Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-11-14 / 45. szám

:Äc; — németorszAc: ★★★★★★ ágában ZI-HÁZ TÖRÖKORSZÁGBAN Alanya madártávlatból a markába, mondván, ilyen pénzt még úgysem látott. Gyanúsan né­zegette, közben vesztemre, észre­vett tárcámban egy százmárkást. Karon ragadott és mindenáron egy pénzbeváltóhoz akart kísérni. A kellemetlen epizódnak egy vá­ratlanul felbukkanó rendőr vetett véget. Dél-Törökországban egyszer sem tapasztaltunk külföldiek ré­széről bárminemű aggodalmat, fé­lelemérzetet. A diszkók német szó­tól voltak hangosak. Valamennyi nyaraló felszabadultan szórako­zott, gondtalanul töltötte szabad­ságát. Igaz, a szállodák zömében sok üres szoba volt. Két nappal hazatérésünk után olvastam: Tö­rökországban újabb túszszedésre került sor. A kurdok (állítólag ez a szó harcost jelent, egyes nyelvé­szek szerint kegyetlent is), később valamennyi foglyukat szabadon bocsátották. S hogy a török-kurd viszály mennyire befolyásolja majd a jövő­ben Törökország idegenformgal- mát? Félő, hogy eléggé. A világ egyik legnagyobb hontalan kisebb­ségének, a kurd kérdésnek a meg­oldása még valószínűleg sok konf­liktus forrása lesz Közép-Keleten. Ordódy Vilmos A szerző felvételei nemcsak a kormány élén van hölgy. Egyre több családban már a nőké a döntő szó. Ők kezelik a pénzt, határozzák meg, mit kell venni, hová megy a család nyaralni. A közgazdasági egyetemet vég­zett vezetőnk egy Anatóliában ho­nos sajátosságról, az ún. Kumáról is beszélt. Az olyan családokban, ahol a nő valamilyen oknál fogva képte­len szülni, a félj - természetesen a neje beleegyezésével - egy másik asszonyt is hoz a házba, aki világra hozza a „trónörököst“. És jaj annak, aki csak a leghalvá­nyabb érdeklődést tanúsítja porté­kájuk iránt. Körbefogják, s addig nem engedik el, amíg nem vesz lega­lább egy térítőt. A nyugati valuták árfolyamát fejből ismerik, s kis szá­mológépeken jelzik, mennyire be­csülik kézimunkáikat. Természete­sen, mint mindenütt, itt is lehet, és kell is alkudni. A több kilométeres várfal és né­hány épen maradt bástya egészen a tintaszínű tengerig húzódik, melyre a magasból pazar kilátás Eda nemcsak a háztartási szokásokban jártas, de a tör­ténelemben is. Míg gépko­csink a hajtűkanyarokkal tar­kított úton kapaszkodik az Alanya felett emelkedő vár­ba, megtudjuk a hajdani - stratégiai szempontból oly fontos - erődítmény történe­tét is. Az évszázados falak közt, akárcsak a városban vagy a tengerparton, a látogatók ki vannak téve az árusok ost­romának. A szokásos emlék­tárgyakon, képeslapokon, frissen préselt narancslén kívül kézi hímzé­sű térítőkét is árul néhány asszony. nyílik. A tenger, az tenger. Hiába látjuk a legelőkelőbb szállodák, például a Piazza vagy a Szultán kristálytiszta édesvizű medencéit, melyekből a bárszékek sem hiá­nyoznak, az igazi felüdülést a sely­mes, lágyan ringó, sós hullámok jelentik. Különösen, ha az ember előzőleg az alanyai cseppkőbar­langban is járt, ahol mind télen, mind nyáron, csak 24 fokot mutat a hőmérő, ám a levegő páratartal­ma 98 fokos, egy ilyen földalatti látogatás felér egy kiadós szauná­val. A barlangban egyébként, me­lyet 1946-ban útépítés során tártak fel, asztmás gyermekeket gyógyíta­nak. A török mentalitásra jel­lemző, hogy az emberek nem gyanakvóak és vakon megbíz­nak az idegenben, viszont egyesek egy kis baksisért, ala­posan képesek megkeseríteni a turista életét. íme két pél­da. Ebéd után egy bárban sör­rel öblítettük le a birkasültet. A pultnál ülve csak ketten hallgattuk az andalító török muzsikát. A pincér, akit tele­fonhoz hívtak, jó tíz percig volt távol, de eszébe se jutott, hogy a tőlünk csak egy karnyújtás­nyira levő pénztár fiókját bezárja. Attól sem tartott, hogy töltünk ma­gunknak valamelyik italból, netán fizetés nélkül távozunk. Másnap a város utcáit járva egy pihenő tevét kaptam lencsevégre. Gazdája, látva érdeklődésemet, erősködni kezdett, hogy üljek fel az állatra, ő majd lefotóz. Nem mu­tattam rá nagy hajlandóságot, ám csaknem erőszakkal állított a dro- medár mellé, elvette gépemet és exponált. És ekkor következett a meglepetés. Honoráriumát köve­telte. Hiába mutogattam, nincs tö­rök lírám, hajthatatlan volt. Ekkor egy föderális 20 koronást nyomtam :lek, Ke- gyönyö- rnd, cso- t, korszerű szállo- gulatú panziók és Srülvett bungalók. ban? És tudják miért? Mert Tansu Ciller kormányfőnek állítólag nem tetszik az orr alatti pamacs. És NEM GYANAKVÓAK MIÉRT KEVÉS A BAJUSZOS FÉRFI? Fiatal török kalauzunk, Eda Huscu nemcsak csinos, de jó mesé­lő, kitűnő gépkocsivezető és ugyancsak emancipált hölgy. Több­ször is tapasztaltuk, férfi beosztott­jai, kollégái mennyire tisztelik.- Ez kivételes vagy már egészen természetes jelenség? - puhatoló­zunk, utalva a török nők korábbi alárendeltségére.- Csak nem hiszik, hogy nálunk még háremek vannak és dívik a többnejűség - reagált nevetve Eda, majd hozzáfűzte: - Észrevet­ték, hogy nálunk manapság keve­sebb a bajszos férfi, mint koráb­t. (Hogy a Karosa ott tojást majszo- kortyolgató turis- mumra apadt, azt vásárlókedv csök- jugoszláviai konf­ir kora reggel hő- nég vonzóbbá te- ;kel és szállodaso- tt“ csodálatosan )t. Rossz, borús, ;erűen nincs. Még ;s októberben is irdési viszonyok. i levegő átlaghő- a vízé pedig 27 ezek az értékek 24-fokra csökken­n nem- elent él- irténelmi régi kul- yai, pél- osz, Per­iagyarok : legked- :hely Te- Rodostó. ól sosem :árdás vi- marad- ikország- : kilomé- án, meg­láttunk. >yót és női sapkát tu­dásban hatalmas \ legalább 20 mé- figura (mintha 10 írből lenne kivág- í kalapács, és per­mi. Még nem. A környezet- és bé­kevédők ilyen szemléletesen tilta­koznak. Most még gyerekkacaj és madárcsicsergés gyönyörködtet, fi­gyelmeztetnek, de a háború bárme­lyik pillanatban kitörhet... Az üvegkalitka mellett könyvsá­ben hangos megjegyzéseket te­szünk - magyarul. A sátor túlsó felén álló hatvanas úr arca féderül.- Maguk magyarok?- Azok vagyunk.- Honnan jöttek? le - a bal kezében b keze rendületle- anul mozog. Félel- i. Senki sem tudta gy hívják az alko- i szobrot, de a mű- Eedeztem fel rajta, n egy cédulát, be­ik óriáscsavar mo­ll üzent valakinek, gél ott várja... s veszély rockij ént fel a mélázás- legyűrve elindulok a. Mire odaérek 6x3 méteres üveg- »yerekkacaj fogad, papundekligyerek , fehér papírrózsák . Ám az idill csak egy férfi (nem pa- ember) végigsétál i talaj lécekből ké- n füst száll fel, rob- i hallik, meg fegy- zőket is találat éri, belül bámészkod- :lt parafadugó sze- halálos sebet. . Nem történt sem­Ebből a kútból valamikor bor folyt tor. S előtte földbe gyökerezik a lá­bunk. Kolléganőmmel döbbenten nézünk egymásra, majd a köny­vekre. Mintha néhány évvel koráb­bi hazai kirakatot látnánk: a bo­rítókról ismerősen mosolyog ránk Sztálin, Lenin, Marx, Engels, Troc- kij... Nézegetjük a könyveket, s köz­- Pozsonyból. Az úr kezet csókol és bemutatko­zik.- Gréth Károly vagyok. Kicsi a világ. Gréth úr édesapja német származású magyar volt, Po­zsonyban született, az édesanyja osztrák. Később Magyarországra kerültek. A Szocialista Munkások Szövet­sége - amelynek újdonsült ismerő­sünk ugyan nem tagja, csak szimpa­tizánsa - a nyugati országokban egyre erősebb, tudjuk meg. Szük­ség van a nemzetközi munkásság összefogására, mert a javak igazsá­gos elosztása még nem valósult meg.