Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-04 / 2. szám, kedd

1994. JANUÁR 12. ÚJ SZÓi PUBLICISZTIKA 6 A megboldogult kérte nyugdíját (Folytatás az 1. oldalról) fényben is jól kivehető volt, hogy az idős férfi arcát már kikezdték a rág­csálók. A fiatalember csapot-papot otthagyva rohant értesíteni a rendőr­séget. Rövid időn belül megérkeztek a helyszínelő nyomozók és az or­vosszakértő. A szerencsétlen férfi­nél egyetlen, személyét azonosító iratot sem találtak, így egyelőre sen­kit sém értesíthettek az elhalálozás­ról. A nyitrai kórház kórbonctani osztályán egy szanitéc felismerte az ismeretlen tetemet. - Pista bácsi - állította az ápoló, mondván, szemé­lyesen ismerte a megboldogultat. Aztán még egy másik tanú is akadt - ezúttal egy nő -, aki ugyancsak azonosította a hullát. A boncolásnál kiderült, a halál két hónappal korábban állt be, s a to­vábbi nyomozásra már nem lesz szükség, ugyanis az illető nem lett erőszak áldozata, infarktus végzett vele. Pista bácsit becsületesen eltemet­ték, úgy tűnt, ezzel az egész ügy lezárult. Csakhogy... Az történt, hogy a csavargó halá­láról megjelent egy írás a helyi újság­ban, s azt az a néni is olvasta, aki ismert egy hasonló életvitelű öreg­embert. Másnap felhívta a rendőrsé­get: a részletek iránt érdeklődött. A nyomozók megmutatták neki a helyszíneléskor készített színes fo­tókat, s legnagyobb meglepetésükre a hölgy felkiáltott: „Hiszen ez S. Károly! Gyakran megfordult há­zunkban, mert tudta, mindig kap egy kis ennivalót. Olykor meg is hált nálunk. Az a szvetter, amely a fotón is jól kivehető - vágta ki a legna­gyobb adut az új tanú - valamikor az uramé volt. Akkor ajándékoztam neki, amikor legutóbb nálunk járt." A rendőrök kissé kétkedve fogad­ták a hölgy állítását, ám amikor a 73 éves S. Károly Vágsellyén élő fia teljes bizonyossággal felismerte ha­lott édesapját, kénytelenek voltak véleményt változtatni, és a nevet is átírták a jegyzőkönyvbe. A legnagyobb meglepetés azon­ban a halottá nyilvánított Pista bácsi­ra várt. Amikor beballagott a postá­ra, hogy felvegye a nyugdíját, a pos­tás nem adott neki egy fityinget sem, állítva, ő már elhunyt, és ugyebár a halottnak nem dukál semmiféle járadék. Később, persze, minden tisztázó­dott. Pista bácsi, aki valószínűleg sokáig fog élni, hivatalos igazolással bizonyította, hogy nem kísértet, s ezért megilleti a nyugdíj: Termé­szetesen, a temetőben is kicserélték a nevével ellátott fejfát. (ordódy) FRANCIÁK TOLMÁCSON FAHÁZAK A KÜLFÖLDI SZAKEMBEREK SZÁMÁRA (Új Szó-hír) Az Electricité de Fran­ce társaság szakemberei már hosz­szabb ideje részt vesznek a mohi atomerőmű építésében. A Národná obroda tájékoztatása szerint a társa­ság anyagilag is hozzájárul az erőmű befejezéséhez. Eddig a francia szak­emberek családjaik nélkül tartóz­kodtak Szlovákiában. Ennek a prob­lémának a megoldására Tolmácson 70 faházat építettek a nyitrai Stavo­inžiniering tervezésében. Az építke­zéshez szükséges alapanyagot egy francia társaság szállította, és a sze­relést is francia szakemberek végez­ték el. Eddig 53 ház építését fejezték be. Az 1-5 szobás házakban garázs is van, és minden épületbe bevezet­ték a telefont. A szép kivitelezésű házak jól illeszkednek a környezet­be. Az első francia családok az év első napján már meg is érkeztek. Távozásuk után az épületek az erő­mű tulajdonába kerülnek. A Magyar Polgári Párt felhívása AZ ANYANYELVI OKTATÁSÉRT Azok, akik felelősséggel viseltetnek a szlovákiai magyarság napi gondjai és sorsa iránt, most, január elején, az iskolai beíratások idején nem feledkezhetnek meg a legfontosabbról, gyermekeink jövőjéről. A Magyar Polgári Párt felhív minden szlovákiai magyar szervezetet, sajtóorgánumot, közéleti személyiséget, s ami a leg­fontosabb, az összes szlovákiai magyart, tegyenek meg minden tőlük telhetőt az anyanyelvi oktatás népszerűsítéséért. Felhívjuk azon magyar szülők figyelmét, akiknek gyermekei iskolaköteles korba kerültek, hogy az anyanyelven folyó oktatás biztosítja a legteljesebb és legharmonikusabb értelmi és érzelmi fejlődést, ezért írassák gyermekeiket anyanyelvükön oktató isko­lába. Kultúránk ápolása és az anyanyelvünkön folyó művelődés olyan előny egész életünk során, amit semmi más nem pótolhat. Éljünk vele! A. NAGY LÁSZLÓ, az MPP elnöke TÓTH KÁROLY, az MPP alelnöke Párizsba repült a Ghýmes A DÉL-SZLOVÁKIAI SZLOVÁKOK HARMADIK MEMORANDUMA Mi, szlovákok, akik emberemlé­kezet óta hazánk déli területén élünk, a köztársasági elnökhöz, a parlamenthez, a Szlovák Köz­társaság kormányához fordu­lunk abban a helyzetben, ame­lyet nem jellemezhetünk más­képp, mint az állam veszélyezte­tése. Most már nemcsak rólunk van szó, akik saját hazánkban meg­különböztetve és veszélyeztetve érezzük magunkat, amire eddig eredménytelenül figyelmeztet­tünk előző memorandumaink­ban 1990—93-ban. Az úgynevezett Csallóközi Városok és Községek Társulásá­nak felhívása és az, amit 1994. január 8-ára Komáromba ter­veznek, nyilvánvalóan alkot­mányellenes kísérlet az állam felforgatására. 1. Ezért felszólítjuk az SZK legfelsőbb állami szerveit, ne tűrjék el a nagygyűlés alkot­mányellenes tartalmát és az eb­ből eredő következményeket. 2. Felszólítjuk az SZK Nem­zeti Tanácsát, módosítsa 1993. június 23-i határozatát (az Euró­pa Tanács 1201-es ajánlása) - az SZK alkotmányával és jogrend­jével összhangban. 3. Az SZK Nemzeti Tanácsa hozzon törvényt az állami nyelv védelmére. 4. Az SZK minden községé­ben legyen szlovák iskola, illet­ve osztály. 5. A községek és városok két­nyelvű megjelölése során érvé­nyesítsék a mai szlovák nevek átírását a kisebbségek nyelvének helyesírása szerint. 6. A külügyminisztérium az európai struktúrákkal, elsősor­ban az Európa Tanáccsal való kapcsolatában mutasson rá arra a tényre, hogy a magyar kisebb­ség átlag feletti jogainak elisme­rése veszélyes precedense an­nak, hogy Európa többi országá­ban is destabilizálódhat a hely­zet. 7. Felszólítjuk az egyházi mél­tóságokat, hogy minden község­ben és városban szlovák nyelvű szertartásokat is végezzenek. 8. Az SZK Nemzeti Tanácsa a második memorandum szelle­mében fogadjon el törvényt a köztársaság védelmére. A magyar nemzetiségű polgárokhoz Tisztelt magyar nemzetiségű polgártársak, közös köztársasá­gunk második évének küszöbén felszólítjuk önöket, hogy a to­vábbi békés együttélés érdeké­ben ne engedjenek a stabilitá­sunkat veszélyeztető politikai nyomásnak, és így akadályozzák meg a társadalmi konfliktusok kialakulását. A Szlovák Köztársaság a mi közös hazánk, amely mindenkié. Keressük hát mi, polgárok, az utat, amely egymáshoz, az egységhez, a stabilitáshoz, közös hazánk felvirágoztatásához ve­zet. Fogadjátok ezt az újévi üze­netet úgy, mint felhívási a to­vábbi békés, Istennek tetsző együttélésre közös hazánkban. Ha egy szlovákiai magyar kul­túrcsoportot meghívnak fellépni a francia televízióba, az nyilván nem kis megtiszteltetés. Az ilyen meghívásokat általában ki kell valamivel érdemelni. A legké­zenfekvőbben azzal, hogy a cso­port JÓ. Annyira jó, hogy ki­emelkedik a közegéből, hogy immár neve van szűkebb pátriá­jának halárain kívül is, s mint ilyen, méltónak találtatott egy ilyen fellépésre. Az Ifjú Szivek Ghýmes együt­tesének tagjai - merthogy róluk van szó - ma reggel ültek repü­lőgépre Budapesten. Az úticél: Párizs, ahol az FR 3 tévéállomás egy igen népszerű műsorában lépnek majd fel. S ha már ott vannak, egy nyilvános hangver­seny erejéig a francia rádió is felvételt készít velük, néhány zenésztársuk - Ökrös Csaba, Écsi Gyöngyi, na és természete­sen a házigazdának is számító Miquéu Montanaro - társaságá­ban. Hazatérés: január 11-én. Egy hetet tölt tehát a „ világ fővárosában " egy szlovákiai ma­gyar kultúrcsoport. S hogy ép­pen a Ghýmes - az nyilván nem a véletlen műve. Mindenesetre örüljünk neki, hogy valaki ismét hírt visz kultúránkról a nagyvi­lágba. (vas) BETERVEZETT BOMBARIADÓ? Nagysurány, a főként szlovákok lakta Érsekújvár melletti városka a dél-szlovákiai szlovákok Mekkája lett. A rendszerváltás óta immár hatodszor jöttek itt össze a magukat veszélyeztetett helyzetben levőknek nevező szlovákok, hogy megvitassák az állítólagos veszé­lyes dél-szlovákiai helyzetet. Bár azt gondoltam, ismerem nézetei­ket, egy-két követelés mégis minden képzeletemet felülmúlta. Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek, amikor az egyik párkányi szónok azzal utasította el az Európa fejlettebb felében már természe­tesnek tartott átjárható határokat, hogy Szlovákia nem lesz galamb­dúc. Vagy amikor Zdenka Anettová asszony azt kifogásolta: a komáromi laktanyában főleg magyar nemzetiségű katonák szolgál­nak. Miként fogják védelmezni határainkat az ilyen, nem szlovák szellemű fiatalok? De nem tagadta meg önmagát Viliam Oberhauser exminiszter sem, aki egyebek között ezt mondta: - El kell érni, hogy az államigazgatásban csak Szlovákiához és a szlovák néphez lojális hivatalnokok dolgozzanak. Arról, hogy mi lesz a lojalitás mértéke, illetve miként képzeli ezt el, nem esett szó. Az autonómia elfogadhatatlan, a magyarok, illetve a politikai képviselőik által megfogalmazott követelések túlzottak, a kisebbségi jogok elégségesek, az átlag feletti (kollektív) jogok megítélése destabilizálhatja a helyzetet több európai országban, a Komáromba tervezett megmozdulás egyértelműen Szlovákia felforgatására irá­nyul, ezért be kell tiltani - hangzott el követelésként Nagysurány­ban. Visszatérő vád volt, hogy a nemzetiségi sajtó (lapunk és a szlovák rádió magyar adása) szlovákellenes, főszerkesztőit ezért meneszteni kell, illetve hogy az Üj Szó államilag dotált (eddig egy koronát sem kértünk és kaptunk a kormánytól - a szerk. meg­jegyzése). Józan ésszel felfoghatatlan számomra, hogy miért kell(ene) tör­vényt alkotni a köztársaság, valamint az államnyelv védelméről. De a csúcsok csúcsa számomra az az ötlet, amelyet az államfő egyik tanácsadója és a Matica egyik vezére — igaz, már nem a mikrofonok előtt - Komárom kapcsán vitatott meg. Szerintük nem is lenne olyan nehéz meghiúsítani a tervezett komáromi nagygyűlést. Elég lenne egy telefon, hogy bombát helyeztek el a sportcsarnokban. A tűzsze­részeknek órákba telne, amíg az épületet átvizsgálnák... A másik