Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-10-24 / 42. szám
,A gének nem hagyják nyugodni az embert“ (Oláb Csaba felvétele) Kiváltságos helyzetet balettintézeti növendék ritkán élvezhet; neki ez is megadatott. Egyedüli fiúként végzett tizenhárom lány mellett. Szorgalmas volt és kitartó, de amíg a többiek, érthető mód, Balanchine-ról álmodoztak, neki Alvin Ailey, Béjart, a Taganka és a Royal Shakespeare Company kellett. Nem pusztán a tánc varázsa - maga a színház. A totális színház. A mágikus színház. Diplomamunkája Serge Lifartól, Nizsinszkijröl vagy Gyagilevről, a nagy balettfenoménekről szólhatott volna - ő Latinovitsot választotta. „Én azokhoz vonzódom mindig, akikben érzem a szenvedélyt. Mezei Mártától a vasfüggöny is lángra lobbant, Dajkától égett a filmvászon, Fülöp Viktor vagy Szakály György után mérhetetlen energia marad a színpadon.“ Operaház helyett Operettszínház, klasszikus balettek helyett musicalek és Gessler György-koreográfiák. Táncol és énekel, de úgy, hogy még a vak is látja: vissza kell fognia magát. „A te tüzedhez, a te egyéniségedhez másfajta tér kell - hallja egyre gyakrabban -, csomagolj össze, és nézz körül a világban“. Rácz Sándor 1983-tól Bécsben él. A Theater an der Wien európai hírű musicalszínésze, aki olyan darabokban remekel, mint a Macskák, a Chorus Line vagy Az Operaház fantomja. Bristolban és New Yorkban más minőségben is jegyzik már a nevét. Angliában Lady Diana számára rendezett gálakoncertet, a Broadwayn napjaink egyik legjelesebb Aldonzája, Claudia Rose Gold önálló estjét állította színpadra. Budapesten, hosszú kihagyás után, ez év májusában dolgozott újra. A Tánc, tánc, musical című est keretében a Chorus Line-ból tanított be részleteket a Madách Színház tánckarának, majd saját koreográfiáját, A szenvedély születését mutatta be Peter Gabriel zenéjére. Rácz Sándorral Becsben • Nyolc gyerek közül a legkisebbet mennyire lehet kényeztetni?-Annyira, hogy unokasorba megy. Édesanyám túl volt már a negyvenen, amikor engem szült, én lettem a nyolcadik gyereke, de nem is annyira a testvéreimmel, mint inkább az unokákkal vagyok egyidős. Tizenegy éves koromig egyszerű, őszinte, természetesen viselkedő parasztemberek közt éltem Püspökladányban, szavaltam, táncoltam, színészképeket gyűjtöttem. Minden érdekelt, aminek köze volt a színházhoz. Ebből a gyerekből vagy művész lesz, vagy őrült, mondták a szomszédok. Szenvedély, megszállottság, elhivatottság, mindegy, minek nevezem, ez mind egyre megy. Energia, ami velem született és előbbre visz. A balettintézetben is kiválasztott voltam. Minden fiú lemorzsolódott mellőlem. Orosz technikából én sem voltam igazán kiemelkedő, de rossz sem. A zsebpénzemet énekórákra költöttem. Bécsben is különcnek tartanak, és az is maradok. Nem mintha törekednék erre... egyáltalán! Ilyennek születtem, ez van a véremben. • A Theater an der Wienben hogy kötött ki? Ajánlotta magát? — A barátnőm ajánlott. Megszervezte, hogy jöjjön el a színház igazgatója Pestre és nézze meg, mit tudok. Termet béreltünk, és táncoltam, énekeltem neki. Nyolcvankettőben volt ez, amikor a színház műsorán olyan musicalek szerepeltek, mint a Hegedűs a háztetőn, a La Mancha lovagja, vagy a Jézus Krisztus szupersztár. Engem ez borzasztóan vonzott, és le is szerződtettek ott, helyben. Csakhogy harmincegy napból harmincegy este a karban táncoltam, és az évad végéig maradnom kellett. Naivan azt hittem, ha megmutatom a bécsi szerződést az Operettszínház igazgatójának, olyan büszke lesz rám, hogy azonnal elenged. Nem ez történt. Bécsi státusomat így is megtartották, ám amikor lejárt végre az otthoni szerződésem, új igazgató került a bécsi társulat élére. Úgyhogy másodszor is próbát kellett táncolnom, de felvett. Bekerültem a Macskákba, megtanultam németül, és attól fogva egyenes utam van. • De a tehetséghez Bécsben is kapcsolatok kellenek. — Igen, a színház valóban sok-sok szerencsét igényel, és én sem kopogtattam mindig jó ajtókon. Egy bizonyos szintnél azonban már mások kopogtatnak — nálam. A Macskákban világsztárokkal táncoltam, ez lendített a karrieremen. • Ugyanazt, amit Bécsben elért, Pesten is elérhette volna?