Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-10-03 / 39. szám

Steffi Graf: három Grand Slam-győzelem Magányos, de nem fél Steffi Graf idestova hat esztendővel ez­előtt, 1987 augusztusában 6:3, 6:3-ra győ­zött Christ Evert ellen, és ezzel 18 évesen világelső lett. Több mint két és fél eszten­dőn át, 1310 napon keresztül őrizte elsősé­gét. A trónt 1991 tavaszán elvesztette ugyan, de a Szeles Mónika ellen az idei április végén elkövetett sajnálatos me­rénylet után újra visszaszerezte. Semmi kétség afelől, hogy a Gráf, Szeles duó ma a világ legjobbja, ez a két játékos teljesen uralja a női teniszt. 1991-től minden Grand Slam-elsőséget egymás között dön­töttek el, 7:5 arányban Mónika javára billent a mérleg. Az idei januári Grand Slam-torna után (Melbourne) ez az arány 7:2-re módosult. És amikor Graf Párizsban megnyerte a French Opent, felmerült a kérdés, hogyan végződik a finálé, ha Mónika is rajthoz állhatott volna, Ugyan­ezt kérdezték Wimbledonban és legutóbb a US Openen Flushing Meadows-ban. „Nagyszerű évet zártam és bol­dog vagyok. Tudom azonban, hogy az utolsó három Grand Slain-tornáról hiányzott egy já­tékos — Mónika. Reméljük, csak­hamar ismét közöttünk lesz.“' Ezeket a szavakat Flushing Mea­dows centerpályáján mondta a mikrofonba, röviddel a döntő­ben aratott győzelme után. Nagy tapsot kapott érte. Steffi Graf „uralkodása“ következik újra? „Nem tudom, egyáltalán beszél­hetünk-e Graf-korszakról. Ilyen nem volt és nem is lesz. Ma engem ünnepelnek, holnap mást. Itt van Mónika példája. A bulvársajtó nem mindennapi vehemenciával kikezdte magán­életét, gyanúsítgatták, lépten- nyomon provokálták. Most az újságírók más botrány után szi­matolnak. Utálom az ilyen toll- forgatókat. Elképzelhetetlen számomra, honnan veszik a bá­torságot, hogy az emberek ma­gánügyeiben turkáljanak. Teni­szezőnő vagyok, nem pedig filmszínésznő. Miért kell mindig azt kérdezni tőlem, ki a bará­tom, milyen fürdőruhám van, mit csinál a családom, apám és anyám?“ Steffi sokak által joggal iri­gyelt bajnoknő. Pénzdíjait és reklámbevételeit összeszámolva állítólag több mint 900 millió márkát tart bankszámláján. így nyilvánvaló, hogy már nem a pénz, hanem csak az újabb és újabb győzelem, a sikerélmény­nyel együtt járó dicsőség hajtja, ösztönzi. Amint legutóbb mond­ta: „Csak akkor vagyok boldog, ha úgy érzem, hogy jól megy a játék, ha győzök. A tenisz mindenképpen a létet jelenti számomra. Ez az életele­mem ...“Mégis volt egy nemrégi beszélgetése, ahol kijelentette: mindent elért, most már jöhet az a pillanat, amikor abbahagyhat­ja... „Butaság volt ezt monda­nom, mert nem igaz. Többször megpróbáltam úgy kimenni a pályára, hogy no, most majd csak kedvtelésből fogok játszani. Mi lett a vége? Már az első adogatásnál úgy küzdöttem, mintha az életemről lenne szó. Az idei Grand Slam-tomák női egyesének döntői - MEL­BOURNE: Szeles - M. J. Fer­nandez 6:2, 6:3 (a győztes pénzdíja 475 000 márka); ROLAND GARROS (PÁ­RIZS): Graf — M. J. Fernan­dez 4:6, 6:2, 6:4 (699 063); WIMBLEDON: Graf - No- votná 7:6, 1:6, 6:4 (625 000); Flushing Mea­dows: Graf — Suková 6:3, 6:3 (925 000). Győzelemre születtem, gyűlö­löm a vereséget. “ Hogy mégis mit csinál egy-egy sikertelen mérkőzés után? „Amilyen gyorsan csak lehet, rohanok a szállodába és lefek­szem aludni, hogy mindent elfe­lejtsek. Persze van más lehető­ség is. Felkelés után elemzem játékomat, két esztendeje ez a módszerem. így jöttem rá pél­dául, hogy a meccseken az egyszerű megoldások helyett a bonyolultakat választottam, ezért vesztettem. A pályán elkö­vetett hibáimból egyes újságírók arra következtetnek, nincs vala­mi rendben velem, és elkezde­nek a magánéletemről össze­vissza firkálni esztelenségeket. Igyekeznek más fényben feltün­tetni engem, mint amilyen va­gyok. Én azonban mindig egyformán viselkedem. De pél­dául