Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-04 / 2. szám, kedd

5 u RIPORT - INTERJÚ 1994. JANUÁR 4. Egyedül, de nem elhagyatottan A GÚTAI NYUGDÍJASPANZIÓ MINDENNAPJAIRÓL - Kilencven koronával emelték a nyugdíjamat. Csakhogy a víz­használatért, a villanyért, a [üté­sért sokkal többet fizetek, mint eddig, a tej is egyre drágább, a húsevésről pedig már lassan teljesen .leszokom. Félek, hogy már nem tudom egyedül fenn­tartani a háztartásomat — pana­szolta egy özvegy nyugdíjas né­ni, akit a megélhetési gondok mellett az is bánt, hogy nagyon egyedül érzi magát családi házá­ban. Eszembe jutottak szavai, amikor először hallottam a gútai nyugdíjaspanzióról. Azt mond­ták, az ottani ellátás színvonala vetekedik a kanadaival. Kanadát csak a tévéből ismerem, nem tudom összehasonlítani Gútával, de a panzióba ellátogattam. Havi 497 koronáért A sárgára festett, négyemele­tes, modern épületben Mede Mária igazgatónőtől megtudtam, hogy a panziót a városi önkor­mányzat kezdte építeni, de pénz hiányában az építkezés abbama­radt. Végül a járási hivatal kapta meg, és állami támogatással 1992 szeptemberére befejezte az építkezést. Október elsejétől pedig már a bebútorozott laká­sokba költözhettek a lakók. A panzió 72 férőhelyes, a la­kók egy-, illetve kétszobás \ \ Hamarosan felkelhet a néni egységekben laknak. Az egyszo­básért 497 korona térítést, vagy­is lakbért fizet a lakó, a kétszo­básért két lakó 628 koronát. De ha valaki egymaga lakik a két­szobás lakásban - mert ha telik rá a nyugdíjából, ezt is megtehe­ti akkor 581 koronát fizet havonta. A lakók a teljes nyug­díjukat kézhez kapják, ebből fi­zetik a lakbért és a kosztot, esetleg a mosást. Már aki igénybe veszi. Mert amint azt az igazgatónőtől megtudtam, a panzió éppen abban különbö­zik a hagyományos nyugdíjas­otthontól, hogy ide csak olyan nyugdíjasokat vesznek (vehet­nének) fel, akik képesek ellátni magukat, és nem szorulnak egésznapos ápolásra. A gútai panzióban azonban a járási hiva­tal által kieszközölt engedéllyel az egyik klubhelyiséget fekvő­beteg-részleggé alakították, hogy a megbetegedett lakóktól ne kelljen megválniuk. Ottjártamkor a helyiség előtt hárman üldögéltek. Aki csak fel tud kelni, azt nem hagyják egész nap az ágyon. Az egyik bácsi a negyedik infarktusa után lába­dozott. A másiknak - görbebo­tos, görbebajuszos öregúr — a szemére ment a betegség, csaknem teljesen elveszítette lá­tását. A mellette ülő néni is ha­sonló helyzetben van. Benn a kórteremben az ápolónővér egy síró nénit vigasztalt, aki nem akarta elhinni, hogy hamarosan ő is újra felkelhet. Az igazgatónő elmondta, hogy a fekvőhelyek általában foglaltak, és hamarosan egy má­sik klubhelyiséget is fekvőrész­leggé szeretnének átalakítani. Ha van szabad fekvőhelyük, külső rászorultaknak is felajánl­ják. Például szabadság idején a családok több hétre is elhe­lyezhetik a panzió fekvőrészle­gén otthon ápolt hozzátartozói­kat. Természetesen, megfelelő térítés ellenében, hiszen az in­tézménynek szüksége van min­den koronára. Naponta kétféle diétás koszt Mivel éppen ebédidőben ér­keztem, saját tapasztalatom alapján állíthatom, hogy a koszt­ra nincs okuk panaszkodni a la­kóknak. Naponta kétféle ételből válogathatnak. De ha úgy dönte­nek, hogy maguk készítik el az ebédjüket, a minden lakásban megtalálható kis teakonyhában ezt is megtehetik. A legtöbb nyugdíjas azonban lejár a föld­szinti közös ebédlőbe. Egy adag ebédért 18,60, illetve 22,30 ko­ronát fizetnek. Az ebédkiosztó ablak pultján vagy egy tucat % lír szemére, s azóta nem nagyon szeret társaságba járni. Az öreg szerényen hallgatott róla, de az igazgatónő elárulta, hogy idén Feri bácsi egyik fiától kapták a nagy kará­csonyfát, amely alatt közösen ünne­pelték meg az ün­nepet. A fiú máskor is hol zöldséggel, hol gyümölccsel se­gíti a panziót. Egyik hímez, a másik tésztát gyúr Tercsi néni egye­dül él a kétszobás lakásban, de nem érzi magát elhagya­tottnak. Gyakran látogatják a gyer­mekei, s ő is el-ellá­togat hozzájuk. Kedvenc időtöltése a hímzés; éppen az egyik lányának ké­szít asztalterítőt. — Esténként már nem hímezek, mert nem olyan jó a látásom, mint régen, de akkor sem unatkozom, többnyire kártyázunk — mondja Tercsi néni, s megmutatja törzs­helyét a folyosó végében álló kártyaasztal mellett. S ha már ott vagyunk a folyosó végében, bekopog barátnője, Marosi Er­zsébet ajtaján. Erzsi néni éppen tésztát sodor. Igaz, sütője nincs, de a tésztát el tudja készíteni, délután pedig a lányánál megsüti a kalácsot. A kis konyhákban villanyfőzők vannak, a többi fel­szerelést a lakók hozhatták ma­gukkal. Kedvenc, megszokott bútordarabjuktól sem kellett megválniuk. Önkéntes karbantartó A folyosón egy svájcisapkás, szikár férfival találkoztunk. Az igazgatónő megkérdezte tőle, si­keriilt-e megjavítania a szellőző­berendezést az egyik lakásban. - Még nem — mondta a kérdezett —, de már tudom, mi a hiba. Még ma délután működni fog a be­rendezés. Először azt gondol­tam, a karbantartóval futottunk össze, de kiderült, Takács Feri bácsi szintén a panzió lakója, s mint villanyszerelő szívesen segít. - Jöjjenek, kóstolják meg az idei termést - invitált Feri bácsi nagy kertben levő szőlőt to­vábbra is művelik, így saját bor­ral kínálhatják a vendégeket. Kertművelésre a többi lakó­nak is van lehetősége. A panzió Az igazgatónő ételhordó áll. Először arra gon­doltam, talán a nem itt lakó rászorultaknak is főznek, de megtudtam, az otthon lakói segí­tenek egymáson ilyen módon. Tercsi néni, azaz Tánczos Teré­zia például a szomszéd lakásban (A szerző felvételei) Készül a kalács lakó sógornőjének viszi az ebé­det, aki éppen az ismerőseit ment meglátogatni a városba. Az öregek mozgása ugyanis semmiben sem korlátozott, bár­mikor kimehetnek a városba vagy bárhová. Tóthék általában a lakásukon ebédelnek. Tóth bá­csi ugyanis egy baleset követ­keztében megvakult az egyik egy pohár borra. Felesége, Cili­ke néni szabadkozott a rendet­lenség miatt, de éppen rongyba­bát készített a dédunokájának. A vörösbor finom volt, a szőlő a városszéli telken termett, ahol Ciliké néni öreg háza áll. Sok más panziólakóval ellentétben ők nem adták el a házukat. Az ma lakatlan, de a hozzá tartozó szimbolikus összegért egy kertet vásárolt az önkormányzattól; az öregek tavasztól őszig nagyon szívesen szorgoskodnak. A kö­zös konyhának termelik benne a zöldséget. Bálba is eljárnak A nyugdíjasok kulturális igé­nyeiket is kielégíthetik. Van klubhelyiségük, könyvtáruk, el­járhatnak a városi nyugdíjas­klubba. Néha közös színházláto­gatást szerveznek, nagyritkán kirándulást. Néha más nyugdí­jasotthonokkal közösen tartanak nyugdíjasbált. Több lakó is eldi­csekedett azzal, milyen jót tán­coltak a legutóbbi találkozón. Simkó István, a panzió gond­noka tulajdonképpen amolyan mindenes. A gondnokság mellett ő a hivatásos sofőr, de a karban­tartásba is besegít. Eri a műszaki dolgokhoz, hiszen azelőtt, a vá­rosi művelődési ház gondnoka­ként a színdaraboknál mint vilá­gosító, táncmulatságokon pedig mint lemezlovas is működött. A panzió gondnoki állására kiírt pályázatot munkanélküliként nyerte meg. Az öregek valószí­nűleg jól járnak vele, hiszen mint a kultúrához közel álló em­ber, biztosan szervez majd szá­mukra néhány jó műsort. Amint tapasztaltam, a sze­mélyzet, a nővérek, az ápolók, a konyhai alkalmazottak na­gyon jó viszonyban vannak a la­kókkal. Nem is panaszkodnak az öregek semmire. Kivéve néhá­nyukat, akik a nyugdíjat keves­lik. Merthogy alig marad zseb­pénzük. Igaz, jelenleg nincsenek is ráutalva, a panzióban mindent megkapnak. Csak a jövőtől fél­nek egy picit, mert a híreket ők is figyelik, s tudják, hogy ebben az országban egyre kevesebb jut mindenre, különösen az öre­gekre. Az igazgatónő nem tudott ar­ról, hogy az állami támogatást illetően valamilyen változásokat terveznének. Mindnyájan ismer­jük azonban az állam költségve­tési helyzetét. Tudjuk, hogy sok mindent próbálnak lefaragni, s ez leginkább a szociális szférát fenyegeti. Kár lenne, ha ez a gú­tai nyugdíjaspanzió lakóinak nyugalmát is megbolygatná. GAÁL LÁSZLÓ Türelmet kér a Fundament A vagyonjegyes privatizáció során a Fundament befektetési privatizá­ciós alap elsősorban a magyar polgá­rokat célozta meg, így jött létre nap­jainkra a Fundament-lnvest Rt. be­fektetési társaság. Szijjártó Ilonával, a társaság által a vagyonjegyponto­kért vásárolt részvénycsomag keze­lésével megbízott Fundament Rt. igazgatótanácsának elnökével a be­fektetési társaság jelenlegi helyzeté­ről beszélgettünk. — A Fundament-lnvest minden beadott 100 'pontért két saját részvényt bocsátott ki, amelyek­ről a részvényesek igazolást kapnak a számítógépes nyilván­tartást végző Értékpapírköz­pontból. Mi ezzel a központtal már augusztus végén megkötöt­tük az ehhez szükséges szerző­dést, amelyben vállalta, hogy a múlt év szeptemberének vé­géig kibocsátják a részvényein­ket. Sajnos, meg kell állapíta­nunk, hogy az ezt igazoló szám­lakivonatokat részvényeseink még december folyamán sem kapták meg. Ennek okaként csak azt tudjuk feltételezni, hogy az Értékpapírközpont előnyben ré­szesíti a nagyobb alapokat. • Mennyiben kapcsolódnak be a tőkepiacon folyó rész­vénykereskedelembe ? — Részvényeinket jelenleg ép­pen csak annyira mozgatjuk, hogy abból fedezni tudjuk a kö­telező kiadásainkat. Egyrészt azért, mert a szlovák piacon a részvényárak jelenleg nagyon nyomottak, aminek sok oka van, köztük például a spekuláció is. Másrészt viszont egyelőre szinte semmilyen bevételünk sincs, hi­szen Szlovákiában tavaly senki sem fizetett osztalékot, Cseh­országban pedig egyedül a znoj­mói Silnice cégtől kaptunk tíz­ezer korona körüli összeget. Ezért mindenképpen kivárunk, és türelemre intjük részvénye­seinket is. Ugyanez az oka a hallgatásunknak is, hiszen a so­kat hirdető befektetési társasá­gok is egyedül a részvényesek pénzéből tudják fedezni a rek­lámköltségeket. Arra viszont mindenképpen számítunk, -hogy az 1993-as év lezárása után már többen fognak osztalékot fizet­ni, így mi is tudunk majd osztalé­kot adni. • Tervezik, hogy a Funda­ment-lnvest részvényeit beve­zetik a tőkepiacra? — Az RM-S Slovakia és a Po­zsonyi Értékpapírtőzsde forgal­mazott kategóriájába minden­képpen bevezetjük, de végső cé­lunk, hogy a legjobbak közé, vagyis a tőzsde jegyzett kategó­riájába is bejussunk. Ehhez, úgy érzem, megvan minden alapunk, mivel annak idején - több más alappal ellentétben — mi úgy állí­tottuk fel az alaptőke-tartaléktő­ke arányunkat, hogy legyen elég tartalékunk az első évek veszte­ségeinek fedezésére. Azok ugyanis, akik a látványos megol­dások mellett döntöttek, köny­nyen olyan helyzetbe kerülhet­nek, hogy a veszteséget az alap­tőke csökkentésével kell ki? egyenlíteniük. Ez egyrészt bo­nyolult eljárás, másrészt lénye­gesen rontja a befektetési társa­ság hitelét. • Van olyan vállalat, amely­ben aktívan kiveszik a részüket az irányításból? — Csehországban több vállalat igazgatótanácsában is benne va­gyunk, Szlovákiában viszont a dunaszerdahelyi Dunakót emelném ki, amelyben 18 száza­lékos részesedésünk van. TUBA LAJOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom