Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-11-28 / 47. szám

A TUDÁS JÖVŐNK ZÁLOGA

Néhány gondolat a városi egyetemekről

Gazdasági szakembereink helyzetelemző írásait olvasva gyakran találkozhatunk azzal a megállapítással, hogy Szlovákia jövőjét a mai viszonyok között csak az állampolgárok magas fokú szakképzettségére, a társadalom szellemi vagyonára építhetjük, mert nem bővelkedünk sem energiaforrásokban, sem számottevő ásványi kincsekben. Az utóbbiakból jelentős behozatalra szorulunk, az ún. „szürkeállomány“ azonban rendelkezésünkre áll, csupán fejlesztéséről, gyarapításáról kell gondoskodnunk.

Ilyen összefüggésekben gondolkozva mit mondjunk azokról az állami hivatalnokokról, politizálni akaró személyekről, tömegtájékoztatásban alkalmazott egyénekről, akik szenvedélyesen „harcolnak“ a tudás, az ismeretek beáramlása ellen, ha az a kisebbség nyelvén történik. Bizonyára néven nevezhetnénk az ilyen hozzáállást, de nem szükséges, hiszen az illetők saját magukról állítanak ki ország-világ előtt nem éppen hízelgő bizonyítványt.

Igen, a komáromi és a ki- rályhelmeci városi egyetemekhez való viszonyulásról van szó. Az irántuk megnyilvánuló ellenszenvben azonban a nemzeti elfogultságon kívül az elmúlt rendszer gondolatvilágát is felfedezhetjük. Azok, akik azt állítják, hogy az említett városi egyetemek közvetítésével szerzett oklevelek, diplomák csak értéktelen papírdarabnak fognak minősülni Szlovákiában, valahogy megfeledkeznek arról, hogy a piacgazdaságban, s még inkább annak bevezető szakaszában az emberek nem a papírért, hanem a konkrét tudásért, a nélkülözhetetlen ismeretek megszerzéséért tanulnak. Más volt a helyzet a pártállamban, ott egyeseknek főleg a papírért, a diploma megszerzéséért kellett iskolába járniuk, hogy a hierarchia felsőbb szintjein elhelyezkedő káderként egyetemi végzettségű vezetők benyomását keltsék. Ezért végeztették el egyes személyekkel a gyorstalpaló tanfolyamokat, akik aztán három év alatt mérnöki diplomát szereztek. Az ilyen vezetők másik típusát a pártfőiskolák nevelték ki, melyek végzői társadalomtudományi doktorokká váltak (RSDr., vagy ahogy akkor

nem kis iróniával mondták „roz- hodnutím strany doktor“). A párt és az állam nem támasztott túl nagy követelményeket szakmai felkészültségükkel szemben, hiszen csak a felülről jött utasításokat kellett továbbítaniuk, végrehajtaniuk.

Úgy látszik, egyesek még ma is úgy gondolják, hogy a diploma olyan okmány, amelyre a társadalmi-gazdasági struktúrákba való beilleszkedéshez van szükség. Persze, a diplomák a piac- gazdaságban sem veszítenek a jelentőségükből, csupán arról van szó, hogy itt a kiadott diploma bizonyos konkrét tudást, fel- készültséget, valamilyen igényes tevékenységre való alkalmasságot igazol.

Nehéz lenne elképzelni, hogy bármely magyarországi felsőoktatási intézmény ne őrizné következetesen az általa kiadott oklevelek hitelességét és értékét. Nemcsak az adott iskola, hanem az egész ország érdeke is, hogy a kiadott okleveleket Ausztráliától Kanadáig világszerte elismerjék és megbecsüljék. Furcsa lenne, ha ezeket az okleveleket éppen valamelyik szomszédos ország nem fogadná el. Hozzá kell tenni, hogy a magyarországi felsőfokú oktatás magas színvonalára akár egy sajátos exporttevékenységet is lehet építeni, melynek sokféle formája lehet, beleértve a szakoktatók külföldön végzett munkáját.

Naiv feltevés az is, hogy az anyanyelvükön tanuló egyetemistáknak a szlovák nyelv ismerete hiányában elhelyezkedési és érvényesülési nehézségeik lesznek. Eddigi tapasztalatok is bizonyítják, aki képes a felsőoktatási intézmények követelményeinek megfelelni, az arra is fel tud készülni, hogy szlovák nyelvi környezetben megtalálja a helyét. Erre azonban nem kényszerből, hanem tudatosan, saját érdekéből és akaratából kell vállalkoznia.

Ezzel összefüggésben egy másik követelményt is figyelembe kell venni, mégpedig a világnyelvek, különösen az angol nyelv elsajátításának a szükségességét, ami hatványozottan fontos a közgazdasági pályán. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az anyanyelven történő tanulás didaktikai alapelveit a felsőfokú

oktatásban is célszerű érvényesíteni. Először ugyanis a szükséges tárgyi tudást, az ismereteket kell a legrövidebb úton, vagyis anyanyelven megszerezni, s csak ezután lehet szó bármely ismeretanyag vagy fogalom más nyelven történő kifejezésének, alkalmazásának elsajításáról.

Közép-Európa viszonyai között nagyon hálás dolog az itt élő nemzetek nyelvének kölcsönös elsajátítása. Erre nemcsak a Szlovákiában élő magyaroknak leli törekedniük, hanem mindenkinek, aki ebben a térségben érvényesülni akar. Bizonyára a szlovák vállalkozók, kereskedelmi szakemberek számára is nagy előnyt jelent valamelyik szomszédos nemzet nyelvének az ismerete. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy a hazai politikusok is jó példával járjanak elöl. Ne arra legyenek büszkék, hogy nem tudnak magyarul, hanem inkább arra, hogy ismerik vagy legalább értik az évezredes szomszédságban élő nemzet nyelvét, nem is beszélve a lakosság több mint 10 százalékát képező kisebbség iránti tiszteletről.

Egymás nyelvének elsajátítását azonban gyakorlatilag is elő kellene segíteni, elsősorban korszerű szakszótárak kiadásával. Jó példa erre a budapesti Akadémiai Kiadó és a pozsonyi Alfa Kiadó közös gondozásában, 1989 novemberében kiadott magyar-szlovák és szlovák-magyar műszaki szótár. Hasznos munkát végezhetne a Királyhelmeci Városi Egyetem munkaközössége és tanulóifjúsága például egy háromnyelvű, angol-magyar-szlo- vák közgazdasági lexikon vagy szótár kiadásának kezdeményezésével, s az elkészítésében való részvétellel. Ezt később többnyelvű változatra is ki lehetne bővíteni, például a német, a cseh és a lengyel szakkifejezések bevonásával. Újabban számos új közgazdasági lexikon jelent meg magyar, cseh, valamint szlovák nyelven, s az angol kifejezések magyarázó gyűjteményei már több kiadásban is beszerezhetők. Nem jelentene tehát nagyobb gondot egy többnyelvű közgazdasági szótár vagy lexikon elkészítése, ami iránt bizonyára lenne érdeklődés.

Makrai Miklós

ELSZALASZTOTT LEHETŐSÉG

A rendszerváltásig - több mint egy évtizeden keresztül - a Füleki Magyar Tannyelvű Alapiskola pedagógusa voltam. Érthető hát, hogy azóta is megkülönböztetett figyelemmel olvasom az egykori iskolámmal kapcsolatos híreket. Szeptember elején például megelégedéssel vettem tudomásul, hogy végre elkészült a vár és a gyár közötti lakótelepen a város harmadik alapiskolája. Nyomban arra gondoltam, hogy végre megszűnik a több helyen folyó oktatás, a zsúfoltság, s — ami nem utolsó szempont - lesz a város másik végében is egy teljes szervezettségű magyar alapiskola. Az óriásiskolák ideje úgyis lejárt, s csak hasznára válik tanárnak, diáknak egyaránt, ha egy nagy iskola helyett két optimális méretű, egymással egészségesen versengő magyar alapiskola működik majd

Füleken. Örömöm azonban ürömmé vált, amikor a hírt tovább olvasva megtudtam, hogy ebben a szép, korszerű épületegyüttesben külön magyar iskola nem nyílt. Pontosabban: ez egy szlovák igazgatóságü iskola, amelyben magyar osztályok is nyíltak, ezek irányítását egy magyar igazgatóhelyettes végzi. Magyarán, ez egy közös igazgatóságú iskola, ahol a magyar nyelvű oktatás sorsa a mindenkori igazgató belátásán, illetve feletteseinek jóindulatán múlik. Csak mellékesen jegyzem meg: ha valakik egyszer elszánják magukat az ún. alternatív oktatás bevezetésére, a kísérletezéshez minden bizonnyal ilyen típusú iskolát választanak majd.

Nem tudom, hogy ez ügyben milyen lépéseket tettek a magyar pedagógusok, a városban működő magyar politikai mozgalmak, a többségében magyar nemzetiségű képviselőkből álló önkormányzat, az azonban nyilvánvaló, hogy ez a megoldás nem a régió magyar oktatásának felemelkedését szolgálja. A jelentős körzettel bíró, háromnegyedrészt magyarok lakta városban szeptembertől tehát egy magyar és egy szlovák alapiskola mellett egy úgynevezett „vegyes” iskola is működik.

Nem hiszem, hogy az ilyen iskolák hátrányait ecsetelnem kellene, különösen a fülekieknek nem, akik 1990-ben megpróbálták országos feltűnést keltve kettéválasztani közös igazgatóságú gimnáziumukat, de erőfeszítéseiket nem koronázta siker. Azt hiszem, a gimnázium példájából le kellett volna vonni a megfelelő tanulságot, és ilyen típusú intézmény létrejötte ellen — erre nyilván adódott lehetőség - tiltakozni kellett volna. Hivatkozási alapul szolgálhatott volna számos dél-szlovákiai, egy épületben működő, külön magyar és szlovák igazgatóságú iskola. De ez most már eső után köpönyeg...

Lendvay Tibor

A CSTK felvétele

Szakmai tévedések

A tankönyveinkben fellelhető szakmai tévedések - egy-két esettől eltekintve - a fordítás során keletkeztek, íme néhány példa:

5/1/94.0.: „A nem ellentett, közös kezdőpontú félegyenesek... két nem egybevágó szög szárait alkotják. Az idézett szöveghez tartozó ábrából azonnal kiderül, hogy valójában nem egy egyenesbe eső, de közös kezdőpontú félegyenesekről van szó, amelyek mindig két különböző szöget határoznak meg. 5/1/95.0.: Teljesen érthetetlen, hogy a tankönyv miért nevezi „egyenesszögnél nagyobb vagy kisebb szögek”-nek a homorú és domború szögeket.

6/11/47.0.: Azt is csak találgatni lehetne, hogy miért csempészett be a fordító egy háromszög szerkesztéséről szóló példa megoldásába egy olyan mondatot, amelynek sem értelme, sem helye nincs az adott szövegkörnyezetben. (Mint ahogy az eredeti szlovák változatban sem találkozunk vele.) „A szöget bezáró oldalak hosszát ismerjük.” A háromszögnek minden oldalpárja szöget zár be, ezért a — különben fölösleges - mondat helyesebben így hangozhatna: „Az ismert szöget bezáró oldalak hosszát is ismerjük.” A becsempészett gondolat azonban sokkal érthetőbben így önthető formába: „A háromszögben két oldalt és az általuk közbezárt szöget is ismerjük, tehát az oszo tétel alapján megszerkeszthető.”

