Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-10-03 / 39. szám
TAMÁS TÍMEA Félelem (élek sötéttől hidegtől magánytól ivaktól elmaradt csóktól virágtól :m amitől úgy félnek az emberek így a kedves jaj ma már nem szeret esz ha a jövő nem újat s csodát hoz i állítnak majd falhoz avagy fához i - hirtelen veszted el arcomat sarokba mint régi kacat azamegyek esténként nézhetem zsda csendesen befutja a szemem zférák zenéje sszeér minden mint a gömbben marad a salak k csak a csontok körül eringó madarak vagy halak i csillognak sápadtan tovább ak és apadnak a nagy átváltozások zdulat valahol a gömbben írnokban tétován továbbkong minden összeért már a gömbben jvább mint sugarában a nap ínyok gyöngyházszínű bőrén wgcsillan a kagyló a salak CSEH KATALIN Töredék 1? rekkenő meleg igyogott csillaggyerek - jesztenyefa alatt mk? írtak ránk irtunk 11 erdélyi költők bemutatkozó kötetéből válogattuk (őrÉvek; Cseh Katalin: Szófogyatkozás). Mindkét Könyvkiadó gondozásában jelent meg Bukarestben. tetíruk isító :lké' jött yor- :nál- mit, sze. )ndja :ed, ő!“ ezt inttett )m, novema íek ;olgálunk, „szíveskedjék“, „parancsoljon“, „kérem szépen“, és este - újra telefonálnak a filmstúdióból: — Ma sem filmeztünk a rejtett kamerával, majd holnap! Ekkor már idegeskedni kezdtünk. Egyesek idegcsillapítót vettek be, Zina idegrohamot kapott. Egész nap mosolygott, mint valami hülye, s az egyik arcízülete megmerevedett... S ez így ment öt napon át, aztán a hatodik napon azt telefonálták a filmstúdióból, hogy a forgatást elhalasztják. Ekkor kezdtünk el kételkedni: hátha valaki csúfot űz belőlünk? Az árudavezető telefonált a rendőrségre, s az ügyeletes azt mondta neki: — Ne mérgelődjenek, semmiféle rejtett kamera nem létezik. Csak egy banda terrorizálja a körzetünkhöz tartozó üzleteket és szolgáltató vállalatokat. Lóvá tették az áruházat, a szabóságot, a ruha- tisztító vállalatot. A vendéglőben annyira komolyan vették a dolgot, hogy az asztalokra rózsákkal teli vázákat raktak, s hering helyett lazacot tálaltak! Megkönnyebbülten fellélegeztünk. Nagy kő esett le a szívünkről. Persze mérgesek voltunk. Micsoda dolog az, hogy hülyének néznek minket. Zina, a pénztárosnő így szólt: — Majd megkapják a magukét azok a huligánok. Én leszek a bíróságon az első tanú, s követelni fogom, hogy szigorúan büntessék meg őket! És én még maszek doktorral csináltattam meg az új fogsoromat. Most majd a huligánok megfizetik! Sági Tóth Tibor fordítása — Ábel, - kiáltotta az asszony. - Nem ösmersz meg? Ábel lehunyta a szemét. Nem felelt. — Nagy hő van rajta, — mondotta fanyaran mosolyogva •n leányka, — azt véli, álmodik. — És orvos nem volt még itt? — Nem. Ő maga rendelt magának orvosságot. — Menjen kedvesem azonnal orvosért. Lakik itt valahol közel orvos? — A szomszédban. — Hogy hívják? — Nem tudom. Olyan öreg... — Fusson érte kedves. Az édesmama bizonyára megengedi. A leány vonakodva nézett az asszonyra, aztán Ábelra: — Nyéky úr nem akar orvost. — Fusson édes az én felelősségemre! Megfogta Ábel kezét. Olyan volt az, mint a tűz. Aztán levette a fejéről a kendőt s frisset kötött