Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-11-28 / 47. szám
A Bodrogközben reménykednek: Királyhelmec újra járási székhely lesz i ín il ii mÉWimm Ö in hi hmém Mit jelent magának a Bodrogköz, és mit tud érte tenni? E kérdést tettem fel az ötvenhárom éves Szúnyog Gézának, a Királyhelmeci Körzeti Hivatal elöljárójának. „Helmed vagyok. Itt születtem. Apám, édesanyám is itt lakik. Idekötnek a gyökerek. Mint tájegység, Bodrogköz gazdag természeti szépségekben, még mindig sokat megőrzött jellemző és értékes növény- és állatvilágából. A területünket három folyó is átszeli, a Latorca, Tisza és a Bodrog. Az emberek barátságosak, kedvesek. Termékeny földünk van, nem is beszélve a szőlőinkről. Mindenkinek van egy kis szőlőskertje, ez is a megélhetést biztosítja. S amire büszkék vagyunk, a mi régiónkban legtisztább a magyar nyelv. Az egységes tájegységben nagy tömbben élnek a magyarok. A körzetünkhöz tartozó harmincnégy községben, Királyhelmeccel együtt, a mintegy harminckilencezer lakos több mint nyolcvankét százaléka magyar nemzetiségű. Sokkal többet tehetnénk a Bodrogköz érdekében, ha Királyhelmecen intézhetnénk a közigazgatással kapcsolatos minden ügyet. Köze! száz év után az 1960- ban végrehajtott területi átszervezéskor a tőketerebesi járáshoz csatoltak bennünket. Azóta a város és környéke csak szerényen fejlődik. Mindenben a járástól függünk. Szeretnénk önállóan dolgozni, ehhez megvan minden adottságunk. A lakosok érdeke is, hogy Bodrogköz központjában az anyanyelvükön intézhessék problémáikat, amire a mostani járási székhelyen már kevésbé nyílik alkalmuk. A mi körzeti hivatalunkban természetesnek vesszük, hogy minden alkalmazottunk az itt élők nyelvén, magyarul vagy szlovákul foglalkozik az ügyfelekkel... “ ... és újra megnyíltak a magyar iskolák A második világháború után, a szocialista rendszerben nem valami rózsásan alakult a Szúnyog család sorsa. Az apa nyolc hektáron gazdálkodott, mégis kikiáltották kuláknak, még azt sem engedték meg, hogy a szövetkezeti közösben dolgozzon. A vasútnál vállalt munkát, onnan is ment nyugdíjba. A tanulni vágyó Géza - mint a vasúti munkás fia - a helmeci magyar középiskolában le is érettségizhetett, s utána az akkor még Pozsonyban működő pedagógiai főiskolán történelem és földrajz szakon szerzett tanári képesítést. Két hónapig a Somorja melletti Nagyszarván oktatta a kisdiákokat. De hazavágyott, a gyökerek visszahúzták. Azóta nem is hagyta el Bodrogközt, Ki- rályhelmecet, itt is építkezett. Hosszú ideig a nagygéresi magyar alapiskolában tanított, ahol igazgatóhelyettes is volt. 1986-tól 1990 végéig, míg a rendszerváltás után ki nem nevezték az akkor létesülő körzeti hivatal vezetőjévé, járási tanfelügyelőként tevékenykedett. E tisztségénél fogva megismerte a Bodrogköz minden faluját. Elszomorította a hetvenes években bekövetkezett állapot: több községben a magyar gyerekeket már nem oktatták az anyanyelvükön. S ekkor - tanfelügyelőként - olyasmit tett, amire másutt nem mertek vállalkozni: visszaállítani azt, amit a hatóság nyomására is — a szülők félrevezetésével - megszüntettek. Előbb jó kapcsolatot teremtett a községek akkori vezetőivel, aztán a magyar iskolák felújítása érdekében Máté László kerületi tanfelügyelő segítségét kérte. Egyik faluból a másikba mentek, beszéltek a szülőkkel, akik egyöntetűen kérték a magyar iskolák újranyitását. A bácskai, ágcsernői tiszacsernői, la- damóci, bodrogszentmáriai, zétényi és abarai iskolában azóta űjra anyanyelvükön tanulnak a magyar gyerekek. Szomotoron — szintén Szúnyog Géza kezdeményezésére — a szülők kérésére a nyolcosztályos alapiskola magyar és szlovák tagozata csendben, békességben és egymást tisztelve különvált.