Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-26 / 38. szám
A Magyar Tanítók Első Egyetemes Gyűlését viharos történelmi időszakban, 1848 nyarán hívták össze, a legutóbbit, Nevelésügyi Kongresszus néven, ez év augusztusában. Az elmúlt másfél évszázad alatt hatszor tartottak kongresszust a magyar pedagógusok, s mindig olyankor, amikor egy korszak lezárult, és újra kellett fogalmazni az oktatás és nevelés irányelveit. Most első ízben történt, hogy a szervezők Magyarország határain túl élő magyar pedagógusokat is meghívtak erre a nagy fontosságú tudományos tanácskozásra. A kongresszust a Magyar Pedagógiai Társaság kezdeményezésére hívták össze, az elnöki megnyitó beszédet Köpeczi Béla akadémikus mondta. A rendezvény magas színvonalára utal, hogy az előadók közt olyan személyiségek szerepeltek, mint Pataki Ferenc akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, Harmati Béla evangélikus püspök, az Ökuménikús Tanács elnöke, Marx György akadémikus, az ELTE Természet- tudományi Karának tanára, Gazsó Ferenc, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem professzora és Wolfgang Mitter professzor, az Összehasonlító Pedagógia Világszervezetének elnöke. A nyolc szekcióban folyó elemző munka során a következő témaköröket vitatták meg a résztvevők: Társadalmi-gazdasági korszak- váltás és a magyar oktatásügy; Az európai oktatási rendszerhez való igazodás társadalmi és gazdasági feltételei; A nevelés társadalmi szerepe, társadalmi céljaink iskolai megjelenése; Korszerű műveltségi tartalmak; A szakmai képzés formái és tartalma; Önkormányzat és irányítás, autonómiák és függőségek a következő évtizedek oktatási rendszerében; A pedagógusok gs a pedagógusképzés. E keretprogramon kívül természetesen felvetődtek olyan témák is, amelyeket a szervezők nem terveztek be előre. Felvetődött többek között a politikai semlegesség kérdése. A résztvevők által megfogalmazott válasz szerint politikai semlegesség a valóságban nem létezik, hisz a pedagógust is, mint a társadalom bármely tagját, naponta érik különféle ráhatások, s neki is vannak a társadalommal szemben elvárásai. ,,E realitásból kiindulva a nevelésben csak olyan politikai törekvéseknek szabad érvényesülniük, amelyek a személyiségnek a politizáláshoz, a demokrácia gyakorlásához szükséges képességeit fejleszti.“ Sok szó esett a világnézeti nevelésről. A hozzászólók a vita során megegyeztek abban, hogy a többpártrendszerre épülő társadalom többféle világnézet egyidejű megjelenését és hatását teszi lehetővé. E tényből kiindulva az iskolának, mint értékközvetítőnek a szerepe is megváltozik, egyenlő eséllyel kell bemutatnia a társadalomban létező világnézeti alternatívákat, a másságot, a vallási és az életmódbeli sokszínűséget. Nem kis gondot fog jelenteni a tananyag megtervezése, a tantervek elkészítése, mivel a központi tervezés mellett jóval nagyobb teret kap a helyi tervezés. A kongresszusi anyag kihangsúlyozza, hogy „A tananyag tervezésének három egymással összefüggő pillére lehet: az értékek, a műveltségkép és a személyiségfejlődés törvényszerűségei... A műveltségtartalom meghatározásánál fontos szempont a nemzeti és az egyetemes, a humán és a reál optimális arányainak megtalálása.“ Számolni kell az iskolaszerkezet gyökeres megváltozásával. Az eddig nyolcéves alapiskola és négyosztályos középiskola tagolódása a következőképpen alakul: 4 + 8; 6 + 6 és a meglévő 8 + 4. Mivel a közoktatási törvény az iskolaköteles kort 16 éves korig terjesztette ki, ezért az állam a nyolcosztályos általános oktatás után is köteles gondoskodni a gyermekekről, mégpedig úgy, hogy egy negyedik iskolaszerkezet js számításban jön, a 8 + 2. Kétségtelen, hogy a legsúlyosabb gondokkal a szakképzési rendszer küzd. Szakmai kvalifikáció terén a központi szabályozást az ipartestületek, a szakmai kamarák és a szövetségek döntéseinek kell felváltaniuk. A szerkezet és a képzési tartalom megújításával egyidejűleg elengedhetetlen a szakképzés vizsga- és minősítési rendszerének korszerűsítése. A társadalom átszerveződése többféle iskolafenntartót feltételez. Az iskolák többsége az önkormányzatok hatáskörébe megy át, viszont óvakodni kell az iskola feletti hatalomgyakorlásban megjelent dilettantizmustól. Mivel a jövőben a közoktatás nem ad egyértelmű, szűk célpontokat a pedagógusképzés számára, s a közoktatás szerkezete is alaposan megváltozik, ezért a pedagógusképzést űj alapokra kell helyezni. Az eddigitől eltérő megközelítési módok, pedagógiai stílusok és szemléleti keretek jönnek számításba. Az értékelés fejlesztése (vizsgarendszerek), tantervfejlesztési igények specialisták felkészítését teszik szükségessé. Sokat vitatott kérdés volt a pálya alacsony társadalmi presztízsének problémája is. A vitákban hangsúlyozottan került szóba a tanári autonómia kérdése. „Az autonómia egyet jelent a programok és tankönyvek közötti választás szabadságával, illetve az ezzel együttjáró fokozott felelősségvállalással.'