Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-09-26 / 38. szám

ŰBUJBSBfl Q „Az érvényesülés főleg akarat kérdése. Bizonyos háttér szüksé­ges hozzá, otthoni háttér is. 1940-ben születtem. Mi más körül­mények között kezdtük az életet. Nem hiszem, hogy a mai nemzedék számára példakép lehetünk, nekünk sokkal kemé­nyebben kellett küzdenünk. Ma mások a lehetőségek, kevesebb erőfeszítéssel érhetnek a célba, mint mi...“ E szavakkal kezdte vallomását a dunaszerdahelyi kórházban Baculákné dr. Simon Veronika főorvos. Az idei esztendő jubileum is számára, már harminc éve ölti magára nap nap után a fehér orvosi köpenyt. ANYÁM BETETT A ZÁRDÁBA A Dunaszerdahelytöl tizenegy kilo­méternyire fekvő Dercsikán szüle­tett. Tiszta magyar község (442 lako­sa közül ma is 435 magyar nemzeti­ségű). Amikor a második világhábo­rú véget ért, már másfél éve az apa távollétében éltek. Az orosz frontról csak tábori lapokon adott magáról életjelt, aztán ez is megszakadt. A fegyverek elcsendesedtek, de hiá­ba vártak rá, a hadifoglyot nem engedték haza. Csak két év után térhetett vissza, megtörtén, betege­sen. Az édesanya a fogyasztási szö­vetkezetnél kereste a család kenye­rét, egy kis földjük is volt. A kis Verát csakhamar iskolába kellett volna adni. De hová, amikor a ma­gyar gyerekek számára nem nyitot­tak iskolát?!-Hogy ne veszítsek évet, anyám Pozsonyba vitt, betett az Orsolyák zárdájába. A szlovák fővárosban ak­kor még az utcán sem volt szabad magyarul beszélni, akit rajtakaptak, lenyírták a haját. A zárdái nevelésért fizetni kellett, természetben is. Édes­anyám havonta hozta fel a lisztet, zsírt, tojást s az élelmiszerjegyeket. A tanítási nyelv szlovák volt. Ami­kor bementem az osztályba, se igent, se nemet nem tudtam mondani, s négy hónap alatt úgy megtanultam szlovákul, hogy mire karácsonykor hazamentem, alig tudtam magyarul. Az öt-hat éves gyerek gyorsan tanul. Édesanyáéi sírni kezdett: Nem tudsz anyád nyelvén beszélni?! Csak két- három nap múlva kezdett minden rendbe jönni. Addig maradtam a zár­dában, míg 1950-ben el nem hurcol­ták az apácákat. A zárdában töltött évek sorsának alakítói voltak.- Az apácák fantasztikus önfe­gyelmet, a szerénységet, igazmon­dást alapozták meg bennem. Csak az anyanyelv hiányzott. De jó nevelést adtak, olyan emberi tulajdonságokra szoktattak, ami az életben bevált, segített... JOGFOSZTOTTSÁG UTÁN MAGYAR ISKOLA Simon Veronika öt év után, hato­dikosként, végre magyar iskolába iratkozhatott be, nem a szerdahelyi, hanem a távolabbi somoijai általá­nos műveltséget nyújtó középiskolá­ba. Ennek megvolt az oka. Szülőfa­luja, Dercsika, üldözött község lett, az összetartó gazdák nem kívánták a közöst. Emiatt a gyerekeket is büntették, nem engedték, hogy a já­rás határain belül folytathassák ta­nulmányaikat. — Az ötvenes években a somorjai iskolában száz százálékosan pótol­ták mindazt, amit a háború után elveszítettünk. Jó tanáraink és igaz­gatóink voltak: Cséfalvay Béla, majd Horváth Imre. Ök adták meg az iskola szellemiségét. Somorján let­tem azzá, ami most vagyok, jó ala­pot kaptunk az élethez. Meghatároz­ták gondolkodásmódunkat, az em­beri megbecsülést, az emberi tartást támogatták bennünk. A tanárok meggyőző szavai ma is időszerűek: hogy az életben bizonyíthassunk, nekünk több ismeretet kell szerez­nünk tárgyi tudásban, mint azoknak, akik szlovák iskolába járnak. Az 1957-ben érettségiző Simon Veronika az orvosi hivatást válasz­totta. PRÁGA UTÁN ROZSNYÓ A prágai Károly Egyetem orvosta­ni karára kérte felvételét. A magyar iskolából kikerülő s a tárgyi tudás­ban kimagasló Veronika a szigorú felvételin szlovákul válaszolt a kér­désekre. Az első nekirugaszkodásra felvették. — A híres