Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-10-03 / 39. szám

mm „E rkölcsi kötelesség példát is mutatni a fiata­loknak: megéri, hogy a gyerekek magyar isko­lába járjanak. Ebben ez a leglényegesebb: gyö­kerek nélkül nem létezhetnek igazán értelmes emberek. Valakihez tartozni kell, s hogy ezt vállalhassuk, nyelvben is vállalnunk kell. A szlovák iskolába járó gyerek - tisztelet a kivételnek - sosem tanulja meg rendesen a magyar nyelvet. Az anyanyelvén tanuló gye­rek magába szívja a magyar kultúrát. Aki szlovákba jár, a maga kultúráját elveszíti. Vi­szont a magyar iskolában — ahol nagymérték­ben javult a diákok szlovák nyelvtudása - meg­ismerik a szlovák kultúrát is, egy kultúrával többet kapnak, s hogy mit jelent ez az életben, nem kell külön magyaráznunk. Az anyanyel­ven történő oktatás azért fontos, mert az ember csak így értheti meg tökéletesen azt, amire tanítják. Az alap- és középiskolában szerzett ismeretek azok, amelyre később építeni lehet, hogy ne legyen problémájuk az alapokkal. Képességük érvényesítésében ugyanolyan esé­lyeik vannak, mint másoknak, de azért harcolni is kell. Ha vannak céljaik, s érzik a célok értelmét, tenni is kell értük valamit, még akkor is, ha akadályokat kell leküzdeniük...“ 1993. X. 3. Az ország első magyar nemzetiségű akadémikusának, dr. Bauer Győző­nek a szavai ezek, aki a maga életút- jával is meggyőzően bizonyítja, hogy a magyar iskolában szerzett alapokkal - az eléje tornyosuló aka­dályok leküzdésével - az ember akár a tudományos világ élvonalába kerülhet. HARAGUDTUNK A TANÍTÓNKRA Bauer Győző Érsekújvárott szüle­tett 1942-ben. Édesapja közgazdász volt, édesanyja tanítónő. Csak két­éves koráig élt a szülővárosában. Elérte őket is a háború vihara. Csalá­di házuk a vasútállomás közelében állt. Az állomást bombázták. A bom­bák elől Magyarbélen kerestek me­nedéket. A háború után nem térhet­tek vissza otthonukba, mert a házuk­ba beköltözött egy orvos, utána egy másik orvosnak utalták ki. Hosszú hercehurca után csak 1964-ben ve­hették újra birtokukba, amikor Győ­ző már utolsó éves orvostanhallgató volt. Gyermekkora így nem Érsekúj­várral, hanem Magyarbéllel kötődött össze. 1948-ban kezdett iskolába járni, magyar nem volt, csak a szlo­vákba írathatták be. De két év után már az anyanyelvén tanulhatott a kényszerszünet után újra megnyíló magyar iskolában.-Tanulás szempontjából a ma­gyar iskola megkönnyebbülést jelen­tett. Egyik tanítónk a szlovákba já­ratta gyermekeit. Mi, diákok, hara­gudtunk rá. Az ilyen pedagógusok veszélyesek ma is. Édesanyám előbb Szencen tanított, aztán Magyarbé­len. Míg ott ténykedett, 1964-ig, az iskola lelke volt. Az gyorsan felfejlő­dött, túlszárnyalta a szlovák iskolát. De amilyen gyorsan felnőtt, olyan gyorsan le is épült. A pedagógusok nem befolyásolták a szülőket, az ő lelkükön szárad, hogy a hetvenes években megszűnt. Csak a mostani tanévben nyílt meg újra kisiskola­ként ... FLEMING VOLT A PÉLDAKÉPEM Az alapiskola felső osztályait Szencen járta ki. Tizenkét-tizenhá- rom éves kora óta álmot dédelgetett magában.