Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-06-27 / 25. szám
Módosult (élet)pálya A FÖLDMÉRÉSTŐL A PALACSINTASÜTÉSIG Lehetne kőműves, hiszen saját kezűleg tatarozza a szülői házat, vagy talán műbútorasztalos, mert lakásában sorra faragja a szekrényeket, polcokat, ágyakat. És lehetne idegenvezető, vagy hivatásos műemlékvédő, turistákat kísérő túravezető, de geodéta, író, fényképész is, hiszen a felsorolt szakmákhoz remekül ért. Lehetne, de nem az. Lehel Zsolt, 40 éves pozsonyi magánvállalkozó hat- gyermekes családapa jelenleg palacsintát süt. Szombat kivételével nap mint nap déltől késő estig, s a vásárló óhaja szerint kerül a palacsintába a 28 féle töltelék valamelyike. Sánc utcai sütödéje előtt általában hosszú sor kígyózik, mert a fővárosban egyedül uralja a piacot, és a palacsintája finom.- Mi késztetett arra, pályát módosíts, feladd eredeti hivatásodat, a műemlékek feltérképezését, és belevágjál a nagy ismeretlenbe, a vállalkozásba? - szegeztem neki köszönés helyett a kérdést. Mivel vagy fél órát sorakoztam a sütöde előtt, s az ínycsiklandó illatok beindították gyomornedveimet, kértem én is palacsintát.- A válaszra még várni kell — szólt ki az ablakon, majd figyelmeztette a várakozókat, hogy őket még ugyan kiszolgálja, de az újonnan érkezőket már nem. Elmúlt háromnegyed kilenc, amikor bezárta a boltot, s a mosogatás, rakosgatás közben belefogott története elmesélésébe.- Másképp terveztem a dolgokat. Amikor a szülői ház papíron is a mienk lett, arra gondoltam, ki kell használni a földszinti térséget. A feleségemmel úgy gondoltuk, hogy délelőttönként a szakmámban dolgozom, s kora este beállók palacsintát sütni. Hogy miért pont a palacsintára esett a választásunk? Elsősorban azért, mert nagyon szeretjük. Vagyis két hónappal ezelőtt még én is szerettem... Másodsorban azért, mert úgy hittük, hogy bármi volt, van és lesz, az emberek mindig enni fognak, s a sok lángos, hot- dog mellett elfér a palacsintasütöde is. Persze, melyik kezdő vállalkozó számolt azzal, hogy megdrágulnak az alapanyagok, a liszt, a tojás, az olaj, a tejpor, a gyümölcsízek, a túró, a víz-, villany-, a gázdíjakról nem is szólva. Nos, az eredeti elképzelésemet - munkahelyem megszűnése után módosítanom kellett. Mivel arra sem kaptunk engedélyt, hogy a palacsintán kívül más édesipari terméket készítsünk, a választék bővítésére összpontosítottam. így már nem csupán sokféle édes, hanem különféle sós (sonkás, sajtos, szardí- niás stb.) palacsintát is kínálunk.- Le kell ülnöm roskad le fáradtan a székre, s néhány másodpercre behunyja a szemét. - Az öt serpenyő fölött nemrég 45 fokos meleget mértem - magyarázza fáradtsága okát, majd nevetve közli: - ha beszélgetés közben elaludnék, rázzál csak fel nyugodtan. Elmeséli, hogy néhány nap múlva már nem az utcán kell sorakozniuk az édes csemegére áhítozóknak. Újabb földszinti helyiséget alakított át, s igy nemcsak az időjárás szeszélyeitől kíméli meg vendégeit, a forró palacsintát helyben is elfogyaszthatják.- Az átalakítási munkáik közepette derült ki, milyen rossz állapotban van az épület. Az üzlet végett ide kellett költöztetnem a családomat, öt gyerekemet. S bár van lakótelepi bérlakásunk, bele kellett fognom lakrészünk kialakításába. Pénzem nem volt, kölcsönért kellett folyamodnom. Erről hadd ne meséljek, mert gutaütést kapok. Soroljam azt, hogy a munkálatokat vállaló mesterek hitegettek és cserben hagytak, sokszor pocsék munkát végeztek? Ott álltam egy szétbontott, felállványozott házzal, s a vákolók lemondták a megbízatást. Mit tehettem? Magam vakoltam. Hiszen ez ideig a műemlékeket hivatalból is védtem, és saját házamnak is eredeti arculatát adom vissza. Pórul jártam a tetőjavítókkal is. Ezért a legmegbízhatóbb cégre bíztam a munkát - a jobb és a bal kezemre. Persze, sok még a tennivalóm. A ház padlásterén, a homlokzaton, a lépcsőházban, s legújabban a megrepedt csatomázáis jelent veszélyt. Nem panaszképpen mondom, hiszen mindez csupán átmeneti állapot, de nem a palacsintasütés készít ki, hanem a rengeteg ügyintézés. Hiába van annyi maszek szállító a városban, nincs egy olyan sem, aki elvállalná, hogy kis tételekben ugyan - mert többre nem futja - házhoz szállítaná az árut. Telefonberregés hasít a csendbe. Jól hallom Zsolt feleségének a hangját, aki az emeleti lakásba invitál.