-Tizedik éve élek Bécsben... nem tudom, hogy alakult volna a pályám, ha otthon maradok. Budapest, a lehetőségeket tekintve, messzebb van New Yorktól, mint Bécs, a showbiz- niszt pedig csak a Broadwayn tanulhatja meg igazán az ember, esetleg Londonban, a West Enden. Ott világosan látja, mit jelent a konkurencia: ha nem hozod minden este a csúcsformádat, véged, másvalakit hívnak helyetted. Ezer jelentkezőből választhatnak, de az ezerből csak egy kell. A legjobb. A többi mehet és újabb helyeken próbálkozhat. Én már nem is foglalkozom a gondolattal, hogy mi lett volna, ha nem kerülök ki Bécsbe. Ennek így kellett történnie. A színház számomra szevedély, küzdelem és harmónia. Engem nem is érdekel semmi más, ezért lettem sokak szemében olyan különös figura. A házasságom is a színház miatt ment tönkre; Claudiát viszont, aki a Macskák Gri- zabelláját énekelte Hamburgban, majd visszament a Broadwayre, épp a színháznak köszönhetem. Három évig dolgozott velem Bécsben, akkor kezdődött a kapcsolatunk. • Azokkal szemben, akik Európa nyugati részéről táncolták be magukat a Theater an der Wien színpadára, sosem érzett valamiféle megkülönböztetést? — Én mindig, mindenhol idegen voltam. Bécsben is az vagyok, és bizonyára az is maradok. De nem erre figyelek, nekem az a fontos, amit a színpadon nyújtok. Egy próbatáncolás során senki sem kíváncsi arra, hogy honnan jöttél. A tudásod érdekel mindenkit. Otthon, a balettintézetben sok mindent megtanultam, de a belső harmóniát itt találtam meg, ebben a városban. Bécsben nagyszerűen lehet dolgozni, New York és London csupa izzás, lüktetés, a premier másnapján már utazom is vissza. Én csak Bécsben tudok megnyugodni, energiát szívni. Innen boldogan megyek bárhová, de amit létrehozok, megalkotok, az mindig itt születik meg. Bárhová hívnak is, ott már csak betanítok. • Legnagyobb kudarcát hol élte meg?- Nem volt ilyen, tényleg nem. Kisebb kudarcaim voltak csak, de azok sem fájtak, mert tanultam belőlük. Akkor sem dőlt össze bennem a világ, amikor nem vettek fel a szín- művészetire. Nekem ez jel volt, hogy másfelé kell mennem, és jó is, hogy így történt. • Most mit mutatnak a jelek?- Hogy mindenütt lehet jó színházat csinálni, még az Északi-sarkon, az'' eszkimók közt is. Együttes vezetésére azonban nem lennék alkalmas, ezt már régóta tudom. Vibrálok, iszonyúan vibrálok, és egy olyan ember, mint én, aki meg akarja ismerni a világot, ne kösse le magát. Nekem nemcsak a rendezés, vagy a koreografálás- a színpadi világítás, a díszlet- és kosztümtervezés is gyönyörűség. Engem minden érdekel, aminek köze van a színházhoz, még a plakáttervezés is. Pedig találtam egy zseniális fickót, Christian Ludwig Atterseenek hívják. Itt él Bécsben, zenét szerez, koncerteket ad, fest, fényképez, színpadképet és plakátokat tervez, egyszerűen polihisztor. A szenvedély születésének is ő készítette a plakátját. A jövőben pedig úgy szeretnék vele dolgozni, olyan szoros együttműködésben, mint ahogy Béjart dolgozott Dalival. • Három részből álló koreográfiájából egyelőre csak a Szenvedélyt állította színpadra, a Tűzzel és az Újjászületéssel még adósa a közönségnek.- Most a Tűzön dolgozom, amelyet Ravel Bolerójára fogok elkészíteni, és ez sem pusztán balett lesz, hanem totális színház. Egy színésznő kezdi majd az előadást fekete ruhában, teljes sötétségben. Elmond egy verset a tűzről, aztán meggyújt egy gyertyát és a fejgép fénye körré szélesedik. Négy kehelyben négy tűz lobban majd lángra, mire a süllyesztőből kiemelkedik egy ülő figura, háttal a nézőknek, széles vörös köpennyel leterítve. Ez mind zene nélkül zajlik, a Bolero majd akkor"szólal meg, amikor a nő, kezét melegítve a tűzben, szikrát ad a fiúnak. A szikrából aztán parázs lesz, a parázsból