Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-12-12 / 49. szám
Vasárnap 1993. december 12. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 07.22 - nyugszik 15.43; Kö- zép-Szlovákia: 07.29 - nyugszik 15.50; Nyugat-Szlovákia: 07.35 - nyugszik 15.56 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 06.08 - nyugszik 15.03; Kö- zép-Szlovákia: 06.15-nyugszik 15.10; Nyugat-Szlovákia: 06.21 - nyugszik-15.16, órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük GABRIELLA - OTÍLIA valamint Bulcsú, Csepel, Ella, Kolumbán nevű kedves ovlasóinkat GABRIELLA - a Gábriel név latinos nőiesítése. december december december december december december 13. Luca, Otília 14. Szilárda 15. Valér 16. Etelka 17. Lázár 18. Auguszta • 1863-ban született Edvard MUNCH norvég festő (+ 1944) • 1918-ban született étefan ZÁRY szlovák költő, műfordító • 1928-ban született Csingiz AJTMATOV kirgiz író, elbeszélő, újságíró és műfordító. A Vasárnap következő számának tartalmából MAGYAR ISKOLÁBÓL INDULT Petrőci Bálint beszélgetése Füri Béla egyetemi adjunktussal, a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaság alelnökével EGY POHÁR VÍZ Koldus a szalonban Dusza István tárcasorozata CSODÁK A KUKORICAFÖLDÖN SINCSENEK... Gazdag József szolnocskai riportja INDULÓFÉLBEN Szabó G. László beszélgetése Pártos Erzsivel BRIDZS Monoszlóy Dezső novellája A TITOK Szőke József írása AZ ARPAD-HAZI URALKODÓK A ílasÉrngp VERSENYSZELVÉNYE 1 NYÍLT levél a dél-szlovákiai polgármestereknek Kövessék példánkat! A Felsőpatönyi Községi Hivatal 20 Új Szót és Vasárnapot rendel idős polgártársainak Karácsony közeleg. Az ünnepvárás heteiben többek között az is foglalkoztat bennünket, hogy ajándékkal lepjük meg szeretteinket, miként tehetjük valamennyiünk számára szebbé, meghittebbé az idei karácsonyt. Polgármesterként a nagy családra, annak a falunak, községnek vagy városnak a lakosságára is gondolunk, amelyet mostani tisztségünkben képviselünk. Elsősorban idős polgártársaink jutnak ilyenkor az eszünkbe, akik hosszú évtizedek becsületes munkája, sokféle megpróbáltatása után ma kevéske nyugdíjukból élnek, többen magukra hagyatva. A mai gazdasági helyzetben sokuknak kenyérre, tejre, tüzelőre, alapvető létszükségletre alig telik, pedig ők másfajta, szellemi táplálékot is igényelnének. Napi tájékoztatást, mindennapos gondjainkra választ kínáló, életkedvet sugalló cikkeket. Anyanyelven, ahogy valamennyien gondolkodunk és álmodunk. Ilyen tájékoztatást, ilyen szellemi támaszt nyújt egyetlen szlovákiai magyar napilapunk, az Új Szó és hétvégi magazinja, a Vasárnap. Tisztelt Kollégák, Barátaim! Jól tudom, hogy az önkormányzatok anyagi lehetőségei nagyon is végesek. A meglevő pénz többszörösét is azonnal el tudnánk költeni égetően fontos közösségi célok érdekében. Jól tudom, hogy az idős polgártársak közül soknak kenyérre, tejre, meleg ételre is pénzt kell juttatni. Am nemcsak kenyérrel él az ember. Ezért fordulok tiszteletteljes kéréssel és javaslattal Önökhöz: Lehetőségeikhez mérten rendeljék meg néhány idős polgártársuknak az Új Szót és a Vasárnapot. Legyen ez a gesztus, az egyik szép idei karácsonyi ajándék számukra. Tegyük számukra szebbé az ünnepet. Elviselhetőbbé, derűsebbé a karácsony és az újév utáni szürke, sokszor magányos hétköznapokat. Az anyanyelven írt szó, gondolat meggyőződésem szerint nemcsak tájékoztat, hanem megsokszorozhatja lelki erőnket. Felhívásomat azzal nyomatékosítom, hogy bejelentem: a Felsőpatönyi Községi Hivatal 1994. január elsejétől 20 darab Új Szói és Vasárnapot rendel idős polgártársai számára. Tisztelettel kérem Önöket, cselekedjenek Önök is hasonlóképpen. Sklut Tibor, Felsőpatony (Dunaszerdahelyi járás) polgármestere * * * Szerkesztőségünk