- Hajóorvos szerettem volna len­ni. Messze eljutni, világot látni... Hogy orvos lehessen, tovább kell tanulnia. Választhatott: a pozsonyi Duna utcai gimnáziumba iratkoz- zon-e be, vagy a galántaiba. Az utóbbi mellett döntöttek. Közgaz­dászként ott dolgozott az édesapja, s naponta együtt jártak Galántára. 1959-ben érettségizett. Ekkorára már megfogalmazódott benne, hogy orvosként mit is szeretne csinálni. Az lett a vágyálma, hogy űj gyógyszerek után kutathasson, s egyúttal betegeket is gyógyíthas­son, mint a penicillint felfedező Fle­ming tette. Az egyetemi felvételhez azonban kádervéleményre is szük­ség volt. — A község nem volt hajlandó ká­dervéleményt adni. Előttem az uno­kanővéremmel volt huzavona, nega­tív véleményt írtak róla, mégis fel­vették a főiskolára. Az én esetemben inkább nem írtak semmit, mert ká­dervélemény nélkül a gimnázium nem továbbítja a felvételi kérelme­met. Egy járási tisztséget betöltő ma­gyarbéli ember segített, elment az iskolába, s irataimat a kádervéle­mény nélkül is elküldték az egye­temre. Csak a felebbezés után vették fel a pozsonyi orvosi karra. Az az esz­tendő kísérleti év is volt, azzal pró­bálkoztak, hogy az orvosi képzést is összekössék a távtanulással. Bauer Győzőt is a „kísérleti bárányok“ közé sorolták. Csak akkor készülhet az orvosi pályára, ha állásban lesz. A pozsonyi rendezőpályaudvar mozdonyjavító műhelyében kezdett dolgozni. Három hónap után a szen­ei alapiskola kérésére kisegítő tanító­ként „működhetett“. A matemati­kát, a történelmet is oktatta, még a testnevelő tanárt is helyettesítget- te. így telt el az első egyetemi év. Ha nem is szentelhette minden idejét a tanulásnak, mégis sikeresen, egyes­re vizsgázott. TANKÖNYVEKBEN TANÍTJÁK- Amikor orvosként egy évi kato­nai szolgálat után 1966-ban a prágai gyógyszerkutató intézetbe kerültem, sokáig hiányoztak a betegek. Rájöt­tem, hogy a kutatás egész embert kíván. Lassan beletörődtem, hogy nincsenek betegeim. Két lehetőség kínálkozott a tudo­mányos kutatás végzéséhez. Jobban vonzotta a biokémia. Az intézet ve­zetősége az elektrofiziológiára osz­totta be.- Harminc év távlatából talán sze­rencsésnek is mondhatom magam, hogy rákényszerítettek az elektrofi­Dr. Bauer Győző: „Az anyanyelven történő oktatás azért fontos, mert az ember csak így értheti meg tökéletesen azt, amire tanítják. “ Méry Gábor felvétele Dr. BAUER GYŐZŐ akadémikus, az orvostudományok doktora, a Szlovák Tudományos Akadémia Kísérleti Gyógyszerkutató Intézetének igazgatója- Ez az egyéves lecke kemény lecke volt. Talán jól is jött, mert sok mindenre megtanított, sok mindent bátrabban vállalhattam. A második évfolyamtól mi, a távtanulók is ren­des hallgatóként folytathattuk tanul­mányainkat. Érdekes csoport vol­tunk. Nagyon megbecsültük az elkö­telezettségünkkel együtt járó tanulá­si lehetőséget. Körünkből került ki a kitüntetéssel, vörös diplomával végzettek kilencven százaléka. A vörös diplomások között volt Bauer Győző is. 1965-ben avatták doktorrá. HA BELÉP A PARTBA... Még az egyetemi években meg­alapozta vágyálmának beteljesülé­sét. Az orvosi kar két tanszékénék diákkörében is dolgozott, a bioké­miai és az anatómiai körben. így ismerkedett meg közelebbről az élő szervezetek vegyi összetételével és a bennük lejátszódó vegyi folyama­tokkal, a bonctanon az