Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-11-07 / 44. szám
v_ CD-Q E o > o c co 02 02- ön szerint, miniszterelnök-helyettes úr, milyen a szlovákiai magyar lakosság közérzete?- Országjárásaim során úgy tapasztalom, hogy Szlovákia vegyeslakta területein, a politikai feszültségek ellenére, a helyzet nyugodt, az emberekben nincs egymás iránti harag. Sőt! Én úgy látom, hogy „odalenn“ a kormányzat nemzetiségi politikája ellen sincs különösebb ellenvetés.- Szemforgatás lenne letagadni, hogy „odafenn“ viszont annál több a feszültség!- Igen. De szerintem ez abból ered, hogy különbség van a szlovákiai magyar lakosság szélesebb rétegeinek hangulata, illetve a nemzetiségi kisebbség nevében politizáló képviselők értékrendje között. Én ebben látom a bajok legfőbb forrását.- Valóban: Komáromban, Nagykürtösön vagy akár a Bodrogközben is a helyzet tényleg nyugodt; ám isten ments, hogy ne így legyen! Épp ilyen tény viszont, hogy 1992 júniusában a szlovákiai magyarság 90 százaléka az itteni magyar pártokra és mozgalmakra szavazott. Nyilván azért, hogy azok elsősorban a kisebbségi érdekeket képviseljék.- Őszintén szólva, én különbséget tennék a kisebbségi érdekképviselet hangsúlyai között. Nézze, szerintem a szlovákiai magyarok pártjainak hivatalos képviselői túlzott buzgalommal foglalkoznak az olyan kérdésekkel, amelyek a gyakorlatban kevésbé érintik közvetlenül is az itteni magyarokat. Úgy vélem, az embereket sokkal kevésbé érdekli például a helynévtáblák ügye vagy a közigazgatás jövőjével kapcsolatos viták mibenléte, mint az, hogy régiónként mekkora a munkanélküliség, milyen ipar, milyen szolgáltatások létesülnek a környéken; és vajon a gyermekeik is találnak-e majd érvényesülési lehetőséget a szóban forgó vidéken... A lakosságot manapság ezek a kérdések foglalkoztatják elsődlegesen; bár nyilvánvaló, hogy a nemzetiségi kultúrájukat, az identitásukat szintén őrizni akarják. Meggyőződésem, hogy a kisebbségi lakosság a problémák megoldásának inkább az előbbi, tehát a gazdaságorientált sorrendjét támogatja.- Miniszterelnök-helyettes úr, de abban talán mégiscsak egyetért velünk, szlovákiai magyarokkal, hogy haza csak ott van, ahol nem csak a munkához, az adófizetéshez, a törvények tiszteletben tartásához adatnak meg az alkotmányos jogok, hanem éppen ilyen természetességgel garantáltatnak a nemzeti kisebbségeket megillető kiegyenlítő jogok is. Hogy csupán egyetlen példát mondjak: egyebek között a településneveknek a helyi hagyományokhoz igazodó anyanyelvi használatára.- Egyszerűen nem helyeselhetem, hogy újra meg újra csak ezek az igények artikulálódjanak. Szinte örökösen. Bizonyos kérdésekben mi ketten is eltérő véleményen lehetünk, ám ez mitsem változtat azon a tapasztalatomon, hogy az országot járva és az emberekkel társalogva én úgy látom: az egyszerű halandók a hazai magyar pártok képviselőinek törekvéseitől eltérően, inkább egy gyakorlatiasabb értékrendhez igazodnak.- A szlovákiai magyarság részéről nyilván nem lenne szükség erre az „örökös igényhangoztatásra“, ha a kisebbségi igények nem jelentenének rendre gondot is, ha a Szlovák Köztársaság kormánya nagyvonalúbban és a nacionalista felhangokat kizárva kezelné ezeket a kérdéseket. Akkor több idő meg erő maradna a gazdaságorientált kérdések higgadt megvitatására, no és talán az előrelépésre is.- De maga állandóan valami mást akar a számba rágni! Én azt mondtam, hogy a kisebbségi pártok is egy bizonyos, nyilván a nemzetiségi lakosság általános fejlődését szorgalmazó programmal léptek a választók elé. Az ilyen programok viszont több pilléren nyugszanak, s érintik a szociális, a gazdasági, a kulturális szférát. Ezért helytelenítem, ha a magyar politikai mozgalmak most csak egy szőkébb részterületre összpontosítják figyelmüket; ráadásul nem is olyasmire, ami az emberek egyéni értékrendje szerint a leglényegesebb lenne. Azt pedig már csupán a teljesség kedvéért említem, hogy sokkal egyszerűbb a helynévtáblák ügyében ágálni, mint egy szeriőz szociális és gazdasági programot az asztalra tenni.