- Tudod — fogad barátságosan -, a kicsik csak most aludtak el. Hiányolták az elalvás előtti puszidat - fordul férje felé. - Mard még vár rád. Míg az apa s nyolcéves fia szót váltanak, mi a kicsik ágya fölé hajolunk. Megcsodálom a békésen alvó hároméves Misit és a kétéves Zsófit, s a hangosan szuszogó kéthónapos Julcsit is. Alig ülünk le, a tizenöt és fél éves Böbe megmutatja vízhólyagos ujját - a fűnyírás eredményét.- Ha leérettségizem - vigasztalja húgát a tizennyolc éves Kati,-besegítek a kerti munkákba - mondja, majd elviharzik tanulni.- A gyerekek nagyon jól vannak. Élik a maguk életét, bár az igaz, a két nagylány gyakran segít. Főleg akkor, ha családi sétára indulunk. Gondolnád, hogy a kicsik öltöztetése - főleg télen - másfél órát vesz igénybe? Valaha nem volt olyan hétvége, hogy ne kirándultunk volna. Most a palacsinta, az átépítés miatt egyre ritkábban érünk rá.- Nemcsak nekem, a gyerekeknek is hiányoznak a belvárosi séták - tért vissza a ház ura. - Tavaly nyáron, miután esténként bezártam a sütödét, kitakarítottam és elvégeztem a könyvelést, a kicsikkel együtt gyakran éjjel tizenegykor városnéző sétákra indultunk. A gyerekek aludtak a kocsiban, a nagyok a Káptalan utcai szellemek háza előtt ismerkedtek a történelemmel. Persze akadtak járókelők, akik a gyerekkocsik láttán felelőtlenséggel vádoltak bennünket. Nekünk viszont az ilyen együttlét nagyon sokat adott. Aztán arról beszél, hogy tulajdonképpen lelkiismeret-furdalása van, hiszen kevés ideje jut a gyerekekre. Ideálisabb napirend bevezetését tervezi. Majd betartja a zárás idejét, s minden este elalvás előtt a gyerekekkel szórakozik.- Kölcsönösen igényeljük egymás társaságát, s fontosnak tartom a napi esti együttlétet- magyarázza. Miután a család nyugovóra tér, akkor térne vissza a boltba, rendezné ügyeit, végezne asztalosmunkát, javítana villanyvezetéket, vagy súrolná a serpenyőket, netán azon gondolkodna, miképpen valósíthatná meg eredeti álmát: egy központot, ahol a városba látogató idegent tájékoztatnák a nevezetességekről, kapna térképeket, kísérőt a városnézéshez, erdei túrákhoz. A tervben persze helye van az illatos, finom palacsintának is.- Mindez ma megvalósíthatatlan - zökken vissza a valóságba beszélgetőtársam.- A kisvállalkozókat az állam nem segíti, a kis haszon jelentős részét elviszi az adó. Ha megmaradtam volna a munkahelyemen, fizetésemből nyolcunkat nem tudtam volna eltartani. Nem élünk könnyen, de legalább szabad vagyok, mint a madár... Ha nem szakadt volna a nyakamba a tatarozás gondja, lenne időm arra, hogy kattogtassam a fényképezőgépemet, hogy erdőjárás közben feltöltődjek, hogy írjak néhány cikket Pozsony múltjáról. Igen, a jelenlegi munkám során is sokat tapasztalok. Például azt, hogy nagyon kevesen becsülik a kétkezi munkát, s vásárlóink között sok a köszönni nem tudó. Kevesen használják a köszönöm szót, s gyakran találkozom faragatlansággal is. Vannak, akik ki is mondják, hogy az én üzleti hasznomban benne van az ő neveletlenségük... Pedig én a morcos, zsörtölődő vásárlónak is mosolyogva köszönök, jó étvágyat kívánok akkor is, ha már alig állok a lábamon.- Milyen a világ a sütöde ablakából nézve?- búcsúzom jóval éjfél után vendéglátóimtól.