Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-11-07 / 44. szám

ji ^

w w £*\ m á*\ V f] ¥¥ 71^ Tjf% W T l^W 'll ff

m jTtÉk BPfik 8 STm S

3 m3 3m3 \J .1j l^i j| ^ m mJj §,%. # jj i i I J[

(Folyatás az 1■ oldalról) ken, hanem Szlovákia-szerte sem foglalkoztak. Az eredmények őket igazolják.

A családi ház udvarába lépve még semmi sem emlékeztet arra, hogy itt egy jól menő kisüzem működik. Ellenkezőleg. Az őszi napfényben sütkérező cirmosok és az ablakban virító piros muskátlik a falusi porták idillikus hangulatát ébresztik.

A „porcelángyárra“ a hátsó épület alagsorában bukkanunk. Az eredetileg garázsnak, mosókonyhának és tán borospincének tervezett helyiségekben két villamos kemence áll, fazekaskorongok, különböző színű és szagú festékek, ecsetek, színes matricák sorakoznak, és szebbnél szebb étkészletek, kompótos tálak, kávés-, teás-, mokkás- szervizek, tálcák, szobrok, hamutartók, gyertyatartók, vázák, sőt porcelán óratokok várnak a csomagolásra.

Nagy érdeklődéssel figyeljük, hogy az ügyes asszonyke- zek hogyan vonják be a törékeny csészéket Írisszel, azaz gyöngyházzal, mely nyers állapotban sárgás árnyalatú, kiégetés után viszont már - a ráeső fénytől függően - különböző színekben pompázik. Szabó Zoltánról, aki a fazekaskorongon forgó tányérok szélére egyenletes aranycsíkot varázsol, senki sem gondolná, hogy eredeti mestersége villany- szerelő.- Szakmámban túl nagy a konkurencia, nehéz munkát találni. Örülök, hogy így sikerült megkapaszkodnom, s kitanultam egy új mesterséget. Eleinte egy kicsit kínlódtam, míg rájöttem a porcelánkészítés csínjára-bínjára, de két-három hónap elteltével nagyon jól belejöttem az ismeretlen munkába.

Horváth Aranka szerint, aki kezdettől fogva, tehát már harmadik éve itt dolgozik, sem boszorkányság a porcelánfestészet.- A kézügyességen kívül csak türelemre van szükség, no meg arra, hogy az ember érezzen egy kis vonzalmat e törékeny és kecses dísz- és használati tárgyak iránt. Korábban egyikünk sem végzett hasonló tevékenységet. Van köztünk bolti eladó, iparista, háztartásbeli. Megszerettük ezt a munkát, s ami a legfőbb, jövőnket is biztosítva látjuk, mert termékeink iránt nagy a kereslet, alig győzünk eleget tenni a megrendeléseknek. Az üzemben ingyen ebéd és kétszer grátisz kávé is jár az alkalmazottaknak.

A legérdekesebb az egész „porcelángyárban“ talán az, hogy tulajdonképpen egy kedvtelésnek köszönheti születését. A tulaj felesége, Hetnerovic Boka Margit a könyvelésben eltöltött órák feszültségét festészettel oldotta fel. Nem vászonra vagy papírra, hanem porcelánra pingált.- Ha láttam valahol egy szép népi hímzésű térítőt, margarétákkal, pipacsokkal vagy búzavirágokkal, megpróbáltam hasonló motívumokat a tányérra festeni. Alkotásaim egyre jobbak lettek, s többen is mondták, dísztárgyakként biztos elkelnének. Amikor már szakember szájából is elhangzott ilyen kijelentés, próbát tettem. És valóban, a háztartási, illetve az ajándékboltokban sokan megvásárolták a festett porcelánt. Egyre nagyobb tételekben dolgoztam.

1991-ben a hobbiból családi vállalkozás lett. A porcelánt Karlsbád- ból rendelték, de akkor már a kezdeti hideg technológia helyett korszerűbb, kemencében kiégetett festészetre tértek át. A családtagokon

kívül több, ügyes kezű érdeklődőt is alkalmaztak.

A világhírű cseh porcelángyárban nem szóltak bele, milyen díszítőelemeket, színeket, matricákat használhat a királyhelmeci kis üzem, ám a kezdéskor rendelkezésükre bocsátottak két szakembert, akik

beavatták a kezdőket a munka rejtelmeibe, megtanították őket arra, hogy az egyes festékfajtákat, a matricákat, illetve az aranyat milyen hőfokon, mennyi ideig kell égetni. Ma már több mint 80 féle porcelán- tárgyat festenek Helmecen. Legnagyobb megrendelőjük a besztercebányai áruház, a cadcai és a zólyomi Jednota, de Csehországba is szállítanak ebéd-, kávés és egyéb készleteket.

Ján Hetnerovic nem elégedett meg az eddigi eredményekkel. A sikereken felbuzdulva még nagyobb fába kívánja vágni fejszéjét. Az első szlovákiai porcelángyár felépítését tervezi.- Az alapokat még az idén lerakjuk. Az az elképzelésünk, hogy nemcsak fehér, de rózsaszín és fekete porcelánt is gyártunk majd. Ha sikerül elegendő nyersanyaghoz jutnunk - a kaolint Csehországból akarjuk behozni -, 170 embert tudok majd foglalkoztatni három műszakban.

Ez a mai munkaszegényes időben nem csekélység.

Ordódy Vilmos

^»„Utálom, ha... óvónak szólítanak“- hallottam ezelőtt mintegy tíz évvel egy német nemzetiségű műegyetemi hallgatótól. „Örülünk, hogy Ön nem így hív bennünket.“ Ezzel az illető a többi külföldi diák véleményét is kifejezte.

A fenti szavak a számomra szomorú emlékű névtörvény jóváhagyásakor jutottak eszembe. Talán nem vagyok illetékes arra, hogy hozzászóljak a témához, mert Kelet- Szlovákiából származom, és anyanyelvem „sárosi szlovák“. A helyesírást még 1953- as reformja előtt tanultam. Az -óvá végződés kötelező használatát ugyanis ez a reform vezette be, többek között azzal az indoklással, hogy alkalmazkodni kell a cseh nyelvszokáshoz. Az új szabályzat bevezetőjében az áll, hogy „a... Szabályzat kidolgozásakor abból az elméleti útmutatásból indultunk ki, amelyet J. V. Sztálin adott a marxista nyelvtudomámy számára zseniális munkáiban...“ Ezenkívül tudom, hogy az -óvá végződésnek Csehországban is sok ellenzője van. A Národná obrodában (183. sz.) az -óvá használata mellett azt hozzák föl, hogy a rádiós sportközvetítésekben olyasféle mondatokat hallhatnánk, mint a „Kónya vezet Vargáné ellen“.

Bosszant, hogy az egész vezetéknévírási problémát a magyar vezetéknevek írására szűkítik. Rózsahegyen két litván nemzetiségű kosárlabdázónő játszik. Egyikük neve (litván alakjában) -te-re, másikuké -ene-re végződik. Ezeknek a képzőknek a litván nyelvben ugyanaz a funkciójuk, mint az -ová-nak. csak éppen az egyiket a hajadonok használják, és az apától örökölt vezetéknévhez járul, a másikat pedig a férjezett asszonyok, s féljük vezetéknevéhez kapcsolódik. (Mindkét esetben elmarad a névből a férfira utaló -s.) A mi sportriportereink azonban a litván képzőhöz a szlovákot is hozzáteszik. Ha ezt szabályként általánosítanánk, a magyar nőt ha hajadon, Vargaovának, ha férjezett, Vargánéovának kellene nevezni.

Még rosszabb a helyzet az ázsiai vezetéknevekkel. Egy vietnami egyetemista lány megmagyarázta nekem, hogy nevének második eleme (Ti) ugyanazt jelenti, amit a szlovák -óvá.