megtiszteltetésnek tartja, hogy közölheti ezt a levelet és örömmel adjuk közre azoknak a polgármestereknek a nevét, akik csatlakoznak a felhíváshoz. Nagy izgalommal vártam az új köntösben - színesen megjelenő Vasárnapot. A szerkesztőség további munkájához ez alkalommal kívánok további sok sikert és kitartást. Kívánom, hogy munkájukkal legyen elégedett mind a százezer és legalább annyi, ma még nem állandó olvasó. A színes számban különösképpen megragadott az elsősöket bemutató sok színes fénykép. Őszintén sajnálom, hogy nincs és nem is lesz közöttük valamelyik unokám. Egy ilyen fényképet életem végéig őriznék... A sors iróniája, hogy felneveltem három szép, kedves gyermeket, ám csak az elsőszülöttnek adatott meg, hogy kilenc éven át tanuljon anyanyelvén. Ő is csak úgy, hogy három kis faluba járt iskolába, amíg az elvtársi rendeletek a magyar kis iskolákat fel nem számolták. A második gyermekem már csak az első osztályt végezte magyarul, a többit szlovákul. A legkisebb már az óvodában se gyakorolhatta szép anyanyelvét, így három gyermekemből ma már csak kettő tud a közeli rokonakkal társalogni. Három szép kisunokám közül kettő a magyar nyelvet nem érti. Rágondolni is rossz, milyen helyzetben lennék, ha nem értenék szlovákul. Lapjukat sokan olvassák, foglalkozzanak hát a bennünket érintő gondokkal, van belőlük bőven. Több színes fotót szeretnék magyar tudósokról, színészekről, énekesekről a tv-és rádióműsorban és a Popklub rovatban is. Szabó Vilmos, Verebély Önerőből A Vasárnap rendszeres olvasója vagyok. Kíváncsian vártam az első színes számot. Pont a 41. számot nem kaptam meg a szokott időben. Elfogott a szorongás. Talán e nem éppen felhőtlen gazdasági helyzetben nehézségei akadtak a szlovákai magyar lapnak? A várt színes késve bár, de megérkezett. Sajtótörténeti eseményként fogadtam. Szilvássy József főszerkesztő vezércikkének olvasásakor vegyes érzelmek töltöttek el. Amíg más lapok különféle csatornákon milliós összegeket kapnak támogatás gyanánt, addig a legnagyobb példányszámban megjelenő szlovákiai magyar lapot minden oldalról mellőzik? De továbbgondolva a dolgot, kis büszkeséget is éreztem. Szlovákiai magyarságunk önerejéből is ilyen lapot képes fenntartani! Gulyás Gyula, Lontó Magasabb áron is megvesszük! Örülök, hogy a színes Vasárnapba visszakerültek a versek, novellák a „közepébe“, ha nem is pontosan a felező vonalra. Szerintem nem kellene összekeverni a régi bevált vasárnapi szakterületeket. Nem hiszem, hogy ennyi színes képet változatlan áron tudnak sokáig nyújtani. Bizony, ezernyi gondnak nézünk elébe. Talán kissé korán jött a színes Vasárnap, a színes melléklet. De meggyőződésem, hogy a Vasárnapot - kerüljön bármennyibe is - a magasabb áron is megvesz - szük. Tóth János, Szódó Öntudatébresztgetés Örömmel köszöntőm a színes Vasárnapot és a fűzött Hang-Kép magazint. A lapban gyermektől nyugdíjasig mindenki megtalálja az őt érdeklő írást. Külön megörültem Az Árpád-házi uralkodók című sorozatnak. Kár, hogy nem a lap alsó felén és mindkét oldalán közlik, így össze lehetne fűzni. Úgy hiszem, a történelmet tanítók jól felhasználhatják iskolai segédanyagként. Egy régebbi cikkre szeretném felhívni a figyelmüket: Ött, ahol a Kis Túr...címmel jelent meg. Kár, hogy a folytatás elmaradt. Pedig kellenének ilyen ismeretterjesztő cikkek, hogy a szlovákiai magyarság megismerné, hol és hányán élünk kisebbségi sorsban. Nagyon kell az öntudatébresztge- tés. Örülök, hogy ezt teszik a magyar iskolák ismertetésével is. Remélem, munkájuk eredményeként egyre többen íratják magyar iskolába gyermekeiket. Ez az alapja megmaradásunknak! Munkájukhoz kívánok kitartást, erőt, egészséget, sok sikert és hűséges olvasótábort. Horváth