Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-04 / 2. szám, kedd

1994. JANUÁR 12. ÚJ SZÓi PUBLICISZTIKA 6 A megboldogult kérte nyugdíját (Folytatás az 1. oldalról) fényben is jól kivehető volt, hogy az idős férfi arcát már kikezdték a rágcsálók. A fiatalember csapot-papot otthagyva rohant értesíteni a rendőrséget. Rövid időn belül megérkeztek a helyszínelő nyomozók és az orvosszakértő. A szerencsétlen férfinél egyetlen, személyét azonosító iratot sem találtak, így egyelőre senkit sém értesíthettek az elhalálozásról. A nyitrai kórház kórbonctani osztályán egy szanitéc felismerte az ismeretlen tetemet. - Pista bácsi - állította az ápoló, mondván, személyesen ismerte a megboldogultat. Aztán még egy másik tanú is akadt - ezúttal egy nő -, aki ugyancsak azonosította a hullát. A boncolásnál kiderült, a halál két hónappal korábban állt be, s a további nyomozásra már nem lesz szükség, ugyanis az illető nem lett erőszak áldozata, infarktus végzett vele. Pista bácsit becsületesen eltemették, úgy tűnt, ezzel az egész ügy lezárult. Csakhogy... Az történt, hogy a csavargó haláláról megjelent egy írás a helyi újságban, s azt az a néni is olvasta, aki ismert egy hasonló életvitelű öregembert. Másnap felhívta a rendőrséget: a részletek iránt érdeklődött. A nyomozók megmutatták neki a helyszíneléskor készített színes fotókat, s legnagyobb meglepetésükre a hölgy felkiáltott: „Hiszen ez S. Károly! Gyakran megfordult házunkban, mert tudta, mindig kap egy kis ennivalót. Olykor meg is hált nálunk. Az a szvetter, amely a fotón is jól kivehető - vágta ki a legnagyobb adut az új tanú - valamikor az uramé volt. Akkor ajándékoztam neki, amikor legutóbb nálunk járt." A rendőrök kissé kétkedve fogadták a hölgy állítását, ám amikor a 73 éves S. Károly Vágsellyén élő fia teljes bizonyossággal felismerte halott édesapját, kénytelenek voltak véleményt változtatni, és a nevet is átírták a jegyzőkönyvbe. A legnagyobb meglepetés azonban a halottá nyilvánított Pista bácsira várt. Amikor beballagott a postára, hogy felvegye a nyugdíját, a postás nem adott neki egy fityinget sem, állítva, ő már elhunyt, és ugyebár a halottnak nem dukál semmiféle járadék. Később, persze, minden tisztázódott. Pista bácsi, aki valószínűleg sokáig fog élni, hivatalos igazolással bizonyította, hogy nem kísértet, s ezért megilleti a nyugdíj: Természetesen, a temetőben is kicserélték a nevével ellátott fejfát. (ordódy) FRANCIÁK TOLMÁCSON FAHÁZAK A KÜLFÖLDI SZAKEMBEREK SZÁMÁRA (Új Szó-hír) Az Electricité de France társaság szakemberei már hoszszabb ideje részt vesznek a mohi atomerőmű építésében. A Národná obroda tájékoztatása szerint a társaság anyagilag is hozzájárul az erőmű befejezéséhez. Eddig a francia szakemberek családjaik nélkül tartózkodtak Szlovákiában. Ennek a problémának a megoldására Tolmácson 70 faházat építettek a nyitrai Stavoinžiniering tervezésében. Az építkezéshez szükséges alapanyagot egy francia társaság szállította, és a szerelést is francia szakemberek végezték el. Eddig 53 ház építését fejezték be. Az 1-5 szobás házakban garázs is van, és minden épületbe bevezették a telefont. A szép kivitelezésű házak jól illeszkednek a környezetbe. Az első francia családok az év első napján már meg is érkeztek. Távozásuk után az épületek az erőmű tulajdonába kerülnek. A Magyar Polgári Párt felhívása AZ ANYANYELVI OKTATÁSÉRT Azok, akik felelősséggel viseltetnek a szlovákiai magyarság napi gondjai és sorsa iránt, most, január elején, az iskolai beíratások idején nem feledkezhetnek meg a legfontosabbról, gyermekeink jövőjéről. A Magyar Polgári Párt felhív minden szlovákiai magyar szervezetet, sajtóorgánumot, közéleti személyiséget, s ami a legfontosabb, az összes szlovákiai magyart, tegyenek meg minden tőlük telhetőt az anyanyelvi oktatás népszerűsítéséért. Felhívjuk azon magyar szülők figyelmét, akiknek gyermekei iskolaköteles korba kerültek, hogy az anyanyelven folyó oktatás biztosítja a legteljesebb és legharmonikusabb értelmi és érzelmi fejlődést, ezért írassák gyermekeiket anyanyelvükön oktató iskolába. Kultúránk ápolása és az anyanyelvünkön folyó művelődés olyan előny egész életünk során, amit semmi más nem pótolhat. Éljünk vele! A. NAGY LÁSZLÓ, az MPP elnöke TÓTH KÁROLY, az MPP alelnöke Párizsba repült a Ghýmes A DÉL-SZLOVÁKIAI SZLOVÁKOK HARMADIK MEMORANDUMA Mi, szlovákok, akik emberemlékezet óta hazánk déli területén élünk, a köztársasági elnökhöz, a parlamenthez, a Szlovák Köztársaság kormányához fordulunk abban a helyzetben, amelyet nem jellemezhetünk másképp, mint az állam veszélyeztetése. Most már nemcsak rólunk van szó, akik saját hazánkban megkülönböztetve és veszélyeztetve érezzük magunkat, amire eddig eredménytelenül figyelmeztettünk előző memorandumainkban 1990—93-ban. Az úgynevezett Csallóközi Városok és Községek Társulásának felhívása és az, amit 1994. január 8-ára Komáromba terveznek, nyilvánvalóan alkotmányellenes kísérlet az állam felforgatására. 1. Ezért felszólítjuk az SZK legfelsőbb állami szerveit, ne tűrjék el a nagygyűlés alkotmányellenes tartalmát és az ebből eredő következményeket. 2. Felszólítjuk az SZK Nemzeti Tanácsát, módosítsa 1993. június 23-i határozatát (az Európa Tanács 1201-es ajánlása) - az SZK alkotmányával és jogrendjével összhangban. 3. Az SZK Nemzeti Tanácsa hozzon törvényt az állami nyelv védelmére. 4. Az SZK minden községében legyen szlovák iskola, illetve osztály. 5. A községek és városok kétnyelvű megjelölése során érvényesítsék a mai szlovák nevek átírását a kisebbségek nyelvének helyesírása szerint. 6. A külügyminisztérium az európai struktúrákkal, elsősorban az Európa Tanáccsal való kapcsolatában mutasson rá arra a tényre, hogy a magyar kisebbség átlag feletti jogainak elismerése veszélyes precedense annak, hogy Európa többi országában is destabilizálódhat a helyzet. 7. Felszólítjuk az egyházi méltóságokat, hogy minden községben és városban szlovák nyelvű szertartásokat is végezzenek. 8. Az SZK Nemzeti Tanácsa a második memorandum szellemében fogadjon el törvényt a köztársaság védelmére. A magyar nemzetiségű polgárokhoz Tisztelt magyar nemzetiségű polgártársak, közös köztársaságunk második évének küszöbén felszólítjuk önöket, hogy a további békés együttélés érdekében ne engedjenek a stabilitásunkat veszélyeztető politikai nyomásnak, és így akadályozzák meg a társadalmi konfliktusok kialakulását. A Szlovák Köztársaság a mi közös hazánk, amely mindenkié. Keressük hát mi, polgárok, az utat, amely egymáshoz, az egységhez, a stabilitáshoz, közös hazánk felvirágoztatásához vezet. Fogadjátok ezt az újévi üzenetet úgy, mint felhívási a további békés, Istennek tetsző együttélésre közös hazánkban. Ha egy szlovákiai magyar