- Kovác úr, aligha hinném, hogy bármit is a szájába akarnék rágni... Pusztán azért „ágálok“, mert valószínűleg más lenne a prioritások sorrendje is, ha nem a nemzetiségi kérdés állna a közéleti gondok homlokterében. Példaként újra felhozhatom a nyári, arrogáns táblairtás esetét!- De hiszen a szlovák kormányzat nyíltan kimondta: teljesíti az Európa Tanács által megszabott határidőt, és törvényes úton fogja rendezni a helynévtáblák ügyét. Nem mondhatnám hát, hogy arroganciáról van szó, én inkább a kisebbségi politikusok részéről megnyilvánuló türelmetlenségről beszélnék. És az ilyesminek mindig több a kára, mint a haszna.- „Kuriózumként“ azért hadd hozzam szóba, hogy Jozef Móra veik, tehát Szlovákia külügyeinek irányítója is a közlekedési tárca ügyetlen lépésének minősítette a helynévtáblák erőszakos eltávolítását. Arról már nem is beszélve, hogy azok kitűzése Szlovákia magyarlakta vidékein a rendszerváltás egyik vívmánya volt, hiszen a kommunista rendszerben, tehát 1989 előtt, ilyesmire gondolni eretnekségnek számított. A magyar helynévtáblák hatósági eltávolítását ezért tartom agresszív és csak Slobodník miniszter úrnak a Nagy- szombati Egyetemen bemutatott zár- feltörési mesterkurzusához hasonlítható kíméletlenségnek.- Úgy érzem, tisztáznunk kell, hogy a demokrácia nem azonos az anarchiával! A demokráciának jó törvényekre van szüksége, de ez sohasem jelenthet parttalanságot. A helynévtáblák ügyét is rendezni fogjuk; én ezért nem is hangsúlyoznám, hogy a velük kapcsolatos huzavona Szlovákia ET-tagságának elnyerése után kerekedett. Mi ezt a megszabott határidőben megoldjuk, ezért kár dramatizálni a dolgot.- ön is egyetért azzal a gyakori váddal, hogy a honi magyar politikai mozgalmak Szlovákia területi sérthetetlenségének aláásásán fáradoznak?- A mozgalmak egészéről nem állíthatnám ezt, egyes politikusokról viszont igen. Ők ráadásul egy demokratikus államban sem alkalmazandó szótárhasználattal is élnek. Ha például a kisebbségeket tömörítő mozgalom elnöke lefasisztázza a kormányt, akkor ez nemcsak a címzettet, hanem a szóban forgó párt választóit is sérti... Európa a határok sérthetetlenségét kívánja, ezért a kisebbségek jogállásának rögzítése nemzetközi szinten is kulcskérdésnek számít. Minden egyéb törekvés láncreakciót váltana ki, hiszen németek is élnek Dániában, franciák is élnek Németországban, de itt van akár a baszkok helyzete is. Ezért fontos, hogy a kisebbségi kérdést mindenütt európai nívón, egységes mércét alkalmazva lehessen rendezni.- Rendben, de az talán mégsem közömbös, hogy egy adott kisebbség odaköltözött-e valahová és most szórványban él ott; avagy őshonos a szülőföldjén és „csupán“ a határokat tologatták ide-oda a feje fölött... Azzal viszont egyetértek, hogy a térképek újbóli átrajzolása aligha vezetne jóra; bár hozzátartozik az igazsághoz, hogy a szlovákiai magyar pártok programjaiban szó sem esik ha tármódosífásról.- Persze, persze... De azt azért nyilván tudja, hogy a területvesztéssel, a magyar katonai jelenléttel Szlovákiának már megvannak i az elmúlt hetven évben szerzett tapasztalatai. Ezért üdvös lenne, ha a kölcsönös bizalom fokozása érdekében a hazai magyar politikusok világosan leszögeznék, hogy tisztelik Szlovákia határainak megkérdőjelezhetetlenségét, hogy önök itt kívánnak élni velünk.- Annak már számtalanszor tanújelét adtuk, hogy egy demokratikus és a kisebbségi jogokat nem szűkítő, hanem gyarapító Szlovákiában akarunk élni. Olykor már az unalomig ismételgetjük ezt, valójában mégsem hallja meg senki; ám ha a Tiso Társaság vagy az erősen magyargyűlölő Korene Egyesülés nacionalista üzérkedéseire figyelmeztetünk, rögvest- még kormányzati szempontból is- egy zsákba kerülünk velük. Interjú Roman Kováccsal Fotó: Prikler László- Szerkesztő úr, fogjuk rövidre a szót! Szerintem e kérdéseket több szempontból kell láttatni. Szlovákia például aligha veheti tudomásul zokszó nélkül, hogy Magyarország magas rangú állami tisztviselői ott voltak a Horthy-temetésen...- Része* az igazságnak, hogy ők magánemberként voltak jelen; ráadásul Horthy nem volt rajta a háborús bűnösök listáján.- Viszont a délvidéket elszakította Szlovákiától! Ezt azért nem árt tudatosítani. Ezért lenne fontos, ha a szlovákiai magyar politikai mozgalmak programjai Szlovákia területi sérthetetlenségének elvét is rögzítenék.- Az itt élő magyarság a mindennapi munkájával igazolja hűségét a szülőföldjéhez, esetünkben tehát a Szlovákiához fűződő lojalitást. Ennél kézenfekvőbb bizonyítékot kár is elvárni bárkitől. Ezért kényelmetlen az úton-útfélen tapasztalható magyargyűlölet. Őszintén szólva, még riporterként is riasztónak érzem azt az arénahangulatot, amely a kormánypárt nyilvános fórumain uralkodik, ahol a magyarokról jó szót nem is hallani, ön helyesli az efféle kedélyszítást?- Nézze, ilyenkor nyilván ugyanúgy érzi magát, mint a magunkfajta ember a magyar pártok hasonló rendezvényein. Vagy amikor valakinek szlovák létére azt kell látnia, hogy Komárnóban a városi rendőrség egyenruháján a magyar trikolór díszeleg!- Talán a városcímerre gondol, nem?- Nem! A Magyar Köztársaság trikolórjára! Mondja, ez nem kedélyszítás? Vagy az, amikor ugyanebben a városban a magyar himnuszt játsz- szák a tanévnyitón? Az ilyesmi bizalmatlanságot szül, még ha közben nem is beszél senki határmódosításról. Viszont jó lenne, ha az aggálykeltés veszélyét ki-ki tudatosítaná magában.- Én csak egy régebbi himnuszügyről tudok; ott viszont az akkor hivatalos csehszlovák himnuszt is eljátszották. Ugyanakkor a témába vág, hogy Pozsonyban született magyarként adassék meg nekem annyi egyéni szabadságjog, hogy a magyar himnusz igenis, szlovák állampolgárként is közel állhasson a szívemhez. Ünnepélyes alkalmakkor, vagy az istentiszteletek végén, ahogy ez ősi magyar szokás szerint való. Ezzel egy fikarcnyit sem sértem a szlovákság nemzeti önérzetét, elvégre ez csakis érzelmi kérdés és semmiképpen sem az irredentizmus jele.- Úgy látom, nem egyezik a véleményünk. A szlovákiai magyarság zömével ellentétben maga sem tudatosítja kellőképpen, hogy a himnusz, a pecsét és a zászló minden ország államiságának legtermészetesebb jelképe. Szlovákiának is. Ezért világosan le kell szögezni: ha a Szlovák Köztársaságban akarok élni, akkor ennek az országnak a jelképeit kell tisztelnem. így hát nemigen tudom megérteni, hogy a természetes diplomáciai protokollt leszámítva, miért kell nálunk a magyar himnuszt játszani?!- Nyilván ugyanazért, amiért Békéscsabán, Szarvason vagy a pilisi hegyek falvaiban, az ott élő szlovákok rendezvényein, a szlovák himnusz hangzik fel. Ott ezért távolról sem jár kiátkozás; ám ha lehet, váltsunk még témát: miniszterelnök-helyettes úr, ön az SZK Főügyészségéhez fordult a Királyhelmeci Városi Egyetem ügyében...- Nézze, én csak az érvek erejére és az ország törvényeire támaszkodom, ebben pedig aligha találhat kivetnivalót bárki is. Ezt az álláspontomat Magyarország pozsonyi nagykövete is méltányolta, amikor arra kértem, hogy a Magyar Köztársaság tartsa tiszteletben Szlovákia oktatási törvényeit. Szlovákiában ugyanis, törvényes keretek között, csak a parlament létesíthet főiskolát.- Királyhelmec esetében azonban nem hagyományos főiskoláról, hanem a helyi városatyák kezdeményezéséből született, majdan csak társultdiplomát osztó városegyetemről van szó. Divatos szóval élve: City University létesült Királyhelmecen, a menedzserképzést, a könyvelést, a bankszakma tudnivalóit oktatva. Igaz, a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem szakmai támogatásával.- Hatályos törvényeink kimondják, hogy felsőoktatási szintű oklevelet csupán a hivatalos egyetemek és főiskolák oszthatnak nálunk. E szabály alól Királyhelmec sem jelenthet kivételt.- De hát Poprádon, Trencsénben, Pozsonyban és másutt már régebben is működnek városegyetemek. Tény, hogy nem magyar segítséggel, hanem amerikai, angliai, németországi hin- terlanddal...