István, nyugdíjas pedagógus, Nyékvárkony a pártharcokról A rendszerváltással az egy párt diktatúráját felváltotta a pluralizmus, vagyis a több párt demokratikusan választott parlamentjéből kikerült kormány. Igaz, hogy nemrég még ez is egypárti volt, azonban a belső erjedés, elégedetlenség következtében kisebbségivé zsugorodva, a nemzeti párttal koalícióra lépve megpróbálja átvészelni az időt a következő választásokig. Ha az ember naponta átlapozza a szlovák sajtót, a hírek, közlemények, tudósítások és nyilatkozatok többsége az egyes pártok szemszögéből bírálja a kormányt és nem éppen válogatott szavakkal teszi felelősé a jelenlegi gazdasági helyzetért, a futószalagon folyó személycserékért, ilyen vagy olyan botrányokért. Az ellenzéknek mindenre van „okos alternatívája“, a válságból kivezető megoldása, „a munkanélküliséget csökkentő reális terve“, „a súlyos szociális gondokat csökkentő programja“. Ma az egész szlovákiai politikai élet gerince a pártok közötti hadakozás, egymás lejáratása, az egyszerű választók teljes megzavarása, kiábrándítása. Ahelyett, hogy az ajtónkon kopogtató gáz- és villanyáram-áremelés kompe- názálásáról, túlvészeléséről okoskodnának, hetekig megtöltik a lapokat a különféle botrányok körüli nyilatkozatáradatok, amelyekből végül is kiderül, hogy senki sem felelős értük. Ezért nem csoda, hogy a felmérések szerint az egyszerű állampolgárok fele nem bízik a jelenlegi politikai pártokban. Ki tudja, hogy a nálunk regisztrált valamennyi pártnak összesen mennyi lehet a tagsága? Ki tudja, hogy egy előrehozott választásokon hány új párt jelenne meg? Senki sem sejti, hogy a közömbös, elfásult választók tömegei elmennének-e voksolni? Megismétlődne a több más országban látott kis pártok inváziója, egymást követő kormányválságokkal, vagy előretörne a baloldal, amely nemcsak a katolikus Lengyelországban okozott kisebb földrengést, hanem a még katolikusabb Olaszországban is látványos sikert aratott a helyi választásokon. A közvélemény hallgató többsége egyelőre bosszúsan és kiábrándultán figyeli a pártok marakodását, a politikusok lejáratását, azonban az év végi költségvetési hiány és a vele járó további életszínvonalcsökkenés minden bizonnyal borússá teszi a karácsonyi hangulatot. Nemrég egyik sokat tapasztalt kassai olvasónk azt kérdezte tőlem, áruljam már el, mire való nekünk az a több magyar párt, amikor alapvető politikai döntésekbe úgy sincs beleszólásuk, csupán a parlamenti retorikára, nyilatkozatokra korlátozhatják harcukat. Az ország ügyeit, a magyar kisebbség ügyeit is a szlovák prátok határozzák meg. Negyedszázada én sem vagyok párttag és nem is óhajtok belépni egyetlen pártba sem. A csehszlovákiai magyarok többsége is pártonkívüli. Azonban a demokrácia a magyaroknak is lehetővé teszi a politikai szervezkedést és akik úgy gondolják, hogy valamelyik párt tagjaként többet tehetnek a kisebbségért, szabad akaratuk szerint tevékenykedhetnek a magyar pártok valamelyikében. Abban, amelynek programjával egyetéretnek. A mai pluralista rendszerben helyeslem a különféle elveket valló magyar pártok szervezkedését. Azt azonban nehezen viselem el, amikor egymást piszkálják. Lehet más-más elképzelésük Szlovákiáról, azonban egyetlen ponton félre kell tenni minden pártpolitikát: a szlovákiai magyarság alapvető jogainak és identitásának kérdésében. Szerintem e téren nincs polgári, keresztényi vagy baloldali nézet. E téren a parlamentben kifejtett tevékenységük nemes igyekezet, mivel egyetlen szlovák párt sem áll ki a kisebbség alapvető érdekei mellett. A magyar pártok összefogása, a nemzetiségi konszenzus kialakítása lesz majd a mi szemünkben, a többség szemében a megmérettetés alapja a következő választásokon is. Szűcs Béla