beszélgetést készítettek ba­rátaimmal, és ha megtudtak va­lamit rólam, azt a saját szájuk íze szerint publikálták. Defor­málták az imidzsemet. Ez idege­sítő. “ Hiába állítja Steffi, hogy csak a játék... Olykor kezd rádöb­benni, a tenisz mégsem töltheti ki teljesen az éleiét. Ezért sűrűb­ben indul gyors motorcsónakján, hogy legyőzze a hullámokat, s közben magnójának fülhallga­tóján át klasszikus zenét hallgat. Ahogy mondta, ez ünnep számá­ra. A pályán csak győzelmekre törő bajnoknő, magányos. Külö­nösen az édesapja ellen indított hecckampány óta (a Graf papát azzal gyanúsították, hogy egy fotómodellel volt viszonya, és a hölgy már gyermeknek is éle­tet adott). Azóta a bajnoknő, ha csak lehet, kerüli a nyilvánossá­got. Kedvelt színe a fekete, imádja a csendet, egyik kikap­csolódása, hogy szeret a temető­ben sétálni. Alkalmi partnerei, a teniszező Alexander Mronz, az énekes Mick Hucknall, a fotós Ken Nahoum előbb-utóbb elma­radtak mellőle. Most állítólag Michael Bartels autóversenyző van soron. „Senkinek sem enge­dem, hogy beleszóljon az éle­tembe, sem apámnak, sem anyámnak. Vagy megoldom egyedül a gondjaimat, vagy ma­rad minden a régiben. Nem aka­rok egy férfit se lekötelezni, hogy hűséges kutyaként köves­sen egyik városból a másikba. Mi lesz később? Nem tudom. Egyszer majdcsak megjelenik az igazi, mondjuk jön velem szem­ben az utcán, s aztán minden teljesen megváltozik. “ Egyelőre még csak az újság­írók, s főleg a fotósok üldözik istenigazából Stefiit. Talán még kitartóbban, mint a legfényesebb hollywoodi film­csillagokat. Például floridai házuk fö­lött gyanúsan ala­csonyan repült egy helikopter. Nem véletlenül. Egy fo­tós felvételeket ké­szített Stefiiről és mamájáról, amint a medence partján monokiniben élve­zik a napfényt. Egyébként Gráfnak nincs testőre, állan­dóan visszautasítja. „Nem félek, hogy történik velem vala­mi. Nem szabad fél­nünk. Ellenkező esetben ez azt jelen­tené: beletörődünk, hogy félelemben él­jünk.“ (T.V.) Marco van Basten ismét moso­lyog. Pedig a Milan holland vi­lágsztárjának az utóbbi hóna­pokban — esküvőjét leszámítva - kevés oka volt az örömre. Június elején már harmadszor kellett megműteni jobb bokáját, s nem kevesen voltak, akik le­mondtak arról, hogy valaha még pályára léphet napjaink talán legnagyobb futballistája. Marco a tavalyi decemberi, második operációt követően na­gyon sokat kihagyott, abban bíz­va, hogy az orvosok mellett a múló idő is segíti gyógyulását. Hiábavaló volt azonban a renge­teg erősítés, a fokozatos terhelés, a hosszú, labda nélküli edzések, az állandó fizikoterápiás kezelés, a műtött szalagok csak nem akar­tak gyógyulni. A türelem pedig elfogyott. A Főtulipán visszaté­rését sürgette már - kimondva- kimondatlanul - Berlusconi el­nök, a szurkolók jó része és Capello edző is, főleg azután, hogy márciusban a csapat elkez­dett bukdácsolni. (Bukdácsolás alatt persze a Milánnál mást kell érteni, mint a többi, „földi“ együttesnél, hiszen a pirosfeke­téknél már két egymást követő döntetlen is kudarcnak minősül.) A bajnokság utolsó fordulói­ban visszatért tehát a király, s noha még gólt is szerzett (az Ancona ellen, fejjel), játékán ér­ződött, hogy sérüléséből nem épült fel teljesen. Ennek ellenére játszott az Olympique Marseille elleni BEK-döntön is (ő az, akit akkor sem lehet kihagyni, ha a betegágyból érkezik a pályára), bár a második félidőben le kellett cserélni a futni is alig tudó játé­kost. Az OM-től elszenvedett ve­reségért sok emberben felmerült: ha a holland helyett egy egészsé­ges csatár játszik, talán sikerült volna gólt szereznie a csapatnak. Nem sokkal a BEK fináléja után a Milan és Van Basten együtt hozta meg a döntést, újabb műtét szükségeltetik, még­hozzá minél előbb. Egy ilyen operáció persze sokba kerül, s az elsődleges költséget nem is a be­avatkozás ára jelenti, hanem az a sok hónap kihagyás, amíg Mar­co lábadozik, s nem lehet csapata segítségére. Ennek ellenére egy percig sem lehetett vitás, a beteg bokának harmadszor is kés alá kell kerülnie. Az egyetlen - je­lentős - eltérés az első két műtét­hez képest az volt, hogy nem a kudarcot vallott svájci Marty professzorra, hanem hasonlóan híres kollégájára, a Gullit térd- műtéteit sikerrel „abszolváló“ belga Maertensre bízták Van Bastent. Az operáció ezúttal - úgy tű­nik - végre tényleg jól sikerült, a holland játékos hosszú idő után újra mosolyogva jelent meg augusztus közepén Milanellóban, a Milan edzőtáborában, hogy részt vegyen a hivatalos fényké­pek elkészítésén. „Végre megint szépnek látom a világot. Néha már én is elhittem, hogy soha többé nem focizhatok, számom­ra ez lett volna a legszörnyűbb dolog a világon. Most viszont úgy érzem, nemsokára megint a pályán lehetek. Az orvosok biztosítottak arról, hogy gyógyu­lásom teljés lesz, csak türelem­mel ki kell vámom, hogy elmúl­jon a fájdalom a bokámban. Ad­dig semmi futás, a labdát is elfe­lejthetem egy darabig.“ A július 9-i beavatkozást kö­vetően Van Basten sokáig nem állhatott rá jobb lábára, alig két héttel az operáció után két ele­gáns mankó társaságában vezet­te oltár elé gyermekei (az 5 éves Rebecca és a 2 éves Angela) anyját, Elizabeth Helena van Ca- pelleveent - vagy ahogy ő hívja - Lizbeth-et. Marco augusztus­ban - a mézeshetek és -hónapok végeztével megkezdte az edzé­seket. Állóképességét uszodában fejlesztette, futás helyett szoba­biciklin erősítette lábizmait. Egyelőre otthon van Hollandiá­ban, de ígérete szerint rövidesen csatlakozik társaihoz. Valószínű­leg októberben kezdheti meg a könnyített edzéseket, s ha min­den jól megy, még az év vége előtt pályára léphet a Milánban. „Ez a csapat nélkülem is na­gyon jó. Szerintem Papin lesz a bajnokság gólkirálya, a tavalyi átmeneti év után idén megmutat­ja a világnak, hogy mire képes. Remélem, amikor visszatérek, a Milan már fölülről néz le a töb­biekre a tabella tetejéről, s a BEK-re tudunk összpontosí­tani.“ Akárhol foglal helyet decem­ber végén a piros-fekete csapat a tabellán, bárkivel is játszik majd a BEK-ben, egy biztos: az újonnan érkezettek, Radocioiu, Laudrup, Panucci helyett a Milan legnagyobb „igazolását“ az 1993/94-es bajnoki évben úgy hívják: Marco van Basten. (M. T.) tíasámap Családi magazin Index 480 201 Főszerkesztő: Szilvássy József. Főszerkesztői titkárság •'i 32 32 20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettes: Miklósi Péter: 210/4453. Kiadja a VOX NOVA Részvénytársaság. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit 210/4460. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsilka László ¥ 210/4454. Grafikai szerkesztő: Szilvásy Erzsébet ® 210/4478. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava. Pribinova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: 1 32 50 18, sportrovat: í 36 46 39, gazdasági ügyek: 9 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 36 45 29. Adminisztráció: 819 02 Bratislava, Pribinova 25, X 586-07. Készül a Danubiaprint, n. v„ 02-es üzemében 819 46 Bratislava, Pribinova 25. Szerkesztőségi hirdetésfelvétel közüieteknek és magánszemélyeknek: 819 15 Bratislava, Pribinova 25, 8. emelet, t 210/4455 és 4476, irodavezető 32 51 29, telefax 210/4431. A kassai hirdetöiroda címe: Kováőska 25, 040 01 Koáice; Jg 095/622 86 39. Ügyfélfogadás: hétfőn és szerdán 8-tól 16.30-ig. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Mediaprint - KAPA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külföldi megrendelések: PNS. igazgatósága Pribinova 25, 813 81 Bratislava. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. MIKOR LÉP PÁLYÁRA VAN BASTEN? Ritkán fordul elő, hogy Steffi Gráfot játék közben ápolni kelljen

Next

/
Oldalképek
Tartalom