Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-11-28 / 47. szám
Szerkeszti: Tallósi Béla P ozsony városában élt az az ember, akiről most mesélek. Nem maradt meg a neve, de megmaradt a képe, a szörnyű emléke. Gazdag volt, hatalmas volt, nagy eszű, gonosz lelkű, félt tőle minden lélek, mint az ördögtől. Azt is hitték róla, hogy cimboraságban van az ördöggel. Senki sem tudta, honnét került Pozsony városába, csak egyszerre ott termett, szemlátomást gazdagodott, s olyan nagy lett a hatalma, hogy akarták, nem akarták, beült a tanácsurak közé, s ő vezette, kormányozta Pozsony városát. Amit ő mondott, szentírás volt. Ha bozontos szemöldökét összehúzta, reszkettek a többiek, úgy érezték magukat, mintha az ördög ejtette volna hatalmába őket. Ennek az embernek nem volt senkije a világon. Egyedül, magában élt, gyűjtötte a pénzt halomra, s éjjelenként a csillagokat vizsgálta. Ha kijött az utcára, messziről elkerülték, s jaj volt annak, aki ellene próbált tenni, azt ő ördögi mesterkedéssel megrontotta. Hanem, úgy látszik, Isten megso- kallotta az ő gonoszságait, özvegyek, árvák sanyargatását, mert különösen az özvegyeket, árvákat sanyargatta. Ami kevés vagyonkájuk volt, azt is elszedte tőlük mindenféle praktikával. Történt azonban, hogy egy gyűlés alkalmával, mikor a tanácsurak mind összegyűltek a városházán, egy szegény özvegyasszony lépett a tanácsterembe, s sűrű könnyhullatások közt mondta elé panaszát, amint következik:- Ó, nemzetes nagy jó uraim, hallgassák meg egy szegény özvegyasszony panaszát! Az uram három napja halt meg, özvegyen maradtam hat neveletlen gyermekkel. Egy kis telkecske volt minden gazdagságunk, ezen laktunk, ebből éltünk, de ahogy jó uram behunyta a szemét, egy hatalmas nagyúr, akinek a szomszédja voltunk, ezt a telkecs- két is elvette tőlünk.- Ki volt ez az úr? — kérdezte egyik tanácsbeli.- Ez ni! - mutatott az özvegy a gonosz lelkű, ördögökkel cimboráié tanácsbélire. A tanácsurak erősen felháborodtak ezen a hitványságon, de csak lassan morogtak magukban, félénken néztek társukra, szólni nem mertek. Ez meg sem mozdult a helyéről, csak benyúlt a zsebébe, s onnét egy elsárgult írást húzott elé.- íme, nézzétek ezt az írást! - mondá társainak. — Ez az asszony hazudik. Már több esztendeje annak, hogy azt a telket az asszony urától megvárásoltam, s csak használatra engedtem neki. Eddig bért fizetett érte, most azonban vége ennek, birtokombá veszem a telket. A tanácsurak álmélkodva nézték az írást, sorban elolvasták: igazi hiteles írás volt az, nem lehetett abban kételkedni. Mondta egy tanácsúr:- Eredj haza gyermekeidhez, szegény özvegyasszony, s keress másutt hajlékot magatoknak. Úgy látszik, az urad a te tudtod nélkül eladta a telket: nézd, itt a neve. Ismerted-e az írását? Megnézte az asszony is az írást, nézte, sokáig nézte az ura nevét, s sírva kiáltotta:- Olyan, mint az uram írása, de mégsem ő írta! Én tudom, hogy ő nem adta el a telket! Ördög munkája ez a névírás, esküszöm! S ha igaz szerzeménye ennek az úrnak a telek, esküdjék meg ő is. Az ördöngős lelkű tanácsúr most lassan fölemelkedett a helyéről, s méltóságosan odalépett az asztal végéhez. Ott állott a feszület s mellette a törvénykönyv. Felnyitotta a könyvet, s egy hangja sem rezdült meg, amint az esküt a könyvből kiolvasta, de még a keze sem reszketett, amint a feszületre tette. Ám alig olvasott ki a könyvből néhány esküszót, rettentő nagyot dördült az ég, elfeketédett a tanácsterem, megmozdultak a falak, mintha földindulás támadt volna, recseg- tek-ropogtak az ajtók, zörögtek az ablakok, fütyült, süvöltött a szél, s a falakból valami csodálatos szózatok hallatszottak. A tanácsbéliek bódultán ültek székükben, s csak mikor megszűnt az ég zengése, a földnek mozgása, akkor eszméltek föl. Álmélkodva néznek szét a teremben, keresik a társukat, s hát híre-pora sincsen. S ím, amint nézik, keresik mindenfelé, az asztallal szemben, fent a falon nagy repedést látnak az ablak mellett, akkorát, amekkorán egy ember átbújhatott. És nyílás mellett mit látnak? Halljatok ide! Társuknak a gonosz lelkű tanácsbélinek az arca képe belé volt nyomódva a falba. Még a törvénykönyv is ott volt előtte, a falba rajzolódva.