Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-10-03 / 39. szám
> A realista színjátszás magyar megalkotója Talán egyik korabeli magyar színész nevéhez sem tapad annyi anekdota, mint a Megyeri Károlyé- hoz■ Utolérhetetlen szórakoztató volt. Társaságában nevettükben könnyekre fakadtak az emberek. Dőlt belőle a humor, az éle, s akivel összeakadt, azt tévedheteüenül tudta utánozni, kiemelve jellemző, leginkább kacagásra ingerlő tulajdonságait. A következőket Réti Mihály színész mesélte Kassai Vidornak: „... Megyeri Károlynak olyan nagy komikai hatása volt, hogy amikor temetési menet haladt az utcán, valaki mindig előre ment kémlelni, nem jár-e arra Megyeri, nehogy a gyászkíséret meglássa és nevetésre fakadjon.’'-/K/.c^f/í/c>/X a neve Van Petőfinek egy bájos verse: A tintásllveg. Valaha az iskolai olvasókönyvekben is ott szerepelt. Megyeri Károlyról, az országjáró bohémről szól: „Vándorszínész korában Megyeri / Van-e, ki e nevet nem ismeri? / Körmölgeté, mint más, a színlapot. / Kapott / Ezért / Egyszer vagy öt forintnyi bért, / A mint mondom, vagy öt forintnyi bért...” A történet úgy folytatódik, hogy Megyeri először is vett egy Üveg tintát, hogy ha megint színlapot kell körmölnie, legyen elegendő. A tin- tástlveget kabátja hátsó zsebébe rejtette. S mivel a forintok jókedvre hangolták, hazafelé tartva ugyancsak ugrándozott. Hiába intette színésztársa, Szentpétery, hogy: „Kari, / Vigyázz!/ Kedved majd követendi gyász, / Amint mondom, majd követendi gyász.” Barátjának igaza lett. A tinta kifolyt, s csúnya foltot hagyott kabátján. Bezzeg elbúsult emiatt Megyeri, hiszen csak ez az egy kabátja volt. Vándorszínészként csavarogta be az országot Megyeri alig múlt húsz esztendős, amikor fölcsapott színésznek. Szinte alig van feljegyzés róla, hogy 1820-tól 1828-ig hol s merre járt, mely falvakban és városokban játszott, s milyen élményekben volt része. Annyi biztos, hogy megfordult Erdélyben, a Dunántúlon, a Felvidéken és az Alföldön. 1828-ban telepedett meg Kassán, ahol egészen 1833-ig játszott. Ber- zeviczy Vince irányítása mellett itt tanult a legtöbbet. Pályatársai, Déryné, Fáncsy Lajos, Kántomé, Szentpétery Zsigmond, Egressy Gábor és a többiek erősen hatottak rá, hiszen együtt járták be Felső-Ma- gyarország városait, falvait. Midőn 1833-ban a kassai társulat nagyobb fele Budára szegődött, Megyeri is velük tartott. De itt is megőrizte a már Kassán kivívott vezetőszínészi tekintélyét. A Regélő és más lapok már mint a „természetes emberábrázolás” mestereként emlegetik. A Regélő irodalmi-művészeti melléklapja, a Honművész 1834-ben a következő jegyzettel jelenteti meg Megyeri egyetlen hiteles arcképét: „Folyóiratunk lapjai a művészetnek is lévén szentelve, illőnek tartottuk, hogy azokat nemzeti művészeink egyik legjelesebbikének képe díszítse. Megyeri úrról méltán mondhatni, hogy ő cselszövényes, érzékeny, finom szellemű, komoly és víg, ille- delmi, megrendítő és több más szerepeknek remek festője. Ő minden szakmánybán más és más, mivel gondolkodva veszi fel a tükrözendő személynek caracterét s emberismeretre, tapasztalásra alapítja előadását. Jele, hogy tizenhét évi színész- pályáján hasznosan és czéljának megfelelőleg haladott elő. Valódi vezércsillagul szolgálhat ő a magyar színészet még nagyon is zordon ösvényén. ” 1837-ben kaput nyit az állandó Pesti Magyar Színház. Megyeri itt már mind vezető színészként, mind rendezőként érvényesíti tudását, tehetségét. Rövid megszakításokkal haláláig tagja marad a nemzet színházának. „Fizetését bujálkodva pazérolni el nem rémül!” Kárpáti Aurél szerint Megyeri életéről az anekdotákon túl alig tudunk valamit. Bajza József annak idején arra biztatta kortársait, írják meg emlékeiket róla és másokról. Szigligeti Edén kívül senki nem fogott tollat ennek érdekében. Sokan még születési évében is tévedtek a nagy színésznek. Családi életéről sem tudunk sokat. Annyi bizonyos, hogy kétszer nősült, de családi élete egyik házasságában sem volt zavartalan. A Pest megyei levéltár egy levelet őriz Megyeri második feleségétől, Liszkay Karolinától. Az asszony keresetet indított benne félje ellen. A levelet a Nemzeti Színház igazgatóságának címezte s azt kérte, hogy félje fizetését a maga és két gyermeke érdekében ezentúl címére folyósítsák, mert férje hűtlenül elhagyta őket. A levél méltatlankodó hangja a házastársak megromlott viszonyáról tanúskodik. Az asszony kiteregeti, hogy Megyeri az első feleségét ön- gyilkosságba hajszolta, s „fizetését bujálkodva pazérolni el nem rémül” ma sem. Kérte az igazgatóságot, hogy dorgálja meg'a férjét, és kényszerítse a családba való visszatérésre. Pörge bajusza harciasai! ágaskodott Milyen volt testi állapotában a közönség és barátai által dédelgetett komikus? Egressy Gábor szerint hatalmas feje volt, lába viszont vékonyka s kissé görbe. Hangja nyikorgón, mint a kenetlen kerék. Kis, pörge bajusza harciasán ágaskodott orra alatt, s a haja mindig borzas volt. Izgékony sajtképét hatásosan tudta változtatni, így hol négyszögletűvé, hol meg kerekké varázsolta. Alakja kicsi és törékeny volt. „Magassarkú kothumuszában / a színészek magasított cipője / mindig egy arasznyival magasabbra szeretett volna nőni” - jegyezte fel róla Szigligeti, s így folytatta: „Kis test, nagy fej: már magában véve is nagy előny a komikumra, hátha hozzágondoljuk azon feszes pedantériát, vagy kéneső fürgeségét, s a reezés hangban a mélységet, mintha pin- czéből beszélne föl a padlás tetejéig, hol már csak a kakas kukorékol, vagy a macska nyávog, s mindezt azon milliónyi árnyalattal, mint azt szerepei kívánták!" Érdekes, hogy Megyeri mindig drámai színész szeretett volna lenni, s tükör előtt órákig gyakorolta a drámai szerepeket. De sem az alakja, sem a mimikája nem erre predesztinálták. Komikusi szerepeit ezért nem is vette komolyan. Hiánytalanul bele tudta élni magát a másik ember lelkivilágába, megjelenésébe, mozgásába, mimikájába. A színpadon mindig azzá lett, akit megjelenített. Méltán írta róla 1837-ben Vörösmarty: „Kisfaludy vígjdtékaitól kezdve, a legutolsó részeges inasig, s a tót mesterlegényig, a komikumban jeleseknek, nagyrészt mesterieknek mondhatni előadásait... ” Minden hozzáértő állította, hogy Megyerit az Isten is komédiásnak teremtette. Mestere volt az egyéní- tésnek, a metamorfózisnak, amellyel egy másik ember bőrébe tudott bújni. Aki őt komikusi szerepeiben végignézte, soha többé nem felejtette el. Különben őt tekintik a realista színjátszás magyar megalkotójának. Karakterábrázoló színészként egyenesen zseniális volt. A Budai Színtársulatnak ő volt a mozgatója, jó szelleme, mindenese, ő járt el a színház ügyes-bajos dolgaiban Pesten. Tanácsaival segítette a fiatalokat, de akármilyen bohém volt, főrendezői szigorából nem engedett, nehogy a lazaság a színelőadások kárára váljon. „Mi, fiatal színészek -vallotta Szigligeti - mukkanni sem mertünk. " De akármilyen szigorú rendező-színész volt, kenyerestársai szerették és tisztelték. Jó adomázó volt, vérbeli társalgó, minden bohóságra kapható. Együtt mulatott Vörösmartyval Barátja volt Vörösmartynak és másoknak. Kezdetben a Csiga vendéglőben találkoztak, később elfoglalták a kocsma egész emeletét, társaságot alapítottak Nemzeti- majd Ellenzéki Kör néven. írók, színészek, jurátusok és egyéb szegénylegények jártak ide, akik élcelődtek, vitatkoztak vagy nótázgattak. „Vörösmarty, a nagy költő, s Megyeri, a nagy színész, kölcsönösen tisztelték és szerették egymást” - emlékezik Szigligeti. „Még akkor Vörösmarty nőtlen volt, s éveken át együtt vadásztak, s egymásnak sok szép órát köszöntek, és - szereztek másoknak. - Boldog idők! Még akkor paradicsomban éltünk: színész és kritikus egy tálból evett... s a két kitűnő egyéniség asztalához írókból, színészekből s egy pár műbarátból csakhamar válogatott kis társaság csoportosult... Nem kellett itt jókedvhez cigányzene, sem pezsegő: szebben pattogott itt az ész s az élez... Vörösmarty kimondhatatlan kedves humora, s Megyeri anekdotái megfűszerezték az egyszerű estelit. ” Negyvenkét éves korában betegeskedni kezdett, gyakran szerepeit is másnak kellett átadnia. Bajza is megemlíti kritikájában, hogy: „Megyeri egészen a súgóra bízta magát s a legnagyobb zavarban látszott lenni, nem tudjuk, mi lelte egy idő óta ezen jeles színészünket.” Senki sem tudja, hová temették És egyszerre csak meghalt. Aránylag fiatalon, életének 44. évében. Hatvan évvel később azt írta Emlékezéseiben Kassai Vidor, hogy Megyeri földi maradványait Pest városának északi felében, „a régi, úgynevezett Váci temetőbe temették”. Később itt végződött a Váci- kőrút. A temetőt a hetvenes években a főváros teijeszkedése miatt fölásták, a sírokat eltávolították. Kutatták, keresték akkor Megyeri sírját, de nem találták. Akkor még élt Megyeri halotti virrasztója. Azt bizonygatta, hogy a halott fejvánkosa alá egy üveg bort tettek. Keresték hát az üveget. „Keresték, de nem találták” -jegyezte föl Kassai Tibor. „így a talált csontok összegyűjtve a Kere- pesi-úti temetőbe vitetlek s egy közös sírba tétettek: föléjük emlékkő állíttatott. Lehetséges, hogy Megyeri csontjai is ott porladnak. Sic transit gloria mundi!" Sírversét Vörösmarty fogalmazta meg: „Mely nevetés ez alant? Mi öröm van a síri világban? A lomha árnyak közJ Megyeri szelleme jár. ” Dénes György A féli alapiskola első osztálya Felső sor Farkas Kati, Kázmér Mónika, Poór Kati, Farkas Márta, Rozgyel Kati, Tóth Mónika Alsó sor Mózes György, Ágh András, Ágh Sándor, Hervai Szilvia, Valasay Oszkár, Helver Róbert Dr. Lengyelné-Ballán Zsuzsanna igazgatónő (Prikler László felvétele) Állnak: Bartal Mihály, Hajdú Balázs, Kosár Szabolcs, Maták Krisztián, Miklós Bálint, Neumahr Róbert, Petes Marek Ülnek: Végh Dezső, Johancsik Károly, Horváth Erika, Lipcsey Mária, Neilinger Mónika, Stojka Malvina, Varga Szilvia Aranyossy Teodóra igazgató (balrólj Érsek Irén osztályfőnök (Vas Gyula felvétele) 1993.X. 3.
