Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-11-28 / 47. szám
Csehszlovákia kettéválása óta pozsonyi színész alig-alig forgat Prágában. Még ritkább eset, ha ugyanazt a személyt többen is foglalkoztatják. Marián Labuda kiváltságos helyzetet élvez a cseh filmesek körében. Idősebb, s fiatalabb rendezők egyaránt hívják: külleme, egyénisége, játékstílusa Jiff Menzekől fogva Jan Svérákig sokak számára nélkülözhetetlen. Ennek eredményeként aztán magyar és német produkciókban is kiemelkedő feladatokhoz jut. Szabó István Találkozás Vénusszal című alkotásában például a világhírű Glenn Close partnereként kapott szerepet. Marián Labuda Prágában (Karéi Kouba felvétele) • Szép, mozgalmas nyara lehetett. Négy filmben játszott, és mind a négyet Prága környékén forgatták.- Igen, az idei nyár a kulcsszerepek nyara volt. Olyan emberekkel dolgozhattam, akikhez évek óta erősen kötődöm, sőt azt is mondhatom: elkötelezettjük vagyok bizonyos értelemben. Egy jó film után ugyanis, amelyben jelentős szerephez juttattak, az epizódalakítást sem utasítom vissza. Ha kell, a néma portást is szívesen eljátszom bármelyiküknek. Akkor sem lennék csalódott, ha ezek a rendezők mindig csak kis szerepet adnának, hiszen annyira kedvelem és tisztelem őket. Már az is öröm számomra, ha találkozunk és elbeszélgetünk. Az ő társaságukban régebben is remekül éreztem magam. Ma pedig, amikor a televízió és az újságok egyre inkább elbizonytalanítják az embert, mivel azok érdekeit képviselik, akik ilyen vagy olyan módon hatalomra jutottak, még ritkább az őszinte, igaz szó. Aki ilyesmire szomjazik, az csak a barátaira számíthat. Az elmúlt évtizedekben itt, a keleti blokkban elég volt elolvasni a Pravda,a Rudé prá o vagy a Népszabadság vezércikkét, és mindenki tudta, mihez kell tartania magát. Csakhogy ma minden napilap mögött más és más párt vagy mozgalom áll, s ezek nem ugyanazt az irányt mutatják. Az olvasók pedig, akik bedőlnek a különböző érdekeknek, elveszítik saját véleményüket és rövid időn belül nagyon csalódottak lesznek. Ezt a csapdát tehát úgy lehet elkerülni, hogy olyan emberekkel tartunk kapcsolatot, akiknek a kommunizmus éveiben is hinni tudtunk. Nekem az a szerencsém, hogy Prágában az ország kettészakadása után is megvannak a barátaim. Tévé és rádió, ilyen-olyan napilap engem nem tud befolyásolni vagy megtéveszteni, én már átlátok a szitán. Manipulálni azokat lehet, akiknek a jelenlegi helyzetről nincs saját véleményük, nekem viszont van, és nem fogok bedőlni egyetlen ideológiának sem. • Nyolcvankilencben is ennyire tisztán látott?- Szégyellem, de volt egy pillanat, amikor hagytam, hogy „elhomályosuljon a szemüvegem“. A Ven'cel téri hangulat, a nagy-nagy lelkesedés hevében nem is tudom, hogy történhetett. Interjút készítettek velem Prágában a Magyar Televíziónak, s én azt nyilatkoztam: mi, szlovákok most a cseheket választottuk, azt az ezer évet pedig, ami Magyarországhoz köt bennünket, egyszer s mindenkorra el fogjuk felejteni. Elnézést kérek a meggondolatlanságomért, ma már tudom, hogy óriási hibát követtem el. A történetnek azonban folytatása van. Pár héttel a nyilatkozatom után, amikor egy prágai színházban nagy sikert aratva elmeséltem a közönségnek, milyen szavakat kaptak tőlem a magyar tévések, szólt a nézőtéri ügyelő, hogy várnak rám a portán. Prágában tanuló magyar egyetemisták kerestek meg, hogy közöljék a véleményüket: Labuda úr, az Európa Háznak talán még csak az alapja áll, de azzal, amit mondott, már sikerült is lerombolnia. És igazuk volt, tökéletesen igazuk. Ma is kiráz a hideg, ha erre gondolok. Röstellem, hogy akAlezredesként a Csonkinban kor, abban a helyzetben egy pillanatra én is nacionalista voltam, és ahelyett, hogy szélesebb összefüggéseiben láttam volna a dolgokat, nagyon is egyoldalúan ítélkeztem. Ez a három egyetemista nyitotta fel végérvényesen a szemem, s azóta kerülöm a nagy szavakat. A nagy eseményekben, a fordulatokban pedig egyáltalán nem hiszek. Abban hiszek, hogy az emberiség történelmének fejlődési szakaszai vannak, a társadalmat pedig csak kitartó, tisztességes, szorgalmas munka viheti előre. A forradalmak, a fordulatok legtöbb esetben azoknak kedveznek, akik hangzatos szólamokkal tudnak csak hatalomra jutni. Azoknak, akik egykettőre helyet csinálnak maguknak a tribünön, s miközben ontják a szöveget, mindenféle érdemeket kovácsolnak maguknak. Sokszor hallom és gyakran olvasom: kijelölték a térképen, hol van a világ közepe. Szerintem a világ közepe bennünk, emberekben van. És minden emberben ott van, aki becsületesen dolgozik. Egyedül a fel- készültségünk, a tudásunk segíthet abban, hogy legyőzzük a politikusokat. Nekik ugyanis olyan egyénekre van szükségük, akik sem a tollat, sem a lapátot, sem az ecsetet, sem a gereb- lyét nem tudják kézbe venni, mert megfélemlíteni, sarokba szorítani, manipulálni csak őket lehet. Ha majd mindenki mestere lesz a szakmájának és tudatosítani fogja, hogy a képességeit senki sem veheti el tőle, akkor nem lesznek már báránycsordák, amelyeket terelgetni lehet. Itt, Közép-kelet Európában jókora szemétdombokat látok most. Büszke, vörös a mi kakasunk is. Mindenki félrehúzódik, ha megjelenik, de a kerítés mögött, a másik dombon már semmit sem jelent. Ott más kakas az úr. És ahelyett, hogy összetartanának, egymásra kukorékolnak. • Juraj Jakubisko Prágába költözéséről mi a véleménye? Képes lenne követni őt? — Én úgy érzem, nekem itt a helyem. Mindenki amúgy sem költözhet Csehországba. Jó, most mondja azt, hogy naiv vagyok, de én akkor is azt hiszem: a munkámmal, a véleményemmel hatni tudok az ittmaradtakra. Én nem tartom magam semmivel sem rosszabb szlováknak, mint az, aki a mellét veri, közben lop, ameny- nyit bír. Jakubiskóra ez természetesen nem vonatkozik, csakhogy ő filmrendező és egészen más helyzetben van, mint én. Ő ott akar élni, ahol munkalehetőséget kap. Ha én letelepednék Prágába, Pozsonyba már senki sem hívna. Megharagudnának rám, és el is vágnám magam előtt a visz- szautat. • Marad tehát a másik megoldás: hol itt, hol ott dolgozik. Jan Svérák- kal például hogyan került kapcsolatba?- Első filmjében, a Polgári iskolában kellett volna játszanom, de éppen akkor Szabó Istvánnal forgattam Budapesten, így nem tudtam a rendelkezésére állni. Édesapja írta Az én kis falumat, amelyben Bán János mellett a másik főszerepet alakítottam Men- zelnél, innen a kapcsolatunk. Jan Svérák nagyon tehetséges fiú. Most elkészült komédiájában, az Akkumulátorán az emberi energia elfecsére- léséről és a televízióról szól, amely egyre inkább passzívvá tesz bennünket. Ahelyett ugyanis, hogy olvasnánk és gondolkoznánk, órákon át, mint a rabszolgák, a képernyőt bámuljuk. • Menzeltől a negyedik filmszerepét kapta az idén. Az én kis falum jószívű, de hirtelen haragú szövetkezeti sofőrje, a Vége a régi időknek újgazdag kastélytulajdonosa, a Koldusopera kiöregedett zsebtolvaja után a Csonkinban egy magas rangú repülőtisztet játszik.- Alezredest, akit „rendkívüli“ feladattal bíznak meg. Neki kell ugyanis betanítania a kaszárnya moslékhordó kiskatonáját, hogy fegyverrel a kezében őrizzen egy félreállított repülőgépet. Vlagyimir Vojnovics, a hosszú évek óta Münchenben élő orosz író regénye alapján készült a film, csupa orosz színész közreműködésével. Én voltam köztük az egyetlen „idegen“. A kommunizmus éveiben egy ilyen film, amely a Szovjet Hadsereg katonáit deheroizálja, meg sem születhetett volna. Vagy ha igen, mindenki börtönbe kerül, akinek köze volt hozzá. Menzel nagyszerű képekkel gazdagította Vojnovics történetét. Hatalmas transzparens, sarló és kalapács a falon, szól a Siroka sztrana moja rodnaja és megjelenik Csonkin, vödörrel a kezében, miközben jókora szelet kenyeret majszol. Hatalmas erő, dicsőség és hősiesség helyett egy csendes, visszahúzódó, lomhán mozgó katona a sok közül, aki semmi mással nem törődik, csak a gyomrával. Menzelnél nincsenek látványos kosztümök, trükkök, fény- és hangeffektusok, hatásvadász jelenetek, őt nem érdekli semmi más, csak az egyszerű, esendő ember lelke. Első közös munkánk, Az én kis falum előtt nem is nagyon szerettem filmezni. Addig azt hittem, a film olyannyira a rendező és a műszakiak kezében van, hogy a színész csak báb lehet mellettük. Menzelnél megtanultam: nemcsak a színpadon, a kamera előtt is ura lehetek a helyzetnek. Pávek úr, a lobbanékony természetű sofőr szerepét különben egyetlenegy szlovák rendező sem bízta volna rám, hiszen én nem vagyok magas, jól megtermett férfi. Menzel azonban kimondottan rám íratta a figurát, és ennek köszönhetően kaptam meg Szabó István filmjében a berlini operaénekes szerepét. • Pozsonyban mi a legújabb feladata?- Az Astorkában játszom Woody Allen Szentivánéji szexkomédiájában. • Kimerítő feladat?- Egyáltalán. De nem is baj. Legalább marad erőm gyalogolni. • Honnan, hová?- A lakásomtól a színházig. Naponta kétszer kilenc kilométert. Magamra, az egészségemre, a lelki épségemre figyelek inkább, és nem a parlamentre. Járok, tehát vagyok, ez a mondásom. Az ígéretekből már ré- gesrég elegem van. Szabó G. László longobárd hercegnő Olaszhonban Ermengardát már a középiskolások is ismerik. Érthető, az olasz Jókai, Alessandro Manzoni romantikus tragédiája, az Adelchi hőse. Mi még az irodalomból sem ismerhetjük teljes egészében Manzoninak ezt a, longobárdok itáliai királyságának pusztulását felelevenítő drámáját, hiszen csak első kórusát fordították magyarra. Ermengarda Desiderio király lánya. Feleségül adják Nagy Károly frank uralkodóhoz, hogy így teremtsék meg a politikai szövetséget a longobárdok és a frankok között. De egy évvel később Nagy Károly megcsalja és elhagyja őt. Carlomagno címmel forgat tévéfilmet a megcsalt és elhagyott hercegnőről Clive Donner rendező. A film nemzetközi részvétellel készül. A három részre tagolt történetet szinte teljes egészében Budapesten forgatták, angolul. Merthogy Nagy Károly szerepét például nem olasz színésznek, hanem Christian Brendelnek adták. Ermengardát viszont az olaszok üdvöskéje, a huszonkét évesen már több tévéfilmből ismert Simona Cavallari alakítja. „Megkönnyítette a feladatot, hogy filmbeli apámat, Desideriót Remo Girone alakítja - mondja Simona Cavallari. - Vele ugyanis már játszottam. Rengeteg írott anyagot felkutattam és elolvastam Ermengardával kapcsolatban. De amikor kezembe kaptam a forgató- könyvet, rájöttem, hogy mindazt, amit én a hercegnővel kapcsolatban felépítettem, el kell felejtenem. A szövegkönyv szerint Ermengarda ugyanis egészen más, mint amilyen a valóságban volt. Clive Donner értelmezésében Desiderio lánya gyönyörű teremtés, korát meghaladó élénkséggel, életrevalósággal mozog a világban. Apja ezért elhatározza, hogy tizenhét esztendős korában kolostorba záratja. így aztán, amikor azzal az ajánlattal állnak elé, hogy legyen Nagy Károly felesége, habozás nélkül beleegyezik, ezáltal ugyanis megmenekülhet a zárdából. Ermengarda Nagy Károly mellett megváltozik, felfedezi a szerelmet. “ S hogy a rendező miért őt választotta a szerepre? Manzoni aprólékosan ecseteli drámájában, milyen gyönyörű haja volt a hercegnőnek. Épp olyan, amilyen Simonénak. Persze a haján kívül az is sokat jelentett, hogy a rendező úgy látta, lélekben Ermengarda és Simona amolyan igazi tinédzserek. De hogy ki s milyen is volt valójában Ermengarda, arról nem sokat tudunk. Több fennmaradt krónika ugyanis téveszti őt lánytestvérével, Gerbergával, aki viszont Nagy Károly testvérének volt a felesége. De talán nem is az a legfontosabb, hogy hiteles vagy hiteltelen lesz-e Ermengarda alakja Clive Donner rendezésében, hanem az, hogy a Nagy Károly életének harminc évét bemutató film az uralkodónak a népek egységéről kialakult eszméjét hirdeti; hogy a kulturális egység és a vallási hovatartozás alapján megteremtse a népek egységét, mindenképpen modernnek hat. A Gioia nyomán: (tallósi)