- Elvitte az ördög - kiáltották rémülten a tanácsbeliek -, s otthagyta a képét! akugyan úgy is volt. Az ördög vitte el az ördöngős lelkű tanácsurat. Úgy látszik, ez is megsokallotta gonosz cselekedeteit. Azóta sokszor próbálták az ördöngős ember képét levakarni a falról, be is meszelték, de a kép újra visszarajzolódott. Benedek Elek nyomán ... és a „forgony“ megindul A modem ember szinte el sem tudja képzelni életét villanyáram nélkül, a munkáját segítő villanymeghajtású gépekről nem is beszélve. Ha egy villanymotor kapcsolóját elfordítjuk, és az sebes forgásba kezd, csak kevesen gondolunk arra, hogy ezt egy szímői születésű fizikatanárnak köszönhetjük, Jedlik Ányos Istvánnak. Á 19. századi tudódsok, fizikusok, figyelmét lekötötte az a tény, hogy ha egy dróttekercsbe áramot vezetünk, akkor a közepébe helyezett mágnestű egy félfordulatot tesz. Jedlik hosszas kísérletezéssel rájött, hogy ha az áramforrás pólusain megváltoztatja, akkor a mágnestű forgásba kezd. A gondolat nem hagyta nyugodni, és a mágnestűt dróttekerccsel helyettesítette, amely ugyanúgy forgást végzett, ha az áramforrás pólusait idejében megváltoztatta. A pólusok kézzel történő váltakoztatása nehézkes és pontatlan volt, de ezt a problémát is megoldotta, úgy, hogy a kis „gép“ maga végezte ezt a műveletet. Így 1829-ben a fiatal győri bencés tanár bejegyezhette naplójába a világ első villanymotorjának működési elvét: „Egy elektromágneses drót egy hasonlóan elektromágneses drót körül folytonos forgómozgást foganatosíthat.“ A gépet saját maga szerkesztette meg, melyet „forgony“-nak nevezett el. Jedlik felismerte találmánya gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit, vagyis hogy nagyszerűen helyettesíthette volna a gőzgépeket, de megfelelő áramforrás nélkül ez akkor még lehetetlen volt. Nagy András z. Németh istván Képzeld Képzeld, hogy a Nap az egy narancs, S kerek, sárga citrom a Hold. A tengerben víz helyett tea van, S minden földrész a bögrén egy folt. Képzeld, hogy óriás lettél mától, A tengerrel szomjadat olthatod. Ha kéred, hát tízóraiként Magát a Napot is megkapod! Képzeld, hogy rózsa minden csillag ott! Ha letéped, nem sír, de rádnevet, Hisz tudja: annak odaadhatod, Aki téged a legjobban szeret... Gondolkodom, tehát... SZÁMOLGATÓ Nem nehéz a feladat, csak egy kis türelmet igényel. Számold össze, hány hatszöget tudnál még besatírozni az ábrán, vagyis hány hatszög hiányzik a nagy hatszögből! Nos, mennyi? Készítette: M. Motycík Tornáztasd a szemed, nézz sűrűn hol balra, hol jobbra, mindaddig, amíg meg nem állapítod, hogy melyik az a két lámpa, amely a bal oldali tablón szerepel és a jobb oldalin nem, illetőleg melyik az a kettő, amely a jobb oldalin fedezhető fel, de a bal oldalin nem! Nos, sikerül? MEGFEJTÉS A november 14-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: (egy a lehetséges megoldások közül) seprű, mert a többiből kiolvashatod egy-egy emberi testrész nevét; 29 háromszög. Nyertesek: Forró Angelika, Léva; Nagy Edit, Zseliz; Pál Szilárd, Párkány; Bartók Patrik és Tamás, Áj; Nagy Atilla, Zsigárd. A dunaszerdahelyi Komensky utcai alapiskola I. D osztálya Felső sor: Anyalai Laura, Beck Anikó, Bertók Linda, Csank Zsuzsa, Gelnicky Mónika, Hodossy Noémi, Horváth Ramona, Kázmér Mónika, Lakatos Gabriella, Rasztgyörgy Zsuzsa Középső sor: Sidó Laura, Szalai Jolán, Zátori Anikó, Ambrus Attila, Bartha Tamás, Bugár Alfréd, Csémi Tamás, Farkas Adrián, Henz Zoltán, Jankovich Gábor Alsó sor: Kulcsár Zoltán, Magyar Gábor, Mátéfi Marián, Nagy Gábor, Pavlík Marek, Szolgai Béla, Szőke Péter, Tóth Csaba, Wimmer Péter Zirig Árpád igazgatóhelyettes, Fekete Anikó osztálytanító (Vas Gyula felvétele) A nagymegyeri alapiskola I. D osztálya Felső sor balról: Belucz Gábor, Cseh Sándor, Mezei Vilmos, Lakatos Márió, Sztojka Marián, Lakatos György, Öllé Tamás Alsó sor: Fatona Svetlana, Nagy Erika, Tóth Zsuzsanna, Kalmár Mónika, Levánszky Éva, Lévai Szilvia, Simon Erika, Nagy Éva, Kosár Sándor, Both Attila Koczkás Etel osztályfőnök wf%ß | |í