cseh egyetemen nem volt probléma, hogy magyar vagyok. Itt a szorgalom a döntő. Az orvosin az első két évben „be kell vágni“ a tananyagot... Életének első meghatározója a zárda volt, második a somoijai magyar iskola, a harmadik a Prágá­ban tanuló magyar főiskolások Ady Köre. Neveket mond: Varga Leven­te, Erdélyi Pál, Oremusz György, Rákay Péter, Tömösközi Zsolt, Baj­nok István, s a kör lelkes szervezője, Duka Zólyomi Árpád. Csütörtökön­ként Rákos Péternél, a magyar tan­Baculáknó dr. Simon Veronika az érettségi évében. „A somorjai isko­lában tudatos magyarságra neveltek bennünket...“ szék vezetőjénél gyűltek össze, iro­dalmi délutánokat rendeztek nála, de leggyakrabban az országban élő magyarság problémáit vitatták meg. Simon Veronikát 1963-ban a Ká­roly Egyetemen doktorrá avatták. Az öt évre aláírt „szerződéssel“ a rozsnyói kórházba irányították, ahol a belgyógyászaton kezdte meg orvosi pályafutását. A bányászok városában sem maradt hűtlen az Ady Körhöz. Az atomfizikusnak ta­nuló Duka Zólyomi Árpád kérésére segített megszervezni a prágai Ady és a pozsonyi József Attila Kör első találkozóját Rozsnyó mellett, Hárs­kút fölött. Itt indult meg a csehszlo­vákiai magyar főiskolások rendsze­res nyári táborozása, amely nemzeti­ségünk szervezettebb életét, a ma­gyarságtudat erősítését szolgálta. Veronika Rozsnyón férjhez is ment Baculák elektromérnökhöz. Azonban a házasság nem sikerült. A GYÓNTATÓSZÉKBEN NINCS TOLMÁCS Öt év után, 1968-ban hazajött Rozsnyóról. A dunaszerdahelyi au­tóközlekedési vállalat üzemi orvosa lett. Hetvenegyben bekerült a szer­dahelyi kórház belgyógyászatára. Különböző beosztásokban dolgo­zott, s az orvosi továbbképző inté­zetben a szívgyógyászatra szakosí­totta magát. 1979 óta kardiológus. A kórházban felfigyelt arra, hogy igen kevés magyar nemzetiségű or­vost „irányítanak“ a Csallóköz szí­vébe. Azt is furcsállotta, hogy a kór­háznak nincs egy magyar főorvosa sem. Ez volt az egyik oka annak, hogy 1989-ben a belgyógyászat megüresedett főorvosi tisztségének betöltésére kiírt pályázatra ő is je­lentkezett. A hét jelölt közül Bacu­lákné Simon Veronika nyerte meg a pályázatot. Főorvosként tág teret kapott a hivatás- és kötelességtudat érvényesítésére. Illyés Gyula szavai­hoz tartotta magát: A gyóntatószék­ben nem lehet tolmáccsal gyónni. Az orvosi rendelőben sem! — Fontosnak tartom, hogy a ma­gyarok lakta vidéken mindkét nyel­ven jól beszélő orvosaink legyenek, hogy a páciensek anyanyelvén is felvehessék a közvetlen kapcsolatot. Az a beteg is, aki jól tud szlovákul, csak az otthonról hozott nyelven tudja „szívből“ elmondani pana­szait. Nálunk, akár a gyóntatószék­ben, nem kívánatos a tolmács. Ha az orvos maga mellé állítja a fiatal ápo­lónőt, hogy fordítson neki, sokan szégyenükben el sem mondják pél­dául a lelki és a nemi élettel kapcso­latos panaszaikat. Aki a mi vidékün­kön becsületes orvos akar lenni, an­nak ismernie kell a lakosság nyelvét. Azok a szlovák kollégák, akik Szer­dahelyen akarnak maradni, igyekez­nek is megtanulni az itt élő többség nyelvét. Baculákné főorvos asszony igye­kezetének tulajdonítják, hogy a kór­ház belgyógyászati osztályán egyre több a szlovákul is jól tudó magyar szakorvos. HÁTRÁNYOS HELYZETBEN Az imént elhangzottak nem a ma­gyarkodást jelentik, hanem a Csalló­köz érdekének felismerését, s annak szolgálatát. Ezen a vidéken, ahol túlnyomórészt magyarok élnek, az egészségügy nemzetiségi kérdés is. A régió lakosságának egészségügyi ellátása az utóbbi időben olyan hát­rányos helyzetbe került, hogy a szlo­vákiai járások között az utolsó he­lyek egyikére süllyedt. A Dunaszer­dahelyi járás területén máig csupán egyetlen kórház működik, s ennek felszereltsége jelenleg sem biztosítja kielégítően a lakosság megfelelő szintű ellátását. A komplex ellátás ennek következtében csak a régión kívül valósítható meg: a művesével történő gyógyítást a túlterhelt Ga- lántán, a pszichiátriai kezelést a tá­vol eső Bazinban - Pezinokon vég­zik. Ez a megoldás a legtöbb polgár számára az anyagiak, bizonyos szo­ciális és etnikai tényezők miatt egyre elérhetetlenebb lesz. — Ha az orvos nem tud kontaktust teremteni a beteggel, az tragédia- vallja Baculákné Simon Veronika.