- Kerek, mint a palacsinta. Péterfi Szonya Négy gyerek mamájával beszélgetek. Mindannyiuk gyermeke az érsekújvári rehabilitációs szanatórium neveltje. Szüleik választhatták volna a könnyebb megoldást, az intézetet, ,,deaz nem jó, oda nem engednek be akármikor, a látogatást egy hónappal előre jelezni kell“ - mondják. (Hogyan bánhatnak ott a gyerekekkel?) Sípék későn jöttek rá, hogy Mis- kóval valami nincs rendben. Vitték orvoshoz rendszeresen, aki mindig megnyugtatta őket: a gyereknek semmi baja. Kétéves korában sem beszélt és nem járt, s akkor kezdtek nyugtalankodni. Pozsonyban, a szükséges vizsgálatok után közölték velük a diagnózist: súlyos mentális retardáció (lelassult értelmi fejlődés). Sipné, Editke felidézi azt az időszakot, amikor tisztába jöttek a valósággal:- Nem tudtam kihez fordulni. Senkitől sem kaptam felvilágosítást, hol foglalkoznak ilyen gyerekekkel. Végre megtudtam, hogy az egyik érsekújvári óvodában van ilyen osztály. Miéko több mint egy évig járt oda, amíg be nem töltötte a hetedik évét. Az iskolában két év halasztást kapott. Egy évig otthon maradtunk. Elkeseredtem, mert láttam, hiábavaló minden igyekezetem, a gyerek visszafejlődött. Hiányzott neki a közösség. Kutatni kezdtem hasonló sorsú gyerekek után. A pszichológiai tanácsadóban megkaptam a névsort, leveleket írtam... Közben már szerveződött a Dosztojevszkij utcai rehabilitációs központ. Kilencven- kettő januárjától hordom oda a gyereket. Reggel viszem, délután megyünk érte. Nagyon boldog, szeret ,.iskolába járni". Sokat fejlődött. Verseket tanul, írni is próbál. Amikor bekerült, a ceruzát se tudta a kezében tartani. Sz.-né a harmadik fiát könnyen szülte. Éppen azért furcsállotta, hogy Gábori csak tizenkét óra múlva hozták megmutatni, a hidegre hivatkozva kendőbe bugyolálva... Három nap múlva közölték, a gyerekből nem lesz egészséges ember. Sz.-né mondja:- Ezt a szanatóriumot régen létre akartuk hozni. Sok a beteg gyerek. Végeztem egy rpagánfetmérést — nyolcvan esetről tudok, 1-tól 23 éves korig. Párkányban szerveztem egy diagnosztikai óvodát, de miután a fiam onnan kinőtt, otthon ültünk. De neki is kell a közösség, ő is gyerek. Korlátozva vagyunk. Semmilyen közösség nem vállalja őket, egészséges gyerekek közé nem mehetnek... Gábort hétfőn reggel hozzák, pénteken délután mennek érte. Dávid császármetszéssel született, kis súllyal, egy ideig inkubátorban tartották. Kecskés Mária abban a hiszemben élt, hogy ezért fejlődik lassabban Szellemi fogyatékossága akkor derült ki, amikor óvodába került volna. Dávid hatéves, egyetAz érsekújvári rehabilitációs központban 25 értelmi fogyatékos gyerekről gondoskodnak hozzáértéssel és szeretettel len gyerek, az édesanyja mindennap viszi-hozza. Helyben laknak. Rajnoha Zsuzsi nyolc hónapra született, s az orvosok azonnal közölték a szomorú tényt. Most tizenegy éves, két évvel fiatalabb testvére egészséges. A szanatóriumba hetente érkezik — Kéméndröl. Hétvégeken szeret a nagymamánál lenni. A mamák nem mehetnek állásba, ha a gyerek otthon van. Sipné csak most dolgozik, félállásban. Sz.-né otthagyta a munkahelyét; két gyereket felnevelt, felneveli a harmadikat is. Kecskés Mária munkahelye megszűnt... Rajnoha Mária háztartásbeli; falun nem is találna munkát. x- Fáj, hogy beteg a gyerekem. Amióta megszületett, más világban élek. Megváltozik az ember. Ha vonaton utazunk... ugye, ó másképpen viselkedik, az emberek megbámulják. .. - Sz.-né hangja elcsuklik. Sipné tapasztalatai jobbak:- A házbeli gyerekek tudják, hogy a fiam más, de nem csúfolják. Talán azért, mert a nagylányom elmagyarázta a gyerekeknek. A felnőttek inkább tesznek megjegyzést. x A beteg gyerek családjának az élete megváltozik. Az áldozatvállalás nagyobb, hiszen a szülök mindent megtesznek azért, hogy a beteg gyermeket elfogadják az egészséges testvérei és a közösség is. Apró boldogságokat él át a szülő, ha kamaszkorú fiai sétálni viszik testvérüket. Ezeknek a gyerekeknek érdekük, hogy ne csak otthon legyenek, a környezet ne szánakozással húzódjon tőlük félre, hanem embernek nézzék őket. A beteg gyermek a szülőket is megváltoztatja. ,,Sokat elveti tólünk, de sokat adott is. Ha egy lépéssel többet tud, az már maga a boldogság" - fogalmazott az egyik anyuka. x Az érsekújvári Dosztojevszkij utcai rehabilitációs központ az egyetlen a járásbein, ahol 3-15 éves korú gyerekekkel foglalkoznak. Hétfőtől péntekig 25 gyerekről gondoskodnak. Hétvégén hazaviszik őket a szülők, a helybelieket naponta vi1993. VI. 2 (Prikler László felvételei) Nyolcán...
