovák külügyi állásfoglalás (TA SR-hír) A szlovák külügymi­nisztérium tegnap a következő állás­foglalást adta át a szlovák hírügy­nökségnek: „Az Európai Közössé­gek bizottsága az 1993. december 22-én keltezett levelében tájékoztat­ta a szlovák felet arról, hogy január 15-ig a Szlovák Köztársaságtól a sza­kértők ideiglenes vízgazdálkodási rezsimjével kapcsolatos ajánlásáról állásfoglalást vár. A külügyminisztérium január 6-án válaszolt, s levelében megírta, a szlovák kormány az Európai Unió­nak január végéig adja át állásfogla­lását. Mivel a szlovák külügyminisz­térium január 15-ig az említett leve­lére semmiféle választ nem kapott, indokoltan vélekedik úgy, hogy az általa megadott terminust akceptál­ták", szól a külügyi álláspont. DÖBRÖGIRŐL - MÁSODSZOR is szólnom kell. Sajnos, Nem csak azért, mert még mindig itt van, és mit sem változik, bölcsen kormá­nyozza a provinciát, továbbra is megátalkodottan de­mokrata, természetesen saját megítélése szerint, hanem azért is, mert múlt heti szólásom (Tanuljunk Döbrögi­tői!?, Űj Szó 1994.1.15.) több mint 30 éves publiciszti­kai harcaim (karcaim) talán legnagyobb visszhangját keltette. Legalábbis telefonon és annak üzenetrögzítő­jén. (Erre az lehet az uzgulázat, archauikusan: magya­rázat, mert nevemmel azonos név alatt megtalálható a telefonszámom a bratyiszlavai telefonkönyvben.) Sokan jókedvűen tudtomra adták, köztük illusztris politikai személyiségek is, hogy nem kis mértékben hatottam rekeszizmukra. Talán ez is valami, ezekben a humortalanul keserves időkben. (Amerikában föld­rengések, hóviharok, partszakadások, nálunk pártsza­kadások.) Ellenben olyan telefonvélemény is (a torko­mon) akadt, amelyik kilátásba helyezte torkonragadá­somat, amiért le mertem írni... hogyan is fogalmazzak, nehogy ismét vétkezzem a bűnös uzgul szóval? Tehát amiért idézni mertem Slovenské Nové Mesto Eva Garajová által nem okos jelzővel minősített nevének uzgul változatát (B... atótújhely). A félreértés valószí­nű ott kereshető, ahol a cikk nem uzgul olvasója nem vette észre az idézőjeleket. Én ezt a szót ki nem mondanám, ha karóba húznának akkor sem! Nem sértenék meg egy népet! Aki ilyet kijelent, önmagát minősiti. £n csak csodálkoztam. Idézetem pontos, mert azt a tévéműsort, amelyben elhangzott, merő véletlen­ségből videokazettán őrzöm. És ha már emiatt többször visszahallgattam, észre kellett vennem, hogy E. G. nem csak a szlovák népet sértette meg, hanem egy másikat is. Idézek: „... hogy valaha is egyetértenek majd az EMBEREK (kiemelés E. G.) ilyen helységnevekkel Magyarbél...?" stb. Ha elfogadjuk, hogy az uzgutok mindig is egyetértettek helységeik saját megnevezésé­vel, akkor ez most is igy van. Ok biztosan egyetértenek Magyarbéllel, Pozsonyepetjessel. Ők igen. Csak az EMBEREK! Azok nem fogják E. G. szerint sohasem elfogadni. Ergo: Az uzgulok nem is emberek. Viszont nem egyszer tapasztaltam, hogy egyes EM­BEREK bizonyos uzgul kifejezések esetében súlyos látási és hallási zavarokkal küzdenek. Mintha bizonyos érzékszerveik teljesen felmondanák a szolgálatot. így lehet, hogy nem tudják mit jelent az idézőjel és elborul az agyuk. így történhetett meg, hogy valamikor az (h)őskorban, az 50-es évek végén a bratyiszlavai Szín­művészeti Főiskola egyik legfontosabb tanórájan, ne­vezetesen a marxizmus-leninizmuson is bajba kerül­tem. Egyik kisebbségi uzgul színházunk inai igazgatója izgult mellettem. Thália paptársam, aki egyben padtár­sam is volt, a pad alatt leste szovjet Kama órám fekete számlapját, vajon hány percet okosodunk még az órán. Nem látta jól az időt. Odasúgtam neki: Nem látod, hisz világítanak a mutatók! (Foszforeszkáltak.) Ekkor vala­ki hátulról rámvetette magát, torkon ragadott és habo­zás nélkül, habzó szájjal fojtogani kezdett: „Szvinya! Cso szi to povedal? Butatót?!" Nem volt könnyű Marx tökéje és Lenin mutatóujja között kimutatnom íélekje­lenlétemet és megértetnem, hogy mit jelent uzgul nyelven a „ručičky hodiniek". Most is nehéz megértet­ni, hogy Slovenské Nové Mesto-t mi nem akaxjvk sértegetni, ha nem csak a hivatalos nyelven ejtjük a nevét. Mi nem tesszük eléje az alacsony IQ-re valló jelzőt. Mindössze szeretnénk anyanyelvünkön beszél­ni. Legalábbis nem szegényíteni. Ezért kardoskodunk. Áthidaló javaslatokat is teszünk. Akadtak, akiknek például nem tetszett Veľký Biel (Magyarbél) nevére tett javaslatom: Nagybét, Vastagbél, Bélcsavarodás.., Vannak még az uzgul nyelvnek rejtett tartalékai! Végső esetben javaslom még a Végbél, szemérmesebbeknek a Végbéla elnevezést. C'ibuľkový Piťke Peter és Pavol is hallatott magáról. Nekik üzenem a párkányra, „ott, ahol a kistúr siet beleje" (Már megint az a Petőfi!), közvetlenül a csonka híd lábához üzenem: A barom méter nem imponál. És még csak nem is itnpon áll! Hanem a kompon. Ellenben még nem komponál. Süket szegény és csak keveri a Veľký bél-sárt Kizárólag uzgul nyelven. Ezt értse félre valaki! GÁLÁN GÉZA A szigetköziek sürgetik a vízpótlás megoldását

Next

/
Oldalképek
Tartalom