Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-10-24 / 42. szám

Szerkeszti: Tallósi Béla # (Cigány mese) * Volt, hol nem volt, egy király. An­nak a királynak volt három lánya. Azt mondja a király a lányoknak:- Ide figyeljetek, lányok. Menje­tek epret szedni! Aki leghamarább teleszedi a kosarát, annak koronát csináltatok. • Nos, a három lány elindult ep- részm. A legkisebb szedte tele leg­hamarább a kosarát.- No, gyerünk, nénéim!- A miénk még nincs tele, de azért menjünk! Miközben mentek, találtak egy kutat. Leültek, a legkisebbiknek el­vágták a nyakát, és beledobták a kútba. Aztán ők ketten hazamen­tek. A király kérdezi:- Hát a legkisebb lányom hol van?- Ő még nem szedte meg — mondják —, hátramaradt. No, majd a király juhásza ment a kúthoz. Hát látja, hogy a kútból jávorfa nőtt ki. Azt mondja a ju­hász:- Ennyi-annyi éve járok ide itat­ni, de ezt a fát még nem láttam. Akármit ad Isten, furulyát csinálok belőle. - Azzal fogta, csinált egy furulyát. A szájához tette, és bele akart fújni. A furulya magától meg­szólalt: Fújjad, fújjad, én juhászom, Én is voltam király lánya, Ha most'-yagyok egy jávorfácska, Jávorfának furulyája, Eperfának megszedése, Kerékvágás eltevése. Akkor a juhász elment a ki­rályhoz:- Felséges királyom, fújj csak be­le ebbe a furulyába! A király azt mondja:- Takarodj innét, ne mókázz velem! A juhász azt mondja:- Grácia nyakamnak, felséges ki­rályom, de csak fújj bele! Fogja a király, megfújja: Fújjad, fújjad, én apám, Én is voltam király lánya, Ha most vagyok jávorfácska, Jávorfának furulyája, Eperfának megszedése, Kerékvágás eltevése.- Hinnye! - mondja a király. — Gyere csak, feleségem, fújj bele ebbe a furulyába! Akkor a királyné tette a szájához, és ő fújta: Fújjad, fújjad, édesanyám, Én is voltam király lánya, Ha most vagyok jávorfácska, Jávorfának furulyája, Eperfának megszedése, Kerékvágás eltevése. A király szól a két lányának, behívja őket. Bemegy a két lány, a középső megfújja: Fújjad, fújjad, én testvérem, Én is voltam király lánya, Ha most vagyok egy jávorfa, Jávorfának furulyája, Eperfának megszedése, Kerékvágás eltevése.- Fújj bele te is, másik lányom! De a másik azt mondja:- Én bizony nem fújok bele, apám!- De bizony muszáj fújnod! Fogja, fújja: Fújjad, fújjad, én gyilkosom, Én is voltam király lánya, Ha most vagyok jávorfácska, Jávorfának furulyája, Eperfának megszedése, Kerékvágás eltevése. Akkor a lány fogta a furulyát, és földhöz vágta. A furulya visszavál- tozott királylánnyá, de még szebb volt, mint azelőtt. A király mindjárt akasztófát állíttatott, és fel akarta akasztani a két lányt. A legkisebb lány szólt neki:- Ez az egyik néném nem bűnös! No, a legidősebb lányt felakasz­tották. Ők meg máig élnek, ha meg nem haltak. Vekerdi József fordítása (A vers az eredeti szövegben is magyarul hangzik.) DÉNES GYÖRGY Itt az ősz megint Itt az ősz megint, a fák csak ácsorognak, ruhadtszük alákering, új köntöst csak jövőre kapnak. Ha jön az este, dideregnek, gallyaikat az égre nyújtják, a szélben el-elpityerednek, úgy várják, mit hoz az új nap. Hajnalra dér lepi be az ágak göcsörtös barna rácsait, ha odaszáll, fázik lába a madárnak, a nap már alig melegít. Csöndes októberi alkony Árnyak suhannak, alkonyul, fűz a fűzzel összeborul, kiül a hold a hegytetőre, sápadt fényt vet a dúlt mezőre. Csönd van, csak néha muzsikál a kótyagos tücsökmadár, ó tornyon bádogkakas hallgat, tikkadt