Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-04 / 2. szám, kedd

5 u RIPORT - INTERJÚ 1994. JANUÁR 4. Egyedül, de nem elhagyatottan A GÚTAI NYUGDÍJASPANZIÓ MINDENNAPJAIRÓL - Kilencven koronával emelték a nyugdíjamat. Csakhogy a vízhasználatért, a villanyért, a [ütésért sokkal többet fizetek, mint eddig, a tej is egyre drágább, a húsevésről pedig már lassan teljesen .leszokom. Félek, hogy már nem tudom egyedül fenntartani a háztartásomat — panaszolta egy özvegy nyugdíjas néni, akit a megélhetési gondok mellett az is bánt, hogy nagyon egyedül érzi magát családi házában. Eszembe jutottak szavai, amikor először hallottam a gútai nyugdíjaspanzióról. Azt mondták, az ottani ellátás színvonala vetekedik a kanadaival. Kanadát csak a tévéből ismerem, nem tudom összehasonlítani Gútával, de a panzióba ellátogattam. Havi 497 koronáért A sárgára festett, négyemeletes, modern épületben Mede Mária igazgatónőtől megtudtam, hogy a panziót a városi önkormányzat kezdte építeni, de pénz hiányában az építkezés abbamaradt. Végül a járási hivatal kapta meg, és állami támogatással 1992 szeptemberére befejezte az építkezést. Október elsejétől pedig már a bebútorozott lakásokba költözhettek a lakók. A panzió 72 férőhelyes, a lakók egy-, illetve kétszobás \ \ Hamarosan felkelhet a néni egységekben laknak. Az egyszobásért 497 korona térítést, vagyis lakbért fizet a lakó, a kétszobásért két lakó 628 koronát. De ha valaki egymaga lakik a kétszobás lakásban - mert ha telik rá a nyugdíjából, ezt is megteheti akkor 581 koronát fizet havonta. A lakók a teljes nyugdíjukat kézhez kapják, ebből fizetik a lakbért és a kosztot, esetleg a mosást. Már aki igénybe veszi. Mert amint azt az igazgatónőtől megtudtam, a panzió éppen abban különbözik a hagyományos nyugdíjasotthontól, hogy ide csak olyan nyugdíjasokat vesznek (vehetnének) fel, akik képesek ellátni magukat, és nem szorulnak egésznapos ápolásra. A gútai panzióban azonban a járási hivatal által kieszközölt engedéllyel az egyik klubhelyiséget fekvőbeteg-részleggé alakították, hogy a megbetegedett lakóktól ne kelljen megválniuk. Ottjártamkor a helyiség előtt hárman üldögéltek. Aki csak fel tud kelni, azt nem hagyják egész nap az ágyon. Az egyik bácsi a negyedik infarktusa után lábadozott. A másiknak - görbebotos, görbebajuszos öregúr — a szemére ment a betegség, csaknem teljesen elveszítette látását. A mellette ülő néni is hasonló helyzetben van. Benn a kórteremben az ápolónővér egy síró nénit vigasztalt, aki nem akarta elhinni, hogy hamarosan ő is újra felkelhet. Az igazgatónő elmondta, hogy a fekvőhelyek általában foglaltak, és hamarosan egy másik klubhelyiséget is fekvőrészleggé szeretnének átalakítani. Ha van szabad fekvőhelyük, külső rászorultaknak is felajánlják. Például szabadság idején a családok több hétre is elhelyezhetik a panzió fekvőrészlegén otthon ápolt hozzátartozóikat. Természetesen, megfelelő térítés ellenében, hiszen az intézménynek szüksége van minden koronára. Naponta kétféle diétás koszt Mivel éppen ebédidőben érkeztem, saját tapasztalatom alapján állíthatom, hogy a kosztra nincs okuk panaszkodni a lakóknak. Naponta kétféle ételből válogathatnak. De ha úgy döntenek, hogy maguk készítik el az ebédjüket, a minden lakásban megtalálható kis teakonyhában ezt is megtehetik. A legtöbb nyugdíjas azonban lejár a földszinti közös ebédlőbe. Egy adag ebédért 18,60, illetve 22,30 koronát fizetnek. Az ebédkiosztó ablak pultján vagy egy tucat % lír szemére, s azóta nem nagyon szeret társaságba járni. Az öreg szerényen hallgatott róla, de az igazgatónő elárulta, hogy idén Feri bácsi egyik fiától kapták a