kultúrcsoportot meghívnak fellépni a francia televízióba, az nyilván nem kis megtiszteltetés. Az ilyen meghívásokat általában ki kell valamivel érdemelni. A legkézenfekvőbben azzal, hogy a csoport JÓ. Annyira jó, hogy kiemelkedik a közegéből, hogy immár neve van szűkebb pátriájának halárain kívül is, s mint ilyen, méltónak találtatott egy ilyen fellépésre. Az Ifjú Szivek Ghýmes együttesének tagjai - merthogy róluk van szó - ma reggel ültek repülőgépre Budapesten. Az úticél: Párizs, ahol az FR 3 tévéállomás egy igen népszerű műsorában lépnek majd fel. S ha már ott vannak, egy nyilvános hangverseny erejéig a francia rádió is felvételt készít velük, néhány zenésztársuk - Ökrös Csaba, Écsi Gyöngyi, na és természetesen a házigazdának is számító Miquéu Montanaro - társaságában. Hazatérés: január 11-én. Egy hetet tölt tehát a „ világ fővárosában " egy szlovákiai magyar kultúrcsoport. S hogy éppen a Ghýmes - az nyilván nem a véletlen műve. Mindenesetre örüljünk neki, hogy valaki ismét hírt visz kultúránkról a nagyvilágba. (vas) BETERVEZETT BOMBARIADÓ? Nagysurány, a főként szlovákok lakta Érsekújvár melletti városka a dél-szlovákiai szlovákok Mekkája lett. A rendszerváltás óta immár hatodszor jöttek itt össze a magukat veszélyeztetett helyzetben levőknek nevező szlovákok, hogy megvitassák az állítólagos veszélyes dél-szlovákiai helyzetet. Bár azt gondoltam, ismerem nézeteiket, egy-két követelés mégis minden képzeletemet felülmúlta. Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek, amikor az egyik párkányi szónok azzal utasította el az Európa fejlettebb felében már természetesnek tartott átjárható határokat, hogy Szlovákia nem lesz galambdúc. Vagy amikor Zdenka Anettová asszony azt kifogásolta: a komáromi laktanyában főleg magyar nemzetiségű katonák szolgálnak. Miként fogják védelmezni határainkat az ilyen, nem szlovák szellemű fiatalok? De nem tagadta meg önmagát Viliam Oberhauser exminiszter sem, aki egyebek között ezt mondta: - El kell érni, hogy az államigazgatásban csak Szlovákiához és a szlovák néphez lojális hivatalnokok dolgozzanak. Arról, hogy mi lesz a lojalitás mértéke, illetve miként képzeli ezt el, nem esett szó. Az autonómia elfogadhatatlan, a magyarok, illetve a politikai képviselőik által megfogalmazott követelések túlzottak, a kisebbségi jogok elégségesek, az átlag feletti (kollektív) jogok megítélése destabilizálhatja a helyzetet több európai országban, a Komáromba tervezett megmozdulás egyértelműen Szlovákia felforgatására irányul, ezért be kell tiltani - hangzott el követelésként Nagysurányban. Visszatérő vád volt, hogy a nemzetiségi sajtó (lapunk és a szlovák rádió magyar adása) szlovákellenes, főszerkesztőit ezért meneszteni kell, illetve hogy az Üj Szó államilag dotált (eddig egy koronát sem kértünk és kaptunk a kormánytól - a szerk. megjegyzése). Józan ésszel felfoghatatlan számomra, hogy miért kell(ene) törvényt alkotni a köztársaság, valamint az államnyelv védelméről. De a csúcsok csúcsa számomra az az ötlet, amelyet az államfő egyik tanácsadója és a Matica egyik vezére — igaz, már nem a mikrofonok előtt - Komárom kapcsán vitatott meg. Szerintük nem is lenne olyan nehéz meghiúsítani a tervezett komáromi nagygyűlést. Elég lenne egy telefon, hogy bombát helyeztek el a sportcsarnokban. A tűzszerészeknek órákba telne, amíg az épületet