Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-11-07 / 44. szám

A pályaválasztás hosszas mérlege­lésre készteti a fiatalokat. Jöven­dő hivatásukról elmélkedve érté­kelik annak pozitívumait és nega­tívumait, s azokat a kérdéseket is, amelyek az adott területen megol­dásra várnak. A Nyitrai Pedagó­giai Főiskolán a közelmúltban le­hetőségünk adódott felmérést vé­gezni több száz olyan érettségiző fiatal körében, akik a pedagógusi pálya mellett döntöttek. Kérdé­seink nem a döntés körülményeire irányultak, hanem a választott pá­lyával kapcsolatos, egyéni vagy társadalmi szempontból fontosnak tartott problémákra. A kapott vá­laszok figyelmet érdemelnek, mi­vel visszatükröződnek bennük rpindazok a problémák, amelyek nemcsak a pedagógusokat, hanem a szélesebb nyilvánosságot is fog­lalkoztatják. A feleletekből kiderült, hogy a fiatalokat élénken foglalkoztat­ják a pedagógusi hivatással kap­csolatos gondok, megoldásra váró feladatok. Sokan aggódva teszik fel a kérdést: lesz-e megfelelő he­lyük, ha végeznek, illetve szükség lesz-e még egyáltalán rájuk? Tisz­tában vannak azzal, hogy a ma­gyar iskolák jövője nagyrészt a szülőktől függ. Ezért többen sze­retnének megismerkedni azokkal az okokkal, amelyek arra készte­tik a szülőket, hogy szlovák isko­lába írassák gyermeküket. Eltö­kélt szándékuk változtatni ezen a negatív gyakorlaton. A jövőtől való egyfajta szoron­gás hatja át soraikat, amikor a fe­nyegető munkanélküliségről ír­nak, s akkor is, amikor az iskolák színvonalának, anyagi, tárgyi, esz­közbeli ellátottságának kérdéseit vetik fel. Sokan megkérdőjelezik válasz­tott hivatásuk társadalmi megbe­csülését, anyagi, erkölcsi elismeré­sét. Különösen lehangolónak tart­ják a társadalom részéről megnyil­vánuló közömbösséget a pedagó­gusok és az iskolák gondjai iránt. Védtelennek, túlságosan kiszol­gáltatottnak látják a pedagógusok helyzetét. A reszponzensek közel felének eltökélt szándéka a legújabb peda­gógiai módszerek megismerése, átvétele és adaptálása. Ugyaneny- nyien nincsenek megelégedve a tanítás tárgyi, műszaki feltételei­vel, hiányolják a korszerű oktatás- technikai eszközökét és berende­zéseket, s a választékban gazda­gabb módszertani és szakirodal­mat. A kiválasztott szaktantár­gyak színvonalasabb oktatásán kí­vül fontosnak tartják az idegen nyelvek intenzívebb oktatását, a matematikatanítás korszerűsíté­sét és a környezetvédelem átgon­doltabb megismertetését. Megle­pő, hogy milyen sok fiatal tartja fontosnak az alaptárgyak (anya­nyelv, matematika, szlovák nyelv) oktatásának korszerűsítését. Ért­hetetlen például számukra, hogy miért nem szereti olyan sok tanuló á matematikát. Rendkívül fontosnak tartják a szaktantárgyak oktatásának lé­lektani, pedagógiai és módszertani vonatkozásait. A válaszokban az első helyen szerepel a tanulók érdeklődésének felkeltése és fenn­tartása, ami szerintük is az ered­ményes tanulás egyik alapfeltéte­le. Az érdeklődésnevelés haté­konyságát és egyben sikerét jelen­tik a jól működő szakkörök, ame­lyek szervezésével, irányításával és módszertani aspektusaival szin­tén sokan szeretnének behatóan foglalkozni. A pedagógus személyével, ké­pességeivel, felkészültségével kapcsolatos válaszokból kiderül, hogy a fiatalokat intenzíven fog­lalkoztatják mindazok a kérdések, amelyek a jól felkészült, széles látókörű, nagy tekintélynek ör­vendő, • példaképnek is megfelelő pedagógusszemélyiség kialakulá­sával függnek össze. A válaszok­ból ítélve sok tanulónak voltak meghatározó - pozitív, illetve ne­gatív - élményei és tapasztalatai a tanár-diák kapcsolatot illetően. A megkérdezettek közel egyhar- mada behatóan szeretne foglal­kozni e kapcsolat kialakításának kérdéseivel. Többen kételkedve teszik fel a kérdést: lehet-e egyál­talán kölcsönös bizalmon és őszin­teségen alapuló tanár-diák vi­szonyról beszélni? Kevesebben vannak azok, akik szerint létezik ilyen viszony, bár nem olyan gya­kori, mint az kívánatos lenne. A válaszok között kiemelkedő helyet foglalnak el az oktatással kapcsolatos problémák, a tarta­lom, a módszerek, a korszerűsítés kérdései. Ezzel szemben szinte teljesen háttérbe szorulnak a ne­velési problémák. Összefoglalásképpen elmond­hatjuk, hogy a pedagógusi pályát választók többsége őszintén érdek­lődik jövendő hivatása iránt, és jól ismeri annak időszerű problémáit. Az a tény, hogy ezek a fiatalok a pedagógusi státust övező sok bizonytalanság, gond ellenére is kitartottak eredeti elhatározásuk mellett, azt bizonyítja, hogy a pá­lyára való alapos felkészülésnek és a hivatástudat megszilárdulásá­nak egyik fontos alapfeltétele már főiskolára való bejutásukkor adva volt, s ez jövőbeli munkájuk sike­rességét tekintve megnyugtató le­het. Kulacs Dezső Múlttal a jovoert Honismereti vetélkedő az Ipoly mentén Nem mindennapi esemény zaj­lott 1993. október 8-án a Bör­zsöny nyugati lábánál fekvő kis község, Kemence általános iskolájában, ahol 9 Ipoly menti magyar alapiskola csapata mérte össze tudását a „Múlttal a jövőért“ elnevezésű honis­mereti vetélkedőn. A magyarországi iskolákat Kemencén kívül Vámosmiko- la, Bernecebaráti és Dejtár képviselték, a szlovákiai ma­gyar iskolák közül a szervező ipolysági állami iskolán kívül az ipolysági egyházi, az ipolybalogi, az ipolynyéki, va­lamint az ipolyszakállasi szere­pelt egy-egy csapattal. A vetél­kedő anyagát az ipolysági és kemencei iskolák pedagógusai közösen állították össze, s a felkészüléshez szükséges anyagot eljuttatták valameny- nyi környékbeli iskola igazga­tójához. Szeptember közepéig a háromtagú csapatok 4-5 ol­dalas írásbeli munkát készítet­tek településük történetéről. A fej-fej melletti verseny győztese a kemencei csapat lett, a második helyen az ipolysági állami iskola 8. A osztályának csapata (Tóth Erika, Bélik Adrienn, Kanta Zsanett), a harmadik helyen pedig az ipolysági állami iskola 8. B osztályának csapata (Bú- rik Szabolcs, Németh Erik, Zsolnay Zoltán) végzett. A rendezvényen részt vett iskolák igazgatói, pedagógusai bemutatták egymásnak iskolá­jukat, elbeszélgettek gondjaik­ról, eredményeikről. Jó alka­lom volt ez a találkozó a szo­rosabb kapcsolatteremtésre. Valamennyi résztvevő egyet­értett abban, hogy hasonló rendezvényekre szükség van, s keresni kell az együttműkö­dés lehetőségeit más területe­ken is, különösen az új pedagó­giai módszerek alkalmazása te­ren' Lendvay Tibor AZ ELSŐSÖK BE1UTM02MM-1993 Álló sor: Gyetven Miklós, Juhász Gábor, Bielik Patrik Ülő sor: Virág Marián, Bracsok Anita, Unter Zsuzsa, Cérnák Andrea Igazgató-osztálytanító: Belákné Szaló Krisztina Szeretlek, mert szeretlek Carl Rogers személyközpontú pszi­chológiájáról olvashatunk élményeket és töprengéseket Szenes Andrea Igen című könyvében (1991 Relaxa). Ro­gers korunk leghatásosabb pszicholó­gusának számít, és noha sokan ismerik nevét, munkásságát, nem érdektelen e kört bővíteni. Az Illinois államban született Carl Rogers (1902-1987) először teológiát tanult, de - főleg kínai élményei, első­sorban a taoizmus hatására - szakított a teológiával és a pszichológiának szentelte magát. Egy gyermekklinikán kezdte el kutatásait, ezek eredménye­ként 1940-ben az ohiói, majd 1945- ben a chicagói egyetem professzora lett, itt kezdett csoportokkal foglal­kozni. Ebből nőtt ki a Rogers-féle encounter csoportmozgalom, felerősö­dött a kliensközpontú terápia elméle­te, gyakorlata és kutatása. Később egyetemi tanszékvezetőként Viscon- sinban dolgozott. 1964-ben otthagyta az egyetem szervezett kereteit, és egy kaliforniai kutatóintézetben, 1969-től pedig saját önálló intézetében folytatta kutatómunkáját. Idős korában írta nagysikerű könyveit (Hogy emberré legyünk, A tanulás szabadsága, Az encounter csoportok, A partnerré vá­lás, Carl Rogers a személyes erőről, A létezés egyik útja). Életének utolsó éveiben a kultúrák közötti kommuni­káció, a politika és a világbéke ügye foglalkoztatta. Bejárta a világot, 1984- ben és 1985-ben Magyarországra is ellátogatott. Nemcsak pszichológusok, hanem pedagógusok, népművelők, művészek is érdeklődnek elmélete iránt, annál is inkább, mivel ő maga sem vont éles határvonalat tudomány és művészet közé, pontosabban a kettő közeliségét hangsúlyozta. Ideális emberképe az ún. tökéletesen funkcionáló személy, aki vágyai megvalósítására törekszik, nyitott az élmények és tapasztalatok iránt, s nem torzítja azokat. így lesz az ember énje a fejlődés folyamatában leleményesen alkalmazkodó s egyben hiteles. Rogers rendkívül fontosnak tartja a pozitív elfogadás szükségletét, amely olyan erős is lehet, hogy az alapvető biológiai szükségleteket is háttérbe szorítja. A gyermek énképét is a szülők feltételhez kötött pozitív elfogadása, szeretete alakítja. Noha maga Rogers nem használja a (lejára­tott) szeretet szót, munkásságának krédója az ember tisztelete és elfogadó megértése, s ez az elfogadás a krisztusi agapé megfelelője: szeretlek, mert sze­retlek. Azaz az egész embert lehet szeretni, elfogadni, hiányosságaival, hibáival együt. De mindezt önma­gunkhoz való viszonyunk alapozza: az önszeretet minden szeretet alapja. A rogersi szellemiség, néhány se­bezhető és támadott pontja ellenére, tért hódít a világban, immár - az általa ellenzett - intézményesített formák­ban is. A kliensközpontú terápiák ha­tása és értéke egyre világosabbá válik a különböző szakterületeken, a sze­mélyközpontú pszichológia rendsze­rezett elvei pedig meghódítják a neve­lés és oktatás területeit. A pedagógu­soknak különösen érdemes odafigyelni tanácsaira: a tanárok az oktatás min­den szintjén felejtsék el, hogy ők taná­rok, rendelkezzenek a tanulás facilitá- torának (megkönnyítőjének) magatar­tásával (az elfogadással, az empátiá­val). Megéri a diákot tudatos, érzé­keny emberi lényként kezelni, mert többet, jobban fog tanulni, jobban fog viselkedni, kevesebbet fog hiányozni; a megértés, törődés, őszinteség lesz a sajátja, magasabb lesz kreativitásá­nak szintje, bővülnek pozitív kapcso­latai, hatékonyabb lesz kommuniká­ciója. A személyközpontú tanárnak egye­lőre nincs könnyű dolga, mert nem mindegy, milyen szemléletű az iskola, ahol tanít, és milyen beállítottságú a főnöke. Nyilván hátráltató körül­mény, ha izoláltan, magányosan kénytelen dolgozni, érvényesíteni el­veit, míg ha