nagy karácsonyfát, amely alatt közösen ünnepelték meg az ünnepet. A fiú máskor is hol zöldséggel, hol gyümölccsel segíti a panziót. Egyik hímez, a másik tésztát gyúr Tercsi néni egyedül él a kétszobás lakásban, de nem érzi magát elhagyatottnak. Gyakran látogatják a gyermekei, s ő is el-ellátogat hozzájuk. Kedvenc időtöltése a hímzés; éppen az egyik lányának készít asztalterítőt. — Esténként már nem hímezek, mert nem olyan jó a látásom, mint régen, de akkor sem unatkozom, többnyire kártyázunk — mondja Tercsi néni, s megmutatja törzshelyét a folyosó végében álló kártyaasztal mellett. S ha már ott vagyunk a folyosó végében, bekopog barátnője, Marosi Erzsébet ajtaján. Erzsi néni éppen tésztát sodor. Igaz, sütője nincs, de a tésztát el tudja készíteni, délután pedig a lányánál megsüti a kalácsot. A kis konyhákban villanyfőzők vannak, a többi felszerelést a lakók hozhatták magukkal. Kedvenc, megszokott bútordarabjuktól sem kellett megválniuk. Önkéntes karbantartó A folyosón egy svájcisapkás, szikár férfival találkoztunk. Az igazgatónő megkérdezte tőle, sikeriilt-e megjavítania a szellőzőberendezést az egyik lakásban. - Még nem — mondta a kérdezett —, de már tudom, mi a hiba. Még ma délután működni fog a berendezés. Először azt gondoltam, a karbantartóval futottunk össze, de kiderült, Takács Feri bácsi szintén a panzió lakója, s mint villanyszerelő szívesen segít. - Jöjjenek, kóstolják meg az idei termést - invitált Feri bácsi nagy kertben levő szőlőt továbbra is művelik, így saját borral kínálhatják a vendégeket. Kertművelésre a többi lakónak is van lehetősége. A panzió Az igazgatónő ételhordó áll. Először arra gondoltam, talán a nem itt lakó rászorultaknak is főznek, de megtudtam, az otthon lakói segítenek egymáson ilyen módon. Tercsi néni, azaz Tánczos Terézia például a szomszéd lakásban (A szerző felvételei) Készül a kalács lakó sógornőjének viszi az ebédet, aki éppen az ismerőseit ment meglátogatni a városba. Az öregek mozgása ugyanis semmiben sem korlátozott, bármikor kimehetnek a városba vagy bárhová. Tóthék általában a lakásukon ebédelnek. Tóth bácsi ugyanis egy baleset következtében megvakult az egyik egy pohár borra. Felesége, Cilike néni szabadkozott a rendetlenség miatt, de éppen rongybabát készített a dédunokájának. A vörösbor finom volt, a szőlő a városszéli telken termett, ahol Ciliké néni öreg háza áll. Sok más panziólakóval ellentétben ők nem adták el a házukat. Az ma lakatlan, de a hozzá tartozó szimbolikus összegért egy kertet vásárolt az önkormányzattól; az öregek tavasztól őszig nagyon szívesen szorgoskodnak. A közös konyhának termelik benne a zöldséget. Bálba is eljárnak A nyugdíjasok kulturális igényeiket is kielégíthetik. Van klubhelyiségük, könyvtáruk, eljárhatnak a városi nyugdíjasklubba. Néha közös színházlátogatást szerveznek, nagyritkán kirándulást. Néha más nyugdíjasotthonokkal közösen tartanak nyugdíjasbált. Több lakó is eldicsekedett azzal, milyen jót táncoltak a legutóbbi találkozón. Simkó István, a panzió gondnoka tulajdonképpen amolyan mindenes. A gondnokság mellett ő a hivatásos sofőr, de a karbantartásba is besegít. Eri a műszaki dolgokhoz, hiszen azelőtt, a városi művelődési ház gondnokaként a színdaraboknál mint világosító, táncmulatságokon pedig mint lemezlovas is működött. A panzió gondnoki állására kiírt pályázatot munkanélküliként nyerte meg. Az öregek valószínűleg jól járnak vele, hiszen mint a kultúrához közel álló ember, biztosan szervez majd számukra néhány jó műsort. Amint tapasztaltam, a személyzet, a nővérek, az ápolók, a konyhai alkalmazottak nagyon jó viszonyban vannak a lakókkal. Nem is panaszkodnak az öregek semmire. Kivéve néhányukat, akik a nyugdíjat keveslik. Merthogy alig marad zsebpénzük. Igaz, jelenleg nincsenek is ráutalva, a panzióban mindent megkapnak. Csak a jövőtől félnek egy picit, mert a híreket ők is figyelik, s tudják, hogy ebben az országban egyre kevesebb jut mindenre, különösen az öregekre. Az igazgatónő nem tudott arról, hogy az állami támogatást illetően valamilyen változásokat terveznének. Mindnyájan ismerjük azonban az állam költségvetési helyzetét. Tudjuk, hogy sok mindent próbálnak lefaragni, s ez leginkább a szociális szférát fenyegeti. Kár lenne, ha ez a gútai nyugdíjaspanzió lakóinak nyugalmát is megbolygatná. GAÁL LÁSZLÓ Türelmet kér a Fundament A vagyonjegyes privatizáció során a Fundament befektetési privatizációs alap elsősorban a magyar polgárokat célozta meg, így jött létre napjainkra a Fundament-lnvest Rt. befektetési társaság. Szijjártó Ilonával, a társaság által a vagyonjegypontokért vásárolt részvénycsomag kezelésével megbízott Fundament Rt. igazgatótanácsának elnökével a befektetési társaság jelenlegi helyzetéről beszélgettünk. — A Fundament-lnvest minden beadott 100 'pontért két saját részvényt bocsátott ki, amelyekről a részvényesek igazolást kapnak a számítógépes nyilvántartást végző Értékpapírközpontból. Mi ezzel a központtal már augusztus végén megkötöttük az ehhez szükséges szerződést, amelyben vállalta, hogy a múlt év szeptemberének végéig kibocsátják a részvényeinket. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy az ezt igazoló számlakivonatokat részvényeseink még december folyamán sem kapták meg. Ennek okaként csak azt tudjuk feltételezni, hogy az Értékpapírközpont előnyben részesíti a nagyobb alapokat. • Mennyiben kapcsolódnak be a tőkepiacon folyó részvénykereskedelembe ? — Részvényeinket jelenleg éppen csak annyira mozgatjuk, hogy abból fedezni tudjuk a kötelező kiadásainkat. Egyrészt azért, mert a szlovák piacon a részvényárak jelenleg nagyon nyomottak, aminek sok oka van, köztük például a spekuláció is. Másrészt viszont egyelőre szinte semmilyen bevételünk sincs, hiszen Szlovákiában tavaly senki sem fizetett osztalékot, Csehországban pedig egyedül a znojmói Silnice cégtől kaptunk tízezer korona körüli összeget. Ezért mindenképpen kivárunk, és türelemre intjük részvényeseinket is. Ugyanez az oka a hallgatásunknak is, hiszen a sokat hirdető befektetési társaságok is egyedül a részvényesek pénzéből tudják fedezni a reklámköltségeket. Arra viszont mindenképpen számítunk, -hogy az 1993-as év lezárása után már többen fognak osztalékot fizetni, így mi is tudunk majd osztalékot adni. • Tervezik, hogy a Fundament-lnvest részvényeit bevezetik a tőkepiacra? — Az RM-S Slovakia és a Pozsonyi Értékpapírtőzsde forgalmazott kategóriájába mindenképpen bevezetjük, de végső célunk, hogy a legjobbak közé, vagyis a tőzsde jegyzett kategóriájába is bejussunk. Ehhez, úgy érzem, megvan minden alapunk, mivel annak idején - több más alappal ellentétben — mi úgy állítottuk fel az alaptőke-tartaléktőke arányunkat, hogy legyen elég tartalékunk az első évek veszteségeinek fedezésére. Azok ugyanis, akik a látványos megoldások mellett döntöttek, könynyen olyan helyzetbe kerülhetnek, hogy a veszteséget az alaptőke csökkentésével kell ki? egyenlíteniük. Ez egyrészt bonyolult eljárás, másrészt lényegesen rontja a befektetési társaság hitelét. • Van olyan vállalat, amelyben aktívan kiveszik a részüket az irányításból? — Csehországban több vállalat igazgatótanácsában is benne vagyunk, Szlovákiában viszont a dunaszerdahelyi Dunakót emelném ki, amelyben 18 százalékos részesedésünk van. TUBA LAJOS