- Elképzelhetetlen, hogy egy nagy vidék pszichiátria nélkül maradjon. Erre sajnos a járványként terjedő alkoholizmus leküzdésére és a sza­porodó öngyilkosságok miatt is szükségünk van. Az útiköltség ma­napság sokba kerül. S minek utazni, amikor helyben is megteremthet­nénk a gyógyítás lehetőségeit. Sza­kosított orvosaink lennének, s a lelki klinika nem műszerigényes, létesíté­se nem kerülne sokba. Hol vagyunk még a Nyugattól! Ott bevált a pszi­choanalízis, segítenek a kilátástalan helyzetbe kerülőknek konfliktusaik megoldásában. Ez nálunk nincs, s a magukra maradottak megisszák a permetlevet, és már nem segíthe­tünk rajtuk... ALAPÍTVÁNY A HIÁNY PÓTLÁSÁRA Főorvosi ténykedése alatt a Csal­lóközben feltérképezték a szív- és érrendszeri megbetegedések legfon­tosabb kockázati tényezőit. Ezek el­sősorban a magas vérnyomás, a cu­korbaj, az alkoholizmus. Arra törek­szik, hogy a megelőzés módszerei­nek népszerűsítésével csökkentsék a régióban a civilizációs megbetege­déseket. A „csallóközi“ művesére pedig úgy van szükségük, mint az élethez a levegőre! — Két évvel ezelőtt főleg emiatt és más orvosi műszerek beszerzésére hoztuk létre az Egészséges Csallókö­zért Alapítványt, hogy a „hiánycik­keket“ így pótolhassuk gyengén fel­szerelt kórházunkban, amelyre a pártállam sem fordított kellő fi­gyelmet - mondja a főorvosasszony, akit az alapítvány elnökévé válasz­tottak. - Az eddig összegyűlt pénz még nem elég a drága műszer be­szerzésére. De mielőtt erre sor kerül, olyan állapotba kell hoznunk a he­lyiségeket, hogy a művesét el is helyezhessük. Ha már a Csallóköz hátrányos egészségügyi és ökológiai helyzetének megoldásához a köz­ponti költségvetés nem elegendő, újabb kérelemmel fordulunk a lakos­sághoz, a szponzorokhoz, hogy lehe­tőségeikhez mérten segítsenek. A tét Csallóköz polgárainak egész­sége.. . Petrőci Bálint AZ EGÉSZSÉGES CSALLÓKÖZÉRT ALAPÍTVÁNY Önt is kéri, hogy lehetőségéhez mérten segítsen. Az alapítvány székhelye: Verkoblahovská cesta 20, 929 01 Dunajská Streda. Bankszámla: 8439-122 VUB Dunajská Streda. Devizaszámla: 34278-272854- 122 VÚB Dunajská Streda.-9 A dunaszerdahelyi Gorkij utcai alapiskola I. B osztálya Felső sor: Horváth Nóra, Almási Balázs, Kironszky Emese, író Zsolt, Lábodi Zsolt, Szabó Veronika, Schevella Tamás, Lakatos Ivana, Tarcsi Krisztina Középső sor: Szarvas József, Hölgye Judit, Karácsony Diana, Marczy István, Cseresnyés Enikő, Kovács Andrea, Győri Béla, Nagy René, Ábrahám Mónika Ülő sor: Szalay Éva, Csóka Péter, Rácz Tamás, Fehér Zoltán, Horváth Zsuzsanna, Angyal Zoltán, Lakatos János, Szalai Róbert Csölle Terézia igazgató (balról), Nagy Szilvia osztályfőnök A kassai alapiskola I. A osztálya Felső sor Kiss Imre, Bodnár Tamás, Reiter Krisztián, Garay Csaba, Dubéci Márton, Válent Béla, Uhrinyák István, Monyok Roland Alsó sor Major Zsuzsa, Mátyás Andrea, Hornák Noémi, Koiveszky Diana, Spisák Diana Reiter Géza igazgató, Gyüre Lajosné osztályfőnök, Lázár Mária napkö­zis tanító néni 1993. IX. 26. (Vas Gyula felvétele) (Gazdag József felvétele) Baculákné dr. Simon Veronika kardiológus, a dunaszerdahelyi kórház belgyógyászatának főorvosa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom