Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-11-07 / 44. szám
I— (D-Q E <D > O c CO CT> CT> Közel tízórás autózás után hétrét görnyedve szálltunk ki az autóból, s azon nyomban bekopogtunk a királyhelmeci kórház igazgatóságán, ahol már várták érkezésünket. A fogadtatás eléggé hivatalosra sikeredett, s az első percekben úgy tűnt, hogy dr. Kövér Péter kórházigazgató, Tamásik Éva mérnök, gazdasági osztályvezető, dr. Szabó Sándor és dr. Pataky Mihály főorvosok kissé tartanak a Pozsonyból érkező idegenektől. Talán ezért is - még mielőtt a régió egészségügyének helyzetéről érdeklődtünk volna - elmondtuk, évek óta foglalkozunk a Dél-Szlovákia magyarlakta területein élők egészségügyi helyzetével, ellátásával. „Haza" járunk a dunaszerdahelyi, az újvári, a komáromi járásokba, s „otthon" szeretnénk lenni a keleti végeken is. Talán ez volt az a bűvös mondat, amely feloldotta a kezdeti idegenkedést, s melynek nyomán a látogatás baráti beszélgetéssé vált. — A 255 ágyas kórházunk öt fekvőrészlege - a belgyógyászati, a sebészeti, a nőgyógyászati-szülészeti, a gyermek-, illetve az intenzív osztály - a királyhelmeci-nagykaposi , körzeten belül 56 628 lakost szolgál. Ezenkívül a királyhelmeci körzet 38 586 lakosának széles skálájú rendelőintézeti járóbeteg-kezelést biztosítunk. A járás valamennyi lakosa (kb. 120 ezer fő) ellátásáról 2247 egészségügyi dolgozó gondoskodik. A számok önmagukban talán nem mutatnak rá a régió rossz helyzetére, elmaradottságára. Äm a különbség szembetűnik, ha figyelembe vesszük, hogy nálunk a kórházban egy orvosra 16,7 ágy (fekvő beteg jut), a nagyobb városokban csak 3-4, és a szomszéd járásokban sem sokkal több, hogy másutt egyetlen körzeti orvosnak sem kell 1500-1600 beteget ellátnia. Persze, nem is említem a megalázóan rossz műszerezettséget, az állandó pénzhiányt. Mindezek mellett eltörpül s szinte szóra sem érdemes a kórház adóssága - 1 millió korona (Terebes 16 millióval tartozik), - ám gondjaink megoldása már nem várható csupán a kórház vezetésétől. Az állami költségvetés kórházunknak októberben 2 444 000 koronát irányzott elő. Ha az összegből kivonjuk a béralapot, a kórház üzemelési költségeire alig 300 000 korona marad. Már a múlt év is nehéz volt, de az idén oda jutottunk, hogy ha a regionális biztosító nem lép, decemberben egy fillér nélkül marad a kórház - közölte dr. Kövér Péter igazgató. Kiderült, hogy tavaly a kórház 61137 000 koronát kapott, ám a valódi költségek 67 millió koronára rúgtak. Az üzemelési költségekre 39 millió jutott. Az idén a királyhelmeci kórház kevesebb juttatást kapott — 52 660 ezer koronát —, amiből az üzemelési költségek 31 547 000 koronát tettek ki. S míg tavaly a gyógyszerre és egészségügyi segédeszközökre 26 milliót költöttek, az idén ez az összeg 21 millióra csökkent, miközben köztudott a szolgáltatások, a gyógyszerek, az energiahordozók, az élelmiszerek, a tisztítószerek drágulása. Nem kell matematikai zseninek lenni ahhoz, hogy az ember rádöbbenjen, a királyhelmeci kórház már régen kimerítette tartalékait. — A gondok ellenére dolgozunk, gyógyítunk, s betegeink - ma még — nem éreznek hiányt semmiben. Nem így az egészségügyi dolgozók — mondott nyíltan véleményt a kórház igazgatója, majd átadta a szót Tamásik Éva mérnöknek. Megtudtuk, hogy a kórházban a legfőbb szempont a takarékosság. Nincs olyan teCSÖKKENT A SZÜLÉSEK SZÁMA Látogatás a királyhelmeci kórházban Miből fedezem majd a megnövekedett kiadásokat? Biztos, hogy a gyógyszerért nem kell majd fizetnem? riilet, amely kivételt képezne. S hogy ez mi mindenből áll? Csak néhány példa a sok közül. Ahová lehetett, gyengébb égőket szereltek fel, éjszakai műszakban üzemeltetik a mosodát, a takarítónők munkaidejét hat órásra csökkentették, megszüntették az egészségügyi dolgozók személyi jutalmazását, a veszélyességi pótlékot, az orvosok az ügyelet egy részéért kapnak bért, a többiért (négy óráért) szabadnapot vehetnek ki. Szabályozták a gyógyszergazdálkodást és két éve nem vettek új munkaruhákat. Módosult a kórházi koszt, hetente kétszer tésztanapot tartanak. — Mindezek ellenére — vetette közbe dr. Szabó Sándor, az RTG-osztály főorvosa" - a népszerűtlen létszám- csökkentésre is sor került. Igyekeztünk ezt a nehéz kérdést a legfájda- lommentesebben kezelni. Mi is, úgy mint az országban mindenütt, a nyugdíjasoktól váltunk meg. Nem ment könnyen, hiszen az az alaptalan vád érte a kórház vezetését, hogy nemzetiségi alapon döntöttünk. Nem így volt. A kórházban nem téma a nemzetiség, csakis a tudás, a rátermettség, az elvégzett munka minősége a mérvadó. Azonban kötelességünk alkalmazni a fiatal orvosokat. cséré a városi önkormányzat sem feledkezik meg rólunk, az idén 200 000 koronával segítették kórházunkat.- Furcsának tűnhet, de mi nagy eredménynek tartjuk a kórház fűtésének átépítését. A rosszul üzemelő, használhatatlan padlófűtést gázfűtésre cseréljük. Noha az egészségügyi minisztérium hozzájárult a költségek fedezéséhez, a kivitelező nagyvonalúsága nélkül - Szlovák-morva Energetikai Vállalat - az átállás nem valósulhatna meg. A kft. vezetői előtt feltártuk rossz anyagi helyzetünket, s ők beleegyeztek abba, hogy az idén elvégzett munkát jövőre fizetjük ki — folytatta a témát dr. Pataky Mihály, a nőgyógyászati-szülészeti osztály főorvosa. Az eléggé komor hangulatot oldandó eldicsekedett azzal is, milyen ügyesen oldották meg a huzatos ablakok cseréjét. A kórház egy magánvállalkozótól fát kapott ajándékba, a keretet viszont - közhasznú munkaként - a munkanélküliek készítik majd. Hála a helyi porcelán- gyárnak, az ütött-kopott tányérokat, csorba bögréket újakra cserélhették. — Szakmai szempontból - ragyogott fel a főorvos arca — a rooming-in bevezetése a legnagyobb sikerek egyike. Jó érzés, hogy már Királyhel- mecen sem kell elszakítani a csecsemőt az édesanyjától. — Másutt az ilyen kis sikert észre A csecsemők jól vannak... Dr. Pataky Mihály főorvos, miközben végigvezetett bennünket az osztályon, arról is szólt, hogy a régióban egyre kevesebb gyerek születik. Ritka a három gyerek, a roma asszonyok sem vállalnak négy-öt gyereknél többet. A szülészeti osztályon a nagy esemény fáradalmai után pihenő kismamákat nem akartuk zavarni. A csecsemőket a főorvos és Brindzák Irén ápolónő jóvoltából nemcsak megnézhettük, de le is fényképezhettük őket. A nagy kórteremben a három kisbaba békésen szuszogott. A nőgyógyászati osztályon várandós fiatalasszonyoktól érdeklődtünk hogylétük iránt.- Hetedik hete fekszem a kórházban. Ikreim lesznek, s az orvosom úgy vélte, jobb, ha szem előtt vagyok — mondta derűsen a szirénfalvai Huszty Judit. - Az orvosok készségesek, s amikor kedvemben akarnak járni, s fel akarnak vidítani, meghallgathatom a babák szívhangját. A szüléstől, ha igaz, már csak két hét választ el. A bolyi Horváth Éva decemberre várja gyermeke születését. Noha általában elégedett, vannak észrevételei.- Az állapotommal kapcsolatban több információt, s főleg biztatást várok az orvosoktól. Olyan rossz, hogy nem tudom, mi van velem, a babával. Nekem kevés, ha csak azt KORSZERŰ MŰSZEREK NÉLKÜL Dr. Pataky Mihály főorvos- Majd csak holnap, hiszen ma nem zavarhatjuk meg a betegek álmát — nevette el magát az igazgató, s az órájára mutatott. Amikor szabadkoztunk, hogy miattunk túlórázniuk kellett, nagyokat derülve közölték, hogy a kórházból máskor sem mennek el korábban. NEHÉZ A NYUGDÍJASOKNAK Dr. Ginelli Erzsébet, a belgyógyászati osztály főorvoshelyettese egyúttal a diabetológiai rendelőt is vezeti. Nem szépítette a helyzetet, a napi gondokról őszintén beszélt.- A gyógyszerek kategorizációja megrémítette a betegeket, holott megmagyaráztam nekik, hogy gyógyszereik zömét a biztosító téríti. A királyhelmeci kórház a rosszul műszerezett egészségügyi intézetek közé tartozott s tartozik ma is. Egyrészt azért, mert ezt a magyarok lakta régiót a múltban sem támogatta egyetlenegy „fejes“ sem, másrészt azért, mert ma sincs senki, aki orvosolni akarná a múlt vétségeit. Pedig köztudott, hogy a szomszédos járások nem kis összegeket kaptak egészségügyi intézményeik fejlesztésére.- Az anyagiak rossz, kedvezőtlen elosztása netán tudatos? — kérdeztem a szembenülőktől.