élőlények alkatával, testük felépítésével fog­lalkozó tudománnyal. Hogy a gyógyszerkutatói pályára léphes­sen, jelentkezett az ösztöndíjjal járó aspirantúrára, a tudományos fokozat megszerzésére. Feltételt szabtak: Ha belép a pártba. A válasz: Nem lépek be. Akkor nem maradhat az egyete­men dolgozni. Annyit sikerült elin­téznie, hogy az akkor szokásos „disztribúcióval“ a szülővárosába, az érsekújvári kórház belgyógyásza­tára irányítsák. Egyik professzora pedig segített rajta, nyomtatványt kapott tőle, hogy a Csehszlovák Tu­dományos Akadémia Prágai Gyógyszerkutató Intézetében jelent­kezhessen az aspiránsi munkára. S a fővárosból jött a válasz: jöhet a felvételi vizsgára.- Az újvári kórházból egyetlen napra sem akartak elengedni. Egy hétig vállaltam az éjjeli-nappali szol­gálatot. Láthatták, fáradt vagyok, kaptam egy szabad napot. Éjjel Prá­gába utaztam, reggel felvételiztem, sikerrel! Beléphetek az intézetbe. De közben be kellett vonulnom egy évre... ziológiára, az élő szervezetek műkö­désével kapcsolatos elektromos je­lenségek mérésére és befolyásolá­sára. Aspiránsi kutatásának témája: a Papaverin hatásmechanizmusának elemzése az idegsejteken, izomkap­cson és a sima izmokon. Az volt a klasszikus elképzelés, hogy a Papa­verin csak a simaizomsejtekre hat. Bauer Győző kísérleteivel bebizo­nyította, hogy nem egészen így van. Kiderült, hogy a Papaverin a haránt­csíkolt izmokra is befolyással van, a kurárehoz, az indiánok nyílmérgé­hez hasonló hatással. Az óperáció alatt növeli a sima izmokra kifejtett görcsoldó hatását. Dr. Bauer Győző felismerését azóta a tankönyvekben is tanítják. E tudományos munká­jáért kapta meg 1969-ben az orvos- tudományok kandidátusa (CSc) címet. TISZTELJÜK A MÁSSÁGOT Csak 1972-ben jött vissza Prágá­ból, hogy Pozsonyban a Szlovák Tudományos Akadémia Kísérleti Gyógyszerkutató Intézetében folytassa tudományos munkásságát. 1985-ben „a bélrendszer adrenerg és nem kolinerg - nem adrenerg ideg- rendszerének gyógyszertanáról“ szóló, az alapkutatási kérdéseket megoldó tudományos munkájáért megkapta az orvostudományok dok­tora (Dr. Se) tudományos címet. Ugyanabban az évben az intézet igazgató helyettesévé nevezték ki. A tudósak tanácsa 1987-ben a Szlo­vák Tudományos Akadémia, 1988- ban pedig a Csehszlovák Tudomá­nyos Akadémia levelező tagjává vá­lasztotta. A politikai rendszerváltás után, 1989 decemberében az intézet dolgozóinak bizalmából Bauer Győ­ző a kutatóintézet igazgatója lett. Ezt a választásukat azóta kétszer is megismételték...- Az intézet alkalmazottai mind a három esetben mellém álltak. Tud­ják, hogy magyar vagyok, s három éve a Csemadok országos elnöke is. Tisztelni tudjuk ’a másságot, én ben­nük, ők bennem, csupán egymás szakmai tudását, képességét értékel­jük. Szlovákia jövőjét csak úgy tu­dom elképzelni, hogy a nemzetisé­gekkel együtt megtanuljuk egymást becsülni, nem a nyelv szerint, hanem a tudás és tett alapján ítéljük meg az embereket. Nagy baj lenne, ha nem e kritériumok szem előtt tartásával születnének a döntések. TÍZ EV ES 60 MILLIÓ DOLLÁR Jelenleg hetvennyolcán dolgoz­nak az intézetben, hatan a gazdasági osztályon, tizenöten laboránsok, a többiek tudományos dolgozók, as­piránsok. Rajtuk kívül nyolc kollégá­juk külföldi intézetekben gyarapítja ismereteit. — Három évvel ezelőtt még száz­harminc alkalmazottunk volt. A gaz­dasági nehézségek miatt csökkent a létszámunk, de még így is nehezen tudunk létezni. Lassan probléma ál­latok vásárlása a kísérletekhez. Va­lahogy csak túléljük ezt az évet is, , nagyon meghúzott derékszíjjal... Dr. Bauer Győző az intézet alap­küldetéseként jelöli meg: felderíteni a szervezetben lejátszódó folyama­tokat, s ezeket megpróbálják befo­lyásolni az új anyagból készülő gyógyszerekkel, hogy segíthessenek a betegeken. A Trimepranolt a már forgalomban levő gyógyszert a prá­gai intézettel együtt fejlesztették ki a szívritmuszavarok, a magas vér­nyomás kezelésére, az intenzív szív­dobogás csökkentésére. Egy-egy új gyógyszer előállítása tíz évig is eltart a feltalálás pillanatától. Hatvanmillió dollárba is belekerül egy-egy jó gyógyszer, vegyileg előállított tiszta anyag előkészítése. Hosszú évekig tartott,, míg kikísérletezhették a sza­bad oxigéngyököket kötő, a szívin­farktus, agyszélhűdés gyógyításához javasolt, a beálló oxigénhiány követ­keztében a szövetek elpusztulásától, elsorvadásától óvó Stobadin, vala­mint a gyomorfekély befolyásolásá­ra szánt, a fekély keletkezésétől a gyomornyálkahártyát védő s a he­gek eltűnését meggyorsító Pentakain elnevezésű készítményeket.-Tíz év telt el, amióta rájöttünk mindkét gyógyszer hatására. Kutatá­saink végső szakaszában három ál­latfajtán is bebizonyítottuk, hogy e gyógyszereket kísérletképpen beadhatják az embernek. A klinikai kivizsgálás első fázisában az egész­séges embereken végzett kísérletek során bizonyságot szereztek arról, hogy e gyógyszereinknek nincs mel­lékhatása. Ha lesz pénz a befejezés­hez, még több klinikai kísérletre van szükség, hogy a beteg embereken próbálják ki az új gyógyszerek hatá­sát, és csak ezután engedélyezhetik gyártásukat. A TUDÓS VÁGYÁLMA Még sok érdekességgel ismertetett meg dr. Bauer Győző. A kísérletek során sokszor a véletlenek is segítik a tudományos dolgozókat. Beszélge­tésünk közben külföldről hívták. Angolul beszélt a hívóval. Hol tanult meg angolul? Otthon. Az iskolában az orosz volt a kötelező. Prágai tartózkodása alatt nyelvtanfolyamra is járt. Az orvostudomány nemzet­közi nyelve az angol. Több tudomá­nyos munkáját külföldön is publikál­ta, maga írta meg angolul.- Sok angol nyelvű szakirodalmat kell olvasnunk, hogy a személyes és hivatalos kapcsolatokon kívül álta­luk is megismerhessük, mi történik körülöttünk a szakmánkban. Elkép­zelhetetlen, hogy angol nyelvismeret nélkül valaki erre a pályára lépjen. A Szlovákiában élő magyarnak szélesebb körű érvényesüléséhez a szlovák nyelven kívül más idegen nyelvet is el kell sajátítania. Ez elhi­vatottság, akarat kérdése. Dr. Bauer Győző akadémikus el­érte még a diákkorában kitűzött cél­ját. Megkérdezem, van-e most, öt­venegy éves korában is vágyálma? — Szeretném, ha végre sikerülne olyan hatásos gyógyszert előállítani, amely számos betegségnél meggátol­ná a szabad oxigéngyökök által elő­idézett szövetroncsolást és a sejtbur­jánzást (rák). Ez sajnos, még várat magára... Petrőci Bálint

Next

/
Oldalképek
Tartalom