Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-26 / 38. szám
* 0 Prandl Sándor felvétele magának, fittyet hányva a kormányra, amely újra csak rögtönzött, s ismét csak elkésett. Olyan is lett a termés. Most aztán magyarázkodhat a legbölcsebb kormány, miért szorulunk szegény ország létünkre papsajt-, cserbóka- és kakukkfű-importra. Természetesen az elmaradt csapadék miatt. Az is elképzelhető, persze, hogy a magyarok, a csehek, az Európa Tanács és a nyugati finánctőke miatt, hogy a rosseb essen beléjük. Tudom, nagyon egyszerű a kormányt szidni mindenért, s azzal példálózni, miért devalválták a koronát minden elképzelés nélkül, miért nem támogatják a mezőgazdaságot úgy, mint más európai országokban, miért folyik a tankönyv-kölcsönzési díj az államkasszába, miért emelik az áram árát, ha már megépült a jövő évezred dicsőséges áramforrása Bősön, miért röpködnek harci repülőgépek a déli határ közelében, miért támogatnak egyes járásokat adókedvezménnyel mások rovására, miért... Sok a miért és sok az érthetetlen dolog, sok a rögtönzés és a mellébeszélés. Pedig minden mindennel összefügg. A papsajt a cigánykérdéssel, a munka- nélküliség a hozzá nem értéssel. A kenyérgabona és a cukor importja a totojázással, az állatállomány megritkítása az ezt követő húshiánnyal, a húshiány a magas árakkal, a magas árak az elégedetlenséggel, az elégedetlenség pedig a feszültség-megelőző intézkedésekkel. Akárcsak a régi szép időkben, amikor elég volt néhány jól irányzott párthatározat az égető gondok megoldására. Igaz, a kérdések nem oldódtak meg, de a határozaté cat csak gyártották, futószalagon, lebontották őket, megvalósították. Vagy nem. Az idő meg csak ment, mendegélt, mint a mesében, Csipkerózsika meg éhesen hajtotta le a fejét aludni, mert nem volt kenyér, illetve az legalább volt, csak az élesztő maradt ki belőle vagy a só. mivel minden mindennel összefügg, sejthető, cJ hogy azért most sem maradunk kenyér nélkül, igaz, drága lesz, külföldi gabonából sütik majd a pékek, cirkusz is lesz, mert annak is lennie kell, valami azonban nem lesz. Nincs rá pénz, mondja majd legbölcsebb kormányunk. Kultúrára, egészségügyre, környezetvédelemre és egyéb badarságokra. Merthogy kenyérre költöttünk meg cukorra. A szegény ország szegény választópolgára meg tovább sajnálkozhat: szegény kormány, mindenki ellene van, hát lehet így kormányozni? Pedig csupa szakértőből áll. Úgy látszik, bennünk van a hiba, s minket kellene leváltani valami jóféle, sebtiben előrángatott határozattal. .. Kövesdi Károly Mérv Gábor felvétele (P egénv embert még az ág is húzza. Szegény ijZ országot is, szegény kormányt is, hiába aggatja teli magát legbölcsebb jelzőkkel és kriptopatrióta medáliákkal. Attól még az égiek nem lágyulnak meg, s nem lesz eső. Márpedig, ha nem esik az eső, nem terem meg a cserbóka, a kakukkfű, de még a papsajt sem, pedig ezek a kultúrnövények megtermettek a dicső múltban is, béke poraikra. Pedig a cserbóka, a kakukkfű meg a papsajt türelmesen várt sorára, hátha kegyeskedik a legfelsőbb instancia úgy dönteni, isten neki, fakereszt, ajánljunk meg egy kis támogatást öntözés gyanánt, legyen némi termés, ha már égi telefonösszeköttetésünk nincsen, csak moszkvai. Merthogy nem csak mélakórral és dicsőséggel él az ember, de papsajttal, kakukkfűvel meg cserbókával is. Az idő meg csak ment, ballagott lÄöttikenilrüiik