7/II/13.0.: A kör és egyenes kölcsönös helyzetét összefoglaló táblázatban a 3. helyzet megnevezése: „az egyenes nem érinti a körvonalat”. Csakhogy ez a megállapítás a szelőre is érvényes. Helyesen: „Az egyenes a körön kívül halad.” 6/1/121.0.: „Egyenlő nevezőjű törteket úgy adunk össze, hogy a számlálókat összeadjuk és az összeget elosztjuk a közös nevezővel.” Az igaz, hogy a tört és az osztás - elméletileg

— ugyanaz, de a tört gyakorlati értelmét épp az adja meg, hogy az egy elvégzetlen (csak jelölt) osztás. A szlovák eredetiben- egyébként - „lomíme” olvasható — helyesen.

6/11/76.0.: „Felvetődhet bennetek a kérdés, mit jelent a százalék szó. Ez a kifejezés a ,per centum’ szóösszetételből ered...” A fordító nem vette volna észre, hogy a magyar nem idegen szóval jelöli az említett fogalmat? Ha ezt a - magyar szövegben teljesen fölösleges — mondatot semmiképp sem szerette volna kihagyni, akkor így kellett volna fogalmaznia: „Ennek a kifejezésnek az idegennyelvű megnevezése, a percent, a ,per cent’ szóösszetételből ered.”

7/II/79.o.,6.gyak.: „Állapítsátok meg az útkereszteződéssel meghatározott szögek nagyságát!” Az útkereszteződés utak metszéspontja, ezért mint pont - értelemszerűen - nem határozhat meg semmilyen szöget. Helyesen az útirányok által meghatározott szögről kellett volna beszélni.

7/II/113.0.: „Ha B = J vagy B < J, egyenlőtlenséget nem szigorú egyenlőtlenségnek nevezzük és Báj alakban írjuk le.” Ennek a mondatnak — persze — így semmi értelme sincs. Még az sem segít sokat, ha így kezdjük: „Ha B = J vagy B < J, akkor az egyenlőtlenséget...” Ugyanis a „vagy” kötőszó - többértelműsége miatt - homályossá teszi a mondat jelentését. Többszöri olvasás után esetleg épp az derül ki belőle, hogy B = J is és a B < J is egy-egy nem szigorú egyenlőtlenség, holott ennek épp az ellenkezőjéről van szó. Helyesen: „A

B á J alakban leírt egyenlőség azt jelenti, hogy B vagy kisebb J- tői, vagy egyenlő J-vel. ABS J egyenlőtlenséget nem szigorú egyenlőtlenségnek nevezzük.”"

7/11/114.0.: Ezen az oldalon a szlovák „nerovnicá”-nak megfelelő egyenlőtlenség definícióját olvashatjuk. A magyarban azonban a nerovnosf és a nerovnica kifejezéseknek egyaránt az egyenlőtlenség felel meg. Ezt a tényt a fordító figyelmen kívül hagyta. Helyesen valahogy így kellett volna fogalmaznia: „Vannak olyan egyenlőtlenségek, amelyekben ismeretlen is szerepel. Ilyen egyenlőtlenséget megoldani annyit jelent, mint megtalálni azokat a számokat, amelyek az ismeretlen helyébe írva igaz egyenlőtlenséget hoznak létre.”

7/11/162.0.: A 94. gyakorlat kérdése: „Hány éves mindegyikük?” Helyesen: „Hány évesek egyenként?”

8/II/50.O.: „Végtelen sok olyan rendezett [x, y] valós számpár létezik, amely egyidejűleg megoldása mindkét függvénynek. A függvénynek nincs megoldása, csak az egyenletnek. A mondat ezért kétféleképpen javítható: „... amely mindkét függvényhez egyidejűleg hozzátartozik.” Vagy: „... amely egyidejűleg mindkét egyenletnek megoldásas.“

Horváth Géza

Ennek az oldalnak a megjelenését a párkányi BESSO élelmiszerboltok tulajdonosai, Borovics József és felesége támogatták.

Címük: BESSO — Potraviny, Hlavná 169, 943 00 Stúrovo

f