A gimnáziumban volt egy osztálytársam, aki nem engedte, hogy másként nevezzék, mint Alina Ferdinandy (1. Encyklopédia Slovenska, II. k., 79. 1.). Az ukrán, lengyel és belorusz nyelvben a nő ha hajadon, apja vezetéknevét viseli képző nélkül (pl.: Goncsar), ha pedig Goncsarhoz ment feleségül, Goncsarova lesz. Sportriportereink azonban Goncarovovának hívnák, mert van orosz Goncsarov név is.

Nemrég volt Stuttgartban a könnyűatlétikai világbajnokság. Sajnáltam sportriportereinket, mert az -óvá képző sok gondot okozott nekik. Nem tudom, miért volt a kubai Costa Costaová és az ukrán Bulaga Bulagwvá (így az utóbbit férjezettnek állították be, holott nem az), mikor Varga nem volt Vargaová. Ezek után természetesen megtörtént az is, hogy Berezsnajából Bereznajová lett (újságban is olvastam

így)'

A kínai nyelvben az első szótag nemzetségnév (olyasmi, mint a vezetéknév), a másik kettő személynév. Szeptember 16-án reggel a rádiós hírekben azt hallottam, hogy Wang Junsiaová megdöntötte a világcsúcsot. Ez olyan, mintha a szlovákban KrálMáriovát mondanának. Jóleső érzéssel töltött el, amikor a NO-ban ugyanaznap azt olvastam, hogy Wang Junsia szárnyalta túl a világrekordot. És mi legyen a nálunk is előforduló Jankü-, Mateje-, Valenteje-, Minarovych-íé\e családnevekkel? Igaz, hogy a nagy nemzetek nemigen ismerik az ékezetet, lágyítójelet. De itt is változik a helyzet. A számítógépes szövegszedés lehetőséget ad tetszés szerinti betűállomány kialakítására. így egyes cseh emigránsok (lehet, hogy szlovákok is, nem tudom) már használják nevükben a lágyítójelet, annak ellenére, hogy amerikai állampolgárok. És a teniszező Navrátilovát az ottani állampolgárság megadása után sem hívja senki Miss Navratilnak.

Végül még egy rövid megjegyzés a nevekhez. Valószínűleg még az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből származó szokás szerint a keresztneveket is szlovákosítot- ták. Mintegy 40 évig volt érvényben a Chemické závody Juraja Dimitrova név. Ha a gyárat ma az előző amerikai elnökről akarnák elkeresztelni, Závody Juraja Busha lenne a neve?

Ezzel a rövid írással azokhoz az elképzelésekhez kívántam hozzászólni, melyek a család- és keresztnevek írása esetében tagadják, hogy a helyesírás előnyt élvezhet a törvénnyel szemben - ahogy ez az SZK Nemzeti Tanácsának ülésén is elhangzott. A vezeték- és keresztnevek írásának módját viselőik személyi jogának kell tekinteni. Mi lesz, ha egyszer Lalumicre asszony mondja azt, ami ennek az eszmefuttatásnak címében áll? Ján Hájek

(Národná obroda)

r-7

Q)

n

E

<D

>

O

c

co

a>

<y>

érjek, feleségek hűségéről, csintalansá- gairól beszélgettünk a tornaijai Fehér Ló terített asztalainál, s magam is meglepődtem, mily bővérűén buzogtak az anekdoták, pikáns történetek. Egymás szájából kapkodtuk a szót, s a bizarr esetek a tüzes bornál is különbül csiklandozták elszáradni készülő emlékeinket, melyek már-már határukat vesztve hömpölyögtek most elő. Volt aki kerek perec kimondta: ha asszonyi csalafintaság nem lenne, a férfinép mind elmulyulna! Ezen a felettébb magvas bölcsességen mindannyian elmerengtünk. Bólongtunk, és szájunk körül halvány mosoly derengett. Ki tudhatja, ki mire gondolt ebben a csöndben, mely elfeledt arc jelent meg egy-egy szem képernyőjén.