láng, a lángból tűzvész, a férfi pedig ezt a négy tételt, vagyis a nő lelkét, energiáját fogja eltáncolni. A Madách Színházban szeretném ezt is színre vinni, Szakály György főszereplésével. Valami furcsát, fantasztikusát, megma- gyarázhatatla’nt látok az emberekben és ezt szeretném megmutatni, megfogalmazni. Azt a komplex csodát, amit léleknek hívnak. Ebbe akarok belelátni. A tűzbe, a szenvedélybe, a halálba és az újjászületésbe. Apám nagyon jól énekelt, anyám remekül táncolt, én biztos, hogy kiválasztott vagyok. A gének nem hagyják nyugodni az embert. Szabó G. László Három részben tűzi műsorára az olasz televízió A fiatal Mussolini című sorozatot, amelynek világpremierjét Párizsban, a híres Palais de Chaillot-ban tartották. ,,Szerettem volna Mussolininek azt az énjét bemutatni, amelyet csak kevesen ismernek- nyilatkozta a Gioia riporterének a rendező, a negyvennyolc éves Gianluigi Cal- derone. - Először emiliai általános, iskolai ' tanítóként találkozhatunk vele, de aztán hazatér Predappióba. Leghőbb vágya, hogy megismerje a világot. Ezek után Svájcban láthatjuk, ahol megalapítja a Szocialista Pártot. Életének alakulását később Milánóban követhetjük nyomon, abban a munkásvárosban, amelynek mindennapjait súlyos szociális gondok nehezítik. Mindössze harmincegy éves, s már a l’A- vanti (Előre) című napilap főszerkesztője. A fiatal Mussolini megnyerő külsejű férfiú, akiért bolondulnak a nők, minden ujjára akad egy. Feleségnek viszont azt választja, aki minden nőnél, szeretőjénél jobban szereti őt, Rachele Guidit, Forli legszebb tanítónőjét. “ Jó néhány olasz színész pályázott az ifjú Mussolini szerepére, mivel a filmben a kiugrás lehetőségét látták. Nem véletlen, hiszen olasz, spanyol, német és cseh koprodukcióban készült. A sorozat több jelenetét Prágában forgatták, mivelhogy ez a város — írja a lap — érintetlenül őrizte meg a múltat, olyannyira, hogy itt találták meg a korabeli Milánót hűen idéző helyszíneket. A színészválasztással azonban a rendező csalódást okozott az olaszoknak, mert Mussolini szerepére a harminckét éves spanyol Antonio Banderast választotta. A fiatal spanyol különösen Pedro Almodovar- ral forgatott sokat. Nálunk a Kötözz meg és ölelj! című filmjében láthatták őt a mozinézők. Legutóbb Carlos Saurával dolgozott. „Antonio vonásaiban megleltem azt az arcot, amelyet a fiatal Musso- ' linihez kerestem. Nekem ez a külső kellett, az övé - mondja Calderone. — Persze az arc, a külső önmagában nem elég. De személyében érzékeny, kulturált megjelenésű, művelt fiatalemberrel találkoztam, aki tökéletesen megoldotta a szerepet. “ „Ez a film, ez a szerep nagy próba a színész számára — mondja Antonio Banderas. - Mielőtt elkezdtük volna a forgatást, nagyon sokat olvastam a háború előtti és utáni Olaszországról. Ha elvállalok egy szerepet, és ismert egyéniséget kell megformálnom, általában mindent elolvasok, ami fellelhető a figurával kapcsolatban, hogy a lehető legmélyebbre áshassak az illető személyiségében. Mert hát tudnom kell, milyen is volt valójában a fiatal Mussolini? Gyöngéd volt-e a feleségéhez és a gyerekeihez, érzéki volt-e a nőkkel, akikkel kapcsolata volt? Kemény és erőszakos volt-e politikusként? Hogy jutott el szélsőséges szocialista eszméitől a fasizmusig? E kérdésekre keresve a választ talál rá az ember az élet titkaira, és ez az, ami engem a munkámban a leginkább érdekel. “ Antoniót egyébként a Madonnával az ágyban című filmben is láthattuk. „Félreértés áldozata lettem - meséli ezzel kapcsolatban. - Madonnát spanyolországi turnéja során ismertem meg személyesen. Megkért, hogy készítsünk együtt néhány felvételt a spanyol tévé számára. S mivel én azt hittem, valóban egy tévéműsorban fogunk szerepelni, rögtönöztem néhány meglehetősen merész jelenetet. Aztán nagy meglepetésemre, felfedeztem magam a filmjében. Életem legszó- rakoztatóbb kalandját köszönöm annak, hogy így csőbe húztak. “ Feldolgozta: (tallósi) 11 §JJ| | iflí