perjére hull a harmat. Panni a piacon Panni a piacon járt, mégpedig azért, mert anyukája megkérte, hozzon már egy kosárra való tojást. Öcsi otthon megkérdezi: — Hány tojást vettél? — Elárulom: a kosárban lévő tojá­sok kétharmada pontosan öt darab­bal több, mint a vásárolt tojások számának a fele — szól a válasz. Szegény Öcsi, most törheti a fe­jét, hány tojást is hozott haza Panni. Szerinted hányat? , (01 luiui ‘qqo} ppo sefo} gx E ‘Epeuueqio^ b) uooeid e }]3a isefo; qz iuubj MEGFEJTÉS Az október 10-ei számunkban kö­zölt feladatok megfejtése: ebihalak; 31. 127, illetve 90, 378. Nyertesek: Rinkács Éva és Adrián, Királyhel- mec: Dudás Erika, Nagykapos; Sí­ron Erika, Galsa; Kovács Andrea, Dunaszerdahely; Rákóczi Erika, Komárom. (Liv* monda) Réges-régen mifelénk egészen más volt a partvidék. Hajdanában nem emelkedtek erre sívó homokdom­bok, amelyek manapság kopáran fehérlenek a part mentén. Helyü­kön pompás rétek húzódtak, a zúgó lomberdők egyenesen a tengerszé­len magasodtak, mintha csak a víz­ből nőttek volna ki, a faágak a vizet csapdosták. A juharok, hársak, töl­gyek olyan hatalmasra híztak, hogy egyetlen törzsből kitelt egy vitorlás hajó. A fák alatt zsenge pázsit zöldellt, s a tengeranya ide hajtotta ki lányai­val a teheneiket legelni. Kora reggel és déltájban terelgették ki őket, mi­kor a parton nem járt emberfia. A tengeri hajadonok kijöttek a tehe­nekkel a legelőre, s ezek a tehenek, csodák csodájára, olyan kékek vol­tak, akár a tengervíz. Történt egyszer, hogy egy vasár­nap reggel egy asszony a Rigai-öböl partjára ment bogyót szedni. Út­közben megpillantotta a kék tehe­nek csordáját. Ahogy álmélkodva bámulta a legelésző marhákat, gyö­nyörű dal ütötte meg a fülét. A hang irányába kapta hát a fejét, s lám, ott ült a tölgyfa alatt a koszorút fonó dalos: egy szépséges, piros szok­nyás, piros pruszlikos, mezítlábas lány. Göndör, szőke haja lágyan omlott a vállára. A tengerben maradt pásztorlá­nyok észrevették a bámészkodó asszonyt.- Grit, Grit, hajtsd be a teheneket a tengerbe! - kiáltották ijedten tár­suknak. A lány talpra szökkent, hármat tapsolt, s a tehenek őrzőjükkel el­tűntek a tengerben. Az egyik tehén azonban kissé elkóborolt a csordától. A pásztor­lány hívó jelére aztán nem a tenger­hez futott, hanem az erdő felé ira­modott. A tengeranya lányai föl­bukkantak a habokból, de hiába szólongatták, a tehén eltűnt a sűrű­ben. A csordát meg őrzőiket sosem látta többé senki. Mikor aztán az asszony visszain­dult, rátalált a kék tehénre, de nem gondolt rá, hogy hazahajtsa, pedig nem volt tehene. Az állat azonban maga közeledett hozzá, s jámboran hagyta, hogy megpaskolgassa. Ak­kor az asszony átkötötte kendőjével a tehén nyakát, az meg szépen ment utána egészen hazáig. így lett az embereknek is tehe­nük. De a mi teheneink már nem kék színűek, hiszen nem a tenger­ben laknak többé. Bereczki Gábor fordítása (* Finnugor népcsoport) Gondolkodom, tehát... A meghatározások alapján állapítsd meg, mi látható a képen: 1. kiszáradt őserdő repülőgépről fényképezve 2. ausztráliai han­gyászsün közeli felvételen 3. sarjadzó bam­busznád 4. bimbózó kaktusz Macsicza Sándor reprodukciója Keresd az árnyékot Nézd meg figyelmesen a számmal jelölt árnyékképeket, és állapítsd meg, melyik közülük a bal felső sarokban látható denevér árnyéka. Nos? Készítette: M. Motycík Szabó Ottó illusztrációja L

Next

/
Oldalképek
Tartalom