- Nem hisszük, és ezzel a kérdéssel nem is foglalkozunk. Erőnket, energiánkat arra összpontosítjuk, hogy emeljük a betegellátás színvonalát, s ha lehet, javítsuk munkakörülményeinket. Ha nehezen is, de fel tudunk mutatni eredményeket - vidult fel kissé az igazgató. — A legnagyobb örömünk az, hogy a régió betegei nem pártoltak át a jobban felszerelt környékbeli kórházakba. Van más is. Nagy erőfeszítések árán, szponzorok segítségével beindult az alapellátáshoz nélkülözhetetlen műszerek beszerzése. Annak ellenére, hogy jelenleg 68 életbevágóan fontos berendezésre volna szükségünk, és tudjuk, hogy támogatás híján nem tudunk felzárkózni a hozzánk hasonló intézmények szintjére, nem csüggedünk. A kis lépések taktikáját választottuk, és úgy látszik, helyes útra léptünk. Sikerült egy hordozható RTG-készü- léket, vér- és biokémiai analizátort, gasztrofibroszkópot, számítógépeket és más kisebb, de értékes műszert vásárolnunk. Igaz, kolduló dervisként járjuk a régió üzemeit, magánvállalkozóit és tartjuk markunkat. Szeren... a várandós anyukák szintén sem veszik, mi ezt is eredményként könyveljük el — vallotta az igazgató, s hangjában nyoma sem volt a keserűségnek.- Hogyan értékelik azt a tényt, hogy a kassai, a terebesi és más egészségügyi intézetek — a nehézségek dacára - mégis gyorsabban fejlődhettek és fejlődnek ma is? - tettem fel ismét a kérdést.- Nem leszek túl népszerű, mégis kimondom, — válaszolt dr. Kövér Péter. - Bennünket nem zavar, nem bánt a régió intézeteinek fejlődése. Mindenki úgy boldogul, ahogy tud, ahogy lehetőségei engedik. Az viszont igaz, hogy noha a régióban létrehoztak egy Dél-zempléni Alapítványt, ahová elég szép summák érkeztek, ebből nekünk nem juttattak egy fillért sem.- Szeretnénk látni a kórházat, kíváncsiak lennénk a betegek véleményére - közöltük fotós kollégámmal, az információáradattól kissé elfáradva. (Méry Gábor felvételei) Ismerem anyagi helyzetüket, tudom, a pluszköltségeket nem képesek vállalni. Nehéz időket élünk. Ezért is nagyon fontosnak tartjuk az orvos —beteg viszonyának javulását, bár nem panaszkodhatunk... Az egyik kórteremben a dobórusz- kai özv. Béres Simonná mozdulatlanul tartotta a karját, amelybe infúzió csöpögött. — Sajnos, elég gyakran kerülök a kórházba. Cukorbeteg vágyók, és gyakran előfordul, hogy vétkezem. Persze, a büntetés nem marad el. Nincs okom panaszra, az orvosok, az ápolónők gondoskodása példás. Voltam már más kórházban is, de itt otthon érzem magam. A vajkóci özv. Bercik Árpádné véleménye szinte megegyezett szobatársnőjével. Az is kiderült, aggasztja betegsége. - Mi lesz, ha beigazolódik az orvosok feltevése, s valóban megállapítják nálam is a cukorbetegséget? mondják, minden rendben van. Akkor miért kell kórházban lennem? Tudok a kórházban zajló átépítésről, mégis jó volna, ha fűtenének. Máskülönben jól megvagyunk, olvasással, beszélgetéssel múlatjuk az időt. — Nyílt titok a kórház nehéz anyagi helyzete, mégsem érezzük, hogy emiatt idegesek lennének az orvosok, az ápolónők, rosszabb lenne az ellátás - mondott véleményt a dobrai Kiss Katalin. Elmenőben még dr. Karakó Pállal, az orvosi kamara elnökével is váltottunk néhány szót.- El kellett fogadnunk a takarékos- sági intézkedések bevezetését, hiszen a túlélésről volt szó. Az igazgatóval közösen el kellett dönteni, hogy a két rossz közül — komoly létszámcsökkentés, illetve maximális takarékosság - mit választunk. Meggyőződésünk, hogy helyesen döntöttünk. Az is kiderült, hogy az igazgató a top- menedzsment tagjaival értik a dolgukat, s mindent megtesznek a betegellátás minőségének emelése, illetve munkafeltételeink javítása érdekében. Azzal is tisztában vagyunk, hogy mindez emberfeletti erőfeszítést és energiát igényel. A királyhelmeci kórház vezetőitől, dolgozóitól nehéz szívvel búcsúztunk, mert látnunk kellett, hogy a mindennapok nehézségeinek leküzdésekor — ha azt akarják, hogy gerincük egyenes, lelkiismeretük tiszta maradjon - csak egymásra támaszkodhatnak. Habár a mai világban ez nem kevés. „r. „ Petem Szonya Adósságunk elhanyagolható, pénzünk viszont nincs - Tamásik Éva mérnök Dr. Kövér Péter kórházigazgató