átvizsgálnák... A másik hozzátette: a nagyobb objektivitás kedvéért Bécsből kellene érkeznie a figyelmeztető telefonhívásnak. Nocsak, urak, már itt tartunk? GAGYOR ALIZ Rossz a kormányjavaslat (Folytatás az 1. oldalról) • A választott képviselők és polgármesterek társulásának létrehozásáról mi a véleménye? -Tudomásul kell vennünk, hogy a belügyminisztérium nem volt hajlandó bejegyezni a társulást. Semmiféle jogellenes lépést nem kívánunk tenni, ezért ez a kérdés megoldandó probléma marad. Egy ilyen testület abból a szempontból lenne hasznos, hogy közreműködhetne a fokozatos ügyintézésben. A déli régióban felvetődő önkormányzati igényeket képviselhetné. Szerintem többet kellene foglalkozni az önkormányzati kérdésekkel, beleértve a gazdasági, pénzügyi kérdéseket is. (gaál) E

bben az országban öröm élni. Itt az élet véget nem érő meglepetések sorozata, aki kalandra vágyik, az itt marad. Esténként, elalvás előtt a polgár jóleső bizsergéssel gondol arra, vajon milyen újabb meglepetést tartogat számára a holnap. Mert tartogat ám bőven! Lassan már félő, hogy megszokjuk, és nem fogunk bizseregni. Ezért nem irigyeljük az osztrákokat, svédeket, dánokat, svájciakat. Náluk unalmasan folydogál az élet, az embereket nem érheti meglepetés, mindent előre tudnak. Most, az új esztendő legelején még azt is ki tudják fillérre számítani, mennyi lesz az egész évi jövedelmük, mennyit tehetnek belőle félre és hol fogják tölteni a nyarat. Amilyen akkurátusak, már meg is rendelték a szobát augusztusra valamelyik szolid kis spanyolországi panzióban. Náluk még karácsony táján is kapható tojás az üzletekben, nem bíznak a háziasszonyok kreativitásában. Fantáziátlan népek. Bezzeg nálunk! Meglepetés meglepetést ér. Most például épp a nyájas nagysurányiak leptek meg bennünket, magyarokat. Nem sajnáltak pénzt, időt, fáradságot, és ünnep, nem ünnep, az új év első vasárnapján összeFURCSA SZERETETCSOMAG gyűltek és üzentek nekünk. Hogy teljes legyen az örömünk, szeretetcsomagot is küldtek, benne mindenféle jóval, minden magyarlakta faluban szlovák iskolával, magyar helyesírással írható szlovák helységnevekkel, szigorított nyelvtörvénnyel, az Európa .Tanács ajánlásainak folklorisztikusan specifikus helyi változatával és egyéb nyalánkságokkal. Ez még nem is olyan meglepő; ismerve a feladót, nem csodálkozunk különösebben a csomag tartalmán, ahogy azon sem, hogy a címírásnál, bélyegnyalásnál ott lábatlankodtak a kormány és a parlament emberei is, élükön a miniszterelnökhelyettessel. De a csomaghoz mellékelt üzenet! Az már valami! Mert tessék csak elképzelni, azt mondja nekünk, magyaroknak; ,,A Szlovák Köztársaság a mi közös hazánk, amely mindenkié. Keressük hát mi, polgárok, az utat, amely egymáshoz, az egységhez, a stabilitáshoz, közös hazánk felvirágoztatásához vezet. Fogadjátok ezt az újévi üzenetet úgy, mini felhívást a további békés, Istennek tetsző együttélésre közös hazánkban." H

át nem gyönyörű? Legszívesebben kőbe vésném minden szavát, mint egykor Mózes tette, csak az a baj, hogy sehogysem illik a csomag tartalmához. Nézem, forgatom, és úgy érzem magam, mint akit valaki ököllel először gyomorszájon, aztán orrba vág, közben pedig ártatlan hangon jó egészséget kíván neki, és Isten áldását kéri rá. Furcsa üdvözlet, furcsa szeretetcsomag. Egyáltalán - megfelel az európai szabványnak? VOJTEK KATALIN