Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-06-27 / 25. szám
* Pedagógus. Nagy kezdőbetűvel, hivatásból, elkötelezetten. Bár tanári pályája évtizedekben mérhető, mindössze három munkahelye volt. Pál- fi Anna pedagógus-munkásságának zöme a nagymácsédí magyar iskolával fonódott össze. Jelenleg Mátyusföld egyik kisközségének iskolájában, Feketenyéken tanít. Sokáig nem állt kötélnek, nem tartotta fontosnak-érdemesnek, hogy írjak róla. - Nem tettem semmi különlegeset, én csak tanítottam - utasított el többször... sít. Ez arra kényszeríti, hogy félrehúzódjon, elbizonytalanodjon, magyarságát ne emlegesse. A család pedig képtelen helyettesíteni az iskola nyelvi és a vele összefüggő sok élményt kínáló oktatását. Az anyanyelv megőrzése nem hátrány, hiszen képesek voltunk értelmiséget létrehozni. Tudósaink, orvosaink, kiemelkedő mérnökeink vannak. • Hogyan válhat az iskola, a pedagógus megtartó erővé?-Sok a lehetőség. Olvasási, fogalmazási órák, honismeret. Van les mindenekelőtt az emberre figyeltem. Teljes természetességgel él bennem, hogy tanítványaimat arra neveljem, sose szégyelljék magyarságukat. Fokozatosan tudatosítaniuk kell, hogy magyarok. Tudniuk kell, kik voltak őseik, mit tettek. Például a déli harangszó. Amellett, hogy naponta hallja, a gyermeknek tudnia kell történetét. Öntudatát ébreszteni kell, hovatartozástudatát segíteni — ez a kiindulópont. Csak így képes később vallani-vállalni a kisebbségi sorsot. • Ön átélte az ideologizált iskolát. Mi lenne az eszményi megoldás, hogy politika ne terhelje többé az alma matert?- Hagyják, hogy a pedagógus taníthasson, alkothasson. Adják meg neki a választási lehetőséget. Dolgozhasson végre egy világos koncepció szerint. Az örökös átrendeződés csak árt. Már korábban is, ha nem gondolkodott volna a pedagógustársadalom zöme, akkor megnyomorítottuk volna a gyerekeket, idegileg tönkretettük volna őket. A harmadik osztályosokat tanítja, német nyelvkört is vezet a negyedik osztályban. Egy alkalommal a járási tanfelügyelő látogatta meg őt, s hogy maradjon idő a tanórák kiértékelésére, elmaradt a német nyelvkor. Válaszul az egyik szókimondó kislány megfeddte az ómuió tanfelügyelőt: - Maga miatt nincs német óránk!- Valahol már művészet, a nebulókban így felébreszteni a tudásszomjat. SOSEM BÁNTOTTAM MEG A TANÍTVÁNYAIMAT • Nemzedékben mérhető tanítványainak száma. Mit jelentenek az ön számára a közben felnőtté cseperedett egykori nebulók?- Számomra minden gyermek, tekintet nélkül arra, mire vitte az életben, siker. Valahol tudniillik mindegyikük elfoglalja saját helyét a társadalomban, tesz, a maga módján alkot valamit... Az utcán a nyakamba ugranak, eljönnek bejelenteni, hogy gyermekük született... Ez mindig erőt ad, ezt sikernek könyvelem el. Nagyon ügyeltem arra, hogy ne bántsam - természetesen nem fizikai értelemben - tanítványaimat. Szóban sem sértegettem őket, nem tapostam bele lelkűkbe. Kudarcaikat egyensúlyozni próbáltam. Hittem abban: a gyermeknek meg kell ismernie annak élményét, hogy önmaga jön rá dolgokra. Ami elszomorít: van néhány egykori diákom, akinek gyermekei nem járnak magyar iskolába. A vegyes házasságok esetében gyakran ugyanis épp az a döntő, ki foglalkozik többet a gyermekkel. • Ön szerint meg tudja őrizni identitástudatát az ilyen család gyermeke?- Sajnos nem. A gyermeket a szlovák iskolában annyi ráhatás éri, hogy beolvad. Hátrányos helyzetben van, rendkívüli erőfeszítéseket követelne számára olyan dologgal kitűnni, kiválni a többi közül, amit a nagyobb közösség elutaA gyermek - élő csoda Beszélgetés Pálfi Anna pedagógussal hetóség beleszőni ezekbe a témákba a szükséges gondolatokat. Jómagam fontosnak tartom, hogy olvasásra neveljem a gyerekeket. Egy érdekes rész elolvasásával felkeltem érdeklődésüket, a többség aztán maga olvassa el a könyvet. Megbeszéljük az olvasmányokat. Mostani harmadikosaimnál, érthető, mindenekelőtt mesék jöhetnek számításba. Nagyobbaknál megtettem azt is, hogy Somogyvárit ajánlottam nekik. A Ne sárgulj fűzfát, a Virágzik a mandulát ronggyá olvasták tanítványaim. Örültem neki. • Észlelt-e különbséget iskola és iskola megtartó ereje közt?- Mindössze két iskolában tanítottam, de mindkettőben rendkívül erősek voltak a gyökerek. Minden kollégában egyöntetűen megvolt az igyekezet a gyermeknek erős tudatalapot adni: Szlovákiában élsz, ez a hazád, de magyar vagy. A gyökereink itt vannak, ez a föld őseink földje. Mindig Európában gondolkodtam. • Képes-e családpótló szerepre az iskola?-A család a gyermek támasza. Az ott szerzett élmények mélyek, a gyermek továbbviszi, a lelkében őrzi őket... A szülőknek, sajnos, nem marad mindig kellő idejük a gyermekekre. Pedig néhány őszinte, nyugodt beszélgetés elég lenne ahhoz, hogy megértsék gyermekük lelkivilágát, problémáit, tudatosítsák az esetleges veszélyeket. Védettebb a gyermek, ha erős gyökerekkel kapcsolódik a családhoz, ha fennáll a kölcsönös bizalom, őszinteség. Amit lehet, a gyermekekkel láttatni kell. Életközeibe hozni, tapinthatóvé tenni számára - vallja Pálfi Anna. Belépve a harmadik osztályba, az az érzésem, többrendeltetésű laboratóriumban vagyok. Szemléltető eszközök sokasága hivatott közelebb hozni, érthetőbbé tenni az izgalmas környező világot tanítványai számára. Megértem-tapasztalom - minden tényező adva van, hogy a kis harmadikosok elinduljanak az élményeket hozó megismerés, az önálló kis felfedezések útján. HAGYJÁK ALKOTNI A PEDAGÓGUST • Milyen a pedagógustársadalom?- Vegyes. Hála a jó Istennek a pályán maradtak többsége - megszállott. Megszállott, mert különben e hivatást ilyen anyagi megbecsülés mellett nem vállalná! A minisztériumban sajnos jelenleg sem tudják, mit akarnak. Ha, például, a szabómester elszab valamilyen szövetet, akkor kártéritést kérhetek. De ki fog a gyermekek nevében kártérítést követelni? Legyen egy végleges alapkövetelmény! Dönteni kellene végre: ez a tananyag, a tanító tegye a dolgát úgy, hogy annak eredménye legyen. Tankönyv! A jelenlegi tankönyvek - förtelmek. Rossz kézbe venni őket. Az olvasókönyvön kívül, ha csak tehetem, ki sem nyittatom a gyerekekkel. • Megindult-e végre valamiféle józan fejlődés?- Talán csak a magyar nyelv területén. Ott már meghatározták az alapkövetelményt és az elérhető optimumot. Ez még sajnos csak tervezet. Jó viszont, hogy a javaslatokhoz kikérik a pedagógusok véleményét. A szlovák nyelv területén teljes a káosz, a második osztályos gyermekeknek például nem volna szabad írniuk, csak memoritereken, témakörökön keresztül képolvasással, mondatfejlesztéssel kellene a nyelvet tanulniuk.- A tanító olyan, mint egy színész. Azzal a különbséggel, hogy a színész betanulhatja szövegét, de én ahányszor belépek az osztályba, sosem tudom, mit fognak tanítványaim kérdezni tőlem. Nekem mindig új jelenésem van. HIÁNYZIK A NAGY CSALÁD • Mennyire fejlődlek, változtak a gyermekek pályafutása alatt?- Észrevenni a gyermekeken, hogy egy más társadadalomban élnek, mint társaik tizenöt-húsz évvel ezelőtt. Sokkal többet tudnak, de nehezen képesek a megtapasztalta- kat visszaadni. Keveset beszélgetnek a mai gyerekekkel, nincs kivel szót váltaniuk. Ez a technikai vívmányok rossz hatása. Kitárul előttük a világ, rengeteg információ éri őket. Mesélni azonban nem tudnak. • Megfigyeltem: a romániai magyarok minden korosztálya szebben, folyékonyabban fejezi ki magát, mint általában a szlovákiai magyarok. Ön szerint mi erre a maava- rázat?- Egyetértek. Ott a családi ösz- szetartozás szorosabb, szinte minden este összeül, nem a kicsi, az egész nagy család. Több nemzedék gyűl össze és mesélnek. Csodálatos valami, hogy az összetartozás bennük sokkal nagyobb erővel kerül felszínre. Nagyobb elnyomatásban éltek, bizonyára ezért erősebb bennük az összetartozás érzése. Ösz- szeül a nagy család, mondákat mesélnek, énekelnek, adomák hangzanak el. A gyermek ezt mind hallja, magába szívja, innen nyelvezetük tisztasága, nagyobb beszédkészségük. Mit vall Pálfi Annáról a feketenyéki alapiskola igazgatója, Fodor Rudolf:- Nagy tudásával, közvetlen ségével lámpás egyénisége a pedagógusok társadalmának. Állandó, tiszta lobogással Iskolaműhelyt teremt maga körül. Olyan eleven világot, amelyben tanító és gyermek egyaránt jól érzi magát A gyereket nem nyűgnek, hanem élő csodának veszi, akire