- A jót segíteni, a szülők kérését respektálni kell - mondja Szúnyog Géza. - A szomotori, bodrogközi példát követhetné a még mindig közös igazgatású királyhelemci gimnáA polgármesterekkel együtt A bodrogközi körzetet harminckét község és két város, Királyhelmec és Tiszacsernő alkotja. A régió érdekes jelensége, hogy öt helyen, ahol szlovák polármestert választottak - Tiszacser- nőben, Szőllőskén, Bolyban, Bodrog- mezőn, Bodrogszögben jó légkör uralkodik a többnyire magyarul is beszélő szlovákok és a többségben levő magyarok között. Mind a harmincnégy polgármester - tekintet nélkül nemzetiségükre - egymással egyetértésben hivatalosan is kérték, hogy a mostani időszakra tervezett területi átszervezés során Királyhelmec újra járási székhely legyen. — Eltekintve attól, hogyan oldódik meg a területi és közigazgatási átszervezés, a mai körülmények között is igényeljük jogköreink bővítését - hangsúlyozza Szúnyog Géza. - Sok ügykörben, így az oktatásügy terén is a régió jogos érdekeinek szem előtt tartásával hozhatnánk döntéseket. Körzetünkben már nyolcszáztíz vállalkozónk van. Ha számukra is hivatalt létesíthetnénk, sokkal hatékonyabban támogathatnánk a vállalkozások fejlesztését. Ugyanígy saját jogkörben eredményesebben irányíthatnánk az idegenforgalmat, az utak karbantartását. A régiónkban a sport is stagnál, az ifjúságnak nincs módja a sportolásra. Ha ezt ugyancsak mi vehetnénk a kezünkbe, másképp alakulna nálunk a sportélet is... A jogkör bővítésére várnak, de amit maguk is elintézhetnek, abban nem ismerik a várakozást. — Minden hónapban Királyhelmecen találkozunk a régió polgármestereivel. Elmondják problémáikat, megkérdezik, miben tudnánk segíteni. Ha minisztériumokban kell lépéseket tenni, megyünk velük! - jelenti ki a körzeti hivatal vezetője. - Negyedévenként pedig mi megyünk ki a szakembereinkkel a körzet kisrégióiba, ahol hét-nyolc polgármesterrel tárgyalunk a helyi problémák megoldásáról. És - szintén előírás nélkül - tapasztalatcsere formájában keressük a kapcsolatot más körzetekkel, hogy tanuljunk egymástól. Már voltunk Szepsiben, dunaszerdahe- lyen is „körülnéztünk“. Most október végén a Nagymihályi járáshoz tartozó Szobráncra mentünk eszmecserére, ahol sok ruszin és ukrán nemzetiségű él... Segítenek a parlamenti képviselők- A polgármesterek igen hasznosnak minősítik a parlamenti képviselőink segítségét. Kérésekkel fordulnak hozzájuk, s ők a mi problémáink ügyében interpellálnak is a parlamentben. Köteles László nagyon sokat tett, hogy tíz bodrogközi falu, ahol kiapadtak a kutak, egészséges ivóvizet kapjon. Ebben az ügyben a körzeti hivatalunk nevében Pásztor János, a regionális fejlesztési osztályunk dolgozója is személyesen tárgyalt Jozef Zlocha környezetvédelmi miniszterrel. Sikerült elérni, hogy a Környezetvédelmi Alap erre a célra az idei évre huszonhatmillió koronát utalt ki. Öt község részére az idén, a többiekben a jövő esztendőben készül el a gerincvezeték. Egyelőre a falu közepén lesz a kút. Éz is nagy segítség. Majd ha lesz elegendő pénz, a vizet a