támogatást nyer, a haté­konysági tényező látványosan magas lesz. Tanulságosnak véljük, ha itt és most összegezzük a hagyományos és a sze­mélyközpontú (humanisztikus) iskola néhány jellemzőjét a rogersi szemlélet alapján: a hagyományos iskolában a tanár a tudás birtokosa, a diák a tu­dás passzív befogadója. A tanár a hata­lom birtokosa, a diák elvárás szerint engedelmes. A bizalom szintje mini­mális. A tanár a diákot félelemben tartja (osztályzással, intővel, szidás­sal), hogy minél hatékonyabban irá­nyíthassa. A diák nem alkotója a tanu­lásnak, a tantervnek, a munkamód kialakításának, nem választja taná­rát. Az oktatásban az egész embernek nincs helye, csak az intellektusának. A személyközpontú iskolában a ta­nár megosztja a többiekkel (tanulók, tanárok, szülők) a tanulási folyamat felelősségét. Gondoskodik a tanulási forrásokról (önmaga, könyvek, közös­ségi tapasztalatok), ösztönzi a diákot a források felkutatására. A tanuló dol­gozza ki saját tanulási programját. A tanulás módszere, a „hogyan tanu­lunk“ az elsődleges, a tanulás tartalma a második helyre kerül. A külső fe­gyelmezés helyére a belső fegyelem lép. A tanulás értékelését elsősorban a diák végzi, befolyásolva a csoportta­gok és a tanár visszajelzései által. A könyv egyéb szakmai részletkér­désekkel is foglalkozik, noha a szerző nem törekedett a témát teljességében átfogó, rendszerező munkára. Nem könnyű olvasmány Szenes Andrea könyve, de mindenképpen hasznos, mert tanárt, szülőt, nevelőt hatékony élet- és munkastílusváltásra szólít fel. Ezt sem könnyű megvalósítani, ám az eredmény megéri a fáradságot. Laczkóné Erdélyi Margit Bemutatjuk oldalunk szponzorait Meglepetésként hatott Párkányban a hír, hogy a Borovics házaspár élelmiszerüzletet nyitott. A rendszerváltás előtt a feleség varrónő, a férj tévészerelő volt, mindkettő megbecsült, jó szakember a maga területén. Előbb csak bérbe vették a város egyik legrégibb üzletét, a Tóth-féle fűszer- és csemegeboltot, majd megvásárolták az épületet. Kiváló üzleti érzékre vall, hogy a város legforgalmasabb részét szemelték ki, s olyan boltot, amely már több nemzedéket is kiszolgált, így megvolt az állandó vásárlóközönsége, amelyet csak meg kell tartani. Mi sem könnyebb, gondolhatnánk, csupán két dolog kell hozzá: jó minőségű és bő áruválaszték, no meg megbízható, udvarias kiszolgálás. Borovicséknál egyikre sem lehet panasz. Az áru beszerzését maga a tulajdonos végzi, az elárusítók pedig mosolygósak, kedvesek. A jó forgalomnak köszönhetően Borovi- csék újabb üzletet nyithattak, ezúttal hentesáruval, a lakótelep szélén. Lesz utánpótlás is; a fiukat is kereskedőnek szánják. A fiatalember Prágában tanul, a közgazdasági egyetemen, mert a vállalkozás akkor a legsikeresebb, ha kellő szakképzettséggel társul. A család valamennyi tagja magyar iskolába járt, ezért nem közömbös számukra a hazai magyar oktatásügy helyzete, színvo­nata. S ha a fiuk elvégzi a csehországi egyetemet, ismét bővül azoknak a tábora, akik saját példájukkal bizonyíthatják - magyar iskolával is lehet érvényesülni, még a főiskolán, egyetemen is. __________________________________________________-VS­Ennek az oldalnak a megjelenését a párkányi BESSO boltok tulajdonosai, Borovics József és felesége támogatták. Címük: BESSO — Potraviny, Hlavná 169, Stúrovo. | A lekéri alapiskola I. osztálya N E V E L // O K F s O R U M

Next

/
Oldalképek
Tartalom