“ Ehhez pedig jól kiépített szolgáltatási rendszer is kell. Egyre szembetűnőbb a tanárok szakmai viselkedésében tapasztalható változás, szakmai szerveződések kialakulása és elterjedése. Mindez túlmutat az egyszerű szakszervezeti érdek- védelem formáin. A kongresszus a neveléstudomány mai helyzetét vitatva hangsúlyozta, hogy a nevelés- tudományhoz mint tudományhoz kell közelíteni, amit sem a pszichológiai kutatás, sem a nevelés szociológiai vizsgálódása nem helyettesíthet. A tudományok rendszerében tehát ki kell jelölni a neveléstudomány helyét és meg kell neki adni a méltó rangot is. A VI. Nevelésügyi Kongresszus nem határozatokkal ért véget, hanem olyan gondolatokat vetett fel, amelyek támpontként szolgálhatnak a nevelés- és oktatásügy problémáinak megoldásában az elkövetkező évtizedek során. Épp ezért a kongresszuson részt vett pedagógustársaimmal úgy döntöttünk, hogy elkövetkező írásainkban még visszatérünk a tanácskozás rendkívül sokrétű anyagára és részletesebben ismertetjük a különböző szekciókban szerzett tapasztalatainkat. Csicsay Alajos Hol van már a szünet? (Méry Gábor felvétele) Szeptemberben nem minden gyerek ment óvodába; részben azért nem, mert rendre szűnnek meg az óvodák, részben mert nem kötelező óvodába járni közvetlenül az iskolaköteles kor előtt. De azért sem jár minden gyerek óvodába, mert nem jut rá pénz. Pedig kár, mert a megfigyelések egyértelműen azt bizonyítják, hogy azok a gyerekek, akik óvodából kerültek az első osztályba, jóval felkészültebbek és átlag 1,7 centivel magasabbak, mint otthon nevelkedett társaik. Kelet-Szlovákiában hosszú évekig figyelték a 6—18 évesek súlyát, magasságát. A napközisek magasabbak, súlyosabbak voltak, ami azt bizonyítja, hogy ezekben az intéz- J ményekben a koszt jobban megfelel az ésszerű táplálkozás követelményeinek. Azonkívül a napköziben (óvodában) mindennap főznek... Kép és szöveg: köp 1993. augusztus 16. és 22. között tartotta meg másodízben nemzetközi találkozóját a Pro Patria Szövetség Sárospatakon, amelyen a Miska bácsi levelesládája című rádióműsor „Szülőföld“ pályázatának egyik nyerteseként vehettem részt. A Pro Patria Magyarország Felfedezői Hagyomány- őrző Szövetség 1989-ben alakult. Az első olyan szervezet Magyarországon, amelynek eszmeisége, jelképei és programjai teljes egészében a nemzeti hagyományőrzésre épülnek. Célja, hogy a szervezet minden tagja maga fedezze fel szülőföldjét. Három nagy történelmi korszakra építi programját: a honfoglalásra, a Rákóczi- féle szabadságharcra, valamint az 1848^19-es forradalomra és szabadságharcra. A szervezet tagjai különböző tagozatokban munkálkodnak, amelyek a következők: történelmi hagyományőrzők — fokozataik: Rákóczi vitéze, Kosuth honvédje, a szabadságharc emlékőre igricek törzse (néphagyományőrzők) - fokozatai: ezüst, arany, táltos várfelderítők - fokozataik: apród, hadnagy, várkapitány, vándordiákok. Szakági tagozatok: hagyományőrző diáktűzoltók, veszélyelhárítók. 1991-től a határon túli magyarok is megkezdték a hagyományőrző csapatok, körök szervezését. 1992-ben zászlót bontottak a kárpátaljaiak és 8 csapattal megkezdték munkájukat. Ők Kárpátalja felfedezői. Az augusztusi találkozón Szarnák Mihály, a Tábortűz főszerkesztője bejelentette, hogy Szlovákiában is elindítják a mozgalmat. Felolvasta a Toborzót, amely a Tábortűz szeptemberi számában jelenik meg. Erre a tényre felhívom minden szülő és pedagógus figyelmét. Kövessék figyelemmel, s ha csak egy mód van rá, fizessék elő gyermeküknek a Tábortűz című gyermeklapot, mert ez a folyóirat hirdeti meg a közös játékokat, pályázatokat, programokat. Lehet, hogy közvetítésével olyan közösségre talál gyermekük, ami egy életre szóló élményt jelent majd számára. HOGYAN KEZDJÜK? A zászlóbontás és a tobor- zó mindenütt nélkülözhetetlen. Az előbbi jelképesen értendő, hisz általában nem zászlóavatással kezdődik a csapatélet. A nyilvánosan kifüggesztett toborzólevél- ben kérdezzük meg a gyerekektől: Akarják-e megismerni a szülőföldjüket, annak történelmi emlékeit, hagyományait? Akarnak-e derűs, baráti közösségben élni, izgalmas játékokban részt venni, felfedező utakra indulni? Kedvük van-e olyan próbák teljesítésére, amelyek sikere akaraterejükön múlik? Választásuk szerint lennének-e várfelderítők, vándordiákok, néphagyományőrző igricek, Damjanich vörössip- kásai, Kossuth tisztjei? Volna-e kedvük a jövőben a határon túlra indulni, hogy a Julianus-expedícióval megtalálják magyar testvéreiket, történelmi emlékeinket? Szeretnének-e megismerkedni határon túli magyar hagyományőrzőkkel? Ha van elég jelentkező, elegendő egy megnyerő, a gyerekek által szívesen követett vezető, és kezdődhet a munka. Az első összejövetelek ismerkedésből, játékból, vetélkedőkből álljanak. Kezdhetjük kirándulással is. Útközben adjunk megfigyelő feladatokat és a végén kihirdethetjük: a felvételi próba első feladatát mindenki teljesítette. Drozdík Katalin * % % A mai oldal megjelenését szponzoráló személy nem kívánja megnevezni magát. 1993. IX. 26.
