Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-10-10 / 40. szám

A harmadik: a Tivoli Közhelynek számít, hogy né­hány nap, vagy néhány hét alatt lehetetlen megismerni egy várost. Amikor a hetvenes években először jártam Kop­penhágában, a tizedik napon úgy búcsúztam tőle, mint akit jól ismerek. Ám amikor újra és újra visszatértem, egyre inkább az volt az érzésem, hogy ezt meg azt még nem ismerem, s még sokfelé nem is jártam. Mindig más és más arcot muta­tott a dán főváros. És nemcsak az évszakok váltakozása mi­att... Ezért hát álljon itt négy tételben az a néhány látnivaló, amit okvetlenül fel keli keres­nie annak, aki Koppenhágát szeretné megismerni. Az első: a Kis Hableány Sétáljunk végig a Langelini­en, Koppenhága gyönyörű ten­gerparti sétányán és megpil­lantjuk a város világszerte is­mert jelképét, a sziklán üldö­gélő sellőt. A Kis Hableány - dán nevén Den Lille Havfrue - nyolcvan éve ül a tengerparton és vár hercegére. A bronzszobor hiva­talos pártfogója a királynő fér­je, Henrik herceg, aki azonban ritkán látogatja meg az immár 80 éves Mermaldot. Születés­napján - a kerek évfordulókon - ünnepséget rendeznek. Ilyen­kor virágkoszorút tesznek a Kis Hableány fejére, piros-fe­hér nemzetiszínfi nyakéket ad­nak rá, megszólal a rezesban­da, Koppenhága polgármestere mond pohárköszöntőt. Az ínyencfalatokból készített szendvicsek mellé a Carlsberg sörgyár szállítja a sokszáz po­hár sört. Szóval, igazi születés- napi vigasságot rendeznek az öböl partján vezető sétányon, többezer ünneplővel. A szobor, a Kis Hableány a világhírű dán író, Hans Christi­an Andersen kedves tündérme­séjének a hősnőjére, a kis Mer- maid-ra emlékeztet A mesét 1837-ben írta a tenger királyá­nak legkisebb lányáról, „aki a legszebb a három közül, bőre oly puha és tiszta, mint a rózsa­szirom, szeme olyan kék, mint a legmélyebb tó.” Tizenötödik A Kis Hableány a tengerparti sziklán Sebes Tibor riportja születésnapján beleszeretett az általa megmentett hajótörött hercegbe. Tiszta szíve azonban nem hagyta, hogy a herceget el­rabolja a parton várakozó me­nyasszonyától - s azóta is vár rá szerelemmel... A bronzsellőt még az első vi­lágháború előtt mintázta Hans Edvard Eriksen a koppenhágai királyi balett szólótán­cosnőjéről, Ellen Price-ről, aki „A kis Mermaid” balettjátéká­ban Mermaidot, a hableányt alakította. (Ma is szóbeszéd, hogy Price nem állt meztelenül modellt a szoborhoz, ezért többször Eriksen felesége állt, illetve ült modellt férjének, amiért ma sem tudni, hogy a szobor mely testrésze kire em­lékeztet...) A szépséges tán­cosnő, Ellen Price egyébként a szobrot megrendelő Carl Ja- cobsennek, a Carlsberg-sör- gyár alapítójának szerelme volt. passzív partnerként ábrázolta, 1964-ben pedig lefejezték - ezért négy hónapot töltött egy öntödében, ahol új fejet kapott. Ha arra járunk, köszöntsük őt egy szál virággal! A második: kucsmás gárdisták Az ezredfordulón egy kis ha­lászfalu volt itt: Havn, vagyis kikötő. Ebből lett Kobenhavn = a „Kereskedők Kikötője”. Sok viszontagság és tűzvészek után 1416-ban lett a dán királyok székhelye. A kis Amager-szige- ten a 17. században IV. Ke- resztély király új várost alapí­tott Christianshavn néven. A parlament és a legfőbb kor­mányhivatalok székhelye a Christianborg kastély - a kes­keny csatornával övezett Slots- holmen-szigeten van. A királyi rezidencia a 18. századi Amali­A menet - az angol királyi gárda medvebőrkucsmáihoz hasonló szőrmefejfedőt viselő kék egyenruhás, fehér öves és kesztyűs, szuronyos puskás gárdisták - pompás látvány! Ez a dán főváros egyik idegenfor­galmi nevezetessége. A csillogó réztrombitás zenekar pattogó indulókkal kíséri a ceremóniát Igazi fotótéma - akárcsak a kapuk előtt álló őrök - a turis­ták számára! A Tivoli alighanem kontinen­sünk legrégibb szórakozópark­ja. Nem véletlen tehát, hogy dán kollégám azt állította: erről mintázták a világ sok más vidámparkját. Talán ezért vitt el a Tivoliba, ahová - csekély belépődíjért - naponta oly sok gyermek és felnőtt látogat. A városházától nem messze, a pályaudvar közelében terül el ez a valóságos szórakoztató kis­város. Nappal a gyerekeké - es­te, éjszaka a felnőtteké. Hul­lámvasút és óriáskerék, kisva­sút és pónilovagiás, sínpályán haladó (és hatéves gyerekek ál­tal is vezethető) veterán autók és dodzsemek (szárazon és ví­zen), céllövöldék és útvesztők... s ki tudná felsorolni a játékos meglepetéseket. Éppen százötven éve, 1843- ban nyitotta meg kapuit a Tivo­li. Azóta évről-évre a kor válto­zásainak megfelelő újdonsá­gokkal gazdagítják: elektroni­kus játékokkal, popkoncertek­kel. Es aki délelőtt jár a Tivoli­ban, ha szerencséje van, láthat­ja a királyi gárda zenés felvo­nulását, a csodás hintókon el­gördülő kishercegek és herceg­kisasszonyok, vagyis a királyi unokák parádézását - olykor fényes udvartartásuk kíséreté­ben. A múlt századok hangula­tát idézik fel, persze gyakran jönnek a Tivoliba játszani, szó­rakozni - „királyi civilben”, rangrejtve, mint oly sok kop­penhágai kisgyerek. Este a felnőtteké a Tivoli. Amikor kigyúlnak a színes lámpák, s a lampionok, fényt öltenek a színpadok és a kínai pagoda, megkezdődnek a ze­nés műsorok. Megtelnek a vendéglők vacsorázó vendé­gekkel. Nem sokkal az éjféli záróra előtt pedig tűzijáték búcsúztatja a szórakozó ven­dégeket, az egymásba bújó szerelmes párokat. A negyedik: sok minden De Koppenhága nem csak a Kis Hableányból, a kormány­zati negyedből és a gárda felvo­nulásából, nem csupán a Tivoli­ból áll. Nézzük meg a több mint százméteres toronnyal büszkél­kedő városházát és sétáljunk tágas terén, a Raadhuspladse- nen. Ez a belváros szíve. Men­jünk végig a közel két kilométe­res kanyargó, üzletekkel, fala­tozókkal teli Storgeten, amely Európa leghosszabb sétáló ut­cája. A nagy áruházakat a Ves- terbrogaden találjuk - ám az árak a legtöbb nyugat-európai országéhoz képest is magasak. És szánjunk egy fél napot a kontinensünk egyik legérdeke­sebb mügyűjteményének ott­hont adó Ny Carlsberg Glypto- tekre. Koppenhága sok múze­ummal várja látogatóit, de so­kan ezt tartják a legértékesebb­nek. Keressük fel a Nyhavnt - Üj kikötőt -, a házak közé be­nyúló csatornát. Déli pontján főként raktárak, irodák sora­koznak, az északi part színes házaiban matrózkocsmák, tánclokálok. Turistáknak nap­pal ajánljuk, hölgyeknek csak kísérettel. Öt-tíz gin vagy whisky után a matrózok olykor fékezhetetlenek!... És ez az álla­pot általában sötétedés után kezdődik... 1993. X. 1 A koppenhágai piacon A városháza - az északi és az olasz építészet ötvözete Utcai zenészek a Storgeten (A szerző felvételei) A vízparton 1913-ban felálí- tott másfél méteres szobor so­kat tudna mesélni sorsáról. Milliók ölelgették, csókolták, fotografálták, de sokan meg­csúfolták. Leöntötték vörös fes­tékkel, egy pornómagazin enborg kastély, ahol Dánia uralkodója lakik. Itt láthatjuk naponta a kirá­lyi gárda őrségváltását. Kop­penhága mindennapos látvá­nyossága pontosan 11 óra 30 perckor kezdődik: a királynő rezidenciája felé elindul egy gárdaszakasz, hogy felváltsa az épület előtt álló őrséget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom