Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-26 / 38. szám
Fekszik a vizsgálóasztalon, s szemén is látszik, nagyon beteg. A kellemetlen tűszúrást apatiku- san tűri. Teste hirtelen görcsösen összerándul, s bokákolni kezd. Az ápolónő a tálcával időben érkezik... ________________- Szegény kutyus, - sóhajtja dr. Tibor Brauner állatorvos, s részvéttel simogatja az öthónapos Atom névre hallgató rottweilert. — Ötödik napja harcolunk érte, gazdája naponta háromszor infúzióra hordja. A baja súlyos, vírusos megbetegedése - szopornyica - akár végezhet is vele. Pedig csodálatosan szép ez az állat — nyugtázza, majd hozzáfűzi: nem adjuk fel, együtt harcolunk. A kezelés végeztével karjára emeli a 25 kilós ebet és kiviszi a gazda autójába. Visszatérve a rendelőbe előbb kifújja magát, majd rátér a lényegre: elmondja, miként boldogulnak az állatorvosok. — Az állatorvosok privatizációja gyors, és mondhatni zökkenőmentes volt. A múlt év februárjától a kollégák zöme — kivételt a mezőgazdaságban és az állami állategészségügyi szervekben dolgozók képeznek — rendelőt bérel, és ellátja a betegeket szinte ugyanúgy, mint a privatizáció előtt. Helyzeti előnyünk — a humánorvosokéhoz képest — abból adódik, hogy a gyógyítás terheit soha nem az állam állta, hanem az állat gazdája. S ezek az árak ma, bár emelkedtek, hiszen megdrágultak a gyógyszerek, általában elfogadható szinten mozognak. A munkánkért, bár lehet, hogy vannak kivételek, nem kérünk nagy összegeket. Az is igaz, az állatorvosok kamarája kidolgozott egy áljegyzéket, amelyben közreadja a gyógyító tevékenység irányárainak alsó határát. A felső határ megállapítása az állatorvostól függ, ezért fordulhat elő, hogy egy és ugyanazon tevékenységért, például a fogkőeltávolí- tásért a város hét rendelőjében, illetve Szlovákia-szerte különböző összegeket kérhetnek az állatorvosok. Beszélgetés közben fény derül arra, hogy az évekig eredetileg államinak épített pozsonyi állat-rendelőintézet rendelőit három magán állatorvos bérli. Úgy, hogy reggel nyolctól este 19 óráig el tudják látni a beteg állatokat.- Kollégáim, dr. Katarina Pekárová- Dragúnová és dr. Milan Kopcok és jómagam betegköre kialakult ugyan, mégis gondolnunk kell az előre be nem rendelt, netán sürgős ellátást igénylő állatokra. Igaz, éjszaka nem dolgozunk. Ennek ellenére valamennyien jól tudjuk, Pozsonyban szükség volna éjszakai ügyeletre is. S hogy miért nincs éjszakai orvosi ügyelet? Azért, tudom meg dr. Bauner- től, mert ez idáig nem sikerült megegyezniük a helyiséget illetően egyik városkerületi szervvel sem. Ugyanis a regionális állatorvosi kamara egy olyan rendelő megszerzésén fáradozik, amelyben csakis éjszakánként, a városban működő valamennyi állatorvos (körülbelül húszán vannak) váltaná egymást. Beszélgetőtársam nem tagadja meg a választ arra a kérdésemre sem, miért nem láthatják el a rászorulókat valamelyik más üzemelő rendelőben.-Az ok prózai. Saját rendelőjébe az ember nem szívesen engedi be a kollégáját. Hiába jó a viszony közöttünk, miért lássa a vetélytárs — mert hát azok vagyunk — milyen műszereim, gyógyszereim vannak? Az ügyeletbe, melynek célja az elsősegélynyújtás, minden állatorvos vinné a saját felszerelését, gyógyszereit. Az állatorvos elmondja, állandó betegek esetében már más a helyzet, ha a szükség úgy kívánja, akár házhoz is megy. — Nincs ezen semmi különös. A fejlett országokban ez a rendszer jól működik. Az embereknek, de az állatoknak is saját háziorvosuk van. A beszélgetést halk kopogás, s hangos ugatás zavarja meg. — A hétvégén szabadságra utazunk, észrevettem, hogy köhög a kutyuskám. Megfázott volna? — kérdezi kedvencét simogatva az idősebb hölgy. r' Az orvos megcirógatja a szőrpamacsot, miközben ujjaival végigtapogatja. — Duzzadtak a nyirokmirigyei — mondja, s belenéz a kutya szájába is. — Piros a torka — nyugtázza, s megkéri az ápolónőt, készítse elő az injekciós ampullákat. A megfázott kutyus szótlanul tűri, míg bőre alá kapja az injekciót, de a combszúrást már nem állja meg panaszkodó ugatás nélkül. Miközben hangosan viny- nyog, az állatorvos felvilágosítja a gazdit, miként kezelje s etesse a kis beteget, s hozzáfűzi, ahhoz, hogy „engedélyezze“ az utazást, a hét végén látnia kell. A résnyire nyitott ajtón egy hatalmas dog ront be a rendelőbe.-Xaver, mit keresel itt? — paskolja meg a botjúnyi állatot az orvos. - Csak nem történt bajod? — kérdezi, s a belépő tulajdonos azonnal közli, hogy csak oltásra hozta a 14 hónapos állatot. Megnézem, hogyan emelik fel a nehéz dogot a vizsgálóasztalra — gondolom, de az orvos nem erőlteti magát. Leguggol Xaverhez, s pillanatokon belül beadja az injekciót. — Nyaranta több a beteg állat, ezért több a munkánk is — folytatja, miután kiürül a rendelő. Bár az is igaz, hogy a nyári szünidő végeztével gyakran hoznak ide állatot elveszejtési szándékkal. Amikor a tulajdonost nem tudom meggyőzni, tartsa meg mégis az állatot, a megunt valamikori kedvencet az állat- védelmi egyesületben próbálom elhelyezni. Nem tagadom, ilyenkor nagyon dühös, majd lehangolt vagyok. Az emberek nem gondolják végig, mit jelent az állattartás. Sem a kutya, sem a macska, de a kanári, a teknős vagy a hörcsög, de még a díszhal sem játék. Amit, ha megununk, legtöbbször a gyerek, kidobjuk vagy elvisszük az állatorvoshoz, végezzen vele. Rövid hallgatás után témát váltok, s a minden évben gondot jelentő veszettségre kérdezek rá. Megtudom, a veszett' c ttségg.e' • "aifcse ség elleni oltást évente kétszer - tavasz- szal és ősszel - az állami állategészségügyi szervek szervezik, s a szolgáltatásért a kutyatulajdonosok nem fizetnek. Ingyen vizsgálják meg az állatot akkor is, ha megharap valakit. - Az állami szervek állják az állatorvosok oltással járó költségeit. Ennek ellenére vannak tulajdonosok, akik nem oltatják be kutyájukat. Sajnos, a nyilvántartás hézagos, ezért nem tudhatjuk, ki nem teljesítette kötelességét. Az állatorvosok mindig a megelőzést szorgalmazzák. Nem titkolom, elég gyakran nagyon alacsony szintű egészségtudattal találkozom. Hogy miben nyilvánul ez meg? Ritkán látni olyan kutyatulajdonost, aki kutyája dolga végeztével eltakarítja az ürüléket. Közegészségügyi szempontból is erre volna szükség, hiszen az ürülék férgei, vírusai, baktériumai veszélyesek a többi állatra. A városi állatoknak amúgy is elég a bajuk. A levegőszennyeződés szőrzetük elváltozását okozza, kihatnak rájuk a civilizációs betegségek, légzőszervi megbetegedések, allergiás tünetek, rákos daganatok. Nemsokára egy daganatos farkaskutyát hoznak, meg kell műtenem. Megnézheti... A farkaskutya bátran lép a rendelőbe, hiszen maga mellett látja, érzi gazdáját. Az orvos nem riasztja az állatot, nem helyezi a vizsgálóasztalra, leguggol melléje, s végigtapogatja daganatos végtagjait. — Ezt a talpán levőt - mutatja a kutyát nyugtató tulajdonosnak - el kell távolítani. Nem várhatunk vele, nyílt seb már az egész... Hány éves is? — kérdezi — Tíz- mondja halkan a fiatalember, s fejét elelfordítva egyre simogatja kutyáját. — Barátom, vén vagy már. Hol vannak az ereid? - szól az orvos a beteghez, majd nagy nehezen beadja az altató injekciót. Várunk. Amikor már nem tud magáról, felemelik elemyedt testét a műtőasztalra. Az orvos kiküldi a gazdit, fonendoszkóppal meghallgatja a kutya szívhangjait, s az ápolónővel együtt megkezdik a daganat eltávolítását. — A bőre alatt sok csomó van — int felém az orvos, hogy nézzem meg. — Míg nem lesznek fájdalmai, nem lesz vele gond. S ha majd úgy látom, a betegség elhatalmasodott rajta, s az élete szenvedés volna, gazdájának ajánlani fogom, adasson neki egy injekciót. Az állatorvosoknál megengedett az euthanázia. — Nem kell már a kutya, nem szeretem — szűrődik be a rendelőbe egy toporzé- koló gyerekhang. Az orvos arcizma megrándul, s felsóhajt: mikor fogjuk már „emberszámba“ venni az állatokat? Jobb végszót nem is mondhatott volna. Péterfi Szonya Prikler László felvételei OLVASTUK Az ENSZ fejlettségi mutatói szerint Kelet-Ázsiában áldozzák a legtöbbet az oktatásra és képzésre, legcsekélyebb a munkanélküliség. A japánok továbbra is az életminőség világranglistájának első helyét foglalják el, derül ki az ENSZ idei fejlettségi mutatójából. Az ENSZ fejlesztési programja (UNDP) évente leméri, hogy az emberek mennyiben látják hasznát a fejlesztés lépéseinek, illetőleg mennyiben tudják kivenni belőlük a maguk részét. Az e célból kiszámított, az emberi fejlődés tükrözésére szolgáló index olyan tényezőket ölel fel, mint például a várható élettartam, a képzettség foka, a kalóriafogyasztás, az egészségügyi ellátás és a jövedelem. Az 1,0-nak megfelelő ideális osztályzatot egyetlen ország sem kapta meg. 173 ország közül Japán került az első helyre, új bajnokként 78,6 év átlagos várható élettartammal, magas képzettségi szinttel, 5049 dollár egy főre jutó jövedelemmel. Japán Kanadát utasította maga mögé a második helyre. A fejlettségi mutató szerint Norvégia möhelyezést, a ranglista 73. helyét szerezte meg Mexikó és Brazília mögött. A volt szovjet köztársaságok közül Lettország, Észtország és Oroszország közepes helyezéseket ért el: a 34., 36 és 37. helyet. A világ leggazdagabb országának, az Egyesült Államok0,986 ponttal, az ország fekete és hispán állampolgárai ellenben a 31. és 35. helyre szorulnának. A rangsor legvégén helyezkedik el Afganisztán, valamint olyan afrikai országok, mint Burkina Faso, Niger, Sierra Leone és Guinea. Az ENSZ fejlettségi mutatógött a negyedik helyre került Svájc a második legfejlettebb európai országként. Ausztria csupán a 15., Luxemburg pedig a 18. helyet foglalja el. Franciaország került a nyolcadik helyre, Hollandia a kilencedikre, Nagy-Britannia a tizedikre, Németország a 13. helyen áll. Az európai országok közül Törökország érte el a legrosszabb nak a polgárai csupán a hatodik helyre kerülnek az életminőség tekintetében. Ennek oka az ország fekete bőrű és latinamerikai állampolgárainak gyatra életkörülményeiben keresendő. Ha elkülönítve mérnék fel az Egyesült Államok fehér bőrű állampolgárainak helyzetét, akkor az első helyre kerülne az Egyesült Államok ja alapján a kelet-ázsiai országoknak tulajdonítható az életminőségjavulása terén megtett legnagyobb haladás. Kelet- Ázsiában fordítják a legtöbbet oktatásra és képzésre, és itt a legcsekélyebb a munkanélküliség. Ugyanakkor nagyobb különbség mutatkozik például Japánban a nemek között, mint másutt. Egy japán nő csak 51 százalékát keresi meg férfi kollégája fizetésének, s a köz- igazgatási állásoknak mindösz- sze hét százalékát töltik be nők. Az ENSZ fejlettségi mutatójának tanúsága szerint a Földünkön élő emberek 90 százalékának semmilyen lehetősége sem nyílik arra, hogy életének alakulását meghatározza. A világ lakosságának mindössze tíz százaléka veheti ki részét aktívan azon események és folyamatok alakulásából, amelyek kihatnak az életre. Különösen az etnikai kisebbségeknek, a szegényeknek, a nőknek, a testi fogyatékosoknak, valamint a vidéki körzetek lakosságának van kevés lehetősége életének pozitív irányba fordítására. Ez világlik ki az Egyesült Államok fentebb bemutatott példájából is. Frankfurter Rundschau 1993. IX. 26. B Vasárnap