reá. — Nem ismersz meg, Ábel! Ábel! — Édes Eszter, — rebegte Ábel szenvedő arccal. — De hány személyben vagy te a világon? Motyogott, bolondokat beszélt. Aztán elszenderedett. — Istenem, - sóhajtott Eszter, - milyen elhagyatott! S csak akkor nézett körül a szobában. Aztán megkérte, hogy állítson a beteg mellé valakit. Elővett az erszényéből öt forintot, s mondta, hogy holnap ismét hoz pénzt. Könnyes szemmel kérte, hogy ne hagyják a beteget magára. ★ Azokban a napokban Eszter maga is gyöngélkedett. Sápadt volt, szinte sárga. Hirtelen bajok lepték meg. Csak fölkelt és kifutott. Aztán még halványabban tért vissza.- Adjon valami orvosságot, mondotta a férjének, - gyomorbaj van rajtam. A férje sohse adott orvosságot a családjának. Csak nevetett, legyintgetett a kezével.- Minden csekélységre orvosság? Eszter kedvetlenül ült vissza. Gondolta: — Ha téged Ábelnak hívnának, bizonyára adnál orvosságot. A természete mintha megváltozott volna: olyan ételeket kívánt, aminőket azelőtt nem szeretett. Egyszer hogy vasaltak, a szenet kívánta meg, hogy Toppantson belőle. A környezete aggódott. A doktor azonban csak legyintgetett:- Hagyjátok: hadd egyen. De a nők nem nyugodtak meg. Eszter magaviseletében mindennap volt valami különös. Egy délután sokáig elmaradt. Aztán a következő nap reggelén a piacról tűnt el Lidi néni mellől. Kétablakos utcai szoba volt az, de szegényes: egy vedlett viaszosvászondívány minden luxusa, meg egy zöld burkolatú mállott karosszék. Ábelnak már akkor hatvan forint volt a havi fizetése: nemrég költözött oda egy kisebb szobából. A falon csak egy kép függött, egy ijedt szemű Mária-kép. Az egyedüli öröksége. Elhozta, de még nem választotta ketté. A kisleány azzal tért vissza, hogy az orvos úr mindjárt jön. — Kicsoda maga, kedves? — kérdezte Eszter a leányt. A leányka mintha álomból rántották volna fel, hirtelen készséggel felelte:-Török Berta vagyok, negyedik osztályos tanuló. Mindig úgy szokott beszélni, ha szólították, olyan rettenve, de okos szemmel, szíves készséggel. — Ismerőse Nyéky úrnak? — Hogyne. Mióta ideköltözött, mindennap beszélgetünk. Jó ember. — És maga ápolja? — Hol én, hol mama. Nincs senkije. A takarító asszony csak reggel járhat fel. Megkért bennünket, hogy nézzünk be minden órában. — Eszerint maguk szomszédlakók? — Igen. Nem. Á szomszédban lakunk, de a mienk ez a szoba is. Mama bérlőnek szokta adni. — Mama kalapkészítő? A leányka bólintott. — Igen, De csak ócska kalapból csinál újat. Tegnap egy bárónénak is. Igen tetszett a bárónénak. Eleven kis barna leány volt, soványka, tejképű, de piros fülű, hajacskájának csak akkora fonata volt, mint a malac farka. Nagy József illusztrációja A hívott orvos*eközben megjelent. A fehér hajú asszony is bekísérte. Leült az ágy mellé. Megolvasta az érverést. Megtapogatta a beteg mellét.- Ö maga akar így feküdni? - kérdezte Eszter. Eszter helyett a fehér hajú felelt:- Ö maga. Azt mondta, hogy nyilallik a baloldala, ha egyenesen fekszik. Mink is aggódunk. Jóravaló ember. Pontos fizető. Az orvos bólintott. Aztán receptet írt a térdén.- Nem nagy a baj? — kérdezte félénken Eszter.-Tüdőgyulladás, - felelte az orvos az írásból felpillantva.- Kegyed a felesége talán? Eszter összerezzent.- Nem, de rokona vagyok. A fehér hajú asszony széket tett eléje. Eszter bólintással köszönte meg. Az orvos tovább írt. Nem hallatszott más a szobában, csak az orvos órájának a kecegése. Eszter aggodalmasan nézett a betegre. Az orvos megszólalt:- Borogatást az oldalára, ahol fáj. Aztán rá kell kényszeríteni, hogy ne ülve feküdjön, hanem rendesen. Időnkint mélyen szívja be a levegőt.- Tüdőgyulladás szeptemberben, — szóit Eszter, — hiszen ilyenkor nem lehet meghűlni.- Bizonnyal mondom, hogy tüdőgyulladás, - felelte sértődve az orvos.- Hiszen nem azért... bocsánat, — dadogta Eszter.- Ezt az orvosságot hozassák meg és mikor láza jelentkezik, óránkint egy kanálkávai adják be. Elment. A gazdasszony kikísérte. Gyászos csend maradt utánok. Eszter a betegre bámult. A leányka mint az ijedt macska Eszterre. Aztán Eszter őhozzá fordult:- Hogy is hívják, kedves?- Török Berta negyedik osztályú tanuló.- Hát nézze Bertácskám, a betegnek ápoló kell. Ki lesz mellette az éjjel? Berta vállat vont:- Nem tudom. Talán a takarító néni eljöhetne.- Tudja, hol lakik?- Itt a szomszédban. Eszter fölkelt és kiment a fehér hajú asszonyhoz. Valami nevet mondott neki, s komolyan ismételte, hogy rokona Ábelnak. Délután ismét kapta a napernyőjét: lódult a városba. S másnap délelőtt ez ismétlődött. Délután már Lidi néni megint lesre indult. Lihegve tért haza: kiszólította a doktort a rendelőszobából:- Tudod, hogy a feleséged kószál?- Hát aztán? Csak hagyják.- De nem úgy van. Egy helyre jár! A doktor nem értette, csak pislogott.- Most már bizonyos, hogy van valakije, - lihegte a vénkisasz- szony. - Eredj a Városházterére! A Zöldudvarba! Eredj azonnal! Első emelet 5. szám. Csak nyiss be! A doktor kővé meredt: Négy vagy öt beteg várt még reá.- Pardon, — mondotta nekik, — mindjárt jövök. Lidi néni párolgó fejjel dőlt be a konyhába, ahol a két mama szilvalekvárt főzött.- Hát megtörtént! - lihegte, - megtörtént! Előre láttam! Megtörtént!- Mi történt meg?- Eszter csalja az urát!- Eszter? - hőkölt el a kövér asszony. - Nem igaz!- Lehetetlen! — rebegte a másik.- Való! Én már rég gyanakodtam! Mindig gyanús, ha fiatal nő magányosan kószál. Templomba, jó, de külön házba, emeletre, ez már gyanús.- Áz én leányom, - rázta a fejét a kövér asszony, - az én leányom pem jár senkihez!- De jár, - felelte szigorúan az öregkisasszony. A réklije ujját fölgyűrte. És izgatottan keverte a lekvárt, hogy el ne égjen. A doktor fiákeren robogott a Zöldudvarba. Fölsietett a lépcsőn és benyitott. A felesége ott ült egy ősz asszonnyal és egy kisleánnyal az ágy mellett. Orvosságszag, betegszag, rossz levegő. A beteg feküdt behunyt szemmel, magatudatlanul. % A doktor kopogás és köszönés nélkül toppant be. A kalapja is a fején maradt. Megállt a szoba közepén és fagyos szemmel nézett a feleségére. Eszter felkelt. Amúgy is halavány arca méginkább elfehérült. De nyugodt volt az arca és elszánt.- Kicsoda ez az ember? - szólalt meg végre Eördögh a betegre mutatva. (Folytatjuk) *
