Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-06-27 / 25. szám

* Pedagógus. Nagy kezdőbetűvel, hivatásból, elkötelezetten. Bár tanári pályája évtizedekben mérhető, mind­össze három munkahelye volt. Pál- fi Anna pedagógus-munkásságá­nak zöme a nagymácsédí magyar iskolával fonódott össze. Jelenleg Mátyusföld egyik kisközségének is­kolájában, Feketenyéken tanít. Sokáig nem állt kötélnek, nem tartotta fontosnak-érdemesnek, hogy írjak róla. - Nem tettem semmi kü­lönlegeset, én csak tanítottam - uta­sított el többször... sít. Ez arra kényszeríti, hogy félrehú­zódjon, elbizonytalanodjon, ma­gyarságát ne emlegesse. A család pedig képtelen helyettesíteni az is­kola nyelvi és a vele összefüggő sok élményt kínáló oktatását. Az anya­nyelv megőrzése nem hátrány, hi­szen képesek voltunk értelmiséget létrehozni. Tudósaink, orvosaink, ki­emelkedő mérnökeink vannak. • Hogyan válhat az iskola, a pe­dagógus megtartó erővé?-Sok a lehetőség. Olvasási, fo­galmazási órák, honismeret. Van le­s mindenekelőtt az emberre figyel­tem. Teljes természetességgel él bennem, hogy tanítványaimat arra neveljem, sose szégyelljék magyar­ságukat. Fokozatosan tudatosíta­niuk kell, hogy magyarok. Tudniuk kell, kik voltak őseik, mit tettek. Pél­dául a déli harangszó. Amellett, hogy naponta hallja, a gyermeknek tudnia kell történetét. Öntudatát éb­reszteni kell, hovatartozástudatát segíteni — ez a kiindulópont. Csak így képes később vallani-vállalni a kisebbségi sorsot. • Ön átélte az ideologizált iskolát. Mi lenne az eszményi megoldás, hogy politika ne terhelje többé az alma matert?- Hagyják, hogy a pedagógus ta­níthasson, alkothasson. Adják meg neki a választási lehetőséget. Dol­gozhasson végre egy világos kon­cepció szerint. Az örökös átrendező­dés csak árt. Már korábban is, ha nem gondolkodott volna a pedagó­gustársadalom zöme, akkor meg­nyomorítottuk volna a gyerekeket, idegileg tönkretettük volna őket. A harmadik osztályosokat tanítja, német nyelvkört is ve­zet a negyedik osztályban. Egy alkalommal a járási tan­felügyelő látogatta meg őt, s hogy maradjon idő a tanórák kiértékelésére, elmaradt a né­met nyelvkor. Válaszul az egyik szókimondó kislány megfeddte az ómuió tanfelü­gyelőt: - Maga miatt nincs né­met óránk!- Valahol már mű­vészet, a nebulókban így fel­ébreszteni a tudásszomjat. SOSEM BÁNTOTTAM MEG A TANÍTVÁNYAIMAT • Nemzedékben mérhető tanít­ványainak száma. Mit jelentenek az ön számára a közben felnőtté cse­peredett egykori nebulók?- Számomra minden gyermek, te­kintet nélkül arra, mire vitte az élet­ben, siker. Valahol tudniillik mind­egyikük elfoglalja saját helyét a tár­sadalomban, tesz, a maga módján alkot valamit... Az utcán a nyakam­ba ugranak, eljönnek bejelenteni, hogy gyermekük született... Ez min­dig erőt ad, ezt sikernek könyvelem el. Nagyon ügyeltem arra, hogy ne bántsam - természetesen nem fizi­kai értelemben - tanítványaimat. Szóban sem sértegettem őket, nem tapostam bele lelkűkbe. Kudarcaikat egyensúlyozni próbáltam. Hittem abban: a gyermeknek meg kell is­mernie annak élményét, hogy önma­ga jön rá dolgokra. Ami elszomorít: van néhány egykori diákom, akinek gyermekei nem járnak magyar isko­lába. A vegyes házasságok eseté­ben gyakran ugyanis épp az a dön­tő, ki foglalkozik többet a gyer­mekkel. • Ön szerint meg tudja őrizni identitástudatát az ilyen család gyer­meke?- Sajnos nem. A gyermeket a szlovák iskolában annyi ráhatás éri, hogy beolvad. Hátrányos helyzetben van, rendkívüli erőfeszí­téseket követelne számára olyan dologgal kitűnni, kiválni a többi kö­zül, amit a nagyobb közösség eluta­A gyermek - élő csoda Beszélgetés Pálfi Anna pedagógussal hetóség beleszőni ezekbe a témák­ba a szükséges gondolatokat. Jó­magam fontosnak tartom, hogy olva­sásra neveljem a gyerekeket. Egy érdekes rész elolvasásával felkel­tem érdeklődésüket, a többség az­tán maga olvassa el a könyvet. Meg­beszéljük az olvasmányokat. Mosta­ni harmadikosaimnál, érthető, min­denekelőtt mesék jöhetnek számí­tásba. Nagyobbaknál megtettem azt is, hogy Somogyvárit ajánlottam ne­kik. A Ne sárgulj fűzfát, a Virágzik a mandulát ronggyá olvasták tanít­ványaim. Örültem neki. • Észlelt-e különbséget iskola és iskola megtartó ereje közt?- Mindössze két iskolában tanítot­tam, de mindkettőben rendkívül erő­sek voltak a gyökerek. Minden kollé­gában egyöntetűen megvolt az igye­kezet a gyermeknek erős tudatala­pot adni: Szlovákiában élsz, ez a ha­zád, de magyar vagy. A gyökereink itt vannak, ez a föld őseink földje. Mindig Európában gondolkodtam. • Képes-e családpótló szerepre az iskola?-A család a gyermek támasza. Az ott szerzett élmények mélyek, a gyermek továbbviszi, a lelkében őrzi őket... A szülőknek, sajnos, nem marad mindig kellő idejük a gyermekekre. Pedig néhány őszin­te, nyugodt beszélgetés elég lenne ahhoz, hogy megértsék gyermekük lelkivilágát, problémáit, tudatosítsák az esetleges veszélyeket. Védet­tebb a gyermek, ha erős gyökerek­kel kapcsolódik a családhoz, ha fenn­áll a kölcsönös bizalom, őszinteség. Amit lehet, a gyermekekkel láttatni kell. Életközeibe hozni, tapinthatóvé tenni számára - vallja Pálfi Anna. Belépve a harmadik osztályba, az az érzésem, többrendeltetésű la­boratóriumban vagyok. Szem­léltető eszközök sokasága hi­vatott közelebb hozni, érthe­tőbbé tenni az izgalmas kör­nyező világot tanítványai szá­mára. Megértem-tapasztalom - minden tényező adva van, hogy a kis harmadikosok elindulja­nak az élményeket hozó meg­ismerés, az önálló kis felfede­zések útján. HAGYJÁK ALKOTNI A PEDAGÓGUST • Milyen a pedagógustársa­dalom?- Vegyes. Hála a jó Istennek a pá­lyán maradtak többsége - megszál­lott. Megszállott, mert különben e hi­vatást ilyen anyagi megbecsülés mellett nem vállalná! A minisztériumban sajnos jelenleg sem tudják, mit akarnak. Ha, pél­dául, a szabómester elszab valami­lyen szövetet, akkor kártéritést kér­hetek. De ki fog a gyermekek nevé­ben kártérítést követelni? Legyen egy végleges alapkövetelmény! Dönteni kellene végre: ez a tan­anyag, a tanító tegye a dolgát úgy, hogy annak eredménye legyen. Tankönyv! A jelenlegi tankönyvek - förtelmek. Rossz kézbe venni őket. Az olvasókönyvön kívül, ha csak tehetem, ki sem nyittatom a gyerekekkel. • Megindult-e végre valamiféle józan fejlődés?- Talán csak a magyar nyelv terü­letén. Ott már meghatározták az alapkövetelményt és az elérhető op­timumot. Ez még sajnos csak terve­zet. Jó viszont, hogy a javaslatokhoz kikérik a pedagógusok véleményét. A szlovák nyelv területén teljes a káosz, a második osztályos gyer­mekeknek például nem volna sza­bad írniuk, csak memoritereken, té­makörökön keresztül képolvasással, mondatfejlesztéssel kellene a nyel­vet tanulniuk.- A tanító olyan, mint egy színész. Azzal a különbséggel, hogy a színész betanulhatja szövegét, de én ahányszor be­lépek az osztályba, sosem tu­dom, mit fognak tanítványaim kérdezni tőlem. Nekem mindig új jelenésem van. HIÁNYZIK A NAGY CSALÁD • Mennyire fejlődlek, változtak a gyermekek pályafutása alatt?- Észrevenni a gyermekeken, hogy egy más társadadalomban él­nek, mint társaik tizenöt-húsz év­vel ezelőtt. Sokkal többet tudnak, de nehezen képesek a megtapasztalta- kat visszaadni. Keveset beszélget­nek a mai gyerekekkel, nincs kivel szót váltaniuk. Ez a technikai vívmá­nyok rossz hatása. Kitárul előttük a világ, rengeteg információ éri őket. Mesélni azonban nem tudnak. • Megfigyeltem: a romániai ma­gyarok minden korosztálya szeb­ben, folyékonyabban fejezi ki magát, mint általában a szlovákiai magya­rok. Ön szerint mi erre a maava- rázat?- Egyetértek. Ott a családi ösz- szetartozás szorosabb, szinte min­den este összeül, nem a kicsi, az egész nagy család. Több nemzedék gyűl össze és mesélnek. Csodálatos valami, hogy az összetartozás ben­nük sokkal nagyobb erővel kerül felszínre. Nagyobb elnyomatásban éltek, bizonyára ezért erősebb ben­nük az összetartozás érzése. Ösz- szeül a nagy család, mondákat me­sélnek, énekelnek, adomák hangza­nak el. A gyermek ezt mind hallja, magába szívja, innen nyelvezetük tisztasága, nagyobb beszédkész­ségük. Mit vall Pálfi Annáról a feke­tenyéki alapiskola igazgatója, Fodor Rudolf:- Nagy tudásával, közvetlen ségével lámpás egyénisége a pedagógusok társadalmá­nak. Állandó, tiszta lobogással Iskolaműhelyt teremt maga körül. Olyan eleven világot, amelyben tanító és gyermek egyaránt jól érzi magát A gye­reket nem nyűgnek, hanem élő csodának veszi, akire illik oda­figyelni, olykor rácsodál­kozni... A feketenyéki iskolában is a na­pokban elhal a gyermekzsivaj. Az elnémult osztályok, folyosók csend­jébe szorul a gyorsan tovaszállt tan­év történéseinek megannyi tárgyi bi­zonyítéka. Az iskolaudvaron - ha a szárazság is úgy akarja - zavarta­lanul nőhet a fű, a virág, szeptembe­rig gyermekláb nem tapos udvart, pázsitot. Kezdetét veszi a nyár, a va­káció. Pálfi Anna is bezárta note­szát, egy újabb letanított évet tudhat maga mögött. Bizonyára sikeres volt, bár ő elégedetlen. Úgy érzi többet és eredményesebben lehe­tett volna tenni a felcseperedő nem­zedék oktatásáért. Ez a végtelen igényesség alkotókedvének forrása. Ez ad hitet és erőt az újabb próbál­kozáshoz az elkövetkező tanévben. Mázsár László 1993. VI. 27. szik az „iskolába“. Az intézmény a kórházhoz tartozik, a rezsit a kór­ház állja (még!). Lakbért nem fizet­nek - elengedte a polgármester, x Egészségügyi intézményről és személyzetről ennyi jót még nem hallottam. A gyerekek - ha lassan is -, de fejlődnek, hozzáértéssel és szeretettel foglalkoznak velük. A szülők otthon ezt a legjobb szán­dékuk ellenére sem tudják biztosíta­ni. A gyerekek szívesen járnak oda — s ez önmagáért beszél. Tavaly októberben a szülök és néhány pártoló tag megalakította az értelmi fogyatékosokat segítő egye­sület érsekújvárí szervezetét, bank­számlát nyitottak, és a járási lapban közölték a számát. Kíváncsi voltam, mi késztette őket erre a lépésre. A választ Sípné adta:- Régen szerettük volna létrehoz­ni ezt a fíókszervezetet. Sok szülő nem is tudja, hogy ilyesmi létezik. Tavaly az a veszély fenyegetett, hogy bezárják a szanatóriumot. Az államkassza üres. A németországi Lebenshilfétól (hasonló szervezet) 50 ezer koronát kapnak, de kiköté­sekkel, mire használhatják fel: az összeg 20 százalékát irodai felsze­relésre, a többit rehabilitációs se­gédeszközökre. Álmokat szőnek (szőttek). Azt hit­ték, ha közzéteszik a számlaszámot, a tehetősebb vállalkozók a zsebük­be nyúlnak. Csak egyvalaki akadt, s a mamák kérték, írjam meg: Krsák úr - építési vállalkozó - küldött ezer koronát és felhívta őket telefonon, ha szükségük van valamire, segít. Az álom megvalósíthatatlannak tűnik. Szeretnék az intézményt olyanná fejleszteni, ahol legalább 26 éves korukig lehetnének a gyerekek. Kecskés Mária megoldást is tud: Mostanában sok óvodát bezár­nak. Valamelyiket át lehetne alakíta­ni védett műhellyé, ahol ezek a gye­rekek dolgozhatnának, és amit pro­dukálnak és eladható, abból némi jövedelmük származna. Külföldön van ilyen! Németországban például, akik felnőtt korukra önállóak, öten- hatan kapnak egy házat, hetente egyszer felkeresi őket a szociális nővér, istápolja őket, elintézi a hiva­talos ügyeiket... A szanatóriumot bővíteni is lehet­ne, mondják, hely van, de ök képte­lenek intézkedni, jogi ügyekben já­ratlanok - a szülők többsége mun­kás. De minden munkát elvégezné­nek, azért nem kellene fizetni. x Editkéék terveket szőnek.-Ha pénzünk lenne, elhozhat­nánk a besztercebánya-i Akadály Nélküli Színházat is. Ók nem kémek honoráriumot, csak az útiköltséget kell megtéríteni. A mi gyerekeink az egészségesekkel együtt örülhetné­nek a bábjátéknak... Elvihetnénk Kell a társaság őket busszal az állatkertbe vagy máshová. Egészségeseket és bete­geket együtt. De a kultúrház is pénzt kér a teremért! Terveik csak akkor sikerülhetnek, ha mind többen tudnak róluk. Nem zárkóznak el a világtól, a szerveze­tet is azért hozták létre, hogy minél többen tudjanak a gondjaikról, fáj­dalmaikról. Azoknak a szülőknek is segíteni akarnak (nem pénzzel!), akiknek hasonló gondjaik vannak. Hogy legyen kihez fordul­ni. Milyen jó lett volna, ha mindjárt az elején taná­csot kapnak valakitől és a gyerekek rehabilitációja mielőbb megkezdődik. Milyen jó lett volna, ha nem hisznek (nem egy esetben!) az orvosi nyug- tatásnak, hogy a gyerek behozza értelmi vissza­maradását. Csodákra nem számí­tanak, csak pici javulásra. S hogy a csemetéiket jó kezekben tudják később is. Mert a gyerekek nőnek és ,,mi lesz velük, akkor, ha már mi nem leszünk?" Kopasz-Kiedrowska Csilla A számlaszám: VÚB 23731-172/0200, Nővé Zámky Misko kilencéves és szereti a zenét

Next

/
Oldalképek
Tartalom