- Sok pénze lehet a pártnak, ha ennyi könyvet ad ki - jegyzem meg.- A pártnak nincs sok pénze, de a munkások adakoznak, és mi, ké­rem, nem osztogatjuk ingyen a könyvet és az újságot.- Régóta él itt?- Negyvenhat óta Frankfurtban lakom. Magyarországról telepítet­ték át családunkat mint svábokat. így - még - érthető... Egykor itt folyt a bor A 700 ezer lakosú város nevét pontosan 1200 éve, 793-ban említet­te egy oklevél Franconofurdként. Itt telepedett le Gutenberg a 15. század derekán, itt született és élt Goethe; itt koronázták a császáro­kat, s az igen vidám esemény lehe­tett, mert a Városháza előtti 1543- ban felállított kútból koronázások idején bor folyt. Talán azért hívják a kutat Az igazságosság kútjának, mert borban az igazság. Harmonikaszó üti meg a fülemet. Édesbús ismerős dallam. A Moszk­vai esték Frankfurtban, egy verőfé­nyes októberi szombat délelőtt. Vo­ronyezsi fiatalember szolgáltatja a zenét, előtte a földön a sapkája.- Dolgozni jött?- Pénzt keresni. De csak egy hó­napra. Otthon nincs munka, de van nyo­mor. Itt egy nap alatt összemuzsikál 25 márkát. Otthon egy hónap alatt keres ennyit...- A németek nem tudják elképzel­ni, milyen nálunk az élet. Képtele­nek felfogni, hogy így próbálok ösz­szeszedni egy kis pénzt, amit hazavi­szek a feleségemnek, meg a gyere­kemnek. Azt szoktam nekik mondani, élnének csak két napig ná­lunk, másképp beszélnének! Könyv a templomban A kőtáblák arra hívják fel a fi­gyelmet: itt ülésezett 1848^19-ben az első német nemzetgyűlés. Az épület inkább templomra emlékez­tet. Az is volt. Valamikor a ference­sek Mezítlábasok-temploma állt itt, de 1786-ban lebontották (vajon miért?), hogy helyén felépítsék a Pál-teplomot, amely a második világháború alatt kiégett. Közada­kozásból építették újjá, igen gyor­san: az első német nemzetgyűlés 100. évfordulójára. A templom (?) bejáratát zárva találtuk. Tízkor nyitnak, öt perc múlva. Kevés az időnk. Várjunk? És ha nem tartják meg az időpon­tot? Feleslegesen aggódtunk. Pont­ban tízkor beléphettünk a Pál- templomba. Az első emeleti üveg­kupolás szentélyben megpihentünk a padokban. Misét itt már nem tar­tanak, altemplom világi célokat szolgál. Ám a környezet áhítatot parancsol. A hatalmas csarnokban a tévések kamerákat helyeznek el: a másnapi ünnepségre készülődtek, a német könyvkiadók díjának áta­dására. * * * Kirakatnézésre, üzletlátogatásra szerencsére kevés idő jutott. Az íz­léses ruhákat, cipőket, az élelmi­szerboltok kínálatát jobb nem lát­ni. Az ember venne valami aprósá­got emlékbe, de minduntalan szá­mol, hússzal szorozza az árakat; s bár hullafáradt, nem ül be egy kávéra, mert az három márka, és nem adhat ki 60 koronát. Majd a buszban iszik kávét, talán még nem hűlt ki a termoszban. Jól jön­ne az új csizma is, de sokallom a 22C márkát. Ha az ember valamelyik fejlett országban keresné a kényé rét, akár havonta is új cipőben pa rádézhatna. Kenyér. Hát az iszonyú drága Két vékony, tenyérnyi szelet majc 3 márkába kerül. Számolunk, számolunk, és azza vigasztaljuk magunkat, nálunk mé gis minden olcsóbb... A belváros csillogó üzletei élőt három koldust is látunk. Egy idő: asszony igazolvánnyal tanúsítja rokkant. Fejenként két márkával növeljül a nyugdíját... Kopasz-Kiedrowska Csilli A voronyezsi harmonika (A szerző felvételei A város és a tenger találkozása , . v - l'vS Ví Jj ifi <xü -

Next

/
Oldalképek
Tartalom