- Velük is konzultálni fogunk, és ha nem tudják bemutatni az oktatásügyi szaktárcától kapott akkreditáci- ót, akkor az általuk kiadott okleveleket sem fogjuk honosíthatni. Adott esetben tehát az efféle intézmények szakmai továbbképzést nyújtó rekva- lifikációs központokként működhetnek ugyan, de főiskolai diplomát csakis törvényesen létesített főiskola oszthat. Ez a tényállás, kár is róla a szót szaporítani.- Ha csak olyan értelemben nem, hogy a kockázatvállalást azért a tanulmányaikat ott végzőkre illenék hagyni. Elvégre találhatnak majd olyan munkáltatót, aki a társultdiplomával is megelégszik, és inkább a rátermettség, a gyakorlati tudás nívóját nézi majd. Mint ahogy - egyebek között - a jó nevű British Council intézeteiben szerzett diploma rangját sem illik kétségbe vonni. Sem nálunk, sem külföldön. Az efféle nyitottság csak javítja a sokat emlegetett Szlo- vákia-képet; nem „úgy“, mint az ellenzék és az akadékoskodó újságírók... Miniszterelnök-helyettes úr, kinek jó az, hogy aki nem fúj egy követ a kormánnyal, az rögvest Szlo- vákia-ellenes, jóformán felforgató elem!- Azt hiszem, ez félreértés. Inkább arról van szó, hogy inkább támogatni illenék ezt a fiatalka országot, semmint örökösen csak szidalmazni. A kormányt is bátran lehet bírálni, ám ez nem jelentheti az ország létének megkérdőjelezését. És ha valaki csak szapulni képes mindent, akkor jelentse ki nyíltan és névre szólóan: ő ellenzi a Szlovák Köztársaságot, és nem itt, hanem egyebütt kíván élni. Ez is álláspont, de ez még senkit sem jogosít fel arra, hogy egyfolytában azt szajkózza: Szlovákiában ez is, az is, egyszóval minden csak rossz.- Talán más lenne a légkör, ha a szüntelen bűnbakkeresés helyett másak lennének nálunk a politikai divatok; ha a kormányzat inkább a toleranciára építve járulna hozzá a politikai kultúra kialakításához. De ez még egy pillanatig sem jelenti azt, hogy másutt akarnék élni.- Abban sem gátolja magát senki.- Bírálni, a hibákat felróni talán azért mégiscsak szabad. Ez még nem jelentheti a féltve őrzött Szlovákia- kép megrontását...- Üdvös lenne különbséget tennie Szlovákia, illetve a Szlovákiában tapasztalható visszás jelenségek között. Ezek egészen különálló dolgok. És ha már most eszményi lenne minden, akkor talán beszélgetnünk sem lenne miről. Bárki bármikor bírálhatja a kormány elkapkodott lépéseit; szemrehányás csak annak jár, aki valótlanságokat állít, és ezzel idehaza is, külföldön is félrevezeti az embereket.- Mivel _ magyarázható, hogy a közvéleménykutatások tükrében ’93 őszére a szlovákiai lakosság 45 százaléka apolitikussá vált? Akárcsak ’89 előtt, ki-ki jobbára csak a saját életkűrjét futja...- A fejlett demokráciákban ez természetes jelenség.- Én azért e tekintetben mégsem hasonlítanám Szlovákiát, mondjuk, Angliához.- Én igen. Nincs abban semmi rendhagyó, ha az emberek nem a politikával törődnek. Majd ha ismét választások lesznek, az emberek zöme újra aktivizálódni fog. Ebben valóban semmi kivetnivalót nem látok.- ön szerint abban sem, hogy a HZDS ’92 júniusa óta érdemben még nem ült közös tárgyalóasztalhoz a szlovákiai magyar mozgalmakkal?- Alacsonyabb szinten több ízben is tárgyaltunk. Azt viszont nyíltan kijelenthetem, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és az Együttélés között aligha jöhet szóba egy legmagasabb szintű csúcstalálkozó, ha az EPM elnöke lefasisztázta a kormányt. Ezzel személyesen engem is megbántott, hiszen az édesapám, akinek szellemiségét mindmáig tisztelem, harcolt a fasizmus ellen, és aztán a kommunista érában is bebörtönözték.- Kovác úr, értem a fenntartásait, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy a HZDS a hazai magyar keresztény- demokratákkal, a polgári párttal és a néppártiakkal sem tárgyalt. Talán majd akkor, ha mégiscsak idő előtti választásokra kerülne sor?- Idő előtti választásokra? Szlovákiában annyira dinamikusan alakul a politikai színtér, hogy ilyesmiről egyelőre csupán az eshetőségek, vagy még inkább a spekulációk szintjén érdemes beszélni.- Miniszterelnök-helyettes úr, köszönöm az interjút, hogy feszített programja ellenére is időt talált a párbeszédre. Miklósi Péter