Hallgattunk akkor is, percekig, amikor valaki új lapot emelt e bizarr történetek kártyapaklijából, és ellenkező irányba lódította a társalgás szekerét.- Hát a férfiak? - kérdezte egy erdészruhába öltözött vendég. - Talán a csélcsap férj had is jóra serkenti az asszonynépet? Azért ágálok, hogy az imént kimondott magvas igazság csalántüskéit is felborzoljam. Mert a csalán se csíp csupán az egy oldalán. Csíp az bizony mind a kettőn - mondta, aztán új történetbe kezdett.- Városkánkban történt... Az egyik erdésztársamnak a felesége két nappal előbb érkezett vissza a szülőfalujában tett látogatásáról, és a családi ágyban egy teljesen idegen hölgyet talált. A hölgy szép volt és fiatal. Oly meghitten, fesztelenül heverészett a párnák közt, mintha odahaza lenne. De a férj se jött zavarba. Pizsamába öltözve éppen akkor

lépett ki a fürdőszobából, amidőn a felesége a reggeli vonatról érkezve betoppant. Illően megölelte, megpuszilta, és szerfölött boldogan tette neki a szépet, mintha a homályban teljesen világos lenne.

Miután összevissza cirógatta, örvendezve megeredt belőle a szó is.- Ilonkám, drágám!... - fújta a leckét. - Végtelenül örülök, hogy megjöttél! Látod, éppen vendégeink vannak, s én nem tudtam mit kezdeni velük. Nem volt itthon se ennivaló, se innivajó... De hadd mutassalak be egymásnak... Ő Szabóné, annak a barátomnak a felesége, akivel az erdészek iskolázásán ismerkedtem meg. Csallóköziek, és Tornaiján keresztül utaznak szabadságra. Tegnap este

teljesen véletlenül botlottam beléjük, nagyon fáradtak voltak, és a szállodában nem akadt egyetlen szabad hely sem. Meghívtam őket hozzánk éjszakára. Csak hát te nem voltál itthon, s azt se tudtam, mihez kapjak. De most már hál ’Istennek megérkeztél. Ismerkedjetek össze - mutatott az ágyban fekvő asz- szonyra - beszélgessetek, én máris futok a férjéért, aki borbélyhoz ment a városba. Útközben persze be is vásárol...

Gyorsan magára kapkodta a ruháját, s mint akit kilőttek, futott ide, a Fehér Lóba. Fiúk, kiabálta kétségbeesetten, segítenetek kell rajtam. Szükségem van egy középkorú férfira, aki kb. 180 centiméter magas, s kihúzhat a csávából.

Ezután röviden elmondta az otthon történteket.

Csakhogy a Fehér Ló reggeli vendégei az ilyen feladatra egyáltalán nem voltak alkalmasak. Csupa másnapos, borostás, munkaruhás férfi várakozott a forró pacallevesre, akiket úgy-ahogy a felesége is ismert. De talán az az úr segíthetne, mutattak a sarokasztalnál reggeliző idegenre. A szorult helyzetben vergődőférjnek nem volt más választása, odalépett az idegenhez, és előtte is feltárta a helyzetét.

Az ismeretlen férfi szabódon, mentegetőzött, hogy hivatalos ügyben utazott ide, és fél óra múlva fontos tárgyalása lesz stb., stb.

De a férj most már nem engedett. Erőszakosan magával cipelte az idegent, s útközben elmagyarázta, mit kell tennie.

Végül is az újdonsült Szabó úr és Szabóné oly kitűnően játszotta a szerepét, hogy a váratlanul hazatért feleség irigykedve nézte vendégei szerelmes galambturbékolását, és gyöngéd, megértő suttogását. A csalafintaságból nem vett észre semmit.

Amikor aztán a Szabó házaspár érzékeny búcsút vett tőlük s távozott, a háziasszony szemrehányóan fordult a férjéhez.- Látod!?... mily régen házasok, és mégis mily figyelmesek, gyöngédek egymáshoz. Ilyen házastársi ragaszkodást ma már ritkán lát az ember! - mondta, és bánatosan nagyot sóhajtott.

És azóta is, valahányszor úgy érzi, hogy a férje elhanyagolja, figyelmetlen hozzá, újból felemlegeti Szabóék feledhetetlen példáját. Szólce József

__^.... <

(M

éry Gábor felvételei)