házakba is bevezetik... Hasonló alapon, a kapcsolatok keresésével és megtalálásával intézi a körzeti hivatal - főleg Pásztor János lelkiismeretes ügyintézése, sok utazgatással járó személyes tárgyalásai révén —, hogy a régió újabb nyolc községében is kiépíthessék a gázvezetéket. Királyhelmec Üzemcsalogatás Bodrogköz fájó pontja a foglalkoztatási lehetőségek szüntelen csökkenése. A munkanélküliség elérte a huszonegy százalékot. A 3602 állástalan közül 2766 személy részesül szociális juttatásban - munkanélküli és szociális segélyben. A „szociális hálóban“ már 1200 sokgyermekes család vergődik, a magánosán élők között 900 személy az életszínvonal minimuma alatt sínylődik. A körzeti hivatal gondterhelt vezetőjét a segítés szándéka foglalkoztatja. — Azzal is csökkenthetnénk a munkanélküliek számát, ha a vállalkozók a szomszédos országokkal is gazdasági kapcsolatokat teremthetnének. Természetesnek tartjuk, hogy ennek érdekében Ukrajna felé a túlterhelt felsőnémeti mellett mielőbb megnyissák a közúti forgalom számára is a Csemő és Csap közötti határátkelőt, Magyarország felé Perbenyík és Lácacséke között. A Nagykövesd -Pácin határátkelő megnyitására a polgármesterek emlékezetes éhségsztrájkja idején komoly ígéretet kaptunk, de erre a mai napig még nem került sor. Van más lehetőségünk is újabb munkalehetőségek teremtésére: üzemeket csalogatunk a Bodrogközbe. Elsőként a német, olasz, osztrák cégekkel kapcsolatban álló, nemzetközi teherszállítással foglalkozó zsolnai Eurotrans részvénytársaság képviselői keresték fel a körzeti hivatalt. Nagy vállalkozásba kezdenének itt, ha a közigazgatástól is segítséget kapnának. Az Oroszországból, Ukrajnából kamionokban érkező árut a Csap- Csernő határátkelőhelyen átraknák a tehervonatra, s ugyanúgy visszafelé is a környezetszennyező s a közúti forgalmat megterhelő kamionok helyett a határig szintén tehervonattal bonyolítanák le az árucsereforgalmat. E környezetkímélő megoldást az európai országok támogatják, és Szlovákia közlekedési minisztériuma is pártfogolja. A kombinált teherszállítás 200—300 bodrogközi számára biztosítana újabb kenyérkereseti lehetőséget.- Közvetítésünkkel az Eurotrans kapcsolatba lépett a csernői vasúti gócponttal. A közös munkába bevontuk az érdekelt polgármestereket is, mert a térfelünkön komoly beruházásokra lesz szükség: a kamionok részére parkoló kialakítása, az elszállásolt CSTK felvétele) lás biztosítása, éttermek nyitása. Csemő és Dobra községek erre a célra telket adnak. Hogy Bodrogköz is tevékenyen bekapcsolódhasson a közös vállalkozásba, bevontuk a nagytárkányi Petrik céget is. Szúnyog Géza az elhangzottakhoz még hozzáteszi: a csehországi motor- kerékpárokat gyártó vállalat vezetői is felkeresték a körzeti hivatalt. Királyhelmecen szeretnének üzemet nyitni, mert motorkerékpárjaik számára jó piac kínálkozik Ukrajna, Oroszország, Lengyel- és Magyarország felé. Megfelelő üzemcsarnokok iránt érdeklődtek. — Megvételre vagy bérletre felajánlottuk két nem prosperáló üzemünket. A megszűnt gép- és traktorállomás tágas „üzemcsarnokait“ alkalmasnak tartották. Hisszük, hogy lesz belőle valami. A királyhelmeci ön- kormányzat nevében Pásztor István polgármester osztrák céggel tárgyal egy gyümölcsfeldolgozó és fagyasztó üzem létesítéséről, hogy innét exportálhassuk az itt termő finom almát, szőlőt, szamócát... „Nem az irodákban ülünk“ A Bodrogköz