illik odafigyelni, olykor rácsodálkozni... A feketenyéki iskolában is a napokban elhal a gyermekzsivaj. Az elnémult osztályok, folyosók csendjébe szorul a gyorsan tovaszállt tanév történéseinek megannyi tárgyi bizonyítéka. Az iskolaudvaron - ha a szárazság is úgy akarja - zavartalanul nőhet a fű, a virág, szeptemberig gyermekláb nem tapos udvart, pázsitot. Kezdetét veszi a nyár, a vakáció. Pálfi Anna is bezárta noteszát, egy újabb letanított évet tudhat maga mögött. Bizonyára sikeres volt, bár ő elégedetlen. Úgy érzi többet és eredményesebben lehetett volna tenni a felcseperedő nemzedék oktatásáért. Ez a végtelen igényesség alkotókedvének forrása. Ez ad hitet és erőt az újabb próbálkozáshoz az elkövetkező tanévben. Mázsár László 1993. VI. 27. szik az „iskolába“. Az intézmény a kórházhoz tartozik, a rezsit a kórház állja (még!). Lakbért nem fizetnek - elengedte a polgármester, x Egészségügyi intézményről és személyzetről ennyi jót még nem hallottam. A gyerekek - ha lassan is -, de fejlődnek, hozzáértéssel és szeretettel foglalkoznak velük. A szülők otthon ezt a legjobb szándékuk ellenére sem tudják biztosítani. A gyerekek szívesen járnak oda — s ez önmagáért beszél. Tavaly októberben a szülök és néhány pártoló tag megalakította az értelmi fogyatékosokat segítő egyesület érsekújvárí szervezetét, bankszámlát nyitottak, és a járási lapban közölték a számát. Kíváncsi voltam, mi késztette őket erre a lépésre. A választ Sípné adta:- Régen szerettük volna létrehozni ezt a fíókszervezetet. Sok szülő nem is tudja, hogy ilyesmi létezik. Tavaly az a veszély fenyegetett, hogy bezárják a szanatóriumot. Az államkassza üres. A németországi Lebenshilfétól (hasonló szervezet) 50 ezer koronát kapnak, de kikötésekkel, mire használhatják fel: az összeg 20 százalékát irodai felszerelésre, a többit rehabilitációs segédeszközökre. Álmokat szőnek (szőttek). Azt hitték, ha közzéteszik a számlaszámot, a tehetősebb vállalkozók a zsebükbe nyúlnak. Csak egyvalaki akadt, s a mamák kérték, írjam meg: Krsák úr - építési vállalkozó - küldött ezer koronát és felhívta őket telefonon, ha szükségük van valamire, segít. Az álom megvalósíthatatlannak tűnik. Szeretnék az intézményt olyanná fejleszteni, ahol legalább 26 éves korukig lehetnének a gyerekek. Kecskés Mária megoldást is tud: Mostanában sok óvodát bezárnak. Valamelyiket át lehetne alakítani védett műhellyé, ahol ezek a gyerekek dolgozhatnának, és amit produkálnak és eladható, abból némi jövedelmük származna. Külföldön van ilyen! Németországban például, akik felnőtt korukra önállóak, öten- hatan kapnak egy házat, hetente egyszer felkeresi őket a szociális nővér, istápolja őket, elintézi a hivatalos ügyeiket... A szanatóriumot bővíteni is lehetne, mondják, hely van, de ök képtelenek intézkedni, jogi ügyekben járatlanok - a szülők többsége munkás. De minden munkát elvégeznének, azért nem kellene fizetni. x Editkéék terveket szőnek.-Ha pénzünk lenne, elhozhatnánk a besztercebánya-i Akadály Nélküli Színházat is. Ók nem kémek honoráriumot, csak az útiköltséget kell megtéríteni. A mi gyerekeink az egészségesekkel együtt örülhetnének a bábjátéknak... Elvihetnénk Kell a társaság őket busszal az állatkertbe vagy máshová. Egészségeseket és betegeket együtt. De a kultúrház is pénzt kér a teremért! Terveik csak akkor sikerülhetnek, ha mind többen tudnak róluk. Nem zárkóznak el a világtól, a szervezetet is azért hozták létre, hogy minél többen tudjanak a gondjaikról, fájdalmaikról. Azoknak a szülőknek is segíteni akarnak (nem pénzzel!), akiknek hasonló gondjaik vannak. Hogy legyen kihez fordulni. Milyen jó lett volna, ha mindjárt az elején tanácsot kapnak valakitől és a gyerekek rehabilitációja mielőbb megkezdődik. Milyen jó lett volna, ha nem hisznek (nem egy esetben!) az orvosi nyug- tatásnak, hogy a gyerek behozza értelmi visszamaradását. Csodákra nem számítanak, csak pici javulásra. S hogy a csemetéiket jó kezekben tudják később is. Mert a gyerekek nőnek és ,,mi lesz velük, akkor, ha már mi nem leszünk?" Kopasz-Kiedrowska Csilla A számlaszám: VÚB 23731-172/0200, Nővé Zámky Misko kilencéves és szereti a zenét