hozzátette: a nagyobb objektivitás kedvéért Bécsből kellene érkez­nie a figyelmeztető telefonhívásnak. Nocsak, urak, már itt tartunk? GAGYOR ALIZ Rossz a kormányjavaslat (Folytatás az 1. oldalról) • A választott képviselők és pol­gármesterek társulásának létrehozá­sáról mi a véleménye? -Tudomásul kell vennünk, hogy a belügyminisztérium nem volt haj­landó bejegyezni a társulást. Semmi­féle jogellenes lépést nem kívánunk tenni, ezért ez a kérdés megoldandó probléma marad. Egy ilyen testület abból a szempontból lenne hasznos, hogy közreműködhetne a fokozatos ügyintézésben. A déli régióban fel­vetődő önkormányzati igényeket képviselhetné. Szerintem többet kel­lene foglalkozni az önkormányzati kérdésekkel, beleértve a gazdasági, pénzügyi kérdéseket is. (gaál) E bben az országban öröm élni. Itt az élet véget nem érő meglepetések sorozata, aki kalandra vágyik, az itt marad. Estén­ként, elalvás előtt a polgár jóleső bizsergés­sel gondol arra, vajon milyen újabb megle­petést tartogat számára a holnap. Mert tar­togat ám bőven! Lassan már félő, hogy megszokjuk, és nem fogunk bizseregni. Ezért nem irigyeljük az osztrákokat, svéde­ket, dánokat, svájciakat. Náluk unalmasan folydogál az élet, az embereket nem érheti meglepetés, mindent előre tudnak. Most, az új esztendő legelején még azt is ki tudják fillérre számítani, mennyi lesz az egész évi jövedelmük, mennyit tehetnek belőle félre és hol fogják tölteni a nyarat. Amilyen akkurátusak, már meg is rendelték a szobát augusztusra valamelyik szolid kis spanyol­országi panzióban. Náluk még karácsony táján is kapható tojás az üzletekben, nem bíznak a háziasszonyok kreativitásában. Fantáziátlan népek. Bezzeg nálunk! Meglepetés meglepetést ér. Most például épp a nyájas nagysurányiak leptek meg bennünket, magyarokat. Nem sajnáltak pénzt, időt, fáradságot, és ünnep, nem ünnep, az új év első vasárnapján össze­FURCSA SZERETETCSOMAG gyűltek és üzentek nekünk. Hogy teljes legyen az örömünk, szeretetcsomagot is küldtek, benne mindenféle jóval, minden magyarlakta faluban szlovák iskolával, ma­gyar helyesírással írható szlovák helységne­vekkel, szigorított nyelvtörvénnyel, az Eu­rópa .Tanács ajánlásainak folklorisztikusan specifikus helyi változatával és egyéb nya­lánkságokkal. Ez még nem is olyan megle­pő; ismerve a feladót, nem csodálkozunk különösebben a csomag tartalmán, ahogy azon sem, hogy a címírásnál, bélyegnyalás­nál ott lábatlankodtak a kormány és a parla­ment emberei is, élükön a miniszterelnök­helyettessel. De a csomaghoz mellékelt üze­net! Az már valami! Mert tessék csak elkép­zelni, azt mondja nekünk, magyaroknak; ,,A Szlovák Köztársaság a mi közös hazánk, amely mindenkié. Keressük hát mi, polgá­rok, az utat, amely egymáshoz, az egység­hez, a stabilitáshoz, közös hazánk felvirá­goztatásához vezet. Fogadjátok ezt az újévi üzenetet úgy, mini felhívást a további bé­kés, Istennek tetsző együttélésre közös ha­zánkban." H át nem gyönyörű? Legszívesebben kőbe vésném minden szavát, mint egykor Mózes tette, csak az a baj, hogy sehogysem illik a csomag tartalmához. Né­zem, forgatom, és úgy érzem magam, mint akit valaki ököllel először gyomorszájon, aztán orrba vág, közben pedig ártatlan han­gon jó egészséget kíván neki, és Isten áldá­sát kéri rá. Furcsa üdvözlet, furcsa szeretet­csomag. Egyáltalán - megfelel az európai szabványnak? VOJTEK KATALIN

Next

/
Oldalképek
Tartalom