fejlődéséért felelős önkormányzatok s az államigazgatási szervként működő, de még a járástól függő körzeti hivatal az előírt feladataikon túl is megtesznek mindent annak érdekében, hogy a gazdasági hanyatlásból kilábalhassanak és kedvezőbb életkörülményeket teremtsenek az itt élők számára. A körzeti hivatal regionális fejlesztési osztályán dolgozó Pásztor Jánostól hallottam:- Nem vagyunk tipikus hivatalnokok, nem az irodákban ülünk, állandóan az emberek között mozgunk. És most mutatkozik meg munkánk eredménye ... Szúnyog Géza, a körzeti hivatal elöljárója ehhez még hozzáteszi:- A helyi önkormányzatokkal együttműködve rajtunk is múlik, hogy fejlődjön a régió. Ha minden jogkörünk meglenne, nem kerülne annyi erőfeszítésbe, hogy állandó utazgatásokkal, újabb és újabb kapcsolatok felvételével keressük a megoldások lehetőségét. Ezt sem írja elő senki számunkra, nem hivatali kötelességünk; Bodrogköz érdekében tesszük... Petrőci Bálint Távoli háború? sténként beleborzongok a képernyőn látottakba. Naponta ismétlődő kép: füstölgő, romba dőlt házak, halottak, síró öregek és gyermekek, eltorzult arcú sebesültek. A legszörnyűbb kép még álmaimban is kísért. Néhány hónapos szarajevói gyermek, dudlival a szájában, jobb lába térdtől hiányzik. Kinek mit vétett az ártatlan csöppség? Kiért, miért szenved már mostantól kezdve egy egész életre megbélyegezve, rokkanttá téve? SOS! Vészjel. Segélykiáltás. Minap egy gyilkos lövedék három diák és tanárnőjük életét oldotta ki. Mi közük volt a felnőttek háborújához, SOS! A Balkánon ágyuk dörögnek. Gyűlölet lett úrrá népeken, nemzeteken. A gyűlölet elvakít. Kiöli az emberi érzést. Az embertelenséget emeli törvényerőre. A nemrég még békésen élő nemzetek földrészünk déli részén kiengesztelhetetlen ellenségként néznek farkasszemet egymással. Elfojtott szenvedélyek törnek felszínre feltartóztathatatlanul. Unokák követelnek és vesznek elégtételt apáikon, nagyapáikon esett sérelmekért. Vérbosszú! Az ítélethirdetők és ítéletvégrehajtók ismeretlen elődeikért, őseikért állnak bosszút ismeretlen ártatlanokon. A vérbosz- szúnak soha nincs vége! A mai áldozatok leszármazottai majd évtizedek, talán évszázadok múltán gyilkolnak ismeretlen, megint csak ártatlan utódokat rég elhintett gyűlöletet szítva. A világ népe szinte tétlenül, sokszor tehetetlenül nézi az értelmetlen mészárlást. Nincs ki lefogná a gyilkosok kezét. Az együttérzés, a segíteni akarás mindössze elenyésző humanitárius segítségre szorítkozik. Nem vitatom, a szlovákiai újságírók „SOS Szarajevó" felhívását is a legnemesebb emberi szándék sugallja: a szeretet ünnepe előtt eljuttatni szerény adományainkat a leginkább rászorulóknak. Dehát hányán vannak a rászorulók? Számuk több milliót tesz ki. S hangúknak jut ebből a kis segélyből azoknak, akik nélküle talán a telet sem élnék át? Csepp ez a tengerben. Nézem a képernyőt. Elszánt arcú harcosok lövöldöznek ismeretlen ellenfeleikre. Ok soha nem gondolnak arra, hogy golyóik ártatlan gyermekek, anyák, öregek életét oldják ki? Mások segítenek, hogy ők tovább gyilkolhassanak? ár a fegyverek zaja nem hallatszik ide, a segélykiáltás igen. Nem a mi háborúnk, mégis nyugtalanít bennünket. Hisz idegen érdekek szolgálatában az ott élő magyar férfiakat is háborúba kényszerítik, magyar családok is nemzeti gyűlölködés áldozatai. Ugye, nem is oly távoli ez a háború... Zsilka László
